20100720

Szívembe térsz és szívemet / szorongatni nem engeded, / elmémbe térsz és ott ragyogsz, / szemembe ülsz és mosolyogsz. (Erdélyi József: Ima) Sokszor beleesünk abba a csapdába, hogy egy-egy jól induló beszélgetés folyamán olyasmi is kicsúszik a szánkon, amit nem szeretnénk. Lehet, hogy nem is vesszük észre, hogy az ilyen “véletlenül” elejtett szavakkal milyen óriási károkat tudunk okozni. Emberi életek, barátságok, sőt házasságok mehetnek tönkre egy-egy ilyen “nem kívánt”, meggondolatlan mondat vagy szó miatt. Ez az ige arra figyelmeztet bennünket, hogy ha a szívünkben olyan érzések kavarognak, amelyek nem helyénvalóak, akkor azt előbb vagy utóbb valamilyen formában ki fogjuk mondani, és annak következményei lesznek. Jézus óv a képmutatástól, óv attól, hogy másnak mutassuk magunkat az emberek előtt, mint amilyenek valójában vagyunk. Nem a farizeusok táborában akar minket látni. Azt akarja, hogy az övéi legyünk, és végezzük el azt a feladatot, amit ő ránk bízott. Ehhez azonban változásra van szükségünk. A szívünket, a gondolatainkat ugyanis csak Jézus segítségével, a Szentlélek erejének segítségével tudjuk átformálni, megváltoztatni. Ha azonban ez megtörténik, akkor ez az egész életünkön meg fog látszódni: az eddig oly fontos dolgok már nem lesznek olyan fontosak. Jut majd idő másokra is, nem csak magunkkal leszünk elfoglalva. Istenem! Te látod az én szívemet. Tudod, hogy mennyi nyomorúságot, békétlenséget, haragot rejt. Változtasd meg szívem érzéseit, elmém nem helyénvaló gondolatait, mert így nem tudok élni. Add a te békességedet, derűdet, megértésedet, hogy én is hasonló módon tudjak embertársaim felé fordulni, őket vigasztalni, bátorítani. Könyörülj rajtam. Ámen.

Nincsenek megjegyzések: