20100405

De régen elmúlt 2008. április 5-e..., amikorra terveztük az esküvőnket a jegyesegyetlenemmel!

2007. december 20.

Ezen napon végleg egyetlenem.
örökkön örökké eljegyeztelek,
Bár szíveink, lelkeink régebben,
De így kellett megtörténnie,
Szebben akartam édes kedvesem,
De nem adtál időt arra nekem,
22-én szerettem volna szívem,
Tudtad, érezted kedves életem,
Tudtad, érezted kedves életem!

E napon megint sorsod ellen,
Tettél mert nem hittél nekem,
Nem tudok haragudni sohasem,
Reád szeretettel gondolok édes,
Te vagy a mindenem, végzetem,
Te vagy az életem, egyetlenem,
Szeretlek míg Földön élhetek!
Szeretlek míg Földön élhetek!

E napon örökkre eljegyeztelek,
Bár szíveink, lelkeink régebben,
De én komolyan eljegyeztelek,
Nékem csak te kellesz édesem,
Mindig mindenkor míg élhetek,
Hűséggel szeretlek míg élek!
Hűséggel szeretlek míg élek!

E napon megint sorsod ellen,
Tettél mert nem hittél nekem,
Nem hittél szívednek, lelkednek,
Inkább kételkedtél benne szívem,
Szeretlek szeretve szeretettel!
Szeretlek szeretettel szeretve!

E napon örökkre eljegyeztelek,
Nem változtatom meg döntésemet,
Te is tudod egyetlenem, szívem,
Nékem csak te kellesz míg élek!
Nékem csak te kellesz míg élek!

E napon megint sorsod ellen,
Tettél mert nem hittél nekem,
Mondd miért kételkedsz bennem?
Mondd miért kételkedsz bennem?

E napon örökkre eljegyeztelek,
Nem változtatom meg döntésemet!
Nem változtatom meg döntésemet!

Szeretlek míg Földön élhetek!
A te utad az én utam is édes!

Szeretlek szeretettel szeretve!

2007.12.26. 8:38

20 are 2007. Decembers.

On this day finally only.
forever eternally signed,
Bar our hearts, our souls once,
But had to occur in this manner,
I wished more nicely my sweet darling,
But you did not put time on it for me,
I would have liked it on 22 my heart,
You knew it, you felt it my kind life,
You knew it, you felt it my kind life!

On this day again against your fate,
Did because you did not believe me,
I can never be angry,
I think of you with affection sweet,
You are you the everything, my destiny,
You are my life, only,
I like you while I may live on an Earth!
I like you while I may live on an Earth!

On this day örökkre signed,
Bar our hearts, our souls once,
But I sincerely signed,
I need you only sweet,
Always at all times while I may live,
I like you with faithfulness while I live!
I like you with faithfulness while I live!

On this day again against your fate,
Did because you did not believe me,
Did not believe for your heart, your soul,
You doubted him rather my heart,
I like you liked with love!
I like you liked with love!

On this day örökkre signed,
I do not modify my decision,
You know it only, my heart,
I need you only while I live!
I need you only while I live!

On this day again against your fate,
Did because you did not believe me,
Say it why you doubt me?
Say it why you doubt me?

I do not modify my decision!
I do not modify my decision!

I like you while I may live on an Earth!
Your road my road sweet!

I like you liked with love!

26.12.2008. 8:38

-


2007. október 6.

Ekkoron írtam kedvesemnek,
Hatodik versemet szeretettel,
Mindig mindenkor míg Földön élek,
Nékem csak ő kell, szeretem hűséggel,
Ő a boldogságom forrása, édes végzetem,
Nékem csak mindig mindenkor csakis ő kell,
Vigyázz kérlek magadra szívem, másik felemre,
Nagyon hiányzol eszméletlenül nékem egyetlenem,
Szeretlek, szeretve szeretlek míg Kerekségen élek,
Mindig mindenkor csak veled hozzád édes míg élhetek!
Mindig mindenkor csak tiéd veled hozzád míg élhetek!

2007.12.26. 22:50

6 are 2007. Octobers.

I wrote it to my darling at this time,
My sixth poem with love,
Always at all times while I live on an Earth,
I need him only, I like it with faithfulness,
He the source of my happiness, my sweet destiny,
I need him only at all times always only,
Attention I ask you for yourself my heart, onto my other half,
I miss you very much unconsciously only,
I like you, I like you loving while I live on roundness,
Always at all times only with you to you sweet while I may live!
Always at all times only yours with you to you while I may live!

26.12.2007. 22:50

-


2007. szeptember

Drága édesemnek írtam imánkat,
Mély szeretettel, ölelésekkel,
Nékem míg élek, csakis ő kell,
Tisztán, őszintén őt szeretem,
Érzékien, fájóan mindig arám,
Mindig mindenkor tiéd hozzád,
Mindenkor mindig veled hozzád,
Míg Földkerekségen élhetek édes,
Nékem csak te kellesz míg élek!
Nékem csak te kellesz míg élek!

