20101226

A szeretet a legjobb, ami történhet veled.

Léteznek jelek, amikről felismerhetjük, mikor szeretünk igazán: Nyugodt érzéssel jár. Egyenletes. Kitarthat könnyen életünk végéig. Tápláló –– az emberek megszépülnek tőle, erősödnek a szeretet hatására. Azzá válnak, akik valójában.. és nem azzá, amivé változtatni szeretné őket valaki. Az igaz szeretet nem vak vagy meggondolatlan. Épp ellenkezőleg: az emberek megértik egymást tőle, elfogadják egymást azért, ami lényüket képezi. Az igaz szeretet gyógyító erejű. Hatására az emberek felépülnek. Amikor azt hallod, hogy ’a szerelem vak’, ’a szerelem nem tart örökké’, ’a szerelem elemészt’, biztos lehetsz benne, vágy, szenvedély vagy szükség leírását hallod. Jól is hallottad, hiszen minden vágy valóban illékony és romboló erejű. A szeretet azonban valami egészen más: Mélyről jövő törődés érzése, amely semmit nem kér viszonzásul. Beteljesít úgy, hogy nem keletkeznek elvárásaid. Annyira ritka, hogy a legtöbb embernek – társadalmunk legnagyobb részének fogalma sincs, mi az igazi szeretet. Az emberek nem tudják elképzelni: lehetséges átérezni vagy kapni igaz szeretetet. A legtöbben még arról is meggyőzik magukat, hogy ’áh, nincs is olyan, hogy szeretet!’ Márpedig igenis létezik. És a legjobb, ami történhet veled. (Michael Crichton)

20101223

Útra kelek, elmegyek

Semmi sem változott a tékozló fiú életében addig, amíg azt nem mondta: „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: … vétkeztem …” (Lukács 15:18). Az ő története jó véget ért, és a tied is jó véget érhet, de ehhez meg kell tenned a következőket: 1) El kell döntened, hogy átveszed az életed feletti irányítást, még mielőtt a körülmények vagy más emberek tennék. A megoldás veled kezdődik. Egy új partner, új munkahely vagy új ház nem fogja helyrehozni, ami elromlott, ha annak az oka a saját viselkedésedben és tetteidben rejlik. Lehet, hogy százegy mentséget is fel tudsz sorolni arra, hogy miért mennek úgy a dolgok az életedben, ahogy éppen, de mire vagy hajlandó azért, hogy változtass rajtuk? A tékozló fiú apja nem ment el érte, hogy ölbe vegye és hazahozza, a fiúnak magának kellett megtennie az utat. 2) Nézz szembe a helyzettel, úgy ahogy van, nem úgy, ahogy szerinted lennie kellene, vagy ahogy szeretnéd, hogy legyen! A tékozló fiúnak rá kellett jönnie, hogy azok a szabályok, amelyek ellen otthon fellázadt, nélkülözhetetlenek a boldogságához, és hogy mindaz az öröm, amelyről azt hitte, hogy odakint a nagyvilágban vár rá, nem volt ott. Ez után el kellett ismernie, hogy tévedett, és helyre kellett hoznia tévedését, ahhoz hogy élete visszatérhessen a helyes kerékvágásba: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz…” (Ézsaiás 55:7). Isten közbe fog avatkozni, de csak akkor, ha te az ő alapelvei szerint működsz. Ezek az alapelvek pedig: őszinteség, nyíltság, hajlandóság. 3) Cselekedj most, amíg még módod van rá! Az evolúció elmélete azt mondja, hogy a dolgok keletkezhetnek és fejlődhetnek maguktól. Nos, ez nem igaz. Bizonyos dolgok, ha magukra hagyják őket, és nem igazítják helyre, akkor csak rosszabbak lesznek, nem jobbak. Ez így van, legyen szó akár az egészségedről, akár a házasságodról, a gyermekeidről, az anyagi helyzetedről, akár az Istennel való kapcsolatodról. Tehát nézz szembe a valósággal, és cselekedj, amíg még teheted!

20101208

„A bűnösök áldozatát utálja az Úr” Példabeszédek (15,1–11)

„A bűnösök áldozatát utálja az Úr” Példabeszédek (15,1–11) Már a Biblia első lapjain találkozunk azzal a ténnyel, amit a Példabeszédek írója megfogalmaz. Káin és Ábel mindketten áldoztak. Ábel áldozatára rátekintett az Úr, Káinéra nem. Miért? Az 1János 3,12-ben azt olvassuk: „mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak”. Nem mindegy, hogy milyenek a cselekedeteink, mikor áldozni akarunk! Mi, emberek sem fogadjuk kedvesen annak ajándékát, aki hátunk mögött semmibe vesz minket. Kedves lehet-e a szülő előtt az ajándék, amelyet engedetlen gyermeke ad? Örülhet-e a drága ajándéknak az a házastárs, akit társa megcsal? Isten sem ajándékainkra vágyik, hanem szívünk őszinte szeretetére, ami engedelmes cselekedetekben nyilvánul meg. A megtért bűnöstől azonban szívesen fogadja hálaáldozatát az Úr. A fent idézett igevers így folytatódik: „de a becsületesek imádságát kedveli”. A bűnössel szembe nem a bűntelent állítja a szentíró, hanem a becsületest. Azt, aki beismeri tévedéseit, botlásait, bűneit, megbánja és elhagyja azokat. Mielőtt áldoznánk, mielőtt imádkoznánk, legyünk becsületesek, ez kedves Isten előtt ma is.

20101205

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2010 decemberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
Családbarát társadalmi infrastruktúra
A gyermekek gondozása, nevelése nem mindig oldható meg családi keretek között, fontos tehát, hogy rendelkezésre álljanak azok az intézmények és szolgáltatások, amelyek a család tevékenységét kiegészítik. Az egész társadalom érdeke, hogy ezek az intézmények jó minőségű szolgáltatásokat nyújtsanak.
"A családoknak joga van arra, hogy részesüljenek mindazokban a gazdasági javakban, amelyek méltóságuknak és teljes kibontakozásuknak megfelelő életszínvonalat biztosítanak számukra. Nem szabad őket megakadályozni abban, hogy megszerezzenek vagy megtartsanak olyan javakat, amelyek kedveznek a kiegyensúlyozott családi életnek;" olvassuk a Szentszék 1983-ban kiadott Családjogi Chartájában. A "családoknak joga van...", éspedig azért, mert a család Isten szándéka szerint az élet és a szeretet szentélye, lényege és természete alapján jogosult a működéséhez szükséges javakra. Nem a Szentszék adja ezeket a jogokat, csak kinyilvánítja, és védelmezi a családokat, a család intézményét a jogok megsértése ellen. Semmiféle emberi hatalom nem adhatja, de nem is vonhatja el e jogokat, a jogok megsértése, figyelmen kívül hagyása pedig bűn.
Régen a családok autonóm egységként feladataik nagy részét megoldották maguk. Több generáció élt együtt, alkalmat adva a családi munkák megosztására. Ahol erre szükség és lehetőség volt, több család is összefogott egy-egy cél érdekében, az így létrejövő intézmények azonban nem kívülről, a társadalom, vagy az államhatalom kezdeményezéséből nyújtottak segítséget, hanem belülről, a családok közösségéből. Mára alaposan megváltoztak a társadalmi struktúrák, a családok feladatai és megváltozott a társadalom és a családok viszonya is. Nincs lehetőség a "régi rend" helyreállítására, az erre irányuló nosztalgia nem segít a gondok megoldásában.
A családok és a társadalom egymásra vannak utalva, egymás érdekeinek tisztelete nélkül mindkettő működésében zavarok keletkeznek. A család része a közjónak, hozzájárul a közösség javához, és részesedik is abban. Hiába részesítik azonban a családokat olyan kedvezményekben, amelyek révén kellemesen élhetnek, jól táplálkozhatnak és ruházkodhatnak, kényelmes lakásokban lakhatnak, ha nincs elérhető közelségben iskola, óvoda, postahivatal, vagy orvosi rendelő. Igaz ugyanakkor az is, hogy ahol nincsenek családok, nem érdemes óvodát építeni. Ezért fontos, hogy a társadalmi infrastruktúra, azaz azok az intézmények, melyek egy adott területen az embereket szolgálni hívatottak, családbarátok legyenek, azaz alkalmazkodjanak az ott élő családok igényeihez.
Tudatosítsátok családotokban, közösségeitekben, baráti körötökben, hogy mit tesz le a család a társadalom asztalára, és milyen jogok illetik meg a család természetéből fakadóan! Mit tehettek azért, hogy e jogok érvényesüljenek?
Mostanában napvilágot látott több felmérés eredménye bizonyítja, hogy a magyar emberek nagy része családban szeretne boldogulni és legalább két gyermeket szeretne. Az álmok azonban nehezen valósulnak meg, egyre kevesebb az újonnan alapított család, a meglévők közül is sok felbomlik, csökken a többgyermekes családok száma. A trend megfordítása nagy feladat, a családbarát társadalmi infrastruktúra létrehozása csak egy a sok közül. Nagyon fontos azonban, hogy az infrastruktúra valóban szolgálja a családot, a család és a gyermekek javát.
Nem közömbös ugyanis, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak ezek az intézmények. Ha egy bölcsőde csak gyermekmegőrzőként és etetőként működik, ha az iskolában csak oktatnak, és nem nevelnek, vagy ha a gyermeket nem tanítják meg a jónak és a rossznak a megkülönböztetésére, akkor nem szolgálják a család és az élet javát.
Idézzetek fel intézmények olyan intézkedéseit, melyekben a gyermek java háttérbe szorult egyéb anyagi, politikai, vagy partikuláris érdekekkel szemben!
XVI. Benedek pápa mondja: korunk nagy baja az individualizmus, a materializmus és az erkölcsi relativizmus. A családbarát társadalmi infrastruktúra nem egyéneket, hanem családokat szolgál, az embereket személyként, közösségek tagjaiként kezeli. Elismeri mindenkinek az egyedi voltát, de tekintettel van a házastársi, a szülők és gyermekek közötti kapcsolatokra, azokat nem gyengíteni, hanem erősíteni igyekszik. Fontos az identitás erősítése is, az uniformizált, semleges emberekből nem épülhet társadalom, csak arc nélküli (és ezért manipulálható) tömeg. A nevelési intézmények feladata a családdal együttműködve a gyermekek életkorának megfelelően a nemi, nemzeti, faji, kulturális, vallási identitás erősítése és érvényre juttatása. A családbarát társadalmi infrastruktúra mindenkinek a javát szolgálja, de nem mások, vagy bármilyen egyéb közösség rovására.
A materialista szemlélet akkor válik veszedelmessé, amikor egy szolgáltatásnak csak az árát, nem pedig a célját és értelmét tekintik. Amikor azon vitáznak, hogy mi kerül többe: a bölcsőde létesítése és fenntartása, vagy a gyermekével otthon maradó édesanya fizetésének pótlása, akkor legtöbbször figyelmen kívül hagyják a gyermek javát, javának szolgálatát. Fontosak a higiéniai, tisztasági szempontok, fontos a kulturált környezet, de még fontosabb az, ahogy a gyermekekkel foglalkoznak, ahogy megéreztetik vele, hogy szeretik.
Az erkölcsi relativizmus nem tud, és nem akar különbséget tenni az érték és az értéktelen között. Az igaz és a hamis, a jó és a rossz, a szép és a csúnya, valamint a szent és a profán összemosása élhetetlen világot eredményez. A családbarát társadalmi infrastruktúra egyértelműen az érték szolgálatában áll, azt támogatja, ami igaz, jó, szép és szent.
Idézzetek fel olyan eseteket melyekben az infrastruktúrához tartozó intézmények jól szolgálták az alapértékeket: a jót, a szépet, az igazat és a szentet! Mennyire szolgálják ezeket azok az intézmények, amelyek a ti családjaitok rendelkezésére álltak?
"Minden család meghallja és fölfedezi magában ezt a félreismerhetetlen, egyúttal méltóságát és kötelességét is meghatározó hívást: család, >>légy az, ami vagy!<< ... Mivel Isten terve szerint a család az >>élet és a szeretet bensőséges közössége<<, az a hivatása, hogy egyre inkább azzá váljon, ami, tudniillik az élet és a szeretet közösségévé, noha ez, mint minden teremtett és megváltott valóság, Isten Országában fog beteljesedni. Ebben a perspektívában az igazság gyökerét tekintve mondhatjuk, hogy a család lényegét s feladatát végső soron a szeretet határozza meg." (Familiaris Consortio 17.)
A családbarát társadalmi infrastruktúra feladata pedig az, hogy szolgálja a családot, hogy "az legyen, ami".
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
...

20101204

Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is.

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát. Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk. Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg. Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: “E világon nyomorúságtok lesz” – azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; – “de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal. A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság.

A mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé tenni – olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettől. Minden vonalon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az úrasztala elől. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nőnek fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz és megértesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét, mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!

20101118

Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni?

Egyszer autóstoppal utazva hallgattam, ahogy a vezető csábítgatta nőutasait. Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni? Elkomolyodott, bevallotta, éppen most válik a felesége az ilyen dolgok miatt, nem tudja, mi lesz a gyermekeivel. És megérte? Kérdeztem. Csak sóhajtott: Nem, de így szoktam meg. – Mernél ezzel a bibliai mezítelenséggel állni családod, barátaid, az emberek elé? Gondold és köszönd meg: ilyennek, ilyen ártatlannak, lelked, gondolataid, vágyaid ilyen mezítelenségére teremtett Isten. Mivé tetted bizalmának ezt a csodáját?
Uram, köszönöm, hogy úgy teremtettél, hogy arra rendeltél, hogy ilyen őszinteséggel, lelkemnek ilyen mezítelen tisztaságával álljak eléd és embertársaim elé. Bűnbánattal vallom, nem vagyok rá képes. De segíts, hogy előtted és önmagam előtt hazugság nélkül állhassak meg, ne próbáljam takargatni szégyenemet. És segíts, hogy legalább a házasságom legyen olyan tiszta, legalább otthon ne kelljen hazudnom, legalább ott lehessek mindig őszinte, s ne takargassam szégyellnivaló dolgaimat amúgy is átlátszó fügefalevelekkel. Áldd meg otthonomat, magamat és házastársamat is igazi őszinteséggel, a szeretet tisztaságával, hogy képesek legyünk ezt a csodás ajándékodat romlatlanul adni tovább gyermekeinknek. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

20101112

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2010 novemberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
A családi munka és a kereső tevékenység összehangolása
A szülők joga eldönteni, hogy hogyan tudják összehangolni a családi munkát a kereső tevékenységgel, döntésükben elsősorban a gyermekek javát tartják szem előtt. Kívánatos, hogy a családi munka miatt bekövetkezett keresetkiesést a társadalom a gyermekek javára kompenzálja.
"Nincs rá időm!" - halljuk minduntalan és mindenféle élethelyzetben apáktól, anyáktól, de még a gyerekektől is. Korunkban minden felgyorsult, lerövidültek az utazási idők, egyre rövidebb időt szánnak a hivatalokban egy-egy ügyfélre, az orvosi rendelőben egy-egy betegre, a modern konyhatechnikának köszönhetően ma hamarabb készül el a vacsora, mint harminc évvel ezelőtt, még sem érünk rá semmire, de a legkevesebb időnk egymásra jut.
Amióta általánossá vált a "kétkeresős" családmodell, azaz a szülők mindegyikének kereső tevékenysége, még nehezebbé vált az időt beosztani. A háztartást is vezetni kell, gondoskodni kell a család testi-lelki szükségleteiről, közben pedig az utazási időt is számítva napi nyolc-tíz órát kell az otthontól távol dolgozva megkeresni a megélhetéshez szükséges pénzt. A szülők sokszor csak a hétvégén tudják az otthont rendbe tenni, a héten felgyülemlett házimunkát elvégezni, így ekkor sem érnek rá egymással és a gyerekekkel foglalkozni. Ha az otthoni és munkahelyi feladatok mellett nem jut idejük egymásra, kapcsolatuk elsekélyesedik, a család sodródik a szétesés felé. II. János Pál pápa mondta: a naponta együtt imádkozó család együtt is marad. Nagyon fontos, hogy a házaspár találjon hetente egy estét, havonta egy napot, évente pedig egy hetet egymásra, a teljes egymás felé fordulásra. Ilyenkor tárják fel egymásnak érzéseiket, lelki problémáikat, beszéljenek vágyaikról, álmaikról, eggyé forrva forduljanak kéréssel, hálaadással és tanácsért Teremtőjükhöz. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezt az időt a gyerekeiktől vennék el, mert a szülők szeretetben kiteljesedő kapcsolata a gyerekek fejlődésének záloga.
Mit tanulhattok szüleitek időbeosztásából? Mit tapasztaltok: hogyan lehet a legkönnyebben rendszeressé tenni a házastársi, ill. családi imát és beszélgetést?
A családi munka és a kereső tevékenység összehangolása nehéz feladatot jelent az egyes családoknak és a társadalomnak egyaránt. Nehezen összeegyeztethető érdekek ütköznek ugyanis, és a sokféle társadalmi és családi helyzet miatt nem lehet általános megoldást találni. Vannak, akik az összehangolást a gazdasági élet szempontjaira leszűkítve olyan megoldásokat keresnek, amelyben a szülők, elsősorban az anyák a lehető leghatékonyabban állhatnak a gazdaság rendelkezésére; bölcsődék, napközi otthonok létesítésével segítenék elő a szülők munkába járását. Minthogy a család megélhetéséhez szükség van mindkét szülő keresetére, a gyerekeikkel otthon maradó anyák joggal igénylik kieső keresetük pótolását. Felmerül tehát a kérdés: mi kerül a társadalomnak kevesebbe, a kereset-pótlása, vagy a bölcsődék-óvodák létesítése és fenntartása? Sokan mások, különösen a magasabb végzettségű nőkre gondolva, szorgalmazzák az anyák karrierjének védelmét a gyermekvállalás következtében beálló törés ellen. Az anyai hivatás és a szakmai karrier összeegyeztetése nagy kihívás a család számára. Irányt adó lehet Szent Pál tanácsa: "Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki tekintse a másikat maga fölött állónak. Egyiketek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is." (Fil, 2, 3-4.)
A családi munka és a kereső tevékenység összehangolásával foglalkozó legtöbb megfontolás a gazdasági versenyt és az egyén önmegvalósítását támogatja. A társadalomnak, a szülőknek és a családnak is közös érdeke a következő nemzedék testi-lelki kiteljesedése. Tegyünk meg mindent azért, hogy ne a gazdaság érdeke, hanem az emberi élet legyen az első szempont, ne egyes egyének, hanem a család egésze legyen a nyertes. A munkaidőt mereven kezelő rendszerek helyett vezessenek be a család érdekét figyelembe vevő megoldásokat (rugalmas munkaidő, távmunka, kellően megfizetett anyasági szabadságok, szülői szabadságok, gyerekeket támogató szolgáltatások, családi hálózatok létrejöttének ösztönzése, stb.). Mindez pedig szolgálja a gyermeknek, mint személynek a javát, a maga személyes és családi kapcsolataival együtt. Ezért fontos, hogy a bölcsődék-óvodák ne csupán arra adjanak lehetőséget, hogy amíg a szülők dolgoznak, legyen, aki vigyáz a gyerekre, hanem emberi méltóságukhoz méltóan foglalkozzanak a jövő nemzedékével, segítsék személyes értékeik kibontakozását. Sok családban gondozásra, sőt, esetleg ápolásra szoruló idősödő családtagokat is el kell látni, ennek megoldása is súlyos gondot jelent a munkahelyi elfoglaltság mellett. Még kevesebb idő marad egymásra, a gyerekekre, kikapcsolódásra. Ilyen esetekben se feledkezzünk meg az öregek emberi méltóságáról, gyengülő fizikai és szellemi állapotuk ne adjon okot szeretetmegvonásra.
Mi teheti boldoggá a gyermekkort a család szűkös anyagi helyzete ellenére? Hogyan gazdagítja a család életét egy-egy idős családtag?
Nem kétséges, hogy nem könnyű házon kívül felelősségteljes munkát végezni, otthon ellátni a családot, intézni a sokféle hivatalos dolgot, foglalkozni a gyerekek iskolai ügyeivel, ápolni az idős rokonokat, és még arra is időt találni, hogy részt vegyünk a társadalmi életben, hiszen nem élhetünk csak a magunk szűkebb környezetében. Ez sokszor kemény küzdelmet, komoly áldozatvállalást jelent. Akkor valósítjuk meg saját magunkat emberként, amikor áldozatot is vállalva odaajándékozzuk életünket (vö. Lk 17, 33; Jn 12, 55). Családunk tagjait annyira szeretjük, amennyire nekik ajándékozzuk magunkat, és a javukat szolgáljuk. Nem azért ajándékozunk, hogy kapjunk, mégis gazdagodunk. A szeretet az ember hivatása, a legfőbb jó (vö. II. János Pál pápa: Redemptor Hominis 10).
Idézzetek fel olyan eseteket családotokból, baráti, ismeretségi körötökből, melyekben a szülők a nehezebb, áldozatosabb utat választották azért, hogy több időt és figyelmet szentelhessenek gyermekeiknek! Mennyire lettek közösségi emberek az ilyen családban felnövő gyerekek?
A család méltó a társadalom anyagi és erkölcsi támogatására, de fontos, hogy ne sérüljön a szubszidiaritás elve. A házaspár szabadon, felelőssége tudatában dönt, a keresztény házaspár döntését a szeretet vezérli és az a tudat, hogy nekik szól Jézus szava: "Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek." (Mt 25, 39)
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
...

