20111228

Egy fiatal hölgynek csodálatos volt a hangja, és a nagy Caruso egyengette az útját, míg hangverseny csillag lett belőle. De egy napon, amikor barátai előtt énekelt, akik nem sokra értékelték a szép zenét, hangja hirtelen elcsuklott egy nehéz futamnál. Társai, akik között ott volt szíve választottja is, kinevették, és kegyetlen tréfát űztek belőle. A végtelenül érzékeny női lélek félretette kottáját, és megfogadta magában, hogy soha többé nem énekel. Elég furcsa módon, néhány hónap múlva az a fiatalember vette feleségül, aki gúnyt űzött belőle, de attól kezdve negyvenöt éven át nem hallhatta felesége énekhangját. Milyen sok keresztyén hasonlít ehhez a nőhöz! Talentumokkal rendelkezik, amelyeket fölhasználhatna arra, hogy Krisztust megismerjék, de nem hallatják hangjukat.

20111215

Zsoltár jó házasságért:

Föld és ég Ura, Istene, kezed alkotta a szellőt és az esőt, füled szabályozta be a hullámokat és a pázsit kis éji ciripelőit:

Áldd meg őket e napon!

Ragyogtasd arcukon világosságodat, amint átlépik a házasélet küszöbét.

Lelkük nyíljék tágra a nap előtt, és értelmük nyíljék meg a kölcsönös megértés fénye előtt.

Legyen a megelégedettség a fejük fölötti tető, és az alázatosság legyen a szőnyeg a lábuk alatt.

Adj nekik gyöngédséget a szomorúság napjaiban és a szeretet büszkeségét örömeik napján.

Gyermekeik hangja csengjen édesen a füleikben, és gyermekeik arca ragyogja körül családi tűzhelyüket.

Az irigység gonosz madara soha ne sötétítse útjukat, és az irigység méregfogai soha ne harapjanak a kezükbe.

Adj nekik fennkölt szívet.

Lakozzék a szépség velük – a rézlábasok fényében és a lentakarókon, a porcelánok ragyogó felszínén és a poharak csillogásában. Add nekik, ó, Urunk, az egyszerű élet áldásait.

Adj nekik jó házasságot.

Mindörökkön örökké.

20111204

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2011-BEN, A CSALÁD ÉVÉBEN "... ÉS KETTEN EGY TEST LESZNEK, NAGY TITOK EZ!" (Ef 5, 32)

DECEMBERI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ, A HÁZASPÁROKHOZ, A JEGYESEKHEZ ÉS A SZERELMESEKHEZ, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKHEZ, ÉS MINDENKIHEZ, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL
Micsoda merészség volt fiatalon, amikor még nem tudhattuk, hogy az előttünk álló élet mennyi meglepő fordulatot tartogat számunkra, kimondani egymásra az IGEN-t, eltökélten megindulni az eggyé válás útján! � mondta egy idős férj sokadik házassági évfordulójukon. A teljes önátadásban eggyé válni és ugyanakkor megmaradni önmagunknak megoldhatatlan feladatnak látszik. Minden ember egyedi, megismételhetetlen teremtménye Istennek, nem adhatja fel egyéniségét, egyedi adottságait, nem is egyesítheti tulajdonságait a másikkal. Hogyan is válhatna egyikük szépsége, ügyessége, okossága kettejük közös, egyesített szépségévé, ügyességévé, okosságává? Ha viszont mindketten megmaradnak maguknak, önmaguk kiteljesedésén munkálkodnak, nem fognak-e egymástól elidegenedni?
Nehezen megválaszolható kérdések ezek azok számára, akik csak a maguk emberi erőire, a természet adta lehetőségekre akarnak támaszkodni. Akiket azonban a Szeretet köt össze, és tudják, hogy "ketten hármasban vannak", hogy Isten, aki maga a Szeretet, mindig velük van, hiszen Ő is kimondta rájuk az IGEN-t, bátran indulhatnak egymás felé. Nagy titok ez: ahogy a három isteni személy � Atya, Fiú és Szentlélek � egysége tökéletes a személyiségek teljes tiszteletben tartásával, úgy a házaspár is eggyé válhat anélkül, hogy a feleség feladná egyéniségét, a férj pedig magát a család egyedüli képviselőjének, megjelenítőjének tartaná. A titok nyitja pedig a Szeretet: a Szentháromságot a Szeretet egyesíti, a házaspárt is csak a Szeretet teheti eggyé.
Milyen elképzelésetek volt az eggyé válásról házasságkötésetek idején? Voltak-e példaképeitek, mit akartatok eltanulni tőlük?
A férfi és a nő kapcsolatához harmadikként Isten társul: "Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." (Jn 14,23) A szeretet a feltétel, Jézus semmi egyéb kikötést nem tesz. Az ember tehát szabad, dönthet: kinyitja-e a kaput az Atya, a Fiú és az egység lelke, a Szentlélek előtt, hogy "lakóhelyet vegyenek nála". Istent sem lehet "kényszeríteni", hogy azt tegye, amit mi jónak gondolunk. Akaratát az embernek is tisztelnie kell. Jól tudta ezt Péter apostol is, amikor azt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat..." (Mt 17,4)
A jó, a szeretet melletti döntés mindennapos feladat. Mi segít ennek a döntésnek a meghozatalában? Idézzetek fel életetekből olyan nehéz döntéseket, amelyek meghozatala előtt őszinte szívvel tudtátok kimondani: Legyen meg a Te akaratod!?
Az ember kapcsolataiban teljesedik ki. Minden ember egy kapcsolat gyümölcse, szülei kapcsolata révén jön világra, és kapcsolatok nélkül képtelen lenne felnövekedni, érett emberré válni. A férfi és a nő egymást kiegészítik, kapcsolatuk nélkül egyikük sem teljesedhet ki. A két nem egymásra utaltsága a legalapvetőbb emberi kapcsolat: "Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!" (Ter 2, 18)
Az emberpár kapcsolatában is Isten képmása, Isten ugyanis természeténél fogva kapcsolat: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymással való kapcsolatában létezik. Az Atya atya, mert Tőle születik a Fiú, a Fiú pedig életét az Atyától kapja, a Szentlélek a személlyé vált szeretet és kommunikáció az Atya és a Fiú között.
Isten kapcsolatban él, kapcsolatban akar lenni legkedvesebb teremtményével, az emberrel, akinek kedvéért az egész világmindenséget megteremtette. Az Ószövetségi Szentírásban sok utalást találunk erre, Isten keresi a kapcsolatot az emberrel Ábrahám, Mózes, a próféták közvetítésével, az Újszövetségben pedig emberré lett Fiát küldi közénk. Jézus Krisztus megalapítja az Egyházat, melyben az egész emberiség úton van "ember és Isten örök menyegzője" felé. Így válik a házasság Isten és ember szövetségének jelévé.
Mi határozza meg kapcsolataidat? Idézzétek fel azokat a kapcsolataitokat, amelyek segítettek személyiségetek kibontakozásában!
A házastársi szeretetet nem a sok, mégoly szép beszéd jellemzi, hanem az állandó, minden egyéb fölé helyezett szeretetteljes, bensőséges kapcsolat és a tett, melyben mindkét fél mindazt, ami az ő sajátja (a lelke, a szíve, a teste) összekapcsolja azzal, ami házastársának a sajátja (a lelkével, a szívével, a testével). Így válik a kettő eggyé, lesz a két "ÉN"-ből egyetlen "MI".
Mivel Isten a Szeretet, élete teljes, soha el nem múló, szüntelen szeretet-túlcsordulás a Szentháromságban és a Szentháromság által, állandó kölcsönös ajándékozás az isteni személyek között, akik így válnak "MI"-vé, anélkül, hogy egyediségüket (és különbözőségüket) feladnák. Isten az embert meghívja: lépjünk kapcsolatba vele, nyíljunk meg számára, hogy eleven szentháromságos életében részesíthessen minket, ahogy ezt a keresztségben megígérte: "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4, 14)
Ketten � hármasban, ez a boldogságra vezető kapcsolat. "Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!" (Ef 5, 31-32)
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
....

20111125

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2011-BEN, A CSALÁD ÉVÉBEN SZÁMVETÉS, HÁLAADÁS

NOVEMBERI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ, A HÁZASPÁROKHOZ, A JEGYESEKHEZ ÉS A SZERELMESEKHEZ, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKHEZ, ÉS MINDENKIHEZ, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL
Nemrég egy aranylakodalommal kapcsolatban hangzott el: az ünneplő házaspár sikerének titka az, hogy komolyan vették a házassági esküt, azt, hogy egymást szeretve és szeretetből keltek egybe, hogy minden körülmények között holtomiglan-holtodiglan együtt akartak maradni. Tudtak egymásra hagyatkozni, méltó tisztelettel elismerték egymást egyenlő társnak, akivel a kegyelmi életben is osztoztak, és mindvégig azzal a szeretettel fordultak egymás felé, mellyel Krisztus szerette egyházát.
Ma, amikor a házasságoknak több mint a fele alig néhány év után felbomlik, kétségtelen tény, hogy ötven évig együtt maradni önmagában siker. Mégis, egy házaspárt akkor szoktak sikeresnek tekinteni, ha valamit "produkált" élete során, ha eredményeket tud felmutatni, ha a házasságkötéskor kitűzött célokat elérték. De vajon sikeresnek mondhatók-e azok a házasok, akik jómódban élnek, nagy, szépen berendezett házban laknak, nyaralójuk is van, szép autóval közlekednek, unokák veszik körül őket, de hiányzik belőlük a derű, elégedetlenek, vagyis nem sikerült egymást boldoggá tenniük?
Milyen házasságot tartotok sikeresnek? Idézzetek fel szerintetek különösen sikeres házasságokat!
Aki a szeretetet csupán egy mulandó természetes érzelemnek gondolja, amely a párkapcsolatban fellobban, majd ki is alszik, az nehezen tudja az eskü szavait kimondani: szeretem, szeretetből, holtomiglan-holtodiglan... Aki viszont a házasságkötésben csak a papírt és a családban csupán munkaerő-utánpótlást biztosító műhelyt, gazdasági-fogyasztói egységet lát, értelmetlennek fogja érezni az esküt a személyes és kölcsönös szeretetről. Akik egy-egy házassági évfordulón, ezüst- vagy aranylakodalom ünneplésekor mérlegre teszik eddigi közös életüket, tegyék fel maguknak a kérdést: sikerült-e megvalósítaniuk azt, amit a házasságkötéskor esküvel ígértek? A házastársi önvizsgálat során hamar kiderül, hogy a szeretet meglétét, hullámzásait és növekedését olyan megnyilvánulásokkal lehet leginkább lemérni, amelyekről mai társadalmunkban már-már alig esik szó: a megbecsüléssel és a tisztelettel.
Az emberi méltóság minden ember sajátja, Isten minden embert saját képére és hasonlatosságára teremtett. Az ember "az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart, teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát." (GS 24) Minden embernek kijár, hogy becsüljük, elismerjük személy mivoltát. Különös megbecsülés illeti meg azt a földön élő egyetlen személyt, aki nekem elajándékozza magát, és aki engem, mint ajándékot elfogad. Az elismerés fokozza a szeretetet, és minél nagyobb a házastársak kölcsönös szeretete, annál inkább tudják egymás értékeit becsülni, egyre jobban elismerik egymást. A szeretet és a megbecsülés dinamikája segíti őket önmagukra találásukban, a boldogság felé vezető úton.
A házastársak egymás iránti tisztelete arra alapul, hogy állandóan tudatában vannak: fontos vagy nekem, tied az első hely szívemben az emberek között, nálam senki nem válthat fel téged. Ebben a tiszteletben fontos helye van a társsal való érzelmi azonosulásnak is: minden ügyed az én szívügyem is. A tiszteletnek számtalan megnyilvánulási formája van, kifejeződik a nyilvánosság előtt például abban, hogy udvariasan viselkedünk a társunkkal, mindig tiszteletteljesen szólunk hozzá, távollétében sem beszélünk róla lekicsinylően. Otthon, négyszemközt pedig a tisztelet csak fokozódik az intimitás melegével és meghittségével. A szeretet találékony, mindig új és új lehetőséget talál a tisztelet kifejezésére és éreztetésére. Aki tiszteli a másikat, igyekszik naggyá tenni, magát pedig kicsivé, a másikat az előtérbe helyezni, maga pedig a háttérbe vonul.
A tisztelet és a szeretet kölcsönhatásban van egymással. Saját életünk számára a szeretett személy pótolhatatlan, ezt egy pillanatra sem felejthetjük el, tiszteletünk az idő folyamán nem laposodhat el és nem válhat magától értetődővé. A szeretett és tisztelt másikat hagyjuk növekedni és soha nem engedjük életünk peremére jutni. Merjünk bátran kicsinyek lenni, hogy házastársunknak biztosíthassuk mindig a főhelyet, nem azért, mert ő ott olyan jól mutat, vagy mert ott "megjátszhatja magát", hanem mert akárki más csak valaki más lehet, a főhely nálunk mindig csak az övé lehet.
Milyen módon tudod kifejezésre juttatni, hogy házastársad értékeit elismered, hogy tiszteled apai, vagy anyai szolgálatát? Idézzétek fel szüleitek, nagyszüleitek egymáshoz való viszonyát: hogyan tisztelték egymást, hogyan juttatták kifejezésre egymás megbecsülését?
A kulcskérdés a szeretet, amely sohasem stagnálhat, hanem állandóan növekednie kell. Álljunk meg időnként, és tegyük fel magunknak a kérdést: házassági esküm szellemében élek-e: elegendően szeretem és tisztelem-e házastársamat, megbecsülöm-e őt és mindazt, amit vele és általa kapok? Vagy jelentkeznek-e apróbb-nagyobb tiszteletlenségek, megbecsülési hiányosságok, netán szeretetlenségek irányában? A házas életközösség során a szeretet és a szeretetre való készség könnyen kerülhet súlyos megpróbáltatások kereszttüzébe, kívülről is, belülről is érkezhet támadás. A nehézségek, küzdelmes időszakok könnyen elfeledtetik azt a sok jót, amit kaptunk, eredményeinket pedig hajlamosak vagyunk a magunk ügyességének, szorgalmának gyümölcseként értékelni. Fontos tehát a hálás lelkület kialakítása, annak tudatosítása, hogy mindent Teremtőnktől, az Ő szeretetéből kaptunk. A hála az ember részéről nem spontán megnyilatkozás, nem függ az érzelmi hullámzástól, tárgyilagosságot és önismeretet tételez fel; az értelem cselekedete, az erkölcsileg érett ember alapmagatartása, aki fölismerte, hogy létét és fennmaradását nem csupán a maga teljesítményének, hanem folyamatosan másoknak is, legfőképpen pedig Istennek köszönheti. A házassági évfordulók arra is jó alkalmak, hogy hálát adjunk házastársunkért. Újra meg újra köszönjük meg, hogy őt Isten nekünk és ilyennek teremtette, hogy a házassági esküben tett ígéret szellemében élhetünk vele. Hálaadásunk legyen válasz Isten szeretetére.
Beszéljétek meg, hogyan sikerült a hálás lelkület kialakítása? Hogyan adtok hálát egymásért, gyerekeitekért?
Amikor beborul felettünk az ég, amikor nem látjuk gondjaink megoldásának útját, találjunk alkalmat arra, hogy megfogjuk egymás kezét, és térdeljünk Teremtőnk elé hálát adva mindazért, amit egymástól és egymásban ajándékba kaptunk:
Gyökér szeretnék lenni, légy a tő. / az ág lennék, / alkosd leveleit, / a rózsa legyek, illatként övezd. / Jóllakva egymásban örökre így, / míg minden vágyunk s rostunk egyező, / legyünk egyetlen roppant köszönet.
(Részlet Christian Morgenstern Tedd fel, hogy él c. verséből, ford. Hárs Ernő)
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
....

