20101226

A szeretet a legjobb, ami történhet veled.

Léteznek jelek, amikről felismerhetjük, mikor szeretünk igazán: Nyugodt érzéssel jár. Egyenletes. Kitarthat könnyen életünk végéig. Tápláló –– az emberek megszépülnek tőle, erősödnek a szeretet hatására. Azzá válnak, akik valójában.. és nem azzá, amivé változtatni szeretné őket valaki. Az igaz szeretet nem vak vagy meggondolatlan. Épp ellenkezőleg: az emberek megértik egymást tőle, elfogadják egymást azért, ami lényüket képezi. Az igaz szeretet gyógyító erejű. Hatására az emberek felépülnek. Amikor azt hallod, hogy ’a szerelem vak’, ’a szerelem nem tart örökké’, ’a szerelem elemészt’, biztos lehetsz benne, vágy, szenvedély vagy szükség leírását hallod. Jól is hallottad, hiszen minden vágy valóban illékony és romboló erejű. A szeretet azonban valami egészen más: Mélyről jövő törődés érzése, amely semmit nem kér viszonzásul. Beteljesít úgy, hogy nem keletkeznek elvárásaid. Annyira ritka, hogy a legtöbb embernek – társadalmunk legnagyobb részének fogalma sincs, mi az igazi szeretet. Az emberek nem tudják elképzelni: lehetséges átérezni vagy kapni igaz szeretetet. A legtöbben még arról is meggyőzik magukat, hogy ’áh, nincs is olyan, hogy szeretet!’ Márpedig igenis létezik. És a legjobb, ami történhet veled. (Michael Crichton)

20101223

Útra kelek, elmegyek

Semmi sem változott a tékozló fiú életében addig, amíg azt nem mondta: „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: … vétkeztem …” (Lukács 15:18). Az ő története jó véget ért, és a tied is jó véget érhet, de ehhez meg kell tenned a következőket: 1) El kell döntened, hogy átveszed az életed feletti irányítást, még mielőtt a körülmények vagy más emberek tennék. A megoldás veled kezdődik. Egy új partner, új munkahely vagy új ház nem fogja helyrehozni, ami elromlott, ha annak az oka a saját viselkedésedben és tetteidben rejlik. Lehet, hogy százegy mentséget is fel tudsz sorolni arra, hogy miért mennek úgy a dolgok az életedben, ahogy éppen, de mire vagy hajlandó azért, hogy változtass rajtuk? A tékozló fiú apja nem ment el érte, hogy ölbe vegye és hazahozza, a fiúnak magának kellett megtennie az utat. 2) Nézz szembe a helyzettel, úgy ahogy van, nem úgy, ahogy szerinted lennie kellene, vagy ahogy szeretnéd, hogy legyen! A tékozló fiúnak rá kellett jönnie, hogy azok a szabályok, amelyek ellen otthon fellázadt, nélkülözhetetlenek a boldogságához, és hogy mindaz az öröm, amelyről azt hitte, hogy odakint a nagyvilágban vár rá, nem volt ott. Ez után el kellett ismernie, hogy tévedett, és helyre kellett hoznia tévedését, ahhoz hogy élete visszatérhessen a helyes kerékvágásba: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz…” (Ézsaiás 55:7). Isten közbe fog avatkozni, de csak akkor, ha te az ő alapelvei szerint működsz. Ezek az alapelvek pedig: őszinteség, nyíltság, hajlandóság. 3) Cselekedj most, amíg még módod van rá! Az evolúció elmélete azt mondja, hogy a dolgok keletkezhetnek és fejlődhetnek maguktól. Nos, ez nem igaz. Bizonyos dolgok, ha magukra hagyják őket, és nem igazítják helyre, akkor csak rosszabbak lesznek, nem jobbak. Ez így van, legyen szó akár az egészségedről, akár a házasságodról, a gyermekeidről, az anyagi helyzetedről, akár az Istennel való kapcsolatodról. Tehát nézz szembe a valósággal, és cselekedj, amíg még teheted!