20101110

Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való. Ha egyszer kijut onnan, valaki megégeti magát. Összegzésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12).

20101108

A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés.

Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.” Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok.” És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem”. De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.

A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen.

A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen. Mark Twain azt mondta: „Egyetlen dicséret egy egész hónapra elég, hogy mozgásban tartson”. Egyetlen biztató szó egy tanártól megváltoztathatja egy gyermek életét; egyetlen biztató szó a házastárstól megerősítheti, sőt akár megmentheti a házasságot; egyetlen biztató szó egy vezetőtől valakit arra lelkesíthet, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Zig Ziglar mondja: „Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre”. A Biblia azt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24).

Korunkban minden felgyorsult

“Nincs rá időm!” – halljuk minduntalan és mindenféle élethelyzetben apáktól, anyáktól, de még a gyerekektől is. Korunkban minden felgyorsult, lerövidültek az utazási idők, egyre rövidebb időt szánnak a hivatalokban egy-egy ügyfélre, az orvosi rendelőben egy-egy betegre, a modern konyhatechnikának köszönhetően ma hamarabb készül el a vacsora, mint harminc évvel ezelőtt, még sem érünk rá semmire, de a legkevesebb időnk egymásra jut. Amióta általánossá vált a “kétkeresős” családmodell, azaz a szülők mindegyikének kereső tevékenysége, még nehezebbé vált az időt beosztani. A háztartást is vezetni kell, gondoskodni kell a család testi-lelki szükségleteiről, közben pedig az utazási időt is számítva napi nyolc-tíz órát kell az otthontól távol dolgozva megkeresni a megélhetéshez szükséges pénzt. A szülők sokszor csak a hétvégén tudják az otthont rendbe tenni, a héten felgyülemlett házimunkát elvégezni, így ekkor sem érnek rá egymással és a gyerekekkel foglalkozni. Ha az otthoni és munkahelyi feladatok mellett nem jut idejük egymásra, kapcsolatuk elsekélyesedik, a család sodródik a szétesés felé. II. János Pál pápa mondta: a naponta együtt imádkozó család együtt is marad. Nagyon fontos, hogy a házaspár találjon hetente egy estét, havonta egy napot, évente pedig egy hetet egymásra, a teljes egymás felé fordulásra. Ilyenkor tárják fel egymásnak érzéseiket, lelki problémáikat, beszéljenek vágyaikról, álmaikról, eggyé forrva forduljanak kéréssel, hálaadással és tanácsért Teremtőjükhöz. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezt az időt a gyerekeiktől vennék el, mert a szülők szeretetben kiteljesedő kapcsolata a gyerekek fejlődésének záloga. (Bíró László)

az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat

A Biblia azt mondja: „az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat” – hát jól figyelj! Egy idős ember a következő tanácsokat adja az életre: „Az idő észrevétlenül elrepül. Úgy tűnik, mintha tegnap lettem volna fiatal, mintha épp most házasodtam volna, épp most kezdődött volna el új életem. Hová tűntek az évek? Tudom hogy végigéltem mindet, és vannak halvány emlékeim arról, milyen volt akkor… mik voltak a reményeim, az álmaim. De most itt van… életem tele… Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan idejutottam? Emlékszem, hogy amikor idős embereket láttam, azt hittem, hogy a tél olyan messze van, hogy fel sem tudom mérni, elképzelni sem tudom. De íme, itt van… a barátaim mind nyugdíjba mentek, őszülnek… egyre lassabban mozognak… nagy változásokat látok. Emlékszem arra, amikor fiatalok és életerősek voltak, most pedig mi vagyunk az öregek; sosem gondoltuk, hogy egyszer azok leszünk. Minden nap igazi kihívást jelent lezuhanyozni, és egy kis délutáni szunyókálás már nem ritka élvezet többé, hanem kötelező, különben bármikor elalszom ültömben! Nem voltam felkészülve ezekre a fájdalmakra, az erőm és képességeim elvesztésére, hogy ne tudjam elvégezni, amit szeretnék. Itt a tél, és nem tudom biztosan meddig fog tartani. Ha te még nem tartasz itt, hadd emlékeztesselek, hogy gyorsabban el fog jönni, mint gondolnád. Bármit is szeretnél véghezvinni az életedben… tedd meg ma! Ne halogasd, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy mikor jön el számodra a tél. Nincs garancia arra sem, hogy az élet minden évszakát végigéled, tehát mondd el mindazt, amire szeretnéd, hogy a szeretteid emlékezzenek! Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.”

20101026

Az igazi önkontrollra, a lélek ellenőrzésére igazából csak a Lélek képes.

Nem könnyű együtt élni azokkal, akiknek “nehéz a természetük” vagy nem ismerik énhatáraikat – bizonyára nem véletlenül születnek az anyósviccek. A tiszta, őszinte humor mindig kiváló lehetőséget nyújt az együttélés feszültségeinek levezetésére vagy elhordozására, de vannak élethelyzetek, amikor már nevetni sem tudunk, de a dühtől sírni se… Ezek azok a pillanatok, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy lehetne szépen is élni, de mégsem lehetséges, mert az egyén vagy bizonyos közösségek érdekei fölé emelkednek az összközösségi érdeknek. Ilyenkor az egyébként is bennünk szunnyadó agresszivitás parazsa hamar lángra lobban, s a lángok könnyen elborítják az elmét, s olyat is megtesz ilyenkor az ember, amit egyébként nem tenne meg… Ezért mondja az apostol: “ha lehetséges” s “amennyire tőletek telik”. Az előbbi jelzi az objektív körülményeket, melyek alakulása nem tőlünk függött, az utóbbi pedig a mi belső késztetéseinkre utal, melyekre hatással vagyunk – amennyire telik az önkontrollunkból. Az pedig nem mindenkinél egyforma! Az igazi önkontrollra, a lélek ellenőrzésére igazából csak a Lélek képes. A keresztények jól tudják, hogy “egyedül nem megy”… kell az isteni kegyelem! A krisztusi önfeláldozó szeretet “csak úgy magától” nem lángol a szívünkben, az bizony a Lélek ajándéka, azaz kiváltság. Aki kéri, az kapja, de nem mindig rögtön, s általában nem úgy, ahogyan mi azt elképzeljük… Munkálni a közösség békéjét elsősorban ott kell, ahol azt gondoljuk, hogy viselkedhetünk másképpen is, mert elfogadnak úgy is, azaz a mieink körében. Tisztelni férjünket, feleségünket, gyermekeinket, tisztelni az emberi méltóságát felebarátunknak – ez a keresztényi tudás – csak akkor tudjuk, ha tiszteljük az Istent magát is… (Frankó Mátyás)