20111110

SZERETNI SOHA SEM KÉSŐ....A SZIV MINDIG FIATAL MARAD ....ÉN...AMIÓTA SZIVEMBEN VAGY MEGFIATALODTAM....KÖSZÖNÖM DRÁGÁM

20111030

Mi is a szerelem?

Adható, vehető vagy megtanulható? * Kiharcolható vagy kizsarolható? * Elérhető mint egy tárgy? * Testi kielégülés, egy fizikai szükség mechanisztikus úton való beteljesítése? * A lélek narkózisa, ami esetleg pótszerekkel vagy pótcselekedetekkel behelyettesíthető? Nem! Egészen bizonyosan nem!
A szerelem más! A szerelem nem tulajdonlás, hanem kegyelmi érzés, amit nem a test, hanem a lélek rezdül, vágyakozás és beteljesülés, öröm és bánat, bizakodás és bizonytalanság, út és a láb ami lép az úton, testi közelség, ami hátrahagyja a testet, szelídség és vadság, révület és eszmélés, odaadás és odaadottság. Két tudat egy célért, egy egységért, egy mozdulatért, egy simogatásért, egy összefonódásért, egy bizonytalan és mégis nagyon biztos érzésért. Vágy, ami mindent beteljesít, szelíd révület, amit vissza és visszakívánsz, vad őrület, ami sohasem pusztít, teljesség a kétség egységéből. Egymásnak átnyújtott élet az életerő misztériumából, ami nélkül félsz és fázik a lelked, mert FÉL vagy, a magány várbörtönébe zárkózott magányos fenség, amit félsz feladni az ismeretlenség kavargó szédületéért, de didergő lelked egyre inkább rezgő késztetése hajt a mindenféle képzelgéssel felruházott bódulat felé, mert az ismeretlen ismert is, a másik feled neked mozdulja termékenységtáncát, és tekintetében az Univerzum mélysége és magassága késztet az egyre. Előre féled a megtalált egység újra és újra reád szakadó kétségét, ameddig a háromság bizonyossága semmivé nem oszlatja meg-megújuló kétségeidet. Ekkor már tudod, hogy; megtaláltad.
Kisfaludy György

20111004

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2011-BEN, A CSALÁD ÉVÉBEN elkötelezettség, felelősség, hűség

OKTÓBERI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ, A HÁZASPÁROKHOZ, A JEGYESEKHEZ ÉS A SZERELMESEKHEZ, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKHEZ, ÉS MINDENKIHEZ, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL
A házasság és a család válságban van, harsogja a rádió és a televízió, erről szónokolnak szociológusok és társadalompolitikusok, ezt taglalják az újságok és szakkönyvek. Megállapítják, hogy a válság egyre súlyosabb gondot jelent a társadalomnak, hiszen ha a család valóban a társadalom legkisebb építő eleme, akkor a válságban lévő elemekből válságos épület fog épülni. A válság egyik legsúlyosabb tünete az egész Európát sújtó demográfiai tél: egyre kevesebb gyermek születik, egyre kevesebb lesz a munkáskéz, pedig az egyébként örvendetesen meghosszabbodó életkor miatt egyre több dolgozni már nem tudó embert kellene eltartani. A demográfiai gondok megoldása sürgető feladat, a megoldás kulcsát sokan a családban, a család megerősítésében látják. Ameddig ugyanis a gyermekvállalás együtt jár a szegénység kockázatával, a családok nem vállalnak elegendő gyermeket, tehát megfelelő gazdasági és szociális intézkedések szükségesek. A gazdasági válság miatt azonban nehéz megtalálni a családtámogatás forrását.
A válságba jutott családok ahelyett, hogy a társadalmat gyarapítanák, terhet jelentenek, és gondot okoznak az egyes embereknek is. A válságból kilábalni nem tudó ember legszívesebben hátat fordítana a családnak, csődbe jutott eddigi életének, és új kapcsolatokat keresne. A polgári társadalom határozottan támogatja az ilyen törekvéseket, lehetővé teszi a válást, elismeri a nem házasságon alapuló, elköteleződés nélküli, könnyen felszámolható kapcsolatokat, támogatja ezeket az együttéléseket a gyermekvállalásban. Mindez természetesen nem segít a család válságának leküzdésében, ellenkezőleg, gyengíti azok megbecsülését, az embereknek a családba vetett bizalmát.
Milyen segítséget tud nyújtani a közösség a családok válságba jutásának elkerüléséhez?
Boldog II. János Pál pápa hívta fel a figyelmet arra, hogy a család válsága csak következmény, valójában korunk embere került válságba, és válságát magával viszi házasságába, családjába is. Külső jegyeket tekintve a házasság és a család gyorsan változó világunkban sokat változott, különösen az utóbbi évtizedekben. Általánossá vált a kétkeresős családmodell, megváltozott a férfi és a nő szerepe a családban, megsokszorozódtak a fiatalok előtt álló lehetőségek, ma nagyobb az egyén döntési szabadsága, mint néhány évtizede, ezzel együtt sokkal magára hagyottabb is. "A történelem jelen szakaszában, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisíteni akaró erő támad, az Egyház, tudván, hogy a társadalom, valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a család állapotával, sürgetőbb és égetőbb feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról; elősegítse e terv eredeti gazdagságának és emberi-keresztény értékeinek kibontakozását, s így hozzájáruljon a társadalom és Isten Népe megújulásához." (FC 3)
Korunk emberének válsága pedig épp abban gyökeredzik, hogy meg szeretne feledkezni teremtményi mivoltáról és Teremtőjéről. Isten az embert önmagáért, szeretetből és szeretetre teremtette (vö. GS 23.), "a család forrása az a szeretet, mellyel a Teremtő átöleli a teremtett világot". (GratSan 2.) A házasság és a család minőségét a szeretet, az elkötelezettség, a felelősség vállalása és a hűség határozza meg. Azok a házasságok és családok, amelyekben Isten, aki maga a Szeretet, jelen van, nem jutnak válságba. Szépen mondja a régi magyar házi áldás: "Hol hit, ott szeretet; / Hol szeretet, ott béke; / Hol béke, ott áldás; / Hol áldás, ott Isten; /Hol Isten, ott szükség nincsen!"
Hogyan látjátok: könnyebb volt-e szüleiteknek, nagyszüleiteknek elkerülni a "válságot"?
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a családnak ne lenne szüksége támogatásra, arra, hogy a munkahelyek, az adózás, az egészségügyi és oktatási rendszer családbaráttá váljon. Fontos azonban tisztán látnunk, hogy a család csak akkor tud Isten tervének megfelelni, ha maguk a házastársak, sőt az egész társadalom tudatosan és elkötelezetten akarja ezt a tervet megvalósítani. A házastársak IGEN-je egymásra és házasságukra végérvényes, feltétel nélküli elköteleződést jelent, ősi magyar szokás szerint ezt esküvel is megerősítik. Hogyan is lehetne ezt az esküt megszegni egy-egy házassági vihar miatt? A Teremtő világot átölelő szeretetét soha nem vonja vissza, mindegyikünket, házasságunkat, gyerekeinket, egész családunkat végérvényesen szereti. Hogyan is lehetne ezt a szeretet-láncot megszakítani gyengeségből, felelőtlenségből, vagy hirtelen felindulásból?
A családnak ahhoz, hogy élete kiteljesedjék, hogy a társadalom értékes alapsejtje legyen, biztonságra van szüksége, erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A család minden tagja felelős a másikért, ez adja mindnyájuknak a biztonságot. A fiatalok, amikor közös jövőjüket tervezik, felelősséget vállalnak egymásért, leendő otthonukért, gyermekeikért, egymás szüleiért és rokonaiért. A gyerek felelőssége eleinte nem tudatos, csak később bontakozik ki benne az az elhatározás, hogy minden tettével örömöt akar szerezni szüleinek. A szülők felelősek gyermekeik egészségéért, neveléséért, különösen hitük kibontakoztatásáért. A családok felelőssége kiterjed a többi családra is, csak a közösen vállalt és megélt felelősség a család ügyéért segítheti elő a család társadalmi elismerését.
Felgyorsult világunkban nehéz hosszú távra érvényes döntéseket hozni, ezért a "modern" gondolkodás előnyben részesíti a döntések visszavonhatóságát, megváltoztathatóságát, és igyekszik elkerülni a végérvényes megoldásokat. Ezért kerül a házassági hűség is az "elavult, idejétmúlt" értékek csoportjába. A hűségen ma legtöbbször a szó szoros értelmében vett szexuális hűséget értik, pedig ez sokkal tágabb fogalom. A hű házastársak mindig és feltétel nélkül egymás rendelkezésére állnak, akkor is, ha fáradtak, rosszkedvűek, vagy idegesek. Rendelkezésre állnak, hogy egymást meghallgassák, hogy a másik kedvenc ételét megfőzzék, hogy együtt játsszanak és szórakozzanak. Ha pedig a munkahelyi elfoglaltságok, a gyerekek vagy más rászoruló családtagok gondozása miatt alig jut idő és alkalom a házastárs számára, megértők és megbocsátanak. A hűséget szolgálja a tapintatos, őszinte és bizalommal teli kommunikáció is. A jól kommunikáló házaspár nézeteltérések esetén könnyen tud megbocsátani és kiengesztelődni, vitájuk győztese mindig a szeretet. Sokévi házasság után is gyengéden adják egymás tudtára hogy "szeretlek, tied vagyok".
Mondjatok példát arra, hogy a házastársak egyikének állhatatos hűsége segítette a másikat visszatalálni a családba.
A Teremtőjükhöz hűséges családok, nem kerülnek válságba. A szeretet a házastársak, a szülők és gyermekek között lényegében imádság és lehetővé teszi, hogy megértsük: "Isten a szeretet". A család mindennapjaiban különleges pillanatok adódhatnak, amikor az emberi szívek az isteni Szívvel találkoznak. Minden reggel felkelni, mosakodni, felöltözni, megreggelizni, munkába és iskolába menni, a gyerekekről gondoskodni, hazamenni, tanulni, vacsorát készíteni, enni, inni, egymással beszélgetni és egymást szeretni � ezer alkalmas pillanat arra, hogy Jézust a másikban és a másikon keresztül megtapasztaljuk. Minden pillanat kihívás, hogy Isten jelenlétét megtapasztaljuk a szeretetben és a szeretet által.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
....