20101208

„A bűnösök áldozatát utálja az Úr” Példabeszédek (15,1–11)

„A bűnösök áldozatát utálja az Úr” Példabeszédek (15,1–11) Már a Biblia első lapjain találkozunk azzal a ténnyel, amit a Példabeszédek írója megfogalmaz. Káin és Ábel mindketten áldoztak. Ábel áldozatára rátekintett az Úr, Káinéra nem. Miért? Az 1János 3,12-ben azt olvassuk: „mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak”. Nem mindegy, hogy milyenek a cselekedeteink, mikor áldozni akarunk! Mi, emberek sem fogadjuk kedvesen annak ajándékát, aki hátunk mögött semmibe vesz minket. Kedves lehet-e a szülő előtt az ajándék, amelyet engedetlen gyermeke ad? Örülhet-e a drága ajándéknak az a házastárs, akit társa megcsal? Isten sem ajándékainkra vágyik, hanem szívünk őszinte szeretetére, ami engedelmes cselekedetekben nyilvánul meg. A megtért bűnöstől azonban szívesen fogadja hálaáldozatát az Úr. A fent idézett igevers így folytatódik: „de a becsületesek imádságát kedveli”. A bűnössel szembe nem a bűntelent állítja a szentíró, hanem a becsületest. Azt, aki beismeri tévedéseit, botlásait, bűneit, megbánja és elhagyja azokat. Mielőtt áldoznánk, mielőtt imádkoznánk, legyünk becsületesek, ez kedves Isten előtt ma is.