20101005

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2010 októberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
A jó gazdálkodás felelősségében osztozik a család és a társadalom
A virágzó falvakat, városokat jól gazdálkodó családok alkotják. A jól gazdálkodó társadalmi közösségek pedig segítik a családokat értékteremtő munkájukban.
A gazdálkodás az emberrel és a társadalommal együtt született és fejlődött tevékenység, mindkettő életének nélkülözhetetlen előfeltétele, célja az egyének és az egész társadalom jóléte. Az egészséges társadalomban a gazdálkodás az egyéni és közösségi érdekek lehető legjobb egyeztetésére irányul, a szolidaritásra és a szubszidiaritásra épül.
A család és a társadalom gazdálkodása szorosan összefügg egymással. Egyrészt a családok fogyasztanak, termelnek, megtakarítanak, beruháznak, munkaerőt bocsátanak a társadalom rendelkezésére; másrészt éppen azért, hogy ezeket a fontos feladatokat jól elláthassák, szükségük van arra, hogy a társadalom szolgáltatásokat és támogatást nyújtson nekik. Ahhoz, hogy tartós fejlődési folyamatok jelenjenek meg, hogy az egyén, a kisebb és nagyobb közösségek, - köztük a családok -, és az egész társadalom igényeit ki lehessen elégíteni, szükséges a családokon belüli, valamint a család és a társadalom közötti együttműködés és valós érdekeik kiegyensúlyozott figyelembevétele, a szolidaritás.
A család nem rendelkezik minden eszközzel ahhoz, hogy feladatait sikeresen ellássa, még a nevelés és oktatás területén sem. Azokban az esetekben, melyekben a család ereje feladata megoldásához kevés, fontos és kívánatos a külső támogatás. Szükséges azonban, hogy az állami, hatósági, társadalmi és egyéb támogatók tekintettel legyenek a szubszidiaritás elvére, azaz ne sértsék a család autonómiáját és jogait azzal, hogy beavatkoznak akkor, amikor a család egyedül képes ellátni feladatait.
Idézzetek fel eseteket saját családotok történetéből, amikor más családok segítettek át a nehézségeken! Mondjatok példát a szubszidiaritás elvét sértő hatósági családtámogatási intézkedésekre!
A keresztény világban évszázadokon át azonos erkölcsi értékek szabályozták az ember egyéni és közösségi életét. Ezek alapján határozták meg, mi a jó, a helyes és a megengedett, ill. mi a rossz, a helytelen és tilos a gazdasági tevékenységben is. Korunk erkölcsi értékelése bizonytalanná és kérdésessé vált. A becsületesség egyelőre még értéknek látszik, melyhez az emberek elvben ragaszkodnak, de egyre jobban terjed a megvesztegetés, a csalás, a közvagyon meglopása, a közgondolkodás pedig ezeket bizonyos "civil kurázsi" tetteiként vagy legalábbis a hibás gazdasági törvényekből következő természetes és megengedett reakcióként nyugtázza (pl. az adócsalást az igazságtalan és aránytalan adótörvények miatt "ügyességként" kezelik). A közgondolkodás ilyen változásához a volt szocialista országokban, így nálunk is nagymértékben hozzájárultak az olyan törvénytelenségek, mint a magántulajdon (és ezzel az emberi méltóság) tiszteletben nem tartása. Ahol évtizedeken át természetes volt a megtermelt javak kártérítés nélküli kisajátítása, elkobzása, annak pedig, aki a javakat megtermelte kulákká, azaz bűnössé nyilvánítása és meghurcolása, ahol általánossá vált a meg nem fizetett fizikai vagy szellemi munka, ott generációk meghatározó élethelyzetévé vált a meghasonlottság. Az évtizedes hazugságélmény következtében a társadalmat átjárta az értékek relativizmusa és tagadása. A családok gazdálkodását befolyásolta, hogy bár nehézkes és diszkriminatív módon, de ingyen vagy államilag támogatott áron biztosították a lakosságnak az alapvető javakat és szolgáltatásokat (iskola, élelmiszer, lakás, közüzemi szolgáltatások, munkahely, orvosi ellátás, stb.). Mindez azt eredményezte, hogy a családoknak gazdálkodásukban igazodniuk kellett az állani gazdaságirányítás elveihez, saját kezdeményezésekre kevés lehetőség volt. Mindenki igyekezett a saját családja igényeit kielégíteni, a közösségért, a közjóért való munkálkodás háttérbe szorult. Amikor azután az 1990-es évek elején a központi tervutasításos rendszerről átálltak a döntések decentralizálásán és a piacra való nyitottságon alapuló rendszerre, gyorsan szétbomlott ez a szociális háló. Megjelent az addig alig ismeret munkanélküliség, erősen differenciálódott a családok jövedelme. Meghatározó tényezővé vált a növekvő bizonytalanság, ami nem csak a jövőben beszerezhető javak és szolgáltatások mennyiségére és minőségére vonatkozik, hanem arra is, hogy miképpen lehet majd a gyermekeket felnevelni, milyen képzéssel boldogulhatnak leginkább, hogyan biztosítható a család számára a változó körülmények és munkalehetőségek ellenére az állandó és biztos menedéket jelentő otthon. Az erkölcsi rend a feje tetejére állt: nem az számít sikeresnek, aki a közjót szolgálja, és tiszteli az emberi méltóságot, hanem az, aki bármilyen eszközzel gyarapítja a maga hasznát.
Hogyan tudjátok gyerekeiteket a keresztény erkölcsi elvekre épülő gazdálkodásra nevelni? Hogyan egyeztethető össze családotok gazdálkodásában a közjó szolgálata és a környezettudatosság?
Az emberi méltóság tiszteletben tartása gazdasági téren igényli a mértéktartást, hogy az evilági javakhoz való ragaszkodás rendezett legyen; az igazságosságot, hogy tiszteletben tartsák a felebarát jogait és megadják neki azt, ami jár; és a szolidaritást, az aranyszabály szellemében: "Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik" (Mt 7,12). Példaképünk az Úr nagylelkűsége, aki "gazdag lévén értünk szegénnyé lett, hogy mi gazdaggá legyünk az Ő szegénysége által" (2Kor 8,9). Az emberi méltósággal ellenkezik a lopás, a kölcsönkapott vagy elveszített dolgok megtartása, a kereskedelmi csalás, az igazságtalan bérek, mások kiszolgáltatottságára vagy tudatlanságára spekuláló áremelések, egy vállalkozás köztulajdonának kisajátítása vagy magáncélra való használata, a rosszul végzett munka, az adócsalás, a mértéktelen haszon, emberek bármilyen egoista, ideológiai, kereskedelmi vagy diktatórikus megindoklással való szolgaságba hajtása, adás-vétele és cseréje, áruként kezelése (vö. Veritatis Splendor 100).
A szolidaritás azt jelenti, hogy mindenki felelősséget visel mindenkiért. Az erkölcsi rend akkor állhat helyre, ha gazdálkodásunk a jogos érdekek mellett az igazi értékeket szolgálja, az igazságosságnak sem lehetséges érvényt szerezni, ha cselekedeteinket az önző, egyéni érdekek szövevénye befolyásolja. A gazdasági kezdeményezések olyan formájára és struktúrájára van szükség, amely anélkül, hogy elvetné a profitot, az árak és az öncélú profitszerzés puszta logikájánál magasabb célra, a közjóra irányul (l. Caritas in Veritate, 38.)
Olykor úgy látszik, ellentétbe kerül a család egyéni érdeke a közérdekkel. Hogyan tudtok ilyen esetben mértéktartóan, igazságosan, mégis szolidárisan intézkedni?
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
...

20100927

Az élet ott kezdődik, ahol a film véget ér

A közkedvelt romantikus filmek/vígjátékok boldog happy end-del végződnek, de mi van az után? - hangzik el a kérdés jogosan. Vajon a szerelmesek tényleg boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Mindenféle problémától, nehézségtől mentesen? Tényleg ennyiből állna az egész, megtalálni a társad és kész?

Életünk legégetőbb problémái közé tartozik a párválasztás. 2 ember lép ekkor szövetségre, a te és én megszűnik létezni, immár mi leszünk. Mi a titka az örök életű, boldog házasságnak, hogyan lehetünk méltó, segítőkész társai egymásnak egy életen át?!

A szerelem a leggyönyörűbb emberi érzések egyike, amely nagy szerepet játszik abban, amikor 2 ember összeköti az életét. De nem lehet kizárólag érzelmekre hagyatkozni eme nagy döntés meghozatalánál, szükséges az elkötelezettség, a feltétlen elfogadás egymás iránt. Hiszen ahogy a népdal is hangzik;” Megrakják a tüzet, mégis elaluszik, nincs az a szerelem, aki el nem múlik. Rakd meg babám, rakd meg lobogó tüzedet, hadd melegítsem meg gyönge kezeimet.” A szerelem idővel elmúlik, és szeretetté alakul, a kölcsönös ragaszkodás válik jellemzővé. Hogyan lehet megelőzni az érzelmi kihágásokat, a kapcsolat kiüresedését, akkor, amikor a külvilág szinte mindennaposnak, elfogadottnak tartja és önként kínálja azokat?

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy amikor létrejött a házasság, megvolt az esküvő, már megnyugodhatnak, s megfeledkeznek arról, hogy a neheze még csak most következik. A házastársaknak minden nap meg kell dolgozniuk egymásért, közösen kell a problémákra megoldást találniuk, aztán a gyermekek világra jöttével is hirtelen megszaporodnak a gondok, egymásra egyre kevesebb idő jut. A társadalom is túl nagy feladatokat hárít a családokra, vannak a mai világnak bizonyos negatív erői, melyekkel ha a megfáradt egyén találkozik, bizony megvan rá az esély, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, elveszíti a kontrollt önmaga felett. Nézzük csak milyen követelményeket állít a világ a nőkkel szemben, legyél csinos, dolgozzál (a kétkeresős családmodell él), végezd el a háztartási teendőket, emellett jó feleség-és anyuka egyszerre. Sok esetben a családapák sincsenek jobb helyzetben, ha otthon maradnak segíteni a háztartásban, gyermeknevelésben sörözés/meccs helyett, rögtön papucsnak vannak titulálva. Nem nehéz elhidegülni egymástól, s adott esetben a könnyebb utat választani. Vannak kritikus pontok az együttélés folyamán, ilyen lehet amikor az egyik fél elveszíti a munkáját, hosszan tartó betegség vagy például a gyermek születést követő időszak. Új élethelyzettel találják szemben magukat, mely egyikük számára sem könnyű, a türelem, és a megértő odafordulás lehet a gyógyír ilyen esetekben.