20110923

HÁZASTÁRSI JOGOK

„Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz,.." (Prédikátor 9:9)

Sonja Ely írja: „Figyeltem, ahogy ötéves lányunokám játszik. Esküvőt rendezett. Először az örömanyát alakította, akinek különleges feladatai voltak, majd hirtelen átváltozott a menyasszonnyá - a vőlegényt a macija alakította. Felkapta a macit, majd így szólt a szertartást vezető lelkészhez: „Most felolvashatja a jogainkat”. Pillanatnyi késedelem nélkül átment lelkészbe, és így szólt: „Joga van hallgatni, bármi, amit mond, felhasználható ön ellen; joga van ügyvédet fogadni; megcsókolhatja a menyasszonyt"." Ahhoz, hogy tudd, milyen jogaid vannak a házasságban, meg kell értened ezt: először is, a házasság Isten ötlete. Az Édenben ezt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat" (1Mózes 2:18). A hozzáillő szó azt jelenti: „kompatibilis, összeegyeztethető a másik szükségeivel". Amikor összeházasodsz valakivel, házasságot kötsz mindazzal, amiken keresztülment. Mindkettőtök magával hozza a maga csomagját a múltból. Ha nem válogatod ki, hogy mit tartasz meg, és mit selejtezel ki, a dolgok hamar rosszra fordulhatnak. Azt is meg kell értened, hogy ha kihagyod Istent, gondjaid lesznek. A házasság a Sátán elsőrendű célpontja. Szeret viszályt szítani. Ha a házasságról van szó, meg kell tanulnunk megbocsátani „...hogy rá  ne szedjen  minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk" (2Korinthus 2:10-11). Isten szilárdságot és harmóniát tervezett a házasságra vonatkozóan, nem pedig viszályt és zűrzavart. Segíteni akar abban, hogy erős, szeretetteljes szövetséget építsünk, ami Őt dicsőíti. Ahhoz, hogy ezt tegyük, kegyelmet és megbocsátást kell gyakorolnunk, hogy Jézus legyen úrrá kapcsolatunkban.


Jerry Seinfeld egy TV show-ban a házasságról beszélgetett, és elmondta barátjának, hogy miért nem nősült még meg: „Nincs a világon olyan egészséges ember, aki felvállalná azt az elhanyagolást, amit én kínálok". Nézzünk szembe vele, még a legjobb házasságot is két tökéletlen ember alkotja, akik néha nem figyelnek egymásra. Amikor pedig megbántanak, könnyebb zsigerből reagálni, mint a Lélek szerint cselekedni. Néhány seb túl mélyre hatol. Ezen a ponton emlékezned kell arra, hogy a megbocsátás egy döntés, de a bizalom egy folyamat; ha leomlik, időbe kerül újraépíteni. A férfiak és nők gyakran másként élik meg a bizalom fogalmát. Ha egy asszonyt megbánt a férje, a férfi azt gondolhatja, hogy egy bocsánatkéréssel azonnal elérheti feleségénél azt, hogy újra bízni tudjon benne, tovább tudjon lépni, és többé ne beszéljen a dologról. Ez nem egészen így van. Két dolognak kell történnie. Először: a sértő félnek el kell ismernie, hogy mit tett. Ne csak annyit mondj a társadnak: „Tedd túl magad rajta!"! Vedd tudomásul az érzéseit, még akkor is, ha úgy viselkedik, mint amilyen viselkedést nálad mindig kifogásol! Ismerd el a fájdalmát! Ha mások megmagyarázzák vagy elbagatellizálják mindazt, ami nekünk fáj, attól csak még dühösebbek leszünk. A sebek csak akkor kezdenek el gyógyulni, ha érezzük, hogy komolyan veszik őket. Másodszor: a megbántott félnek ügyelnie kell arra, hogy ne engedje, hogy a keserűség belopózzon a szívébe. „Hogyan védekezhetek ez ellen?" - kérdezed. Úgy, hogy nem maradsz tovább sértődött, mint ameddig tényleg szükséges, és engeded, hogy Isten meggyógyítsa szívedet, és megújítsa szeretetedet. A Biblia azt mondja: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsidók 4:7). Amikor Isten megadja neked a megbocsátás kegyelmét, engedd el a megbántottságot, és ragadd meg a kegyelmet!


Ezt olvassuk Dávidról, miután Betsabétól született fia meghalt: „Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött... ruhát váltott, majd bement az Úr házába, és leborult. Azután hazament, és... evett. Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél" (2Sámuel 12:20-21). Miért gyászolt Dávid keservesebben mielőtt a gyermek meghalt, mint utána? Azért, mert a férfiak mélyen gyászolnak, de nem feltétlenül hosszan. Ha egyszer valami véget ért, hajlamosak továbblépni. Ez problémákat okozhat. A férfiak gyakran nem értik, feleségük miért nem tudja elfogadni, hogy „ami megtörtént, megtörtént", és miért nem lépnek tovább ők is. Figyeld meg Dávid okfejtését: „Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek. De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám" (2Sámuel 12:22-23). A Biblia azt mondja, hogy Isten „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket" (2Korinthus 1:4). Dávid következő lépése sorsdöntő volt. „Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét..." (2Sámuel 12:24). Figyeld meg, nem azt kérdezte: „Mi bajod van? Mikor fogsz már túllépni ezen?" Felismerte, hogy bár ő maga már gyógyulni kezdett, a felesége még mindig szenved. A gyógyulási folyamat felgyorsul, ha együtt érzel társaddal, és vigasztalod őt.

Ha házastársad elveszti az állását, és hirtelen bizonytalan helyzetbe kerültök anyagilag, íme, három dolog, amit észben kell tartanod. Először: ne feledd, ez csak átmeneti időszak. Az a fontos, hogy vigyázz, hogyan viselkedsz, amíg arra vársz, hogy a dolgok jobbra forduljanak. A férjed - hacsak nem lusta és valóságos ingyenélő - már rég rosszul érzi magát amiatt, hogy nem tud gondoskodni a családjáról. Tudja, hogy a gyerekeknek cipőre van szükségük, hogy a számlák csak gyűlnek, és hogy már belefáradtál abba, hogy csak tésztára, babra és pirítósra futja, tehát ne emlékeztesd rá még te is! Másodszor: itt az ideje, hogy mellé állj, és erősítsd az önbizalmát, ne pedig rombold. „Hogyan?" - kérdezed. Úgy, hogy megkérdezed magadtól: „Állandóan panaszkodom? Folyton azt hangsúlyozom, ami nincs? Olyan dolgokra áhítozom, amikre jelenleg nem futja? Kiveszem a részem a spórolásból, és igyekszem úgy beosztani a pénzt, hogy kijöjjünk belőle, vagy elszórom lényegtelen dolgokra, minden nap vásárolgatok, és azt szeretném, ha minden este étteremben vacsoráznánk?" Végül: ne feledd, ez is el fog múlni. Nem most van itt az ideje, hogy emlékeztesd a férjed (vagy a feleséged, ha ő a családfenntartó) a bátyád új autójára vagy a csodás házra, amit épp most vettek az ismerősök. Most annak van itt az ideje, hogy gyakorold azt, amit Pál is mondott: „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek... megtanultam a megelégedettség örömének titkát..." (Filippi 4:11-12 NCV). Cserbenhagyott valaha Isten? Nem, és most sem fog, tehát határozd el, hogy bízol benne! Az, ahogy ezt az időszakot kezeled, meghatározza, hogy a kapcsolatotok gyengülni vagy erősödni fog.


Azt mondod: „A feleségem egyáltalán nem ért a háztartásvezetéshez. Mit tegyek?" Bár a múltat tekintve a ház körüli teendők általában a nőkre hárultak, manapság a szerepek megváltoztak. A gazdasági szükségszerűség talán azt diktálja, hogy mind a ketten munkát vállaljatok. Sok esetben a férj is segít a háztartásvezetésben. Ez nem jó vagy rossz; a lényeg, hogy összhangban legyenek az elvárásaitok. Ha te elvársz valamit, a társad viszont egészen mást vár el, abból gondok lesznek. Íme, néhány javaslat, ami segíthet. 1) Megfelelő időzítés. Ne akkor beszélj meg nehéz kérdéseket, amikor ideges vagy, várj, amíg mindketten nyugodtabbak lesztek! A Biblia azt mondja: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát" (Jakab 1:19-20). Amikor az indulatok magasba szöknek, nem lehet a problémát megoldani, csak mélyíteni. 2) Próbálj megegyezni! Keress középutat! Értsd meg, hogy ami neked fontosnak tűnik, nem biztos, hogy a párodnak is fontos. Lehet, hogy korábban neked sem volt fontos, tehát engedd elsikkadni. 3) Tanulj meg tárgyalni, vagy mindig csalódott leszel. Keress olyan megoldást, amivel mindkét fél nyer! Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy segítesz mosogatni vagy lefektetni a gyerekeket, így több időtök lesz egymásra. Mindkét félnek bele kell adnia a maga részét. 4) Imádkozz vele, érte és egymásért. Ma a házaspárok 90%-a nem teszi ezt, pedig ez a legfontosabb dolog, amit tehetsz, mert Jézus ezt mondta: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám" (Máté 18:19).


A férfiak és nők gyakran különböző nyelvet beszélnek. A férfiak inkább a tettek emberei, a nők inkább a szavaké. Néha a feleség minden részletre kiterjedő emlékezőtehetsége miatt a férfi úgy érzi, ő maga elvesztette az eszét. Amikor nem értitek meg egymást, ez olyan érzés lehet, mintha Bábel tornyában élnétek. Ez az a hely, ahol az Ószövetség idején a családok szétszakadtak, mert nem értették meg egymás nyelvét, minden fejlődés megállt, és zűrzavar uralkodott. Mielőtt ez megtörténne, íme, néhány alapelv, amit bele kell szőnöd mindennapi kommunikációdba. Először is kezdd azzal, hogy megkérdezed a társadtól, miért mondja, amit mond, és miért teszi, amit tesz. Tanulmányozd a párod kommunikációs módszereit, és próbáld elmagyarázni a sajátodat! Sok esetben meg fogsz lepődni, sőt meg fogsz döbbenni! Előfordulhat, hogy te beszélsz valamiről, és a párod egészen mást ért alatta. Másodszor: a férfiak hajlamosak kerülni a szembesítést, tehát azzal, ha sarokba szorítod, vagy vallatni kezded a férjed, éppen az ellenkezőjét érheted el annak, amit vársz. Salamon azt mondta: „Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban" (Példabeszédek 25:24). A cél az, hogy megnyerd a házastársad, és nem az, hogy megnyerd a vitát. Végül: a Biblia azt mondja: „Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket" (Róma 4:17). Úgy tervezted, hogy majd szeretetteljes leszel, ha a társad megváltozik; szeress most, légy türelmes, és figyeld, hogyan alakulnak a dolgok! A kegyelem bábeli tornyodat szeretetteljes otthonná és igazi egységgé tudja formálni. Kérd Istent, és ő majd megmutatja, hogyan!


„Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz..." (Prédikátor 9:9)

Mi van akkor, ha egyedülálló vagy, társat szeretnél, de még nem találtál? Isten Évát kifejezetten Ádám számára teremtette, „...odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test..." (1Mózes 2:22-23). Amikor Isten odavisz a megfelelő emberhez, lelki és érzelmi kötődés jön létre. Ha megpróbálod leelőzni Istent, azt végül meg fogod bánni, és vádaskodni fogsz. Peter de Vries ezt így magyarázza: „A házasságban az a nehéz, hogy egy egyéniségbe szeretünk bele, de egy személyiséggel kell együtt élnünk". Tehát várj Istenre!

Amikor Isten keresztülnézett az örökkévalóságon, látott téged. Ő adott neked bizonyos tulajdonságokat és képességeket, melyek egyedivé tesznek. Ő pontosan tudta, kire lesz szükséged ahhoz, hogy be tudd tölteni az Ő céljait, és fejleszteni tudd az ajándékokat, melyeket tőle kaptál. Amíg ez meg nem történik, ne feledd, Ő maga a te lelki társad! Ő egész végig törődött veled: megvédett, gondoskodott rólad, és irányította lépteidet, igaz? Tehát vigyázz, hogy bánsz vele! Ha nem tudod megtartani az esküt, mely az Úrhoz köt, kétséges, hogy meg tudod-e tartani majd azt bárki más felé. Az egyedülállókhoz szólva Pál ezt mondta: „Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott... Ne aggódj miatta... inkább használd ki!" (1Korinthus 7:20-21 NKJV). Ne viaskodj tovább egyedülállóságoddal, használd ezt az időt arra, hogy fejleszd az Istennel való kapcsolatodat! Sose felejtsd el, hogy a Szentlélek egyik legnagyszerűbb látogatása egy egyedülálló, kisvárosi lányt ért, akit Máriának hívtak. Ez is bizonyítja, hogyha bízol Isten időzítésében, akkor Ő mindig a legjobbat küldi el neked!

20110905

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2011-BEN, A CSALÁD ÉVÉBEN A fészek kiürül

SZEPTEMBERI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ, A HÁZASPÁROKHOZ, A JEGYESEKHEZ ÉS A SZERELMESEKHEZ, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKHEZ, ÉS MINDENKIHEZ, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL
Vasárnaponként, amikor csak kettesben ülnek le ebédelni, különösen zavaró. Azelőtt a gyerekek itt nyüzsögtek az asztal körül, a szobában vidám zsivaj volt. A vasárnapi ebéd, meg az előtte és utána együtt töltött idő kiadós beszélgetésekre adott alkalmat az elmúlt, meg a következő hét eseményeiről. Most a többi szék üres, a gyerekszobák elárvultak. Minden a helyén maradt, mégis megváltozott az egész lakás, mintha elszállt volna belőle a lélek. A gyerekek kirepültek, üres a fészek.
A szülők élete új szakaszba lépett: ketten maradtak, a soktagú család, amely kettejük házasságára épült, ismét kéttagúvá vált, és ez igen jelentős változás a házaspár életében. Gyakran járul ehhez egy másik változás is, a nyugdíjazás, az aktív munkából való kilépés. Ez a két változás külön-külön is megrázkódtatást jelent, az pedig, ha időben egybeesnek, vagy rövid időn belül követik egymást, radikális fordulatot jelent a házaspár egyéni és közös életében egyaránt. Megváltozik az életritmus, szükségessé válik a mindennapok eddigi struktúráinak átformálása, módosul a szabadidő fogalma, megváltoznak a pénzügyi korlátok is. Eddig semmire sem értek rá, semmire nem jutott elég idő, most egyszerre nem tudnak mit kezdeni idejükkel. Mindez visszahat a két ember kapcsolatára is, komoly próbatétel elé állítva őket. A felkészületlen házaspárok nem értik, hogy miért jelennek meg közöttük súrlódások, miért jelent gondot olyan ügyek elintézése, amelyek eddig magától értődően intéződtek, miért nem sikerül az egyszerű dolgokat egyszerűen megoldaniuk.
A házasságnak ez a fázisa viszonylag új keletű. A meghosszabbodott életkor és a többgenerációs családok eltűnése miatt a "kiürült fészkű" házaspároknak ma hosszabb időre, akár két-három évtizedes páros együttlétre kell berendezkedniük. Egyéni helyzetük megváltozott, változtak napi teendőik, mások lettek az állapotbeli kötelességeik, áthangolódásra, kapcsolatuk megújítására van szükség. Nagy esélyt jelent ez a két embernek, hogy tovább haladjanak egymás felé, hogy egészen egymásnak tudják adni magukat, és hogy ezt az ajándékot maradéktalanul el is tudják fogadni egymástól.
Hogyan gondoltok vissza arra az időre, amikor ti "kirepültetek" a szülői házból? Mit gondoltok, hogyan fogjátok ti megélni "fészketek kiürülését"? Idézzetek fel példás "kiürült fészkű" házaspárokat ismeretségi körötökből!
A házassághoz nem tartozik egyszer s mindenkorra érvényes "szolgálati szabályzat", amelyet betartva nyugodtan, gondoktól mentesen lehet élni. Nincs két egyforma házasság, más a fiatalok házassága, más a gyerekes szülőké, másképp kell alakítaniuk házasságukat a gyerekeiket már szárnyra bocsájtott házaspároknak is. Amikor még fiatalokként vonzódni kezdtek egymáshoz, elindultak egy úton, az egymás felé vezető úton. Most elérkeztek az út egy fontos állomásához, de korántsem a végállomáshoz. Ha megállnak, sohasem jutnak célba. Újra és újra ki kell mondaniuk egymásra az IGEN-t, naponta újra dönteniük kell egymás mellett. Milyen érett, mennyire más most a szeretetük, mint volt akkor, amikor összeházasodtak! De a szeretet sem érkezett el a végállomására; ha nem növekedhet és gazdagodhat, még állandó sem marad, inkább törékennyé, görcsössé válik. Amikor évekkel ezelőtt az esküvőn IGEN-t mondtak egymásra, tele voltak ideális elképzelésekkel, vágyakkal, tervekkel. Ezek nem mind teljesültek, sok minden maradt töredékes, vagy befejezetlen. Hányszor kellett a terveket a körülmények alakulása, a gyerekek érkezése, esetleges sorscsapások, vagy a valós lehetőségek jobb megismerése miatt módosítani! Ez a mostani IGEN már nem illúziókra, reményteli örömökre, hanem kölcsönös bizonyosságra épül: jó hogy vagy, jó hogy ilyen vagy, jó téged szeretni, együtt haladni boldogságunk útján! IGEN, akarom, hogy boldog legyél, akarom, hogy boldogok legyünk, tudom, hogy semmi nem rendítheti meg szerelmünket.
Mi segít abban, hogy az idő múlásával a szeretetkapcsolat egyre mélyebb, érettebb legyen? Milyen tényezők járulnak hozzá, hogy az illúziókból és a reményekből bizonyosság legyen?
Vannak házaspárok, akikben egy világ omlik össze, amikor a gyerekek elhagyják a szülői házat. Akik viszont el tudják engedni gyerekeiket, azok számára új lehetőségek nyílnak meg, lehetőséget kapnak új, vagy éppen régi, de eddig még valóra nem váltott terveik megvalósítására. Különös ellentmondása korunknak, hogy a többgenerációs nagycsaládok ugyan eltűntek, a nagyszülők azonban fontos feladatot töltenek be gyermekeik családjában. A kétkeresős családmodell általánossá válásával szükséges lett, hogy a nagyszülők segítsenek akár a nevelési feladatok megoldásában, akár a háztartásban. Nagy lehetőség ez a generációk közötti együttműködésre és a tradíciók továbbadására is. Ha az ilyen együttműködést a szeretet vezérli, ha a szereplők kölcsönös tisztelettel, megértéssel és tapintattal viseltetnek egymás iránt, akkor senki sem érzi magát kihasznált cselédnek, ügyetlen családapának, vagy okvetetlenkedő öregnek.
Nem sérti az egységet, ha az idős házasok végre hódolnak egyéni kedvteléseiknek is. Most végre juthat rá idő, nem úgy, mint amikor a kevéske közösen eltölthető idő rovására ment volna. Az pedig, hogy titokban menjen el egyikük barátnőivel, másikuk focimeccsre, fel sem merülhet, hiszen már rég nincsenek titkaik egymás előtt. Ismerik egymást, olvasnak egymás gondolatában, tudják, hogy melyiküknek mi okoz örömet. Most kiderül, hogyan sikerült a házastársi hűséget megélni: bizalommal telten, kreatívan, vagy kötelességszerűen, teherként, "húzva az igát". Aki csupán elkerülte a hűtlenséget, még korántsem volt hűséges. Az igazi hűség megmozgatja a fantáziát és mindig tettre serkent, szolgálja az egyén és a házastárs fejlődését, életet visz a kapcsolatba. Mindig van felfedeznivaló a másikban, és mindig lehet találni valami új örömszerzési lehetőséget. 30 évi házasság után is rá lehet csodálkozni a másik vonzó külsejére, és lehet törekedni arra, hogy még vonzóbb legyen külsőnk, hogy a lehető legjobb oldalunkról mutatkozzunk házastársunk előtt. Törekednünk kell arra is, hogy a társ minden jó tulajdonságát, a benne rejlő minden értéket megismerjük és segítsük tökéletesíteni, fejleszteni. A fejlődési lehetőség határtalan. A hűség hibádzik ott, ahol már nincs készség a fejlődésre, a változásra. Ugyanakkor a hűség is változásra szorul, noha továbbra sem nélkülözheti a kölcsönös bizalmat és a feltétlen megbízhatóságot. Másképp hű egy ifjú házas, és másképp egy nagyszülő. A házasságnak ebben szakaszában, amikor a házaspár magára marad, különösen igaz: Csak akkor tudjuk magunkat a másiknak teljesen átadni, ha egészen egymásra hagyatkozhatunk. Jó, hogy ilyen vagy, együtt változunk, öregszünk naponta. Épp ez a házasságban a varázslatos, a közös útnak sohasem érünk a végére, amíg élünk, úton vagyunk. Sohasem érjük el azt a pontot, amelyen megállhatunk. Nem várjuk, hogy a jövő beteljesedjék, hanem elébe megyünk � mondja egy dél amerikai indián mondás. Aki hűséges, az bizalommal vág neki az előtte álló útnak. Mert bízik Istenben, aki a leghűségesebb, aki kettejükre kimondta a maga végleges IGEN-jét.
Hogyan változott a nagyszülők helyzete és szerepe családotokban visszatekintve néhány generációra?
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
....

20110831

Egy rabbi tanácsai házasoknak

A boldog házasság nem szerencsés adottság, hanem napi feladat. Pliskin rabbi az alábbi húsz jó tanácsot adja azoknak, akik szeretnének boldog házasságban élni:


1. Mindig tartsd szem előtt, hogy legfőbb célod a boldog házasság! Csak olyasmit mondj és tegyél, ami e felé segít benneteket! Ami ezzel ellenkezik, kerüld! A többi csak adalék.

2. Sokszor tegyétek fel magatoknak a kérdést: Hogyan tudnánk otthon boldog, szeretetteljes légkört teremteni?

3. Arra gondolj, mit tudnál adni, ne arra, hogy mit kaphatsz! Minél több szóval és tettel keresd házastársad kedvét!

4. Szóban és tettben mindig hangsúlyozd házastársad fontosságát!

5. Újra meg újra kérdezd meg magadtól: Mit mondhatnék, mit tehetnék, amivel férjemet/feleségemet felvidíthatnám?

6. Mielőtt megszólalsz, gondold meg, mi a célod! A beszélgetés célja a válasz, amit kapni fogsz. Ha az első mondatod nem a kitűzött célt szolgálja, kezdd másként! Ne feledd: az igazi cél az, hogy tiszteljétek egymást és boldogok legyetek. Ne vitatkozz fölöslegesen! A legbölcsebb megoldás sokszor a hallgatás. Mindig tanúsítsatok tiszteletet egymás iránt!

7. Minden lehetséges módon fejezd ki nagyrabecsülésedet és háládat! Napjában többször mondj egy-két elismerő szót!

8. Mindig figyelmesen hallgasd meg a házastársadat! Igyekezz úgy megérteni, mintha az ő helyében volnál!

9. Figyelj házastársad érzelmeire és igényeire! Gondold át, mikor nem voltál elég figyelmes, és határozd el, hogy igyekszel egyre figyelmesebb lenni!

10. Panaszkodás és vádaskodás helyett gondold át, hogyan tudnád pozitív módon jóra ösztönözni a társadat! Ha eddigi viselkedésed nem vezetett eredményre, találj ki más módszert!

11. Ne legyenek irreális elvárásaid! Ne várd, hogy a társad tökéletes legyen, és ne hasonlítsd másokhoz!

12. Ne beszélj sértően! Ha a házastársad sértően szól hozzád, mondd neki: „Szeretném, ha tisztelettel beszélnénk egymással.”

13. Légy kompromisszumkész! Légy hajlandó lemondani a saját akaratodról, hogy adott esetben a társad is hajlandó legyen lemondani az övéről!

14. Írd össze, mennyi mindent köszönhetsz a házasságodnak, illetve a házastársadnak! Folyamatosan bővítsd a listát, és sokszor olvasd el!

15. Írd össze házastársad jó tulajdonságait, illetve azt, ami tetszik a viselkedésében! Folyamatosan bővítsd a listát, és sokszor olvasd el!

16. Mindig gondolkozz azon, hogyan hozhatod ki társadból a legjobb tulajdonságait! Szóval és tettel mindig erősítsd benne ezeket a vonásokat!

17. Ha probléma adódik, keresd a megoldást! A megoldásra figyelj, ne arra, melyikőtök volt a hibás! Keressetek közös, mindkettőtök számára elfogadható megoldást, hogy harmonikus maradjon a kapcsolatotok!

18. Gondoljatok vissza a legszebb pillanatokra! Mit mondtatok, mit tettetek, amikor a legboldogabbak voltatok együtt? Ismételjétek meg minél többször!

19. Keressetek örömteli közös tevékenységeket!

20. Éljetek a jelenben! Amit a múltban elrontottatok, az már a múlté. A jelent és a jövőt mostani gondolataitokkal, szavaitokkal, tetteitekkel alakítjátok. Gondosan válogassátok meg őket!

Az írás a www.simpletoremember.com honlapon jelent meg.

Tíz megállapítás az élettársi kapcsolatokról…

Tíz tény, amely igazolja, hogy az együtt élés a férfinak rossz, a nőnek rosszabb, a gyermek számára pedig tragikus.

Az alábbi adatokat A. Patrick Schneider, a Harvard Egyetem doktora közölte a New Oxford Review-ban. Az USA-beli helyzetet feltáró cikk, illetve a megállapításokat alátámasztó hivatkozások a LifeSite News.Com oldalon olvashatóak.

Az együtt élés – előkészület a válásra

1. Az együtt élés egyre gyakoribb
35-40 évvel ezelőtt igen ritka volt, társadalmilag tabunak számított. Az együtt élések száma az 1960-as években 19%-kal, az 1970-es években 204%-kal, az 1980-as években 80%-kal, az 1990-es években 66%-kal, 2000. és 2004. között 7,7%-kal növekedett, azaz az elmúlt évtizedekben összesen tizenegyszeresére nőtt.

2. Bizonytalanok a kapcsolatok
Az együtt élő párok hatoda mindössze 3 évig marad együtt; az élettársi kapcsolatoknak csupán tizede tart 5 évnél tovább.

3. Nagyobb a válás kockázata
Közel kétszeres valószínűséggel válnak el azok, akik házasságuk előtt együtt éltek (39%), mint akik nem éltek együtt (21%).

4. A nők többet szenvednek
Az élettársi kapcsolatban élő nőkre sokszor ugyanakkora felelősség nehezedik, mintha házasságban élnének (elsősorban a gyermeknevelés feladata), ám a szükséges jogi védelem nélkül – miközben a kapcsolatban ők teremtik elő a jövedelem 70%-át.

5. Nagyobb a nemi úton terjedő betegségek kockázata
Az élettársi kapcsolatban élő férfiak négyszer akkora valószínűséggel csalják meg párjukat, mint a házasságban élők. Az 1960-as években még csak három nemi úton terjedő betegség volt; ma több mint húsz gyógyíthatatlan nemi betegséget ismerünk. Az elmúlt 6 évben az esetek száma megháromszorozódott. Az élettársi viszonyban élők körében hatszor annyi a nemi beteg, mint a házasságban élő nők között.

6. Nagyobb a drogfüggőség és a pszichiátriai problémák esélye
Egy 130 tanulmány alapján készült vizsgálat szerint azok a házaspárok, akik korábban együtt éltek, hajlamosabbak a kábítószer- és alkoholszenvedélyre. Együtt élő pároknál a depresszió esélye háromszor nagyobb, mint házaspároknál.

7. Rosszabb az anyagi helyzet
Azok az együtt élők, akik sohasem házasodnak össze, 78%-kal kevesebb vagyonnal rendelkeznek, mint a folyamatosan házasságban élők; ugyanez az adat 68% azoknál az együtt élőknél, akik korábban elváltak vagy megözvegyültek.

8. A gyermekek szenvednek
Az élettársi kapcsolatban élők gyermekeinek szegénységi mutatói ötször rosszabbak, mint azokéi, akiknek szülei házasságban élnek. Az együtt élő párok 12-16 éves gyermekeinél hatszor annyi érzelmi és viselkedési probléma mutatkozik, mint azoknál a kortársaiknál, akiknek biológiai szülei házasságban élnek. Az élettársak tizenéves gyermekeit 122%-kal nagyobb valószínűséggel tanácsolják el az iskolából, és 90%-kal valószínűbb, hogy alacsony tanulmányi átlagot produkálnak. Ezek a gyermekek csonka családban, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek nélkül nőnek fel.

9. A társadalom fizet
A bebörtönzöttek aránya a világ összes országa közül az Egyesült Államokban a legmagasabb, ahol kétmillió embert tartanak fogva. 1980-ban ez a szám még alig haladta meg az 500 000-et. Az állami börtönökben fogva tartott fiatalkorúak 70%-ánál az apa nem él a családdal. A gyermekkorú bűnelkövetők háromnegyedénél a szülők élettársi kapcsolatban élnek.

10. Az együtt élésben nagyobb az erőszakos cselekedetek aránya
A gyermekek elleni erőszak mutatói az ép családokban a legalacsonyabbak; ennek 6-szorosa ott, ahol nevelőszülők nevelik a gyermekeket; 14-szerese ott, ahol az anya egyedül neveli a gyermekeket; 20-szorosa ott, ahol a biológiai szülők élettársi kapcsolatban élnek; 33-szorosa ott, ahol az anya élettársa nem a biológiai apa. Az élettársi kapcsolatban élő nőket háromszor nagyobb valószínűséggel bántalmazzák fizikailag, mint a házasságban élőket, és kilencszer nagyobb gyakorisággal esnek gyilkosság áldozataivá. Gyermekek esetében hasonlóak az adatok.

Az együtt élés a férfinak rossz, a nőnek rosszabb, a gyermek számára pedig tragikus. Mérgezi a házasságot, a családot és a társadalmat. XVI. Benedek pápa Sacramentum Caritatis kezdetű apostoli buzdításában a négy alapvető, megkérdőjelezhetetlen érték között mindjárt az emberi élet iránti tisztelet után említi a családot, amely „egy férfi és egy nő házasságán alapszik".

Magyar Kurír

A házasságtörés legjobb ellenszere: az őszinteség

Az aranylakodalmán túl járó Vaughan házaspár több ezer házaspárnak mondta el, hogyan tudták megmenteni házasságukat a férj egykori házasságtörése ellenére. A feleség nemrég megjelent könyvében hasznos tanácsokkal szolgál a házasságon kívüli kapcsolatok megelőzéséről.


A házaspároknak tudniuk kell – vallja a közel 30 éves házasságtanácsadói tapasztalattal rendelkező Peggy Vaughan –, hogy „a házasságtörés megelőzésének egyetlen hatékony módszere a teljes őszinteség."

Sokan úgy vélik, házasságuk a szerelemtől, a vallástól, az ígéretek megtartásától vagy a bizalomtól lesz tartós. Ám mindezeknél fontosabb az őszinteség, amely egyrészt az érzelmek, másrészt az „ide vonatkozó tények" feltárását jelenti. Az ember sokféle okból érezhet kísértést egy házasságon kívüli kapcsolatra; ahhoz azonban, hogy a tettek mezejére lépjen, az kell, hogy „hajlandó legyen hazudni és mellébeszélni. Az adu ász tehát az őszinteség" – fogalmaz Vaughan.

A szerző kifejti: lehetetlen, hogy a házasságban élő férfi és nő egy életen át soha senki iránt ne érezzen semmiféle vonzalmat a házastársán kívül. Ezek a vonzalmak azonban ártalmatlanná válnak, ha őszintén meg tudják beszélni egymással. A kísértések elhallgatása, a titkolózás viszont „a titkos kapcsolatok legjobb táptalaja".

„A házastársak nem attól távolodnak el egymástól, hogy más dolgok érdeklik őket, hanem attól, hogy nem osztják meg egymással a gondolataikat. És attól maradnak tartósan együtt, hogy bizalommal megbeszélik, ami foglalkoztatja őket."

Vaughan végül hozzáteszi: Az őszinteségnek a családban kell kezdődnie. Fontos, hogy a szülők merjenek tizenéves gyermekeikkel nyíltan, őszintén beszélni a testi kapcsolat kérdéseiről, máskülönben elültetik bennük a titkolózást. Így könnyebben megeshet, hogy felnőttként, egy házasságon kívüli viszony kialakulásakor is inkább a színlelést választják, hiszen megszokták, hogy tabutéma. A fiatalok sokat hallanak a szexről, de nagyon keveset a hűséges szeretet és a felelősségteljes testi kapcsolat szépségéről. Beszéljünk velük őszintén ezekről a dolgokról, és „úgy neveljük őket, hogy merjenek kérdezni! Így óvhatjuk meg a következő generációt a házasságtöréstől" – idézi a tapasztalt tanácsadót a washingtontimes.com.

Magyar Kurír

A fogamzásgátlók nagyban felelősek a férfi terméketlenségért

A fogamzásgátló tabletták súlyosan károsítják a környezetet és közrejátszanak az egyre nagyobb arányban előforduló férfi terméketlenség kialakulásában – írja a L’Osservatore Romano 2009. január 4-i száma.


„Bizonyítékaink vannak arra, hogy a nyugati világban megfigyelhető férfi terméketlenség, a növekvő spermahiány kialakulásában fontos szerepet játszik a fogamzásgátló tabletták melléktermékei által okozott környezetszennyezés" – írja a cikk szerzője, Pedro José Maria Simon Castellvi, a vatikáni székhelyű Katolikus Orvosi Egyesületek Nemzetközi Szövetségének elnöke.

A professzor szerint a fogamzásgátlót szedő nők vizeletéből a folyókba jutó hatóanyagok azért „súlyosan környezetszennyezőek, mert ily módon az évek során több tonnányi hormon került a természetbe." A világ számos pontjáról érkeznek híradások arról, hogy a tudósok szexuális anomáliákat tapasztalnak olyan halaknál és más, vízben élő állatoknál, amelyek szintetikus ösztrogénnel és más (például a fogamzásgátlókban található) hormonokkal fertőzött szennyvízzel érintkeznek. Több európai tanulmány környezeti okokra – elsősorban a permetezőszerekben, a műanyag flakonokban, samponokban, kozmetikai és egyéb termékekben található ösztrogénszerű anyagokra – vezeti vissza a növekvő arányú férfi terméketlenséget és a gyengülő reprodukciós képességet – írja a CNS.

Magyar Kurír

Tíz téveszme, amely szétzilálja a házasságot

Linda Mintle családterapeuta a válásról írt könyvében sorra veszi a tíz leggyakoribb önámítást, amely végső soron a házasság felbomlásához vezet. Az alábbiakban ezeket ismertetjük röviden, a Cbn.com összefoglalója alapján.


1. téveszme: A házasság – szerződés

Igen, a házasság jogi egyezség, Isten szemében azonban ennél sokkal több. A házasság valójában szövetség, megszeghetetlen ígéret, életre szóló elköteleződés „jóban-rosszban", jólétben és szegénységben, egészségben és betegségben. Azt jelenti, hogy akkor is szereted a másikat, ha éppen nincs hozzá kedved, hűséges maradsz, és megbirkózol a nehézségekkel.

2. téveszme: Veled kötöttem házasságot, nem a családoddal

Az igazság az, hogy nemcsak a házastársaddal kötötted össze az életedet: a családja is hozzátartozik a hozományhoz. Ne áltasd magad azzal, hogy a családját félreteheted! Köztük nőtt fel, ők nevelték olyanná, amilyennek megismerted. Igen, vannak más hatások is, és az ember sokat változik, de a fejlődést alapvetően a család határozza meg.

3. téveszme: Meg tudom változtatni a házastársamat

Tévedés! Nem valószínű, hogy múlhatatlan szereteted hatására meg fog változni az, hogy mindig elkésik, vagy hogy rendetlenség van a szobájában. Az együtt járás idején vedd észre az efféle figyelmeztető jeleket, főleg a súlyosabbakat, pl. ha sokat iszik, ha erőszakos a természete, vagy ha nem tartja meg az ígéreteit. A nászút után ezek a dolgok nagy valószínűséggel nem fognak javulni, csak romlanak. Az igazság az, hogy egyetlen dolgot tudsz befolyásolni: azt, hogy hogyan reagálsz a viselkedésére. Egyedül ezen változtathatsz.

4. téveszme: Túl sok mindenben különbözünk

A különbségek nem jelentenek komoly problémát, csak akkor, ha az értékrend és az erkölcsök terén mutatkoznak. Attól, hogy nem vagytok igazán összeillők, még nem megy tönkre a kapcsolat. Az igazi kérdés az, hogy hogyan kezelitek a különbözőséget. Meg kell tanulnotok úgy alkalmazkodni, hogy az mindkettőtök számára elfogadható legyen. Vannak feloldhatatlan különbségek is; ezeket meg kell tanulnotok elfogadni. A konfliktuskezelés krisztusi módjára vonatkozóan pedig világos útmutatást találtok a Szentírásban.

5. téveszme: Nem érzem többé azt a lángoló szerelmet – elmúlt, vége!

A szenvedélyes szerelem nem tart örökké, a szeretet azonban egy életen át megmaradhat. Az ember időnként nem érzi, hogy szereti a másikat, ezért el kell határoznia, hogy mindig úgy fogja szeretni, mint önmagát. A kritika például erősen csökkenti a szeretet érzését; egyik oldalon lenézést, a másikon védekezést idéz elő, ami érzelmileg eltávolítja egymástól a házastársakat. Az igazság az, hogy a szeretet érzését sokféleképpen fel lehet erősíteni. Például úgy, hogy az ember minden negatív megjegyzését öt pozitívval ellensúlyozza. Sokat jelent, ha barátian elbeszélgettek és segítetek egymásnak. Nem szoktam kétségbe vonni, amikor egy-egy férj elmondja, hogy már nem érez lángoló szeretetet a felesége iránt. Csak azt próbálom megértetni velük, hogy a szeretet, a szerelem érzését újra fel lehet szítani.

6. téveszme: A hagyományosabb házasság a megoldás

Kiábrándultságában sok férfi úgy érzi, boldogabb lenne, ha olyan kapcsolatban élne, ahol a férfi az úr. Sokan elbizonytalanodnak a férfi-női szerepekkel, feladatokkal kapcsolatban. Az engedékenység fogalmát gyakran rosszul értelmezik és sokszor visszaélnek vele. Isten a házasságban egyenrangúnak akarta a férfit és a nőt. Kétszer nyilatkoztatta ki a nemekre vonatkozó akaratát: a Paradicsomban és Krisztus életében. Ez legyen előttetek a példa, amikor férfi és nő kapcsolatáról gondolkodtok. Meglátjátok: akárhogyan alakítjátok kapcsolatotokat, a kölcsönös engedékenység, tisztelet, biztatás és empátia elengedhetetlen.

7. téveszme: Ilyen vagyok, nem tudok megváltozni: kellek vagy nem kellek?

Aki nem hajlandó változni, az voltaképpen Isten ellen lázad: másként akarja berendezni életét, mint Õ. Azzal, hogy azt mondja, nem tud megváltozni, elutasítja a megváltás és a megtérés keresztény élményét. Az ember mindig törekszik a tökéletességre, de ez a valóságban folyamatos küzdelmet jelent. Azt jelenti, hogy mindig kész vagy felülvizsgálni a viselkedésedet, és igyekszel Krisztushoz egyre hasonlóbbá válni. Ha a házastársak így élnének, kevesebb volna a válás. Az ember nem változik meg magától, csak ha akar. A változás lehetséges, de három dolog kell hozzá: akarás, engedelmesség és a Szentlélek ereje.

8. téveszme: Volt egy házasságon kívüli kapcsolatom – el kell válnunk

A házasságon kívüli kapcsolat súlyos és romboló, de nem helyrehozhatatlan, ha mindkét házastárs akarja. A viszonyt fel kell számolni, bűnbánatot kell tartani, bocsánatot kérni és megbocsátani, majd újjáépíteni a házastársi kapcsolatot. Az egyik fél megszegte a szövetséget, de ha mindketten akarják, helyreállíthatják. Nem könnyű, de lehetséges.

9. téveszme: Mindegy, mit teszek, Isten úgyis megbocsát

Isten valóban megbocsát, ha megbánod a bűneidet, de ettől még igenis számít, hogy mit teszel. Tetteid természetes és lelki következményekkel járnak, ne vedd hát olyan magától értetődőnek Isten kegyelmét!

10. téveszme: Menthetetlen a helyzet

Ha feladtad, ha a jövő reménytelennek tűnik, ha eltávolodtatok egymástól, ha nem tudjátok kezelni a konfliktusokat, ha hibáztál, vagy bármi legyen is a probléma, higgy abban, hogy Isten akkor is tud cselekedni, amikor te már nem. Meg tudja változtatni az emberi szívet, képes csodát tenni, a legnehezebb körülmények között is bármit el tud érni. Õ a lehetőségek Istene. Közeledj hozzá, imádkozz a házasságodért, küzdj igazi ellenségeddel, a sátánnal, és reménykedve várd, hogy Isten megsegítsen!

Ha házastársaddal együtt bensőséges kapcsolatban maradtok Istennel, házasságotok sugározni fogja ezt a meghitt kapcsolatot. A válás elkerülhető! Vegyétek észre a mai kultúra hazugságait, és a Szentírás igazságához ragaszkodva szálljatok szembe velük! Nincs házasság, amelyet ne fenyegetne a válás, de kezetekben van a lehetőség, hogy megelőzzétek!

Magyar Kurír

Árthat a házasságnak a Facebook?

Az internetes közösségi oldalak remekül összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint egyre gyakrabban okoznak problémát a házasságokban.


A Facebookon felelevenített régi kapcsolatok féltékenységet és bizonytalanságot keltenek, sőt nemegyszer házasságon kívüli kapcsolatba torkollnak. Egy névtelenséget kérő asszony elmondása szerint férje a Facebookon talált rá régi szerelmére. „Láttam, hogy sokat időzik a Facebookon. Néha egy-egy pillantást vetettem a képernyőre. Csupa nagyon kedves üzenet. Aztán két hete azt mondta, elmegy tőlem. 'A Facebook miatt?' – kérdeztem. 'Igen, ott kezdődött' – felelte. Mivel közös jelszavunk volt, megnéztem az adatlapját, és kiderült, hogy hónapok óta leveleztek egymással."

„Szinte nincs nap, hogy a tanácsadáson elő ne kerülne a Facebook. Az élet, a munka, a gyereknevelés feszültségei a házastársak közötti kommunikáció megszűnéséhez vezethetnek, és sokan a Facebookhoz menekülnek, ott lazítanak munka után" – idézi Carl Hindy házassági tanácsadót a New Hampshire News internetes kiadása.

Régebben sokszor egyáltalán nem volt egyszerű egy-egy régi ismerőst felkutatni. Ma már elég rákattintani a régi évfolyamtársak csoportjára, és máris ott lehet a kísértés. „A 10, 15, vagy éppen 30, 40 évvel ezelőtti szerelem egy pillanat alatt felébreszti az emlékeket: milyen csodálatos volt 15, 18, 22 évesnek lenni..." – jegyzi meg Amy Wolfson válóperes ügyvéd, akinek kliensei közül többen így jutottak el a házasságtörésig.

Hindy szerint a kísértésnek hatékony ellenszere, ha az ember elmondja a házastársának, hogy az interneten barátkozik. „Ha valaki azért nem beszél róla, mert tudja, hogy a másik ideges lenne tőle, az bizony figyelmeztető jel. Ilyen esetben kétszer is meg kell gondolnia, jó-e belemenni a dologba." Hasznos lehet átgondolni, kiket veszünk fel az ismerőseink közé. Merjünk elutasítani vagy törölni egyes kapcsolatokat! Végül pedig: érdemes megbeszélni házastársunkkal, milyen információt közöljünk magunkról vagy a családunkról. És mint minden más témában is: beszéljük meg vele őszintén, mielőtt túl késő lenne!

Magyar Kurír

Az „abortusz joga” rabszolgává teszi a nőt

A feministák és az abortusz támogatói által fennen hirdetett „abortuszhoz való jog" végső soron a szexuális kielégülés eszközeivé, vagyis rabszolgákká teszi a nőket – figyelmezet a nők elleni erőszakkal foglalkozó szakember.


A spanyol „Értelmiségiek az etikáért” elnevezésű szervezet rendezvényén tartott előadásában Iñigo Urien Azpitarte hangsúlyozta: „Ha a nő korlátozás nélkül végeztethet művi terhességmegszakítást, a férfi mentesül az apai felelősség alól, így a nő a szexuális kielégülés 'egyenjogútlan' eszközévé válik. A nő akkor is vesztes lehet, ha vállalja a gyermeket, hiszen az apa mondhatja, hogy a nő döntött úgy, hogy nem gyakorolja az 'abortuszhoz való jogát', s így könnyen elháríthatja a gyermek jövőjéről való gondoskodás apai felelősségét."

„A művi terhességmegszakítás feltételeinek könnyítése az emberi kapcsolatokat is befolyásolja – folytatta az előadó. Ha a férfi tudja, hogy a magzatelhajtás egyszerű, nemkívánt terhesség esetén könnyebben elhagyja a nőt, hiszen tudja, hogy partnere egyszerűen el tudja vetetni a magzatot. A nők egy része ugyan képes ellenállni és elutasítani a művi terhességmegszakítást, az abortusz legalizálása ördögi kör, amiből sokan mások nem tudnak kitörni. Az 'abortuszhoz való jog' azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag 'felszabadítanak', valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák, s ily módon veszélybe sodorják a nőket” – idézi a szakembert a CNA.

Magyar Kurír

Tizenkét jó tanács internetező házaspároknak

Az internetes közösségi oldalak összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint problémákat okozhatnak a házasságban. Az amerikai Krafsky házaspár „Facebook és a házasságod" című, februárban megjelenő könyvében hat dologra biztatja és hat dologtól óvja a házastársakat.


Mit tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

Húzzuk meg a határokat saját magunk, házastársunk és házasságunk védelmében!
Beszéljük meg házastársunkkal, mi az, amit mindketten elfogadunk, és mi az, amit szeretnénk elkerülni! Ha előre megegyezünk, sok nézeteltéréstől és fájdalomtól óvjuk meg magunkat.

Családi állapotunknál jelöljük be, hogy házas, és hagyjuk is így!
A közösségi oldalak felhasználói egészen másként viszonyulnak ahhoz, aki házas, mint ahhoz, aki nem. Ha házassági problémákkal küzdünk, ne változtassuk állapotunkat bonyolultra, mert ezzel csak nehezítjük a helyzetet!

Mindig mondjuk el egymásnak, kiket jelölünk ismerősnek, és ki akar minket ismerősnek jelölni!
Az ismerősök sokfélék lehetnek: gyerekkori játszótársak, osztálytársak, jelenlegi munkatársak, a tágabb keresztény és más közösség tagjai. Mindegyiküknek megvan a maga története, amit a házastársunk nem feltétlenül ismer. Beszéljünk egymásnak az ismerőseinkről!

Mondjuk meg egymásnak a felhasználói nevünket és a jelszavunkat!
Az egymásnak adott életben a bizalom megőrzése szempontjából fontos, hogy mindig áttetszőek legyünk. A belépési adatok megosztása azt jelenti: nyílt lapokkal játszunk. Ez mindkét fél számára érzelmi biztonságot nyújt.