20101205

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2010 decemberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
Családbarát társadalmi infrastruktúra
A gyermekek gondozása, nevelése nem mindig oldható meg családi keretek között, fontos tehát, hogy rendelkezésre álljanak azok az intézmények és szolgáltatások, amelyek a család tevékenységét kiegészítik. Az egész társadalom érdeke, hogy ezek az intézmények jó minőségű szolgáltatásokat nyújtsanak.
"A családoknak joga van arra, hogy részesüljenek mindazokban a gazdasági javakban, amelyek méltóságuknak és teljes kibontakozásuknak megfelelő életszínvonalat biztosítanak számukra. Nem szabad őket megakadályozni abban, hogy megszerezzenek vagy megtartsanak olyan javakat, amelyek kedveznek a kiegyensúlyozott családi életnek;" olvassuk a Szentszék 1983-ban kiadott Családjogi Chartájában. A "családoknak joga van...", éspedig azért, mert a család Isten szándéka szerint az élet és a szeretet szentélye, lényege és természete alapján jogosult a működéséhez szükséges javakra. Nem a Szentszék adja ezeket a jogokat, csak kinyilvánítja, és védelmezi a családokat, a család intézményét a jogok megsértése ellen. Semmiféle emberi hatalom nem adhatja, de nem is vonhatja el e jogokat, a jogok megsértése, figyelmen kívül hagyása pedig bűn.
Régen a családok autonóm egységként feladataik nagy részét megoldották maguk. Több generáció élt együtt, alkalmat adva a családi munkák megosztására. Ahol erre szükség és lehetőség volt, több család is összefogott egy-egy cél érdekében, az így létrejövő intézmények azonban nem kívülről, a társadalom, vagy az államhatalom kezdeményezéséből nyújtottak segítséget, hanem belülről, a családok közösségéből. Mára alaposan megváltoztak a társadalmi struktúrák, a családok feladatai és megváltozott a társadalom és a családok viszonya is. Nincs lehetőség a "régi rend" helyreállítására, az erre irányuló nosztalgia nem segít a gondok megoldásában.
A családok és a társadalom egymásra vannak utalva, egymás érdekeinek tisztelete nélkül mindkettő működésében zavarok keletkeznek. A család része a közjónak, hozzájárul a közösség javához, és részesedik is abban. Hiába részesítik azonban a családokat olyan kedvezményekben, amelyek révén kellemesen élhetnek, jól táplálkozhatnak és ruházkodhatnak, kényelmes lakásokban lakhatnak, ha nincs elérhető közelségben iskola, óvoda, postahivatal, vagy orvosi rendelő. Igaz ugyanakkor az is, hogy ahol nincsenek családok, nem érdemes óvodát építeni. Ezért fontos, hogy a társadalmi infrastruktúra, azaz azok az intézmények, melyek egy adott területen az embereket szolgálni hívatottak, családbarátok legyenek, azaz alkalmazkodjanak az ott élő családok igényeihez.
Tudatosítsátok családotokban, közösségeitekben, baráti körötökben, hogy mit tesz le a család a társadalom asztalára, és milyen jogok illetik meg a család természetéből fakadóan! Mit tehettek azért, hogy e jogok érvényesüljenek?
Mostanában napvilágot látott több felmérés eredménye bizonyítja, hogy a magyar emberek nagy része családban szeretne boldogulni és legalább két gyermeket szeretne. Az álmok azonban nehezen valósulnak meg, egyre kevesebb az újonnan alapított család, a meglévők közül is sok felbomlik, csökken a többgyermekes családok száma. A trend megfordítása nagy feladat, a családbarát társadalmi infrastruktúra létrehozása csak egy a sok közül. Nagyon fontos azonban, hogy az infrastruktúra valóban szolgálja a családot, a család és a gyermekek javát.
Nem közömbös ugyanis, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak ezek az intézmények. Ha egy bölcsőde csak gyermekmegőrzőként és etetőként működik, ha az iskolában csak oktatnak, és nem nevelnek, vagy ha a gyermeket nem tanítják meg a jónak és a rossznak a megkülönböztetésére, akkor nem szolgálják a család és az élet javát.
Idézzetek fel intézmények olyan intézkedéseit, melyekben a gyermek java háttérbe szorult egyéb anyagi, politikai, vagy partikuláris érdekekkel szemben!
XVI. Benedek pápa mondja: korunk nagy baja az individualizmus, a materializmus és az erkölcsi relativizmus. A családbarát társadalmi infrastruktúra nem egyéneket, hanem családokat szolgál, az embereket személyként, közösségek tagjaiként kezeli. Elismeri mindenkinek az egyedi voltát, de tekintettel van a házastársi, a szülők és gyermekek közötti kapcsolatokra, azokat nem gyengíteni, hanem erősíteni igyekszik. Fontos az identitás erősítése is, az uniformizált, semleges emberekből nem épülhet társadalom, csak arc nélküli (és ezért manipulálható) tömeg. A nevelési intézmények feladata a családdal együttműködve a gyermekek életkorának megfelelően a nemi, nemzeti, faji, kulturális, vallási identitás erősítése és érvényre juttatása. A családbarát társadalmi infrastruktúra mindenkinek a javát szolgálja, de nem mások, vagy bármilyen egyéb közösség rovására.
A materialista szemlélet akkor válik veszedelmessé, amikor egy szolgáltatásnak csak az árát, nem pedig a célját és értelmét tekintik. Amikor azon vitáznak, hogy mi kerül többe: a bölcsőde létesítése és fenntartása, vagy a gyermekével otthon maradó édesanya fizetésének pótlása, akkor legtöbbször figyelmen kívül hagyják a gyermek javát, javának szolgálatát. Fontosak a higiéniai, tisztasági szempontok, fontos a kulturált környezet, de még fontosabb az, ahogy a gyermekekkel foglalkoznak, ahogy megéreztetik vele, hogy szeretik.
Az erkölcsi relativizmus nem tud, és nem akar különbséget tenni az érték és az értéktelen között. Az igaz és a hamis, a jó és a rossz, a szép és a csúnya, valamint a szent és a profán összemosása élhetetlen világot eredményez. A családbarát társadalmi infrastruktúra egyértelműen az érték szolgálatában áll, azt támogatja, ami igaz, jó, szép és szent.
Idézzetek fel olyan eseteket melyekben az infrastruktúrához tartozó intézmények jól szolgálták az alapértékeket: a jót, a szépet, az igazat és a szentet! Mennyire szolgálják ezeket azok az intézmények, amelyek a ti családjaitok rendelkezésére álltak?
"Minden család meghallja és fölfedezi magában ezt a félreismerhetetlen, egyúttal méltóságát és kötelességét is meghatározó hívást: család, >>légy az, ami vagy!<< ... Mivel Isten terve szerint a család az >>élet és a szeretet bensőséges közössége<<, az a hivatása, hogy egyre inkább azzá váljon, ami, tudniillik az élet és a szeretet közösségévé, noha ez, mint minden teremtett és megváltott valóság, Isten Országában fog beteljesedni. Ebben a perspektívában az igazság gyökerét tekintve mondhatjuk, hogy a család lényegét s feladatát végső soron a szeretet határozza meg." (Familiaris Consortio 17.)
A családbarát társadalmi infrastruktúra feladata pedig az, hogy szolgálja a családot, hogy "az legyen, ami".
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
...

20101204

Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is.

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát. Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk. Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg. Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: “E világon nyomorúságtok lesz” – azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; – “de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal. A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság.

A mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé tenni – olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettől. Minden vonalon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az úrasztala elől. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nőnek fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz és megértesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét, mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!