Pici kedvesemnek írtam imánkat,
Őszinte tiszta érzésekkel arám,
Szeretlek, féltelek, óvlak édes,
Őrizlek, vigyázlak míg élhetek,
Védelek, tisztellek egyetlenem,
Mindig mindenkor tiéd hozzád,
Mindenkor mindig veled hozzád,
Míg Földkerekségen élhetek édes,
Nékem csak te kellesz míg élek!
Nékem csak te kellesz míg élek!

2007.12.27. 5:16

2007. September

I wrote our prayer to my expensive sweet,
With deep affection, embraces,
For me he is needed only while I live,
I like him purely, sincerely,
Sensuously, painfully always my fiancee,
Always at all times yours to you,
At all times always with you to you,
While I may live on whole world sweet,
I need you only while I live!
I need you only while I live!

I wrote our prayer to my tiny darling,
With honest clear feelings my fiancee,
I like you, I am concerned about you, I protect you sweet,
I preserve you, I guard you while I may live,
I protect you, I respect you only,
Always at all times yours to you,
At all times always with you to you,
While I may live on whole world sweet,
I need you only while I live!
I need you only while I live!

27.12.2007. 5:16


Két éve terveztük jegyesegyetlenem!

Két éve terveztük jegyesegyetlenem,
Szeretlek, amíg létezhetem kedvesem,
Te lehetsz mindenkoron a feleségem,
Csak tőled neked mindenkor mindigen,
Hozzád tartozom, hozzám tartozol édes,
Veled melletted családi kötelékben szívem,
Te kellesz, te lehetsz csak ide kéne érned,
Te kellesz, te lehetsz csak már itt lennél,
Szeretlek szeretve soha el nem engedlek,
Szeretlek soha el nem múló szeretettel,
Két éve terveztük jegyesegyetlenem!

Két éve terveztük jegyesegyetlenem,
Írjál, hívjál, szóljál személyesen nékem,
Mindent csak veled beszélek meg szívem,
Te lehetsz csak Földkerekségen feleségem,
Csak veled, csak neked mindenkor IGEN,
Jegyesegyetlenem várlak, kérlek szépen,
Hallgassál mindenkor csak a szívünkre,
Ember ne választhasson el bennünket,
Két éve terveztük jegyesegyetlenem!

Két éve terveztük jegyesegyetlenem!
Már feleséganya lehetnél mellettem,
Már személyesen is férjed pici szívem,
Te kellesz, lehetsz egyetlen feleségem,
Kérlek ne másokra hallgassál szívem,
Szeretlek, el nem feledlek, érted élek,
Két éve terveztük jegyesegyetlenem!

Két éve terveztük jegyesegyetlenem!
Kilencszáznegyvenhat csakis neked,
Szeretlek míg Földkerekségen létezek,
Szeretve soha el nem múló szeretettel,
Két éve terveztük jegyesegyetlenem!

Két éve terveztük jegyesegyetlenem,
Mindenkor mindigen te kellesz szívem!
Két éve terveztük jegyesegyetlenem!