Ahogy az elején említettem, nem lehet kizárólag érzelmi alapokra tenni a hangsúlyt a párválasztás alkalmával. Ha kiegyensúlyozott, harmonikus családi életet szeretnénk, már pedig gondolom ez a cél, nem árt bizonyos szempontokat szem előtt tartani. Többnyire kiderül a kapcsolat folyamán, mennyire illik össze a két ember, mennyire hasonlít a világnézetük, közös-e az érdeklődési körük, egymás mellé helyezhetőek-e hosszútávon a céljaik. Abból semmi jó nem származik, ha az egyik jobbra, a másik balra húz. Ne akarjuk önmagunk énjét feladni, s ne is dédelgessük azt a hitet, hogy majd idővel a másik megváltozik! Tökéletes ember nincs, azonban jól gondoljuk meg, hogy képesek vagyunk-e elfogadni a szeretett személyt minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

A kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom és tisztelet. E kettő hiányában vakvágányon utazunk. A bizalmatlanság belülről mérgezi a kapcsolatot, ki szeretne állandó kétségek között hánykolódni?! A tisztelet is elengedhetetlen életünk társa iránt, ő az, aki ösztönzően hat ránk, ő jelenti a menedéket, a támaszt.

Fontos, hogy a későbbiekben is elegendő időt fordítson egymásra a két személy, legyen egy héten egy olyan óra, ami kizárólag kettejükről szól, amikor nem az előttük álló feladatokon rágódnak. Ne hagyjuk ellaposodni a kapcsolatot, némi kreativitással megelőzhető az unalom. Olyan nincs, hogy csak az egyik fél a hibás, ebben az esetben is kettőn áll a vásár. A közösen megoldott problémák, az együtt átvészelt nehezebb időszakok, mind a kettejük kötelékét kell erősítse, nem pedig váló okok. Nagyon nehéz dolog ez a mindennapokban, hiszen dühünk, elkeseredésünk azon csattan le először, aki a legközelebb áll hozzánk, s munkahelyi problémáinkat is hajlamosak vagyunk hazavinni. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy az a kapcsolat is halott, amelyben nincsenek viták, hiszen az azt jelenti, hogy az egyik folyamatosan feladja az álláspontját, mindig a másik akarata érvényesül.

Életünk folyamán elkerülhetetlen a csalódás, jellemző, hogy több kapcsolaton túl vagyunk már, mire elkötelezzük magunkat. A korábbi tapasztalat óvatosságra int, ám ne zárjuk ki az igaz szerelem lehetőségét. Ugyanakkor ne is siettessük a dolgokat, hiszen „az idő nem feltétlenül hoz magával szeretetet, de a szeretet időt teremt, hogy megmutassa magát. Az akarás fojtogatja, a türelem pedig érleli a szeretetet.”(Simon András)

Szabolcsi Hajnalka

20100925

A MEGBÁNÁS ÉS
BŰNMEGBOCSÁTÁS IMÁJA

MINDENHATÓ ISTENEM ÉS URAM
TE, MINDENHATÓ MENNYEI ATYÁM

J É Z U S

A TE SZENT IGÉD
tartja a TE mennyei tükrödet
az én bűnös tekintetem elé,
hogy felismerhessem, ki vagyok én
egy nagyon nagy bűnös a
TE SZENT ORCÁD előtt
egy bűnös a
TE EGYEDÜLI SZENT AKARATOD ellen!

Én látom bűneimet a
TE mennyei tükrödben,
magam megvádolva
a TE SZENT ORCÁD ELŐTT
MERT TE
nem csak értem véreztél el
a Keresztfán Golgotán
hanem értem ismét magadra vetted
e világnak keresztjét
A TE HATÁRTALAN SZERETETEDBEN!

Én leborulok ELÉD
MENNYEI ATYÁM
A SZÍVEDMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN
AZ ÖRÖK SZERETETBEN
nagyon mélyen alázatos és megbánó
szívvel kérve TÉGED
bocsásd meg nekem a bűneimet ezen a Földön!

Én SZERETETTÉ akarok válni
csak izzó irgalmas
JÉZUS-MÁRIA-SZERETETTÉ
kivétel nélkül minden lélekhez, hogy
A TE MENNYED IGAZ GYERMEKÉVÉ
válhassak már itt ezen a földön
A TE KEGYELMED
által.

Én megbocsátok
minden embertestvéremnek
és kitörlöm vétkeiket
örök időre és örökkévalóságra,
miként én benneteket
szeretett embertestvéreimet kérlek
bocsássátok meg bűneimet
melyeket ellenetek vétkeztem.

Kérlek légy irgalommal hozzám
MENNYEI ATYÁM JÉZUS
és emelj föl engem
a bűneimből és gyengéimből;
én TÉGED akarlak követni
A TE SZENT SZŰZANYÁDBAN MÁRIÁBAN
az én MEGVÁLTÓ-SZENTANYÁMBAN
fenntartás nélküli engedelmességgel
mindörökké,
hogy a saját magam
tiszta tükrébe tekinthessek!

Mindörökkön-örökké szálljon a köszönetem
HOZZÁD
és teljesüljön be fölöttem mindenkor
A TE EGYEDÜLI SZENT AKARATOD!

ÁMEN

© Lichtkreis Christi e.V.

A SZENT IMÁDSÁG

SZENT SZENT SZENT

MINDENEKFÖLÖTT SZENT

SZENT SZENT SZENT

vagy TE ó MINDENHATÓ ISTEN

MENNYEI ATYÁNK

JÉZUS

a

SZÍVEDMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSA

AZ ÖRÖK SZERETET

MÁRIA

által

a mi szívünkben

a mi lelkünkben

a mi szellemünkben

a TE SZENT SZELLEMED

az ÖRÖK-TÖKÉLETESSÉG

járjon el bennünk

velünk

és rajtunk keresztül

a TE EGYEDÜLI SZENT AKARATOD szerint!

ÁMEN ÁMEN ÁMEN

© Lichtkreis Christi e.V.

SZENTELJÉTEK FEL MAGATOK AZ ÚJ IDŐRE EZEN A FÖLDÖN!

Nehéznek tűnik mindezt véghezvinni, amit ÉN nektek a SZENT AKARATOMBAN parancsolok, ÉN AZ ÚR bizony kimondom: - nem nehéz, ha az ember komolysággal, egy szent komolysággal az ÉN egyedüli SZENT AKARATOM MINDÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ teljesíteni akarja!

Elkezdenetek természetesen magatokban, veletek és körülöttetek azzal kell, hogy megpróbáljátok a benneteket körülvevő világgal szemben magatokat az ÉN SZENT SZAVAIM ÉS PARANCSOLATAIM által felszentelni; ÉN AZ ÚR megismétlem:

FELSZENTELNI !

Mert bizony, mondanotok kellene magatoknak, A KEGYELEMADOMÁNYOK, melyek bennetek nyugodnak, tesznek benneteket az ÉN MAGAM szent gyermekeivé! Mint ahogy ti mindennek az ÉN MENTŐHORGONYOMBAN, az ÚJ BIBLIÁBAN utánaolvashattok, gondolnotok kellene nap mint nap arra, hogy miként váljatok az ÉN SZENT SZELLEMEM EGYHÁZÁVÁ! Ha ezt megteszitek, akkor lesztek az egyedüli helyes úton! És ÉN segíteni fogok nektek a SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN AZ ÖRÖK SZERETETBEN, ezt a bennetek leendő, az ÉN SZENT SZELLEMEM EGYHÁZÁT a legnagyobb tökéletességben ékesíteni!

Nektek csak egyet kell tennetek: ENGEM, ISTENT AZ URAT, a ti MENNYEI ATYÁTOKAT JÉZUST, a hatalmatokban álló teljes erőből a szívetekben kell megragadnotok-felfognotok és a SZERETETEM ŐSPARANCSOLATÁT tökéletes valósággá váltanotok:

„Szeressétek ISTENETEKET mindenekfölött
és embertestvéreiteket mint önmagatokat!”

Ha magatokat így NEKEM átadjátok, és megpróbáltok ENGEM felfogni-megragadni, akkor majd fokozatosan érezni fogjátok az ÉN MINDENHATÓSÁGOM, ERŐM, és ti fel fogtok örvendezni teljes lélekből, hogy AZ ATYA eleven élet bennetek, szeretett gyermekeim!

Így ne féljetek a fáradságtól, magatokat megszabadítani minden e világi szokástól; mert többet ajándékozom ÉN AZ ÚR nektek, mint amit a világok valaha is adhatnának! Világossá kell ennek az érzületetekben válnia, teljesen világossá az ÉN bennetek levő SZENT SZELLEMEM által, hogy minden, amit a világ nektek kínál, nagyon rövid és múlandó, és mindez egy éjszaka leforgása alatt megszűnhet! AZ ÉN ORSZÁGOM, AZ ÖRÖK TÖKÉLETESSÉG akkor is tovább fog létezni!

Mert gondoljátok át ti embergyermekeim, akik egy pár milliárdnyian éltek ezen a csillagon, csak a legparányibbak vagytok az ÉN egész teremtésemben, és mégis a legnagyobbak, a legeslegnagyobb LEGPARÁNYIBBAK, akiket ÉN A KIKUTATHATATLAN MINDENSÉG TEREMTŐJE még NAGYOBBAKKÁ akarok és fogok tenni!

Töltse el boldogsággal a szíveteket - természetesen ha ti azt úgy akarjátok -, hogy a ti TEREMTŐTÖK mindent nektek ad, ami elképzelhető. Ezért kimondatik: vessétek le az „öreg Ádám ruhát” és vegyétek fel az ÖRÖK JÉZUS-MÁRIA-KÖNTÖST!

Ti elolvashatjátok az ÉN SZENT ÚJ BIBLIÁMBAN, hogy ÉN AZ ÚR és a SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSA AZ ÖRÖK SZERETET - MÁRIA egyek vagyunk és egyek maradunk mindörökkön-örökké! És ez az egység akar a részetekké válni - legelevenebben! Ezzel többet nyertek - bizony, bizony mondom ÉN AZ ÚR - mintha ezen a földön nap mint nap egy nagynyereményű sorsjegyet húznátok; mert ti akkor a teljes eleven létetek ÖRÖKKÉVALÓSÁG-SORSJEGYÉT húzzátok! Igen, és ÉN AZ ÚR adom azt át nektek, gyermekeim!

