Így cselekedjen, aki tökéletességre törekszik, miután meglelte nyugodt
helyét: legyen erős, egyenes, megingathatatlan, de gyöngéd legyen,
megszólítható és alázatos. Legyen igénytelen és szerény, a tevékenység
ne lepje el, okosan éljen, megzabolázva ösztöneit, de legyen gondtalan,
derűs. Minden lény örömben, békében éljen, legyen boldog minden, mi él.
Legyen élőlény bármiféle, vándorló vagy egyhegyben lakó, apró, közepes
vagy nagyra nőtt, látható vagy rejtőzködő, közelben vagy messze élő,
világra jött vagy magban lévő, legyen boldog minden, mi él. Ne
ítélkezzen soha mások fölött, ne legyen önhitt, más kárára harag vagy
ellenszenv miatt ne törjön. Ahogy az anya élete árán is megóvja
gyermekét, ölelje magához lelkesen az élőlényeket. Mindenkihez jóságos
legyen, előítélet ne nyűgözze szellemét. Ne korlátozza őt a tér, a
fent, a lent, láthatárát ne szűkítse ellenszenv, gyűlölködés. Legyen
nyitott szívű. Ebben a szellemben álljon, járjon, üljön, feküdjön és
soha ne lankadjon el. Ez ami istennek tetsző lét e világban.
Legyünk bölcsek a párkapcsolatainkban, és ne játszunk szerepeket. A kölcsönös őszinteség az egyik alap pillére egy jól működő kapcsolatnak. Nehéz az embernek hozzá illő párt találnia, de felesleges olyan kapcsolatokba bonyolódni, aminek a végén csak csalódik az ember.
20140731
20140701
HÍVOM A CSALÁDOKAT, HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
Nagyon örülök fiúnk szép bizonyítványának- mondta az édesapa
feleségének az évzáró után -, de tele vagyok a jövője miatti
aggodalommal. Sok mindent megtanult, elsajátított készségeket, és
biztos még sokat fog tanulni, mert helyén van az esze. De vajon elég-e
ez a mai világban az érvényesüléshez? Azt látom, hogy ma nálunk
többnyire azok lesznek sikeresek, akik ügyesek, furfangosak,
megtalálják a "kiskapukat", nem pedig azok, akik komolyan megalapozott
tudással, becsületes és szorgalmas munkával igyekeznek előrejutni. Mi
mindig a becsületre, tisztességre próbáltuk a gyerekeinket nevelni, meg
is kaptam a magamét a lányunktól, amikor gratulált főosztályvezetői
kinevezésemhez mondván: jó, hogy legalább ezt elérted. Kár, hogy még
mindig a hatéves, elavult autónkkal járunk és egy lakótelepi
panellakásban lakunk. Tudod - válaszolt felesége -, tény, hogy nem
élünk fényűzően, de gyerekeink nagyobb értéket kaptak azzal, hogy
szeretetben élünk, hogy feltétlenül bízunk egymásban, hogy a családban
örömben és bánatban, jóban-rosszban mindig számíthatunk egymásra.
Közhelyszámba megy a megállapítás: válságban
élünk. Szent II. János Pál pápa sokszor hangsúlyozta, hogy nem a
társadalom, a család van válságban, hanem az ember, aki úgy akar élni,
mintha Isten nem létezne. Ferenc pápa többször megismétli az európai
ember válságának valódi okát: beszélhetünk-e globalizációról, ha a
testvériség legalapvetőbb forrását, az Atyaságot tagadjuk? Ha eltűnik
az Atyaság, a transzcendens Atyaság az emberek világából - magyarul az
Isten -, akkor torzul a személy és a szabadság fogalma, a szabadság
egoizmusba, individualizmusba, önzésbe fordul át, s elveszik a
szolidaritás. Az emberi személy a test, a lélek és a szellem egysége.
Azok, akik az embert csak biológiai lénynek tekintik, szellemét és
értelmét is materiális tényezők hatásának tekintik, megfosztják
méltóságától, létének értelmétől. Az emberi személy méltóságának alapja
az istenképiség, azaz, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára
teremtette. Ehhez a méltósághoz pedig alapvetően hozzátartozik az ember
transzcendenciája és hivatása.
Soroljatok fel néhányat korunk válságjelenségei közül! Mi ezekben
a közös? Milyen veszélyekkel jár, ha nem ismerjük fel gyökerüket?