2010. április 5. 16:32

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2010 áprilisában

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
IGEN a megfogant életre
A magyar társadalomnak és Egyháznak szüksége van gyermekekre, a gyermek a jövő záloga. A megfogant életre kimondott igen nem csupán egy új élőlényre vonatkozik, hanem egy egyedi, megismételhetetlen istenképmásra. Javát azzal szolgáljuk legjobban, ha biztosítjuk számára a békés, nyugodt otthont, a szeretetteljes családi környezetet.
Az ember az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart (vö. GS 24.), méltósága abban rejlik, hogy Isten az embert önmagához hasonló lényként, azaz személyként akarja. A házaspár a gyermekre kimondott IGEN-nel tudatosan részt vállal Isten teremtő tevékenységében, akarja a gyermeket, éspedig személyként. Az ember az egyetlen teremtmény a földön, akinek szabadságában áll utódait akarni, de éppen ez a szabadság teszi felelőssé vállalásáért.
A gyermekre mondott felelős IGEN a házastársra mondott IGEN-en alapul. A házastársak egymásra kölcsönösen IGEN-t mondva eggyé válnak, "Így már nem ketten vannak, hanem egy test"(Mt 19,6). A gyermekre együtt, "egy testté válva" mondják IGEN-jüket. Csak az együtt kimondott IGEN méltó a gyermekhez, Isten ajándékához, hiszen ezt az ajándékot nem az apa, vagy az anya kapja, hanem a házaspár. A gyermek jogai is súlyosan sérülnének, ha eleve egyszülősen jönne a világra, egész életére befolyással van kapcsolata apjával és anyjával. A házastársi IGEN megszegése maga után vonja a másik IGEN leértékelődését is. Tapasztalati tény, hogy azok a gyerekek fejlődnek kiegyensúlyozottan, válnak szabad, harmonikus, öntudatos egyéniséggé, akiknek szülei tartós, szeretetteljes házasságban élnek. A házastársak közötti viharos zavarok, nézetkülönbségek, óhatatlanul nyomot hagynak a gyerekekben, a válás pedig olyan súlyos sérülést okoz, amelyet a gyerekek legtöbbször ki sem tudnak heverni, nem ritkán képtelenné válnak az igazi házasságra. Az a tény, hogy a ma házasságot kötők között a válások száma növekszik, összefüggésben van azzal, hogy a szülők generációjában is egyre kevesebb a jó házasság.
Nem az apa, vagy az anya, hanem a házaspár kapja a gyermeket, akinek egész életét befolyásolja kapcsolata apjával és anyjával. Beszéljétek meg pozitív és negatív esetek kapcsán: hogyan hatott a gyerekekre a szülők kapcsolata egymással és gyermekeikkel!
Amikor egy fiatal emberpár tudomást szerez érkező gyermekéről, még úgyszólván semmit sem tud róla. Nem tudják, fiú lesz-e, vagy lány, nem tudhatják, milyen lesz a külseje, milyen jó, vagy rossz tulajdonságokkal fog rendelkezni, kedves lesz-e, vagy nehéz természetű, mégis IGEN-t mondanak rá, és ha ez az IGEN őszinte, máris elkezdik szeretni. A szeretet nélkül kimondott IGEN ugyanis hamis, nem teljes. A megfogant gyermek fogantatása pillanatától emberi személy, aki, mint minden emberi lény, a lelke mélyén arra vágyik, hogy elfogadják, szeressék és viszontszerethessen. IGEN-t mondva rá a szülők nem csupán jóváhagyják: jöhet az új élőlény a világra, hanem vállalják, hogy az új embert elfogadják és szeretni fogják, akármilyen lesz is.
Születendő gyermeküktől a szülők általában csak jót és szépet várnak. Ezért nem tud a csillagjós az Ember Tragédiájában hihetetlen jövőt jövendölni a leendő gyermeknek: "Olyat nem is bírnék tán feltalálni, / Min megbotránkoznának a szülők, / Nem messiás-é minden újszülött, / Fénylő csillag, mely feltünt a családnak, ...". A generációk közötti ellentét keserű tapasztalatai szólnak Madáchból, amikor hozzáfűzi: "S csak későbben fejlik szokott pimasszá". Még ha oly őszinte és igaz is volt az a kezdeti IGEN, az önzés, a saját szempontok előtérbe helyezése megzavarja a szülő és gyermeke közötti szeretetkapcsolatot.
A még ismeretlen gyermeket örömmel fogadni mégsem a fej homokba dugása. Isten a gyermekkel ajándékot ad, és nem büntet. A szülők joggal bízhatnak az isteni jóságban: mindent meg fognak kapni ahhoz, - bármilyen legyen is a gyermek, akármilyenek legyenek is körülmények, - hogy felneveljék, Istennek tetsző embert faragjanak belőle. Szekularizált világunkban sokan úgy gondolják: a tudomány, a technika, a civilizáció megold minden nehézséget, átsegít a járványokon és a földrengéseken, főleg ha van elég pénz. II. János Pál pápa figyelmeztet: Isten kegyelmére építsünk, ez az a sziklaalap, amelyre építve házasságunkat, családunkat, gyermekeinket biztonságban tudhatjuk (l. Lk. 6, 47-49).
Idézzétek fel gyermekvárásotok boldog pillanatait! Hogyan fogadták szüleitek a hírt: unokájuk érkezik?
Nemrégiben hallottam, hogy valaki kifejtette: ez a világ tele van bajjal, szenvedéssel; úgy gondolja, hogy rosszat tenne, ha egy gyermeket rákényszerítene ebben a csúnya világban való életre, ezért nem akar gyermeket. Látszólag humánus, jóakaratú gondolatok. A világot azonban éppen azáltal tudjuk jobbítani, szebbé, élhetőbbé tenni, hogy gondoskodunk a jobb, nemesebb következő generációról. Hiába tesszük mindennapjaink részévé a technika vívmányait, hiába árasztjuk el olcsó és jó áruval a boltokat, hiába nyújtunk mindenkinek ingyenes és mindenre kiterjedő orvosi szolgáltatásokat, a csak magának élő, önző és igazságtalan emberek világában nem lesz jó élni, az ember nem lehet igazán boldog.
Olyanok is akadnak, akik a gyermeket játékszernek tekintik, azért akarják, "mert az olyan drága". Sokszor halljuk: Nekem jogom van arra, hogy gyerekem legyen! Fontos tudnunk, hogy "a gyermek nem járandóság, hanem ajándék. A házasság legnagyobb ajándéka egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a gyermekhez való jogot. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék" (KEK 2378). Akik a gyereket mindennel ellátják, elhalmozzák mindenféle holmival, nem gondolják meg, hogy az igaz szeretet a másik javát akarja. A gyermeknek pedig szeretetre van szüksége, arra, hogy megtanuljon szeretni és hálásnak lenni, hogy jó legyen valahová, éppenséggel a családjához tartoznia. Szépen fejezi ezt ki Ady: "Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié, / S lennék valakié."
Hogyan tudjátok gyermekeitekkel éreztetni: hálásak vagytok azért, hogy őket kaptátok ajándékba? Mi segít a vas-szigor és a majomszeretet között a helyes mérték megtalálásában?
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