Lássátok mindebből, hogy a ti TEREMTŐTÖK a mennyek és e földnek teremtője, ISTEN AZ ÚR, nem csak AZ ÖRÖK TÖRVÉNYSZERŰ SZIGORÚSÁG, hanem a ti MENNYEI ATYÁTOK, MINDEN APÁK ATYJA, AZ ÖRÖK ATYA, AKI benneteket az Ő örökkévalóság-gazdagságából folyvást és felmérhetetlenül meg akar ajándékozni mindörökkön-örökké, szeretett gyermekeim!

Vegyétek ezt a MENNYEI ATYÁTOK örökkévalóság-sorsjegyét köszönettel át és tudjátok meg, szeretett gyermekeim, hogy miért vettem MAGAMRA ÉN Golgota sorsjegyét: minden ősbűnt akkorig kitörölvén és feloldván és most a SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁVAL, AZ ÖRÖK SZERETETTEL az utóbűnöket is feloldván, hogy valóban

VILÁGOSSÁG LEGYEN ISMÉT EZEN A FÖLDÖN

*

Ahhoz viszont, hogy az ÉN ÖRÖK SZENT VILÁGOSSÁGOM

a szíveteket és lelketeket eltölthesse, ahhoz léteznie kell bennetek igaz szellemi termőtalajnak; ami azt jelenti, hogy mindennek az utolsó atomig igaznak kell bennetek lennie! Mert bizony mondottam ÉN mint

JÉZUS

„ÉN VAGYOK AZ ÚT
AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET”

Igazság nélkül nem tud az ÉN VILÁGOSSÁGOM nálatok gyökeret ereszteni! Ezért kell NEKEM benneteket nagyon szigorú SZERETETBEN figyelmeztetni: gyakoroljátok rendületlenül minden gondolatban, minden nyilatkozatban, az igaz, a tökéletesen igaz életet!

Mert már a Sinai parancsolatokban - ti azt tudjátok - le van fektetve, hogy hamisan senki ne beszéljen, még a legcsekélyebb átvitelben sem, mondom ÉN AZ ÚR!

Őrizkedjetek attól, hogy embertársaitokkal, a házastársatokkal és a gyermekeitekkel szemben a legkisebb mértékben se essetek a valótlanságba! A legeslegkisebb mértékben is igaznak kell maradnotok és semmiben sem lehettek valótlanok; ne tagadjátok meg magatokat különböző dolgokban különféle mentségekkel, maradjatok mindig az igazságnál, mert ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG és AZ ÉLET.

Mindez nem azt jelenti, hogy ti az embertársaitoknak mindent meggyónjatok, hanem hívjátok a BÖLCSESSÉGEMET a SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN, hogy felismerjétek, hogy hogyan viselkedjetek - és kiváltképpen tanuljatok meg inkább hallgatni, mind hogy fölöslegesen mentegetőzni vagy végül egy hazugságot kimondani. Mert ÉN AZ ÚR is bölcsen hallgattam egykor az Engem elítélő nagytanács előtt*).

*) Újszövetség, Máté evangéliuma 26 / 59-63, Márk evangéliuma 14 / 55-61.

Tegyetek meg minden azért, hogy a házastársatokkal és gyermekeitekkel egy abszolút igaz életet vezessetek minden gondolatban és minden kimondott szóban; ne találjatok ki különböző kifogásokat: ez és ez nem megy másképp! A színtiszta igazságban gondolva és beszélve minden lehetséges, az embernek csak az ÉN SZENT SZELLEMEM kell magához hívnia, hogy ily módon az ÉN SZENT SZELLEMEM a saját szívetek abszolút realitásává váljon!

És ha egyszer úgymond egy valótlan szó tőletek kicsúszik, úgy hívjátok azt azonnal vissza ENGEM kérve: Ó URAM kérlek bocsásd meg nekem ezt a bűnt, és kérlek old fel ezt a valótlan szót, hogy ne tudja megsokszorozni magát!

Váljatok tehát, ezen a világon a tökéletes igazság színtiszta forrásaivá, itt, ahol az igazság úgymond már majdnem mindenütt a sarokba van állítva, ahol az emberek egymással szemben szinte minden alkalommal hamis vallomással beszélnek. Ezért lesz rövidesen ez az egész világ - bizony, bizony mondom ÉN AZ ÚR - cselekvőképtelen; mivel hosszú időn át nem fejlődhet semmi a hazugságban!

Így legyetek az
ÉN leendő szent
fényköröm alapjában
az igazság példaképei!

Fogadjátok el köszönettel, ha benneteket a házastársatok vagy egy másik lélek az őszinteségre int és figyelmeztet, és kérjetek ENGEM újra és újra: „Ó MENNYEI ATYÁM A SZÍVEDMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN, tégy engem figyelmessé, mihelyt én kísértésbe esek a legkisebb mértékben is egy valótlanságot kimondani, ha az számomra jelentéktelennek tűnne.” Mert egy valótlanság mindig nagyon jelentős, teljesen mindegy, hogy mi az! A valótlan a Sátán éltetője, gyermekeim. Ez miatt válnak a világi emberek a Sátán eszközeivé a hazugságban!

Ezért kell a világot megtisztítani
a pokol minden arculatától!

Kezdjetek el ettől a pillanattól fogva - a saját magatok félrevezetése nélkül - a színtiszta igazságban élni minden körülmények között! Imádkozzatok szakadatlanul a saját szívetek imádságaiban, úgy ahogyan azt a ti megváltó-szentanyátok nektek folyton tanácsolja: „Ó URAM, hagyj engem úgy gondolkodni és cselekedni, ahogyan TE az én helyemben gondolkodnál és cselekednél!”

Mivel ISTEN az abszolút SZÍNTISZTASÁG és IGAZSÁG - különben semmi sem lenne örökkévaló az ÉN Teremtésemben -, ezért csak akkor gondolkodhat egy embergyermek az ÉN SZENT SZELLEMEMBEN úgy, ahogyan ÉN gondolkodom, ha ő mindig arra törekszik, hogy a legeslegkisebb mértékben is mindenféle szépítés nélkül igaz legyen. Akkor lesz az igaz szellemi termőtalaj az ÉN SZENT VILÁGOSSÁGOM részére megteremtve, és akkor fogok ÉN AZ ÚR az ÉN ÖRÖK FÉNYEMBEN egy ilyen emberi szívbe és lélekbe beköltözni, melynek emberköntöse színtisztává vált!

És ha ti, e világ kísértésében, talán néha valamit tesztek, amit a következő szempillanatban azonnal megbántok, úgy bánjátok azt meg igazán, nem csak ELŐTTEM, ISTEN AZ ÚR előtt, hanem a házastársatok és gyermekeitek előtt vagy bárki más legyen az, és kérjétek a megbocsátást, mert csak akkor lehet a valótlan, az igazságtalan feloldva:

mert ennek az emberiségnek jövője egy szellemi ÚJ JERUZSÁLEMBEN, csak az igazságban, a tökéletes igazságban lehet; mert csak akkor adott a garancia, hogy valami ÖRÖKKÉVALÓ lesz alkotva!

AZ IGAZSÁG
egyededül örök és örök marad mindig
és ezzel lesz legyőzve
a bűn zsoldja: a halál!

A jelentősége annak, amit az imént mondottam, felmérhetetlenül nagy. Ezért mindegyikőtöknek azt kell majd magától ezután az ÉN SZENT IGÉM után mondania, itt és ott mégis hibáztam, és itt és itt néha még kísértésbe esek, és nem veszek mindent teljesen komolyan. Viszont ezek kibúvók, az gondolva, hogy nem kell mindent teljesen komolyan venni: ilyen gondolatok már valóban az ellenpólus - a Sátán kísértései. Ha ti, a színtisztaságban fel akartok tekinteni a ti ISTENETEKHEZ ÉS URATOKHOZ ÉS AZ Ő SZÍVEMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁHOZ AZ ÖRÖK SZERETETHEZ és az ÉN TÖKÉLETES MENNYEM örökkévalósága részeseivé akartok válni, akkor legyetek mindenben színtiszta igazak; és akkor elsősorban és egyre inkább csak tökéletes házasságok fognak létezni és gyönyörű szép módon fogja továbbnemzeni magát AZ IGAZSÁG!

Amit mi manapság ezen a világon átélünk, az a hazugság eredménye, és mi átéljük azt, hogy a továbbnemzett hazugságok a BŰN ÉS BŰNHŐDÉS örök TÖRVÉNYE szerint saját magukat lépésről-lépésre felemésztik. Mi azonban azt nem hagyhatjuk, hogy minden oda jusson, hogy a hazugság felemésztődése végett ennek az emberiségnek és földnek a struktúrája, léte kérdésessé váljon!

Szeretett gyermekeim, ezért jöttem újból el ÉN AZ ÚR A SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN AZ ÖRÖK SZERETETBEN, és ezért adom ÉN a kezetekbe a MENTŐHORGONYT, AZ ÉN SZENT ÚJ BIBLIÁMAT , ezért akarlak benneteket az ÉN SZENT KARJAIMBA zárni, és ezen a földön nap mint nap veletek járni, hogy ennek a ti anyaföldeteknek ne kelljen tovább a földi gyermekei bűnössége miatt szenvedni-nyögni, hanem felörvendezhet, hogy

ezen a földön
hamarosan egy új emberiség lesz!

ÁMEN

© Lichtkreis Christi e.V.

