20130531

http://csecsy.hu/system/files/kepek/kottak/tegy_eggye_urunk.pngVedd számba egyetlen napodat! Hányszor és miben kerested az Urat, hányszor és miben igazodtál hozzá, hányszor és miben adtál hálát neki?

20130528

Milyen gyakran pihenek meg Isten jelenlétében?

… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne.? Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. (Márai Sándor)

20130526

A családi béke titkai:


Ha égve marad – kapcsold le,

Ha kiömlött – töröld fel,

Ha a földön van – vedd fel,

Ha kifogyott – töltsd meg,

Ha piszkos – mosd el,

Ha tele van – vidd ki,

Ha szomorú – öleld át,

Ha fáradt – altasd el,

Ha hiányzik – írj neki,

Ha kérdez – válaszolj,

Ha mesél – hallgasd meg,

Ha távol van – hívd fel,

Ha ünnepel – lepd meg!

ÉS SOHA NE FELEDD…ÖSSZETARTOZTOK!

20130525

Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet. (Antiókiai Ignatiu

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.istenem.hu/images/isten-tapasztalat.jpg”.A legdrágább hitbeli tapasztalatokat nagyon gyakran nyomon követik a hit legnehezebb próbái.

20130523

Az akadály, maga az út.

Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!
Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.
Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy !

Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép.
Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!
Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást mindörökké mennyeket!
http://kreativutitars.hu/wp-content/uploads/2013/04/meseta-camino-frances.jpg

A Szentlelket-hívó pünkösdi himnuszban énekeljük: Orvosold a sebhelyet! A Szentlélek már korábban belépett az üdvrendbe. Például Jézus feltámadásakor is. Szent Pál írja: "ha bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." (Róm.8,11) A halál sebét orvosolta a Szentlélek. Így a Jézus testén megmaradó sebek a Szentlélek gyógyító erőit árasztják bele a világba. Ezt jövendölte már Izaiás próféta is (Iz.53,9), amire utalva Szent Péter kijelenti: "az Ő sajgó sebei által gyógyultatok meg". (1Pét.2,24)
Krisztus sebei valóban gyógyítanak. A tanítványok, akik szellemnek nézték, amikor megmutatta kezét és lábát, meggyógyultak. Szent Tamás hitetlensége is a sebek érintésétől gyógyult meg. Krisztusban minden seb egészséget hozóvá válik. Éppen ezért nem lehet olyan nagy bűn, olyan eltévelyedés, olyan elveszettség, amelyből ne lenne kiút.

Van egy különösen szép értelme a gyógyító sebnek. Mégpedig az, hogy az ember nem mondható egésznek, egészségesnek, ha nincs sebe. Akkor válik egészségessé, ha sebet kap. Ez az egészséges emberek fölényére mutat rá. Egészen másként viselkedik az ember, például egy betegágy mellett, ha már maga is volt beteg. Aki sohasem volt beteg, könnyen elmegy egy betegágy mellett néhány könyörületes szó odavetésével.

Jézus megőrizte a sebeket kezén, lábán. Mintha csak mutatni akarta volna, hogy a felebaráti szeretet útját igazából csak azok tudják járni, akiknek sebes a kezük és sebes a lábuk. Milyen óvatosan és meggondoltan lépünk egyet, ha fáj a lábunk. És milyen finoman és óvatosan nyúlunk valamihez, ha sebes a kezünk. Ha sebes lábakkal közelítenénk meg embertársainkat és nem törnénk rájuk az egészségesek lendületével és kíméletlenségével, milyen más lenne a kapcsolatunk az emberekkel? És, ha a fájós kéz óvatosságával és gyöngédségével nyúlnánk embertársaink életébe, vagy viselt dolgaihoz, milyen másként festene az élet?

Az egészséges emberben van egy alig észrevehető nyersesség, valamilyen fölény, magabiztosság, ami elveszi a Jézus által ajánlott szerénységet, alázatot. A lélek művésze, a Szentlélek éppen ezt a tapintatot tudja kimunkálni bennünk a kapott sebekkel vagy elszenvedett bajokkal, ahogy magán az Úr Jézuson is ezekkel dolgozta ki az emberségnek oly nagyon megcsodált érzékét. "Annak ellenére, hogy Isten fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet." (Zsid.4,15)

Maga Isten tanít bennünket, hogy Jézus szenvedései, amiket szimbolikus sebeknek nevezünk, gyógyító sebek. Egész emberré, egészséges emberré tevő sebek.
Sok sebtől vérzik a világ. Sok sebet hordanak az emberek. Ebben a sebözönben arra a Jézusra kell nézni, Akit "teste szerint megöltek ugyan, de a Lélek életre keltette". (1Pét.3,18) Ezért kell várnunk és hívnunk nekünk is a Szentlelket, hogy orvosolja a sebeinket, "Hogy ahonnét a halál származott, onnét támadjon az élet."