Frissítéskor hetente legalább egyszer írjunk valamit a házastársunkról is!
A hitvesi kapcsolatot erősíti és védi, ha a közösségi oldalt is felhasználjuk arra, hogy kifejezzük, mennyire fontos számunkra a társunk. (Persze túlzásba sem szabad vinni egymás dicséretét, mert másoknak idegesítő lehet)

Beszélgessünk arról, ami a közösségi oldalon történik!
Ami a közösségi oldalon történik, nem marad a laptopba zárva. Egy-egy félresikerült mondat, váratlan bejegyzés gondolatokat, kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes otthon kettesben elbeszélgetni.

Mit ne tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

Ne tegyünk csípős megjegyzéseket a házastársunkra, és ne írjunk róla rosszat!
Ha az oldalon szerepel is a kérdés, hogy mi jár a fejünkben, nem biztos, hogy ez tényleg mindenkit érdekel. Ha egy-egy bejegyzésnél bizonytalanok vagyunk, gondoljunk arra, hogyan fogadná például az anyósunk, a főnökünk, a lelkiatyánk, s csak azután küldjük el!

Ne jelöljük ismerősnek a régi szerelmeinket vagy akikkel valaha bizalmas kapcsolatban álltunk!
Az ártatlan „Vajon mi lehet vele" könnyen oda vezet: „Igazán nem akartam, hogy ez történjen". A régi kapcsolatok felelevenítése fölösleges veszélyt jelent a házasságra nézve. Bizonytalanságot, féltékenységet idézhet elő a házastársban, súrlódást, eltávolodást a hitvestársak között, valóságtól elrugaszkodott, értelmetlen gondolatokat a fejünkben. Ha egy szakítás után két egyedül maradt fél között nem tanácsos a virtuális ismeretség ápolása, mennyivel kevésbé tanácsos akkor, ha házasságban élnek!

Ne feledkezzünk meg az időről!
Mindenkinek szüksége van a nap folyamán egy kis kikapcsolódásra. A közösségi oldalak jó lehetőséget adnak erre: pihentető az ismerősök, a játékok, a csoportok között keresgélni. A felhasználók átlag napi 12-15 percet töltenek a Facebookon, ami még egészséges napi dózisnak tűnik. Ha azonban az internetes idő kezd a házastársi kapcsolat rovására menni, át kell gondolnunk az időbeosztást, és változtatnunk kell! Állítsuk be az órát 15 percre, és ha letelt, lépjünk ki, és kapcsoljuk ki a számítógépet!

Ne írjuk ki az üzenőfalra, hogy elutazunk vagy a házastársunk elutazik!
Ez elsősorban biztonsági kérdés. Egy ártatlan bejegyzés, hogy egyikünk távol van, egyúttal jelzi a rossz szándékúaknak, hogy védtelenebb az otthonunk, a családunk. Ennyire jól ismerjük az összes virtuális ismerőst? És az ő ismerőseiket? Egy ismerős válasza – anélkül, hogy tudnánk róla – sok, számunkra ismeretlen emberhez viheti el az üzenetet: „férjem elutazott".

Ne cseteljünk ellentétes nemű személyekkel!
A cset kettesben folytatott, élő üzenetváltás, amely a kilépéskor törlődik. Az érzelmi kapcsolatnak három összetevője van: a rejtettség, a kémia és a bizalmas közvetlenség. A csetelés kiváló körülményeket teremt e három összetevő keveredéséhez, ahonnét a dolgok szinte „adják magukat". Előzzük meg a tragédiát: ne cseteljünk!

Ne engedjük, hogy a közösségi oldal elvonja a figyelmünket, amikor a házastársunkkal vagyunk!
Nemcsak a frissítés veheti el az időt a házastárstól: az is elvonhatja tőle a figyelmünket, ha valakiről rossz hírt olvastunk. Ügyeljünk rá, hogy együttléteink, a különleges pillanatok internetmentesek legyenek; se számítógép, se mobiltelefon ne zavarja az egymásnak ajándékozott időt!

Magyar Kurír

Forrás: http://marriagejunkie.com

Félredobott családtagok helyett családtagként körülrajongott háziállatok

A Bálint-nap kapcsán közzétett átfogó felmérés meglepő adatai szerint a felnőttek mintegy ötöde szívesebben tölti ezt a napot kutyájával vagy cicájával, mint partnerével. Milliárdokat emészt fel a kisállatok ellátása, gyógyíttatása, és terjed a kisállattal együtt történő temetkezés szokása is.


A Reuters február 8-i tudósítása szerint a 23 országra kiterjedő közvéleménykutatás 24.000 ember megkérdezésével készült. Az eredmény: a 35 év alattiak 25%-a inkább kutyájával, cicájával tölti a szerelem ünnepeként népszerűsített Valentin-napot, mint partnerével. A 35–54 éves korosztálynál ez az arány 18%, az 55 év fölöttieknél 14%. A tudósítás megjegyzi, hogy az alacsony jövedelmű válaszadók között népszerűbbek voltak a háziállatok, mint a közepes vagy magas jövedelműek körében.

A háziállatok humanizálásának tendenciáját igazolja a Telegraph című brit lap január 23-i cikke is, amely a már működő kisállattemetők mellett az állatokkal együtt történő temetkezés ősi pogány szokásának felelevenedéséről is beszámol. Egy temetkezési vállalkozót idéz, aki elmondja: 2003 óta több mint harminc esetben igényelték a háziállattal együtt történő temetést, és jelenleg több mint 120 előjegyzés van ilyen temetésre. A kisállatok családtaggá minősítéséről tanúskodnak a sírfeliratok is. Míg régen legfeljebb ilyenekkel találkozhatott az ember: „Itt nyugszik Fídó, a hű barát", addig manapság nem ritkaság a kisállattemetőkben a „Kisleánykám" vagy az „Anyuka, apuka örökké gyászol" felirat.

A felfokozott érzelmi kötődés az anyagiakban is megnyilvánul. Amerikában hivatalos adatok szerint 2009-ben 2,3 milliárd dollárral többet költöttek háziálllatoknak szánt termékekre, mint 2008-ban, vagyis az ágazat az általános visszaesés ellenére 5,4%-os növekedést produkált. 1998-ban az iparág teljes költségvetése 23 milliárd dollár volt, ami az elmúlt tíz évben megkétszereződött. A legjelentősebb, 8,5%-os kiadásnövekedés az állategészségügyben tapasztalható, ahol ma már a CT-től a gyökértömésen és az onkológiai műtéteken keresztül a depresszióellenes kezelésig minden rendelkezésre áll a kisállatok számára.

Margaret Somerville, a kanadai McGill Egyetem Orvosi, Etikai és Jogi Központjának igazgatója szerint az állatok humanizálása az emberek dehumanizálását vonja magával. A szakember hangsúlyozza: rendkívül fontos, hogy fenntartsuk az ember – és csakis az ember – személyi méltóságának tiszteletét. Az emberi élet tisztelete csakis így biztosítható, hiszen a művi terhességmegszakítást is a magzat személyi mivoltának tagadásával próbálják igazolni.

Az ember személyi mivoltának elmosása, s ezzel egyidejűleg az állatok kvázi emberi szintre emelése mögött végső soron az Istentől való elfordulás rejlik. Erre utalt XVI. Benedek pápa egy 2006. januári általános kihallgatás alkalmával, amikor Órigenésznek a 144. zsoltárhoz fűzött magyarázatát idézve rámutatott: „Érdemes elgondolkodnunk Órigenész szavain, aki abban látja az ember és a többi élőlény közti alapvető különbséget, hogy az ember képes felismerni Istent, Teremtőjét; képes az igazságra és a megismerésre, amely kapcsolattá, barátsággá fejlődik. Fontos tehát, hogy meg ne feledkezzünk Istenről, ... mert minden kérdésessé, sőt olykor veszedelmessé válik, ha hiányzik az alapvető viszonyítási pont: az, hogy felismerjük Istent, a Teremtőt" – írja a Zenit.

Magyar Kurír

Mit kezdjünk a hangulatainkkal?

Munkából hazaérve sohasem tudom, milyen hangulatban találom. Ha rosszkedvű, sokszor nem tudom, mit tegyek. Néha szívesen elmondja, ami bántja, máskor mintha azt akarná, hogy hagyjam békén. Folyton találgatnom kell, hogyan álljak hozzá. Van fogalma, milyen nehéz együtt élni valakivel, akinek állandóan változik a hangulata?


Hangulatunkkal mindig hatunk a környezetünkre. Mint amikor követ dobunk a tóba, s a hullámzás messze tovaterjed. Mindenki valamilyen érzelmi klímát teremt maga körül. A rosszkedvben az a nehéz, hogy nem is mérjük fel, milyen hatással van a környezetünkre. Magunkba fordulunk, kudarcainkon rágódunk, vagy azon, hogy miből fogunk élni, mi lesz a gyerekekkel, mennyi gonddal jár a házasság... Mit kezdjünk a hangulatainkkal? Íme néhány ötlet:

• Először is vegyük észre, hogy a hangulatunk igenis hat a környezetünkre. Miközben teljesen lefoglal a saját bajunk, rosszkedvünk mindenkire átragad, akivel csak találkozunk. Ne vigyük át a rosszat a többiekre; ezzel csak tetézzük a nehézségeket.

• Másodszor: környezetünk legtöbbször nem érti, mitől vagyunk rosszkedvűek. Mivel nem gondolatolvasók, nem tudhatják, hogy egy kavics megrepesztette a szélvédőt, hogy defektet kaptunk, hogy kimerítő napunk volt, hogy még nem tudtunk feldolgozni egy halálesetet – hacsak el nem mondjuk. A gondolatolvasási kísérletek általában balul sülnek el.

• Harmadszor: érdemes legalább részben elmondani nekik, mi nyomaszt. Tegyük világossá, hogy nem velük van a baj, hanem belső küzdelmet vívunk (feltéve, hogy tényleg nem velük van gondunk). Ettől fellélegeznek, hogy nem miattuk lettünk ilyen rosszkedvűek. Ha elmondjuk, min töprengünk, kapcsolatot teremtünk velük, és megeshet, hogy a beszélgetés során közösen találunk megoldást a problémára.

• Negyedszer: fogalmazzuk meg, mire volna szükségünk, mitől javulna a hangulatunk. A másik sokat segíthet. Ne vegyük leereszkedésnek, ha megkérjük, hogy masszírozza meg a hátunkat, karoljon át, amikor gyászolunk, vagy hallgassa meg a panaszunkat. Merjünk kérni, ha kell: megkönnyebbülünk tőle.

• Végül pedig gondoljuk át, mi okozza a rosszkedvet. Rossz napunk van csupán? Mindenkivel előfordul, ettől nyugodtan továbbléphetünk. Esetleg komolyabb dologról van szó? Netán olyan problémáról, amivel valóban foglalkozni kell? Figyeljünk a hangulatainkra! Jelzik, hogy valamire oda kell figyelnünk az életünkben. A problémákra van megoldás, ha felismerjük őket és megtesszük a megfelelő lépéseket.

Forrás: cbn.com

A pornográfia társadalmi és családi méreg

Hogy az esküvők száma évről évre csökken, az ismert tény. De hogy a pornográfia hogyan járul hozzá egy család széteséséhez, az már kevésbé. Pedig az adatok szerint ahogy nő a pornográfia fogyasztása, úgy nő a válási ráta is – írja az Igen.


Ennek a pornográfiai telítettségnek a hatásai egyre láthatóbbak Amerikában is. A legtragikusabb hatások az rendszeres pornófogyasztó férfiak családján figyelhető meg. A pornó és a hűtlenség ugyanis felcserélhető - a kettő szinte ugyanaz. Egy nemrég készült amerikai tanulmány szerint a pornográfia csökkenti az alkalmasságot a házasságra, és gyengíti a házasságot fenntartó erőket – írja az Igen a Catholic World Reportra hivatkozva.

A mostani kutatás szerint a pornográfiát néző férjek kevésbé vannak megelégedve házastársi kapcsolatukkal, és érzelmileg is kevésbé kötődnek feleségükhöz. A feleségek persze érzékelik ezt, és zavarja őket. A pornográfia megnyitja az utat a hűtlenség és a válás felé. A pornográfia függőséget okozhat, ezt a jelenségek már elkezdték feltérképezni a tudósok. Általában a fogyasztók egy idő után érzéketlenné válnak, tartós fogyasztása ugyanis egyre inkább azt a képet erősíti, hogy a nők csak tárgyak.

A pornográfiát néző szülő(k) gyermekükre is rossz hatással lehetnek. Sérül a családi élet gyengédsége, amire pedig igen nagy szüksége van egy növekvő gyermeknek, aki természetes módon táplálkozik a gyengédségből. A gyermek elszenvedheti azt a stresszt, amit az internetes pornográfia váltott ki szüleinél, és maga is könnyebben lesz a függőség áldozata. De nincs rá jó hatással a szülők konfliktusa sem, áldozata lehet az ennek következtében bekövetkező válásnak. Természetesen kevesebb figyelem fordul a gyerekre. Ha pedig a szülő(k) függősége napvilágra kerül, az veszélyezteti a gyermek egészséges szexuális fejlődését is.

A felmérések szerint Amerikában a válások 68 százalékában közrejátszott, hogy valamelyik fél élőben is találkozott egy, az interneten megismert szexpartnerrel; 56 százalékában pedig az egyik fél mániákusan érdeklődött a pornográf honlapok iránt; 47 százalékában az, hogy az egyik fél túl sok időt töltött a számítógép előtt; 33 százalékában pedig az, hogy túl sokat töltött cseteléssel, ami eléggé „szexualizált" kommunikációs fórum.

A pornográfia eltorzítja a házasságról alkotott képet, megváltoztatja a szexuális magatartást, és így veszélyt jelent a házasságra, a családra, a gyermekekre egyaránt, és az egyéni boldogságra is. A házasságok tönkretételével pedig erősen árt a társadalom alapjainak is – írja az Igen.

Magyar Kurír

Szemünk fénye a gyermek – vagy a házastárs?

David Code protestáns lelkész és családterapeuta új könyvében azt hangsúlyozza, hogy azokban a családokban, ahol a szülők elsősorban egymásra figyelnek és harmonikus házasságra törekszenek, a gyermekek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint azokban, ahol a gyermek áll a középpontban.

A kétgyermekes Code szerint nem létezik konfliktusmentes házasság. „Sok házaspár úgy véli, ha nem veszekszenek, minden rendben van." Ám ha nem néznek szembe a problémákkal, előbb-utóbb kerülni kezdik őket – és egymást. „Egyre többet számítógépeznek, dolgoznak, hozzák-viszik a gyerekeket, mellettük alszanak, és remek kifogásokat hoznak fel, miért nem kívánják a házastársi együttlétet." Az elkerülő viselkedés feszültséget, szorongást okoz, ami a gyermekeknek is árt. „A házasságban nem lehet eltitkolni a feszültséget. A gyerekek mindent érzékelnek. A szülők akaratlanul is a gyerekekre terhelik szorongásukat, a gyerekeken pedig orvosi vagy érzelmi tünetek jelennek meg" – mutat rá a szerző.

„A gyermeknevelés legnagyobb téveszméje az, hogy nevelésünk annál sikeresebb lesz, minél több figyelmet szentelünk gyermekünknek. A felmérések ezzel szemben azt mutatják, hogy a szülők ma több időt töltenek gyermekeikkel, a gyermekek mégsem lettek boldogabbak, önállóbbak, sikeresebbek – sőt mintha bizonytalanabbak, követelőzőbbek és boldogtalanabbak lennének." A megoldás – az ösztönös szülői hozzáállással szemben – így hangzik: aki boldog gyermekeket akar nevelni, annak a házassága legyen a legfontosabb, s csak utána következzenek a gyermekek!

„Fontosnak tartjuk a házasságot, de nem annyira, mint a gyerekek igényeit. Ezért aztán nem tápláljuk, nem öntözzük, s így szép lassan tönkremegy – s mire észrevesszük, hogy hibáztunk, már késő. Ráadásul nemcsak házasságunkat veszítjük el, hanem gyerekeink leendő házasságához is rossz példát adunk, hiszen magukba szívják az otthoni feszült légkört, és ők is ilyet teremtenek majd maguk körül" – figyelmeztet a szerző.

A megfelelő fontossági sorrend betartásával a nevelés másik csapdáját, az elkényeztetést is elkerülhetjük. „Elkényeztetésről akkor beszélünk, amikor a szülő elvégez olyasmit a gyerek körül, amit maga is meg tudna tenni, sőt meg is kellene tennie. Azt hisszük, ezzel segítünk rajta, pedig erről szó sincs. Túldédelgetjük és túldicsérjük az édes kicsikét, míg el nem hiszi, hogy tényleg ő a világ közepe. Nem tanul meg másokkal együttműködni, és házastársa, leendő főnökei nem bírják majd elviselni" – mondja Cone, beismerve, hogy ezen a téren maga is sok hibát követett el.

Ma a legtöbb családban a gyerekek az elsők, a házasság fenntartása jóval kevésbé fontos. Pedig hosszú távon a kis változtatások is – a nap csúcsainak és mélypontjainak megbeszélése, a gyerekek lefektetése után tévézés helyett séta kettesben, testi gyengédség – sokat jelenthetnek. Évek távlatában ezen is múlhat, hogy egyetemet végez-e a gyerek, elválik-e, netán lelkileg sérült gyermekei lesznek-e – idézi a szakembert a boston.com cikke.

Magyar Kurír

Hogyan segítsünk szeretteinken, ha tönkrement a házasságuk?

Ha valakinek meghal a házastársa, a barátok virágokkal, finomságokkal jönnek, hogy vigasztalják. Ám ha egy házasság megy tönkre, halálát nem zárja temetés. Ezért az emberek általában nem tudják, mit tegyenek ilyenkor.


„Anyám azt mondta, ha jobb háziasszony lettem volna, nem hagyott volna el a férjem" – zokogja egy fiatalasszony, aki egy éjjel rádöbbent, hogy minden hazugság volt: a férjének volt egy másik élete, saját bankszámlával és egy szeretővel... Anyai vigaszra vágyott, de feddést kapott, ami csak még jobban összetörte. Egy másik asszony 26 év után sem tudja elfelejteni, mennyire fájtak a válásakor elhangzott szavak: „Kettőn múlik. Biztosan rajtad is múlt, hogy elhagyott egy másik nőért."

A válás minden szinten hatalmas veszteség. Sokan elveszítik az otthonukat, a vagyonukat, a barátaikat, rokonaikat, az egészségbiztosításukat, gyermekeik társaságát, sőt egyházi közösségüket is. Ezért fontos, hogy szavainkkal ne bántsuk, hanem gyógyítsuk a válófélben lévő barátot, ismerőst. Elmondhatjuk a véleményünket, de nagyon vigyázzunk, hogyan fogalmazunk, és ne feledjük, hogy nem ismerjük az összes részletet! Íme néhány ötlet, amivel valóban segíthetünk:

Legyünk vele!
• Legyen időnk bajba jutott barátunk számára; tapasztaljuk ki, a hétnek melyik időpontja a legnehezebb számára!
Hallgassuk végig, ne siettessük a beszélgetést! Arra van szüksége, hogy tudja: valaki törődik vele és meghallgatja a bánatát.
• Valószínűleg leginkább a biztos támasz óvja meg attól a csapdától, hogy „viszonzásul" ő is beleugorjon egy új kapcsolatba.

Álljunk mellette!
Segítsünk neki keresztény szakembert találni, aki jól ismeri a válás okait (pl. alkohol, kábítószer, családon belüli erőszak, pornográfiafüggés, házasságtörés, kóros függőség stb.)
• Keressünk és ajánljunk neki a helyzetével foglalkozó honlapokat, könyveket!
• Beszéljük rá, hogy járjon segítő csoportba (a gyerekek is)! Ha fél, ajánljuk fel, hogy első alkalommal elmegyünk vele!
Kísérjük el a tárgyalásokra és érzelmileg megterhelő alkalmakra (esküvő, temetés)!
• Enyhítsük fájdalmát virággal, képeslappal, zenével, reményt adó, vigasztaló szentírási igékkel!
• Üljünk mellé a templomban! A válófélben lévők sokszor a hétvégén a legmagányosabbak.
• Gondoljunk arra, hogy egész kapcsolatrendszere gyökeresen megváltozott; azonos nemű barátunkat hívjuk meg időnként vacsorázni, pizzázni, filmet nézni.
Ha nő az illető, lepjük meg egy új ágyneműgarnitúrával, kényelmes párnával vagy új hálóinggel, hogy újra nőnek érezhesse magát!
• Ha férfi az illető, hívjuk el kirándulni, sportolni, modellvasút- vagy barkácskiállításra!

Legyünk megértőek!
• A fájdalom feldolgozásához idő kell. Tévedés azt hinni, hogy a váláson hamar túlteszi magát az ember.
• Feltétel nélkül szeressük nehézségekkel küzdő barátunkat! Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésével egyet kell értenünk.
• Hallgassuk végig, ha öngyilkossággal fenyegetőzik, és ne vegyük félvállról!
• Öleljük meg néha! Üres az ágy, hűvösnek tűnik a lakás: az illetőnek szüksége van emberi érintésre.
• Vegyük észre, mikor kell szeretetből szigorúnak lennünk! Ha szükséges, kérjünk tanácsot szakembertől!

Segítsünk neki!
Segítsünk pénzügyeit újragondolni és kifizethető lakásmegoldást találni! Ha szükséges, kérjünk anyagi támogatást a templomi közösségtől!
• Tekintsük át az aktuális kiadásokat. Nem biztos, hogy a volt házastárs hajlandó beszállni az ügyvédi és tanácsadói költségekbe, a gyerektartásba, az autó fenntartásába, a rezsibe, a vásárlási, háztartási kiadásokba.
• Ha nő az illető, segítsünk neki állást keresni! A válófélben levő nők sokszor rettegnek a munkába állástól, és nem tudják, hol is kezdjék. Lehetséges, hogy a válófélben levő férfinak is magasabb jövedelemre volna szüksége.
Tegyünk a hűtőjébe kész- vagy könnyen elkészíthető ételeket! Ilyenkor nehezen tud koncentrálni. Nagy áldás számára, ha eggyel kevesebb dologra kell figyelnie.
• Ajánljuk fel, hogy eltesszük és megőrizzük a családi fényképeket, amíg valamelyest enyhül a fájdalom!

Amit ne tegyünk:

• Ne adjunk neki kölcsön pénzt, csak ha elfogadjuk, hogy sohasem kapjuk vissza; másként a kapcsolatunk rovására fog menni.
• Ne mutassuk a megbántottságot, ha nem hálás a segítségünkért. Időbe telhet, míg felismeri, mekkora áldozatot hozunk érte.
• Ne adjunk tanácsot, csak ha kér! Kivétel, ha pl. nem törődik a gyerekekkel vagy ha fel akarják függeszteni a közüzemi szolgáltatásokat.
• Ne gondoljuk, hogy a segítségnyújtás feljogosít a véleménynyilvánításra!
• Ne szidjuk a volt házastársat, főleg ne a gyerekek előtt!
• Ne hazudjunk a gyerekeknek, és ne próbáljunk tőlük információt szerezni! Ez rendkívül megterheli sebzett lelküket.
• Ne részletezzük mások előtt barátunk nehéz helyzetét!
• Ne gondoljuk, hogy választanunk kell! Úgy is maradhatunk barátok, hogy nem fordulunk a másik házastárs ellen.
• Ne válasszunk olyan filmet, ami válásról, szerelemről vagy gyerekek bántásáról szól!
• Ne menjünk olyan helyre, ami fájdalmas emlékeket ébreszt!
• Ne szervezzünk számára randevút; erre még csak ne is gondoljunk!
• Ne mondogassunk olyan közhelyeket, mint pl. „Isten előtt nem kedves a válás; vissza fogja hozni a férjedet/feleségedet." Fájdalmat okozhatunk vele. Isten mindenkinek szabad akaratot ad; lehet, hogy a férj/feleség nem fog visszatérni, vagy nem változtat rossz viselkedésén.
• Ne feltételezzük, hogy az illető továbbra is otthon érzi magát a templomban. Gyakran előfordul, hogy akit a válás miatt eltaszított az egyház, örökre elmegy. Az elvált barát, akár férfi, akár nő, segítséget és vigaszt találhat egy gyógyító közösségben.

Ki az az elvált férfi vagy nő, akin segíthetnénk?

Forrás: Christian Broadcasting Network