MINDEN ÉDESAPÁHOZ ÉS ÉDESANYÁHOZ

Ti édesanyák és édesapák ezen az egész földön, ÉN AZ ÚR és MENNYEI ATYA kérdezlek benneteket, tudatában vagytok-e annak, hogy részben általatok lesz a földnek és az egész emberiségnek a jövője alkotva, igen, hogy ti is meghatározzátok az utódaitok sorsát, hogy az nehezebb vagy könnyebb lesz-e?!

Ti panaszt emeltek sok visszás állapot ellen, melyek az életetek ezen a földön nehézzé, olykor gondteltté és aggodalmassá teszik. Gondoltatok egyszer is tudattal a teremtő valóságra, hogy mindez az általatok elmulasztott lehetőségek következménye, melyeket ez elődeitek ugyanúgy elmulasztottak, mint ahogy ti is ebben az életben elmulasztjátok. ÉN most adok nektek ebben az időben egy különös lehetőséget, hogy mindezt megértsétek és hogy ne teljen el ez a földi életetek anélkül, hogy fel ne használnátok. Akarjátok mindezt? Úgy olvassátok fegyelemmel azt, amit ÉN itt nektek mondok:

Van olyan nagy a szeretet a szívetekben a gyermekeitek és a jövendő generációk iránt, hogy megembereljétek magatokat, és az életetek RÁM AZ ÚRRA alapozzátok és úgy megváltoztassátok, hogy ezáltal az utódaitok élete nem csak könnyebb lehet, hanem elérhetnek egy olyan életet amely megvált és megszabadít minden fölösleges kötődésből, melyeket a meg nem váltott emberi test idézett és idéz elő és az emberiségnek a mai napig oly sok szenvedést okozott és folyvást okoz.

Adathat-e nektek ennél nagyobb boldogság: mindezt tudni, hogy minden rossz feletti győzedelemmel és minden, mély szeretetből elvégeztetett cselekedettel, a gyermekeiteknek és utódaitoknak, igen egész nemzedékek részére egy mennyei földi-világot készíthettek elő, amely már évezredek óta az emberiség vágyainak célja, és a ti vágyaitok célja is! ÉN, a ti TEREMTŐTÖK és URATOK azt mondom, ti képesek vagytok egy ilyen mennyei földi-világot előkészíteni, ha ti az ÁLTALAM előírt ÚTRA léptek, miként az írva áll az ÉN szent ÚJ-BIBLIÁMBAN, és ti ezt az utat kitartással, nap mint nap a szívetek mély szeretetével járjátok.

ÉN AZ ÚR látom és hallom a kérdést a szívetekben, - hogyan történjen meg mindez és hogyan válthatjátok ti mindezt valóra, az ÉN kinyilatkoztatásomhoz híven. - Bizony, bizony hallgassátok és olvassátok:

Nézzetek magatokba, hogy ti, a gyermekeiteket a kezdettől fogva helyesen nevelitek-e és vezetitek-e, a gyermekeitek igaz példaképei vagytok-e, és hogy, a gyermekeitekkel nap mint nap feltekintetek-e HOZZÁM, AZ ÚRHOZ az imádságaitokban, mely imádságok - a gyermekeitek korára való tekintettel - a kezdetben egyszerű fogalommal, meleg szívvel történjenek, hogy ezáltal majd az érettebb korban, önmagukat vizsgálva HOZZÁM forduljanak, hogy így minden egyes embergyermek felismerje, hogy ő miként állhat helyt a gondolataival és a cselekedeteivel ELŐTTEM!

Hozzátok, szülőkhöz fölteszem ÉN AZ ÚR figyelmeztető kérdésem: Lehet az, hogy gyakran amikor a gyermekeitekkel foglalkoztok, a saját kívánságaitokat, vágyaitokat elégítitek ki, melyek oly gyakran céltalan időtöltéssel végződnek ahelyett, hogy azt a célt szolgálnák, hogy fölhívnák a gyermekeitek figyelmét a teremtésem gyengéd és sokrétű jelenségeire és mindezekbe bevezetnék őket?

NEKEM AZ ÚRNAK nincs kifogásom a játékosság ellen a gyermekek között. ÉN is játszottam, mint a kisfiú JÉZUS másik gyermekekkel. Tudnotok kell - és mindennek utánaolvashattok a kinyilatkoztatás-diktátomban „JÉZUS gyermekkora”*) -, hogy a játékaim arra szolgáltak és ahhoz járultak hozzá, hogy felhívják a játszótársaim figyelmét az élet mélyen fekvő problémáira és mindazok felismerésére. Tegyétek mindezt ugyanígy ti is: hogy a játékok melyeket játszotok semmiképpen se fölösleges időtöltésre szolgáljanak, a játékaitok azt szolgálják és ahhoz járuljanak hozzá, hogy felhívják a gyermekeitek figyelmét az élet sokoldalú titkaira, a teremtésem sokrétűségére és nagyobb gyermekeknél a természet törvényeire, a felelősségteljes emberi cselekedetekre és a sors törvényességére. Mindez soha ne azt jelentse, hogy a gyermekeiteket fanatikusan idomítsátok és elvegyétek a kedvüket a játéktól, nem, hanem keressétek folyton az igaz középutat, melyre a szívetekben akkor fogtok ráismerni és akkor fogjátok megtanulni felismerni, ha a szívetekben folyton HOZZÁM fordultok és feltekintetek a saját magatok vizsgálata során.

*) „JÉZUS gyermekkora” (Jakobus Evangélium) újból kinyilatkoztatott JÉZUS KRISZTUSTÓL Jakob Lorber által (1800-1864). Az eredeti németnyelvű kézirat sok nyelvre le lett fordítva.

Mély komolysággal kérdezem ÉN AZ ÚR: Így cselekedtetek ti mostanáig, és ha nem, készek vagytok mostantól fogva úgy cselekedni és mindazt követni, amit ÉN nektek itt ismertettem? Higgyetek NEKEM, a ti MENNYEI ATYÁTOKNAK JÉZUSNAK, a gyermekeitek meg fogják mindezt köszönni egykor és olyan gyümölcsöt fognak hozni, amely mindannál sokkal többet fog érni, mint amit ti e földi élet poroszkálásában valaha is elérhettek.

Igen, a gyermekeitek köszönetet fognak nektek mondani akkor is, ha ők a kezdetben néha ellenkeznek az ilyen típusú játékok ellen és nem mindig akarják mindazokat elfogadni. Viszont soha ne kényszerítsétek őket, mert akkor nem játék a játék - hanem tanuljátok meg türelmesen és odaadóan a gyermekeiteket mindarra rávezetni, hogy ők maguk fölismerjék, hogy mi az oka annak amiért egy ilyen típusú játék előnyösebb a számukra mint egy másik játék melyet ők ugyan forró játéklázzal játszanának, amely viszont nem lenne hasznos az érettségük és az előrehaladottságuk szempontjából.

Akkor majd hamarosan meglátjátok, ahogy a gyermekeitek szellemükben felébrednek, a különböző játékokból felnőnek és az érdeklődésüket az élet komolyabb feladataira helyezik és magukat azoknak szentelik. És akkor legyetek figyelmesek, és kövessétek őket ezen az úton, hogy komolyabb feladatokat is rájuk bízhassatok, mert mindez akkor a gyermekeiteknek sokkal nagyobb örömet fog okozni, mint némely haszontalan játék, amely csak a játékszenvedélyt ébresztené fel, és ezért a gyermekeitek lelkét mélyebb földi utakhoz csatolná, és őket hamarosan e világ terhének mocsara elragadná.

Mindez rendületlenül nagy feladat ELŐTTEM, AZ ÚR előtt, hogy ti a gyermekeitekben felébresszétek és erősítsétek az ő nemeslelkűségüket és a felismerőkészségüket-éberségüket, mindezeknek a játékszenvedély mint, ostoba időtöltés a legnagyobb ellensége, amely által a minél jobban növekvő játékvágy egy idő után úgynevezett hatalomvággyá válik, a játékban való, a másik játszótárs fölötti fölényességben. És oly gyakran mindez által a vágyálom is úgymond lángoló tűzzé lesz szítva, amely a későbbi, érettebb ifjúkorban alig lesz oltható és így a fiatalságot különböző szükségekbe sodorja, melyek végén oly gyakran az élet összeomlása, élettelenség és értelmetlenség áll, és mindezek által szabaddá válik az út mindenféle idegölő mérgek számára, melyeket a végső szükségben megragadnak. - Ezért szenteljetek különösképpen nagy figyelmet az ÉN következő intelmemnek: Legyetek figyelmesek már a kezdetben! És ti meg fogjátok látni, hogy a kezdetek már a gyermekeitek kiskorában a látszólag teljesen ártalmatlan fölösleges időtöltésben és elmulasztott nevelésben rejlenek.

Különösen ezek közé, a látszólag ártalmatlan állapotok közé sorolhatók, a túláradó bőséggel ajándékozott, úgynevezett játékszerek, melyek már a kisgyermekkorban ahhoz a veszélyhez vezetnek, hogy ezek a még kis és tapasztalatlan lelkekben, nagy függőséget ébresztenek a mértéktelen földi birtoklás iránt, és őket állandó elégedetlenségre nevelik, ami majd a későbbi évek, élet során állandó nyugtalanságot és elégedetlenséget okoz és így végül majd lelki és testi fogyatékossághoz vezet.