20100404

Amit semmilyen vitában ne tegyél

Amit semmilyen vitában ne tegyél

Kilenc dolog, amit mindenképpen el kell kerülni a vitákban:

"1. Az első számú szabály az övön aluli ütések tilalma. Ajánlott az ilyesmit kerülni. Néha nehéz megállni, hogy ne pont azokat a dolgokat kritizáljuk, amikre a másik különösen érzékeny (pl. testsúly), de ha valóban szeretjük a másikat, érdemes hanyagolni az ilyesmit. Később valószínűleg megbánnánk.

2. És második helyen szerepel a „soha” és a „mindig” tilalma. „Elegem van, hogy mindig nekem kell anyáddal harcolni és te soha nem állsz ki mellettem!” – az ilyen általánosítások után elvileg az szokott következni, hogy a vita oda fajul, hogy az egyik fél ellenpéldák százát villantja fel, a másik meg kétségbeesetten próbálja magyarázni, hogy melyik miért nem „ér”. Ez a módszer sok mindenre vezethet, csak arra nem, hogy segítségével sikerül bármit is megoldani.

3. Nem ildomos továbbá egyszerre mindent a másik nyakába zúdítani. Ha vitába keveredtünk, ne rángassuk elő Ádámtól-Évától kezdve valamennyi korábbi sérelmünket, próbáljunk csak arra az egy dologra koncentrálni, ami miatt ez a vita kialakult.

4. Duzzogni is tilos. Vagy legalábbis nem szép. Ha megbántottak, de a másik szeretne bocsánatot kérni, ne zárkózzunk el a kommunikáció elől csak azért, hogy a másik még jobban, még tovább érezze, milyen gonoszságot művelt. Hallgatással is lehet fölöslegesen mérgezni a hangulatot.

5. De persze ordítással is. Talán az egyik legkézenfekvőbb szabály, de néha érdemes figyelmeztetni magunkat: soha ne kiabáljunk azzal, akit szeretünk. Ha nem emeljük fel a hangunkat, ez segít higgadtan elintézni a dolgokat. Ha szerintünk a másik fejét izomból le szabad üvölteni, akkor mi a következő fokozat, egy pofon?

6. Ne a legrosszabból induljunk ki. Szavazzunk bizalmat a másiknak, és ne vegyük biztosra, hogy ha tett valamit, amivel mi nem értünk egyet, akkor azt következésképpen bizonyosan azért tette, hogy a mi orrunk alá borsot törjön. Persze nem egyszerű jóindulatúnak lenni azzal szemben, akire éppen mérgesek vagyunk, de hátha tényleg valami egészen ártatlan dolog van a háttérben.

7. A „soha” és a „mindig” mellett a „mindenki” szóval is tanácsos csínján bánni. Ne legyen az érv, hogy ezt vagy azt „mindenki” úgy csinálja, ahogy mi szeretnénk. Egy kapcsolat kétszemélyes, ezért a többiek véleménye nem szabad, hogy számítson. Ha egyikünk így tenne, a másik viszont úgy, akkor meg kell beszélni egymás között dolgot. Ne az döntsön, hogy egy vadidegen mit csinálna.

8. Ne próbáljuk magunkat felsőbbrendűnek beállítani. Lehet, hogy én az adott helyzetben bölcsebben cselekedtem volna. Sőt, lehet, hogy már voltam is hasonló helyzetben és jobban is jöttem ki belőle. Ha tudjuk a megoldást egy problémára, segítsünk, ahelyett, hogy önnön nagyszerűségünket dörgöljük a másik orra alá.

9. És végül: vegyük észre, ha egy vitának vége van. Sokan esnek abba a hibába, hogy azután is nyomják még a pedált, hogy a másik beismerte, hogy tévedett. Ilyenkor nem kell további érveket felhozni a másik ellen, hogy még rosszabbul érezze magát, inkább lépjünk tovább valami vitamentes területre."