Az ember hivatását Istentől kapja teremtésekor, amikor Isten a semmiből
a létbe hívja őt, hogy célját elérve az Ő örök boldogságának részese
legyen. Isten minden embert meghív a szentségre, a többi ember és a
világ szolgálatára, ez az emberi lét értelme. Az ember hivatásának
Jézus Krisztus követésével, az Ő új parancsának (Jn 13,34)
teljesítésével felehet meg. Aki "test szerint" él, az az evangéliumban
csak súlyos terhek, nehéz szabályok halmazát, szabadsága megkötését
látja. Aki "lélek szerint jár" annak az evangélium öröm forrása, mert
megadja a szükséges útmutatást a szabadon választott és megélt szeretet
gyakorlásához. "Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne
teljesítsétek a test kívánságait!" (Gal 5,16)
Amíg azonban az ember hivatását keresi, és meg
akarja találni a teljesítéséhez vezető utat, számtalan és sokféle
kihívás éri. Ferenc pápa Evangelii Gaudium c. apostoli buzdításában
felsorol néhány nagy kihívást: a kirekesztő gazdaságot, amely sokakat
nyomorba taszít, a pénz bálványozását, azaz a pénzt legfőbb értéknek
tekintő gondolkodásmódot, azt a politikát, amely nem az ember javát,
hanem a pénzt szolgálja, a társadalmi egyenlőtlenséget és erőszakot, a
különböző kultúrák közötti rossz kapcsolatokat, a nagyvárosok
elidegenedését. Gondoljuk csak meg, milyen csábításoknak van kitéve egy
mai fiatal, amikor szabad idejét akarja jól eltölteni; mennyi mindent
kell megfontolnia pályaválasztáskor; milyen nehéz eldöntenie, hogy a
rövid távon kecsegtető, vagy a hosszú távon értékesebb, de küzdelmesebb
úton induljon-e el. Szemesnek áll a világ - mondják, de hol vannak a
"szemesség" erkölcsi korlátai? Igaz-e, hogy nagyszüleink erkölcsi
felfogása elavult, ha ehhez ragaszkodunk, nem juthatunk semmire? Tény,
hogy nagyot változtak a házasság és a családalapítás körülményei, de az
átlagember nehezen láthatja át, hogy mi nyújtja a nagyobb biztonságot,
mi a boldog családi élet biztosítéka: a régi, vagy az új felfogás?
Hogyan tudtok segíteni gyerekeiteknek emberi hivatásuk
felismerésében? Milyen szerepe van a hivatás kibontakozásában a családi
háttérnek és az iskolának?
A nevelés talán legnehezebb feladata, hogy rávezesse a fiatalokat az
igaz, a jó, a szép és a szent tiszteletére, hogy megtanítsa őket ezek
mellett dönteni, a hamisat, a rosszat, a csúfot és az ordenárét
elutasítani. Az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában ezt
olvassuk: "A világi hívőnek úgy kell cselekednie, ahogyan azt a
bölcsesség diktálja a számára: ez a megkülönböztetés erénye, amely
képessé teszi arra, hogy a valódi jót minden helyzetben felismerje és
alkalmas eszközöket válasszon, hogy azt végbevigye. � Végeredményben a
bölcsesség olyan erény, amely érett gondolkodást és felelősségtudatot
kíván, amely által a helyzet tárgyilagos ismeretéből kiindulva és a jót
tenni akarva képesek vagyunk meghozni döntéseinket." (ETTK 547 - 548)
Ennek a bölcsességnek az Evangélium a forrása. "Jézus tanítványának
lenni állandó készséget jelent arra, hogy elvigyük másokhoz Jézus
szeretetét, és ez spontán módon bárhol megtörténhet, utcákon, tereken,
munka közben, egy úton." (EG 127) Az evangélium közlésének a család a
legmegfelelőbb helye. Ha a családban a gyerekek megérzik azt az örömet,
amely az evangéliumból árad, olyan erőforrást kapnak szüleiktől, amely
képessé teszi őket a bölcs döntésekre és az ebből következő helyes
cselekvésre. "Nem kell azt gondolnunk, hogy az evangéliumi üzenetet
mindig előre meghatározott formulákkal, vagy olyan pontos szavakkal
kell átadni, amelyek abszolút változtathatatlan tartalmat fejeznek ki.
Ez az üzenet oly változatos formában adódik át, amelyeket lehetetlen
volna leírni, vagy egy listába foglalni, s amelyeknek a maga
megszámlálhatatlan gesztusával és jelével Isten népe kollektív alanya."
(EG 129)
Hogyan tudjátok az evangélium szellemiségét munkahelyeteken,
lakókörnyezetetekben, a mindennapi élet forgatagában (pl. a
közlekedésben) megélni, terjeszteni? Hogyan érhetitek el, hogy az
emberek elfogadjanak, együttműködjenek veletek akkor is, ha nem
mindenben értenek veletek egyet?
Sokszor gondolok arra - folytatta az édesapa -, hogy azt olvassuk az
evangéliumban "Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik
önmagáért. Elég a napnak a maga baja." (Mt 6, 34) Most épp a fiúnk
holnapjáért aggódom, azon, hogy hogyan tud majd boldogulni a mai csak a
pénzszerzésre, a másik ember kihasználására és legyőzésére törekvő
társadalomban, ahelyett, hogy annak örülnék, hogy rá tudtuk vezetni:
nem a tanárt, az iskolát kell legyőznie, hanem saját magát. Abban
bízom, hogy ezen az úton fog tovább haladni, mert a társadalmi
igazságosság és a társadalmi szeretet csak az önmagukat legyőzni képes,
jóakaratú emberek együttműködése által valósulhat meg.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)