Csak az igaz szívélyes-szülőiszeretet által készíthető elő az igaz öröm és boldogság a gyermekeitek részére, amely a gyermekeiteknek erőt ad, és így igaz alapot nyújt, egy tiszta és egyenes életúthoz. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a gyermekeiteket ezzel és azzal megajándékozzátok, miképpen ÉN, a ti TEREMTŐTÖK benneteket a természet minden adományával, az élettel e földön és a túlvilágon megajándékozlak, viszont ÉN csak az érettség és elvégzés mértéke szerint ajándékozom. Ugyanúgy ajándékozzátok meg ti is a gyermekeiteket igaz mértékben és mindazt figyelembe véve, hogy a gyermekeitek az ajándékaitokat igaz köszönettel, és mindennap a szeretetben való engedelmességgel viszonozzák-e. Ezért ne gondoljátok azt soha, hogy bőséges ajándékokkal a gyermekeiteknek igaz örömet szereztek - akkor is ha ők mindazokat a tapasztalatlanságuktól fogva mohón magukhoz veszik - éppen ellenkezőleg, ti nagy kárt okozhattok, ami egyszer megnehezítené a gyermekeitek számára az élet, a köszönetben és elégedettségben való eredményességét, különösen nélkülöző időben, amikor többek között az is szükségszerű, hogy valamiről le tudjanak mondani. Egy ilyen nagy bőséggel megajándékozott gyermek vélt öröme és lélekkínja nagyon hamar a nélkülöző idő végett bosszúsággá válhat, amikor a forrón kívánt dolgok nem kaphatók meg. A békeszeretet távozik és a szeretetteljes, nyugodt gyermekekből kapzsi és türelmetlen emberek lesznek, akik végül attól sem riadnak vissza, hogy mindazt amit megkívánnak alattomosan és ravaszul magukhoz ragadják és soha sem lesznek elégedettek. - Mondjátok, hogyan tudjon ENGEM AZ URAT egy ilyen ember valaha is fölismerni és szeretni az ÉN SZERETETEMBEN és a tuljdonképpeni valóságomban?

Látjátok, ezért gondoljátok meg és vizsgáljátok folyton a szívetekben, hogy ti mindenkor helyesen cselekedtek-e a gyermekeitekkel szemben. Mert sem a mértéktelen bőséggel, sem a fölösleges és túlzott takarékossággal, fösvénységgel nem cselekedtek helyesen. Viszont mind az, amit a gyermekeitekkel helyesen tesztek, nem csak a gyermekeiteknek lesz csodálatos életsegítség az ÁLDÁSOM által, melyet ÉN nektek szülőknek adok, hanem ti tapasztaltok majd áldást áldás után mint a gyermekeitek igaz szülei és mindabban ami jót tesztek a felnövő ifjúságnak.

Mindaz, ami itt példázatképpen kimondatott: a helyes vonatkoztatás a kulturális és családi életre.

Nem csak arra vonatkozik, hogy ti, mint szülők az ÉN hét szent házasélet-parancsolatom, - miképpen azok az ÉN Új Bibliám első kötetében írva állnak - szerint helyesen éltek, hanem arra is, miképpen magatok felismeritek és legyőzitek minden hibátokat: a hiányosságokat és gyengeségeket, mint a gyermekeitek igaz példaképei. Ti nem is sejtitek, hogy milyen messze ható változásokat vált ki az, az ember, vagy azok a szülők, akik mindezt megszívlelik és minden következetességgel az életükké teszik. Akkor mindezek a pozitív változások nem csak a saját gyermekeiteknek tesznek jót, hanem az egész világ fiatalságának is, az ÉN SZENT SZELLEMEM életet sugárzó ereje által. Váljon tudatossá mindez bennetek, szeretett édesanyáim és édesapáim ezen a földön: hogy az ÉN SZENT SZELLEMEM bennetek és általatok csodálatos módon hatékonnyá váljon, és így eleget tegyen a szükségszerű fejlődést segítő követelménynek-struktúrának ezen az egész földön, így ti hozzájárultok ahhoz, hogy az ellenpólus kísértő törekvéseinek ereje és termőtalaja elvétessen, amely által az ifjúság veszélyeztetése csökken és igen hamar olyan időszak jöhet, ahol a vidám és csillogó gyermekszemek nem lesznek a szüleik tévútjai és meggondolatlansága végett szomorúak.

Ó ti édesapák és édesanyák, ha tudnátok, hogy ti úgymond balzsammá válhattok a gyermekeitek és e világ ifjúsága számára, bizony, bizony mondom nektek ÉN AZ ÚR, ti nem csak az életetek változtatnátok meg azonnal HOZZÁM fordulva, hanem sokkal nagyobb figyelmet szentelnétek a gyermekeitek nevelésének és még nagyobb figyelmet a társadalom negatív és veszedelmes szemléletének, és elősegítenétek mindazok megszüntetését!

Vagy úgy gondolják egyesek közöttetek, hogy mindaz az áldásotokká válik, ha először is a játékvágyat és az unaloműzést és a későbbiekben a kívánalom kedvet szítjátok, ha ti minden erkölcsösséget és moralitást félreállítotok, hogy ezek a negatív életirányzatok akadályok nélkül elterjedjenek, és hogy ti mindezek segítségével a gyermekeiteket és az ifjúságot, szabadsághoz és életörömhöz segítitek? - Ó milyen balgák vagytok ti mindannyian, akik a mai napig mindezt hirdetitek és elősegítitek. Az ellenkezőjét készítitek elő a gyermekeiteknek, bizony, bizony mondom nektek ÉN AZ ÚR, mert ti egy élő sírt készítetek elő a részükre és megteremtetek mindent, a sokoldalú lelki és testi szenvedéshez, legyenek azok sorscsapások, vagy különféle betegségek, melyek oly gyakran gyógyíthatatlanok és ezért e földi életet a kín, a fájdalom és a szenvedés szomorú bélyegével bélyegzik meg. A saját magatok részére viszont előkészítetek a liberális engedélyetekkel egy köves és buktatós utat, amely a ti életutatokat megnehezíti és így minél nehezebbé válik a békés és elégedett életrendre rátalálni és ugyanazt elérni. Nyugtalanság és rendetlenség lép be az életetekbe, csalások és lopások teszik az életet nehézzé, munkanélküliség, aggodalom, szükség és betegségek következnek be lépésről lépésre, igen, és végül még a természet is ellenetek fordul és tehetetlenül kell átélnetek miként minden birtokotok-vagyonotok megsemmisül és azt miképpen az életet adó erők az élelmiszerekből eltávoznak mert mindazokat ÉN AZ ÚR már nem áldhatom meg.

ÉN AZ ÚR felelősségre vonlak benneteket, mindazért amit elmulasztottatok elvégezni a gyermekeiteknél, legyen az a nevelésben, legyen az a kísértésektől való megóvásban, - melyeket oly gyakran ti magatok idéztek elő a zabolátlan, szenvedélyes és a kívánalomtól izgatott életetekkel - és már odáig jutottatok, hogy ezen zabolátlan a kívánalomtól izgatott szenvedélyességetek, nem csak az embertársaitok hanem aggályok nélkül már a kiskorú gyermekeitek tudatára adjátok. - És akkor csodálkoztok azon, hogy ÉN sem az országotokat sem a kultúrátokat nem áldom és áldhatom meg, és így minden visszamarad úgy a természet miképpen az élet is, úgy hogy ti rákényszerültök minél kérdésesebb módszerekhez fordulni és fogni, melyek végül mégsem a várva várt segítséget hozzák, hanem nektek még több nehézséget okoznak. Ha ti sürgősen vissza nem fordultok erről az útról, és minden gondolatotok, igyekezetetek és bizalmatok ismét HOZZÁM, a mindenség TEREMTŐJÉHEZ nem irányítjátok, akkor nem tudlak benneteket az oltalmamba venni a természet hatalmával és a sors következményeivel szemben az utóbbi évezredekben elkövetett vétkeitekért, mert fönnáll és mindörökké fönn fog állni a bűn és bűnhődés legszigorúbb törvénye, ha tetszik nektek, ha nem! És csak ÉN AZ ÚR tudlak benneteket ennek a legszigorúbb teremtőtörvénynek a következményeiből megszabadítani a KEGYELMEM és a MEGVÁLTÁSOM által a SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN. ÉN a KEGYELEMKEZEM kinyújtom hozzátok mindannyiatokhoz - különösképpen ebben az átmeneti időszakban az új időbe - ezen a földön.

Viszont csak akkor ha ti teljes komolysággal megváltoztok, és minden törekvésetekkel, érzésetekkel következetesen HOZZÁM fordultok, ÉN csak akkor fogok és tudok nektek segíteni, minden problémátok megoldásában, és egy magasabb emberi kultúra - az igaz béke, boldogság és jólét - megteremtésében ezen a földön, ahol sem munkanélküliség sem különböző betegségek nem lesznek. Ezért nézek ÉN mindenre nagyon szigorúan, ami még fönnáll és mindarra alkalmas, hogy a gyermekeitek szívét megrontsa és a szívük nézetét elvakítsa a TEREMTÉSEM magasabb igazságaival szemben.

Ezért szólok ÉN AZ ÚR ismételten hozzátok e föld édesapáihoz és édesanyáihoz: szerencse, boldogság és jólét váljon a részetekké oly mértékben, miképpen azon igyekeztek és arra törekedtek, hogy a gyermekeiteket és az utódaitokat helyesen neveljétek és a pokol szennyétől megóvjátok ezen a földön. Így nem teszitek őket ki tovább a saját hibáitok és gyengéitek által a különböző testi kísértéseknek, hogy ÉN megáldhassalak benneteket örök időre és örökkévalóságra. Bizony, bizony mondom ÉN AZ ÚR, a ti MENNYEI ATYÁTOK JÉZUS, mély komolysággal. Mivel minden idők idője már megkezdődött, amikor ÉN AZ ÚR a világmindenséget átfogó ÚJ JERUZSÁLEMET megteremtem ezen a földön, mint az ÉN ÖRÖK SZERETETEM szent országát.

ÁMEN, mondom ÉN AZ ÚR a SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN AZ ÖRÖK SZERETETBEN és KEGYELEMBEN.

ÁMEN, mondom ÉN AZ ÚR a SZÍVEMMÉLYE-ŐSALAPPÓLUSÁBAN AZ ÖRÖK SZERETETBEN és KEGYELEMBEN.

ÁMEN!

© Lichtkreis Christi e.V.