Kozma Imre atya

20130519

http://4.bp.blogspot.com/_dqcz0ynGxgE/SwOrFofUC0I/AAAAAAAAFc4/-SUYVVa56Ng/s1600/Belso2.jpg
Mindig többet teljesíts, mint amennyiért megfizetnek, és egy napon majd többet fognak fizetni, mint amennyi a teljesítményed volt.

20130518

Az igazság nincs időponthoz kötve.Mindig időszerű,kiváltképpen akkor,amikor időszerűtlennek látszik

http://www.nicelife.hu/images/reggeli/03/19.jpg Ha a kegyelem trónjához jössz, ne csak kiálts irgalomért és kegyelemért, ne állj fel térdeidről addig, míg ezt meg nem nyerted.

20130517

http://www.nicelife.hu/images/tanuljunk/ima/04/kep1uj.jpgHa az Úr választottja imára kulcsolja a kezét, feledjen el mindent: a mindennapok szürke gondját, a világ kérődző vágyait és egyedül egy érdekelje: a belülvaló Élet. Csak az az Egy érdekelje, akihez imádkozik.

Szent Bonaventúra

20130511

Uram! Amire én egyedül képtelen vagyok, azt Te bennem meg tudod tenni. Megváltoznom lehetetlen önerőből, Veled viszont egyértelműen sikerül. Már eddig is sokat formáltál rajtam, kérlek, ezután is munkálkodj bennem, hogy minél inkább kiábrázolódjék életemben Jézus Krisztus. Ámen





Urunk, adj nekünk bölcsességet, hogy abban a pillanatban, amikor döntenünk kell, helyesen tudjuk mérlegelni a dolgokat! Nagy ára lehet egy-egy felelősségteljes döntésnek, ezért kérünk légy mellettünk megtartó erőddel Mennyei Édesatyánk. Segítsd, kérünk azt a „bolondot” is, aki még nem látta meg a Te dicsőségedet, hogy észrevegye milyen fontos a Veled való közösség. Ámen

20130508

A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.

20130507

http://gyongyeim.files.wordpress.com/2011/12/szeretet4.jpgAz életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.

Simon András

20130506

http://keresztenyportal.hu/files/kepek/aug5.jpgNincs annyi ördög a pokolban, amennyi kicsavarhatná egy imádkozó édesanya kézéből a gyermekét

20130504

Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.

20130502

Kedves Testvérek!

A házasság Isten nagy ajándéka a szeretetre teremtett embernek. Ez a kincs azonban kiaknázatlan marad, ha az ember nem tud élni vele. Bonyolult világban élünk, az embert kicsi gyerekkorától számtalan jó és rossz behatás éri, nem könnyű eligazodni. A házasságra, és az arra épülő családi életre sem könnyű jól felkészülni, de nincs könnyű dolga a felkészítésre hivatott lelkipásztoroknak és segítőiknek sem.

Az utóbbi évtizedekben zajló – és még korántsem lezárult – gyors változások hatására a párkereső fiatalok újszerű elvárásokkal, az életről, boldogulásról, sikerről a régebbi időktől eltérő, de egymásétól is nagyon sokban különböző képzettel fordulnak egymás felé. Bármilyen gondosan készítik fel őket az esküvőjükre, ha házasságukban csak kapcsolatuk legalizálását, életük keretét látják, nehezen válnak a társadalom boldog és boldogító alapsejtjévé. Ezért fontos, hogy ne csupán az esküvőre, hanem a házasságra, az életen át tartó közös útra készítsék fel őket. Valójában egy hosszú folyamatról van szó, amelynek a párkapcsolat kezdetén, sőt, még előbb el kell kezdődnie, még mielőtt a fiatalban felébred a párkapcsolat iránti vágy. A fiataloknak sok elméleti és gyakorlati ismeretre van szükségük, de legalább ennyire fontos az önátadásra, a hiteles házastársi szeretetre nevelés, az egyház és a civil társadalom jövőjét építő új családok alapítására való készség kialakítása. Nem könnyű az adott körülmények között a leghatékonyabb módszereket megtalálni, de nagyon fontos, hogy elősegítsük a fiataloknak az egyházi közösségbe való beilleszkedését, hogy azután házasként is a közösség alkotó tagjai maradjanak.

Az Olasz Püspöki Konferencia Család- és Életügyi Bizottsága belátva, hogy a hagyományos jegyes oktatás néhány alkalomból álló tanfolyama nem képes a mai fiatalokat a keresztény házasságra és családi életre megfelelően felkészíteni, évek óta munkálkodik a szemléletváltáson, az új időknek és a Katolikus Egyház tanításának is megfelelő házassági felkészítés megalapozásán. Az elméleti alapokat egy tanulmánykötetben foglalták össze (megjelent magyarul Jövőnk a család – A jegyesség címmel, Új Ember kiadó, 2005), ezt követték a lelkipásztori irányelvek, melyet magyarul most adunk közre A házasságra és a családi életre való felkészítés lelkipásztori irányelvei címmel. (A kiadvány nyomtatott formában a Szent István Társulat könyvesboltjaiban kapható, interneten pedig itt található: http://www.katcsal.hu/2013_2ne/hazassagra_felkeszito.pdf ) E kis könyv kiadásával hozzá szeretnénk járulni ahhoz, hogy ebben a nehéz, nagy felelősséggel járó, de áldásos munkában nálunk is egy új szakasz vegye kezdetét.

Kérjük a Szentlelket, mutassa meg nekünk a házastársi szeretetre való nevelés új formáit, segítse a házasságra készülőket és az őket felkészítőket útjukon. Kérjük mindannyiukra, a szerelmesekre, a házasságra készülőkre, a házasokra és lelkipásztoraikra a Boldogságos Szűz oltalmát.


Bíró László
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.

http://www.gyerekabc.hu/images/stories/hazaselet_varandossag_alatt.jpgLehet elmegyek, de itt leszek…
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.

20130501

http://egyszervolt.hu/napocska/apro/dataimages/oleles.jpg
Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkett

HÍVOM A CSALÁDOKAT, HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Ha közvélemény-kutatást végeznénk a munkáról, sokan azt mondanák, hogy nem szeretnek dolgozni, munka közben nem érzik jól magukat, alig várják, hogy nyugdíjba mehessenek, és többet ne kelljen dolgozniuk. Egy kellemesen töltött hétvége után rosszul esik bemenniük munkahelyükre. Vannak, akik úgy gondolják: dolgozni azért kell, mert a nélkül a pénz nélkül, amelyet munkájuk ellenértékeként kapnak, éhen halnának. Tény, hogy a munkából származó jövedelem nélkül a családok nem tölthetnék be feladatukat, nem válhatnának a társadalom alapsejtjévé. Sőt, nem nevelhetnék gyermekeiket úgy, hogy azokból tisztességes, dolgos emberek legyenek. Szükséges és nagyon fontos a viszonzás, a fizetség vagy egyéb elismerés, amelyet munkánkért viszonzásképpen kapunk, de hogy munkánkat jól végezzük, hogy abban szívünket-lelkünket beleadva örömet találjunk, és ezáltal jó lelkiismerettel dolgozhassunk, nem a fizetségtől függ. "Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embernek tennétek!" (Kol 3,23) - tanítja Szent Pál. Ezen az elven alapszik a keresztény munkaerkölcs: a keresztény ember munkáját - legyen az bárhol és bármilyen munka - a tőle telhető legjobban végzi, függetlenül attól, hogy hogyan viszonozzák fáradságát.
A 20. század közepén az élvonalbeli magyar labdarugók kevesellték gázsijukat, és kijelentették: ilyen kis pénzért csak kis erőbedobásra hajlandók, meghirdették a "kis pénz - kis foci" elvet. Gondoljátok meg: milyen következményei lettek ennek! Mondjatok példákat arra is, amikor a jól elvégzett munka öröme nagyobb jutalom volt, mint a kapott fizetség!
Az európai városok, a katedrálisok, virágzó kereskedelmük és pezsgő vásáraik az iparosok, kereskedők, tisztviselők, tanítók, orvosok és rendfenntartók keresztény erkölcsi alapon álló munkálkodásának gyümölcsei.
Ma a meghatározó kapitalista gazdasági kultúra és annak elmélete és gyakorlata szerint a pénz a munkavégzés elsődleges és egyetlen okává vált. Pénzzel motiválják a dolgozót a céghez való hűségre, a munka és termék minőségének biztosítására, és a mennyiség fokozására. Az ösztönzésnek ez a módja rohamosan terjed a hagyományosan nem gazdasági területeken is, például az egészségügyben és az oktatásban. A társadalom széteséséhez vezet, ha a tanító vagy az orvos munkáját annak megfelelően végzi, hogy mennyi pénzt kap érte, vagy, hogy kik, mennyire és mikor ellenőrzik. Aki fizet, nem csak a szolgáltatást, hanem az emberek motivációját, tehát a szabadságukat is megvásárolja. Ez pedig az embert közelíti a bérrabszolgához.
Idézzétek fel olyan élményeiteket, amikor az önzetlen jóakarat segített benneteket valamilyen nehéz helyzetben! Hogyan tudjátok ilyenkor az ajándékozás kultúráját nem sértve megköszönni annak szolgálatát, aki segített?
Amikor megkérdezték a szobrászt, miért faragja oly nagy gonddal a gótikus katedrális magas tornyára kerülő szobrot, hiszen sem lentről a földről, sem a templom belsejéből nem lesz látható, tehát senki nem fogja méltányolni fáradságát, így válaszolt: "Az Úristen fogja látni, hogy� állhatnék meg előtte, ha tökéletlen munkát adnék ki a kezemből!" A jól végzett munka, akármennyit fizetnek is érte, önbecsülést ad. Az ember ugyanis az egyetlen tudatosan dolgozó, szabad akaratú teremtmény, aki munkájával részt vehet Isten teremtő tevékenységében. Ez pedig hozzájárul méltóságához. Azok, akik munkatáborokban rabként dolgoztak, beszámoltak arról, hogy a munkájukat teljes odaadással végzők könnyebben vészelték át a rabságot, mert meg tudták őrizni önbecsülésüket, emberi méltóságukat.
Nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan munkával keresse meg kenyerét, amelyben örömét leli, amelybe szívét-lelkét beleadhatja. Hogyan lehet ilyen helyzetben mégis úgy dolgozni, "mintha az Úrnak tennétek"?
Mi a helyzet a családon belül végzett munkával? Hogyan lehet rávezetni a gyerekeket, hogy nekik maguknak okoz örömet, erősíti önbecsülésüket, ha önként, önzetlenül és legjobb tudásuk szerint veszik ki részüket az otthoni munkából? Fontos ez azért is, hogy felnőttként a társadalom hasznos és tisztességes dolgozóivá váljanak. Nem szerencsés a családon belüli tevékenységek érdekében az anyagi ösztönzéshez folyamodni. A pénzt a családban a gyerekek, sőt, bármely családtag munkájával kapcsolatban nagyon kevéssé szabad használni, ha mégis, jutalomnak vagy elismerésnek, és soha nem valami árának vagy ösztönzésnek kell lennie. Ha például a szülők fizetnek egy gyereknek azért, mert először életében leszedte az asztalt, vagy levágta a füvet a kertben, rövid időn belül a gyerek elkezd pénzt kérni más hasonló munkákért is (pl. mosogatásért, az ágy bevetéséért, stb.). Ha pedig a szülők megállapodnak vele: ezt és ezt a munkát ennyiért és ennyiért lehet elvégezni, akkor ez már "szerződéses munkavégzés" lesz, a gyerek már csak azt és úgy végzi el, amit és ahogyan a megállapodás előír. A családban végzett munkára pedig fokozottan igaz, hogy az teszi igazán értékessé, amit nem lehet sem megállapodásban rögzíteni, sem megfizetni: az apró figyelmességek, a másoknak való öröm okozásának szándéka, a rendelkezésre állás, a család egészének szolgálata. Ezekre pénzzel nem lehet motiválni, a szeretet az igazán hatékony ösztönző. Ha egy kapcsolatba beférkőzik a pénz, nem tud többé onnan kiszabadulni, rátelepszik és megmérgezi azt. A család egyik alapfeladata, hogy a személyeket ráébressze a jól végzett munka örömére, arra tanítsa, hogy önmagában tiszteletet érdemel, ha valaki munkáját elhivatottan, teljes odaadással végzi akkor is, amikor senki nem látja, ünnepli, bünteti, jutalmazza érte. Az ágyat jól kell bevetni, mert önmagában jó dolog jól bevetni, nem pedig a jutalomért, amelyet ugyan alkalmanként elismerésként jó adni, de sohasem motivációként.
Az elismerés és a köszönet minden munkáért megillet minden családtagot. Sok családban még ma is él az a szép, régi szokás, hogy étkezés után a családtagok mind az édesanyához, aki a konyhában sokat dolgozott, mind az édesapához, aki munkájával lehetővé tette a közös étkezést egyenként odajárulnak, hogy megköszönjék és megdicsérjék a kapott finomságokat.
Vannak, akik nem tudják elfogadni mások önzetlen segítségét, mondván: ha nem fizetem meg, akkor lekötelezettje leszek. Miért vezet tévútra ez a szemlélet és mért rontja ez az emberi kapcsolatokat?
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke