20101118

Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni?

Egyszer autóstoppal utazva hallgattam, ahogy a vezető csábítgatta nőutasait. Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni? Elkomolyodott, bevallotta, éppen most válik a felesége az ilyen dolgok miatt, nem tudja, mi lesz a gyermekeivel. És megérte? Kérdeztem. Csak sóhajtott: Nem, de így szoktam meg. – Mernél ezzel a bibliai mezítelenséggel állni családod, barátaid, az emberek elé? Gondold és köszönd meg: ilyennek, ilyen ártatlannak, lelked, gondolataid, vágyaid ilyen mezítelenségére teremtett Isten. Mivé tetted bizalmának ezt a csodáját?
Uram, köszönöm, hogy úgy teremtettél, hogy arra rendeltél, hogy ilyen őszinteséggel, lelkemnek ilyen mezítelen tisztaságával álljak eléd és embertársaim elé. Bűnbánattal vallom, nem vagyok rá képes. De segíts, hogy előtted és önmagam előtt hazugság nélkül állhassak meg, ne próbáljam takargatni szégyenemet. És segíts, hogy legalább a házasságom legyen olyan tiszta, legalább otthon ne kelljen hazudnom, legalább ott lehessek mindig őszinte, s ne takargassam szégyellnivaló dolgaimat amúgy is átlátszó fügefalevelekkel. Áldd meg otthonomat, magamat és házastársamat is igazi őszinteséggel, a szeretet tisztaságával, hogy képesek legyünk ezt a csodás ajándékodat romlatlanul adni tovább gyermekeinknek. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

20101112

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2010 novemberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
A családi munka és a kereső tevékenység összehangolása
A szülők joga eldönteni, hogy hogyan tudják összehangolni a családi munkát a kereső tevékenységgel, döntésükben elsősorban a gyermekek javát tartják szem előtt. Kívánatos, hogy a családi munka miatt bekövetkezett keresetkiesést a társadalom a gyermekek javára kompenzálja.
"Nincs rá időm!" - halljuk minduntalan és mindenféle élethelyzetben apáktól, anyáktól, de még a gyerekektől is. Korunkban minden felgyorsult, lerövidültek az utazási idők, egyre rövidebb időt szánnak a hivatalokban egy-egy ügyfélre, az orvosi rendelőben egy-egy betegre, a modern konyhatechnikának köszönhetően ma hamarabb készül el a vacsora, mint harminc évvel ezelőtt, még sem érünk rá semmire, de a legkevesebb időnk egymásra jut.
Amióta általánossá vált a "kétkeresős" családmodell, azaz a szülők mindegyikének kereső tevékenysége, még nehezebbé vált az időt beosztani. A háztartást is vezetni kell, gondoskodni kell a család testi-lelki szükségleteiről, közben pedig az utazási időt is számítva napi nyolc-tíz órát kell az otthontól távol dolgozva megkeresni a megélhetéshez szükséges pénzt. A szülők sokszor csak a hétvégén tudják az otthont rendbe tenni, a héten felgyülemlett házimunkát elvégezni, így ekkor sem érnek rá egymással és a gyerekekkel foglalkozni. Ha az otthoni és munkahelyi feladatok mellett nem jut idejük egymásra, kapcsolatuk elsekélyesedik, a család sodródik a szétesés felé. II. János Pál pápa mondta: a naponta együtt imádkozó család együtt is marad. Nagyon fontos, hogy a házaspár találjon hetente egy estét, havonta egy napot, évente pedig egy hetet egymásra, a teljes egymás felé fordulásra. Ilyenkor tárják fel egymásnak érzéseiket, lelki problémáikat, beszéljenek vágyaikról, álmaikról, eggyé forrva forduljanak kéréssel, hálaadással és tanácsért Teremtőjükhöz. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezt az időt a gyerekeiktől vennék el, mert a szülők szeretetben kiteljesedő kapcsolata a gyerekek fejlődésének záloga.
Mit tanulhattok szüleitek időbeosztásából? Mit tapasztaltok: hogyan lehet a legkönnyebben rendszeressé tenni a házastársi, ill. családi imát és beszélgetést?
A családi munka és a kereső tevékenység összehangolása nehéz feladatot jelent az egyes családoknak és a társadalomnak egyaránt. Nehezen összeegyeztethető érdekek ütköznek ugyanis, és a sokféle társadalmi és családi helyzet miatt nem lehet általános megoldást találni. Vannak, akik az összehangolást a gazdasági élet szempontjaira leszűkítve olyan megoldásokat keresnek, amelyben a szülők, elsősorban az anyák a lehető leghatékonyabban állhatnak a gazdaság rendelkezésére; bölcsődék, napközi otthonok létesítésével segítenék elő a szülők munkába járását. Minthogy a család megélhetéséhez szükség van mindkét szülő keresetére, a gyerekeikkel otthon maradó anyák joggal igénylik kieső keresetük pótolását. Felmerül tehát a kérdés: mi kerül a társadalomnak kevesebbe, a kereset-pótlása, vagy a bölcsődék-óvodák létesítése és fenntartása? Sokan mások, különösen a magasabb végzettségű nőkre gondolva, szorgalmazzák az anyák karrierjének védelmét a gyermekvállalás következtében beálló törés ellen. Az anyai hivatás és a szakmai karrier összeegyeztetése nagy kihívás a család számára. Irányt adó lehet Szent Pál tanácsa: "Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki tekintse a másikat maga fölött állónak. Egyiketek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is." (Fil, 2, 3-4.)
A családi munka és a kereső tevékenység összehangolásával foglalkozó legtöbb megfontolás a gazdasági versenyt és az egyén önmegvalósítását támogatja. A társadalomnak, a szülőknek és a családnak is közös érdeke a következő nemzedék testi-lelki kiteljesedése. Tegyünk meg mindent azért, hogy ne a gazdaság érdeke, hanem az emberi élet legyen az első szempont, ne egyes egyének, hanem a család egésze legyen a nyertes. A munkaidőt mereven kezelő rendszerek helyett vezessenek be a család érdekét figyelembe vevő megoldásokat (rugalmas munkaidő, távmunka, kellően megfizetett anyasági szabadságok, szülői szabadságok, gyerekeket támogató szolgáltatások, családi hálózatok létrejöttének ösztönzése, stb.). Mindez pedig szolgálja a gyermeknek, mint személynek a javát, a maga személyes és családi kapcsolataival együtt. Ezért fontos, hogy a bölcsődék-óvodák ne csupán arra adjanak lehetőséget, hogy amíg a szülők dolgoznak, legyen, aki vigyáz a gyerekre, hanem emberi méltóságukhoz méltóan foglalkozzanak a jövő nemzedékével, segítsék személyes értékeik kibontakozását. Sok családban gondozásra, sőt, esetleg ápolásra szoruló idősödő családtagokat is el kell látni, ennek megoldása is súlyos gondot jelent a munkahelyi elfoglaltság mellett. Még kevesebb idő marad egymásra, a gyerekekre, kikapcsolódásra. Ilyen esetekben se feledkezzünk meg az öregek emberi méltóságáról, gyengülő fizikai és szellemi állapotuk ne adjon okot szeretetmegvonásra.
Mi teheti boldoggá a gyermekkort a család szűkös anyagi helyzete ellenére? Hogyan gazdagítja a család életét egy-egy idős családtag?
Nem kétséges, hogy nem könnyű házon kívül felelősségteljes munkát végezni, otthon ellátni a családot, intézni a sokféle hivatalos dolgot, foglalkozni a gyerekek iskolai ügyeivel, ápolni az idős rokonokat, és még arra is időt találni, hogy részt vegyünk a társadalmi életben, hiszen nem élhetünk csak a magunk szűkebb környezetében. Ez sokszor kemény küzdelmet, komoly áldozatvállalást jelent. Akkor valósítjuk meg saját magunkat emberként, amikor áldozatot is vállalva odaajándékozzuk életünket (vö. Lk 17, 33; Jn 12, 55). Családunk tagjait annyira szeretjük, amennyire nekik ajándékozzuk magunkat, és a javukat szolgáljuk. Nem azért ajándékozunk, hogy kapjunk, mégis gazdagodunk. A szeretet az ember hivatása, a legfőbb jó (vö. II. János Pál pápa: Redemptor Hominis 10).
Idézzetek fel olyan eseteket családotokból, baráti, ismeretségi körötökből, melyekben a szülők a nehezebb, áldozatosabb utat választották azért, hogy több időt és figyelmet szentelhessenek gyermekeiknek! Mennyire lettek közösségi emberek az ilyen családban felnövő gyerekek?
A család méltó a társadalom anyagi és erkölcsi támogatására, de fontos, hogy ne sérüljön a szubszidiaritás elve. A házaspár szabadon, felelőssége tudatában dönt, a keresztény házaspár döntését a szeretet vezérli és az a tudat, hogy nekik szól Jézus szava: "Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek." (Mt 25, 39)
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
...

20101110

Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való. Ha egyszer kijut onnan, valaki megégeti magát. Összegzésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12).

20101108

A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés.

Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.” Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok.” És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem”. De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.

A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen.

A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen. Mark Twain azt mondta: „Egyetlen dicséret egy egész hónapra elég, hogy mozgásban tartson”. Egyetlen biztató szó egy tanártól megváltoztathatja egy gyermek életét; egyetlen biztató szó a házastárstól megerősítheti, sőt akár megmentheti a házasságot; egyetlen biztató szó egy vezetőtől valakit arra lelkesíthet, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Zig Ziglar mondja: „Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre”. A Biblia azt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24).

Korunkban minden felgyorsult

“Nincs rá időm!” – halljuk minduntalan és mindenféle élethelyzetben apáktól, anyáktól, de még a gyerekektől is. Korunkban minden felgyorsult, lerövidültek az utazási idők, egyre rövidebb időt szánnak a hivatalokban egy-egy ügyfélre, az orvosi rendelőben egy-egy betegre, a modern konyhatechnikának köszönhetően ma hamarabb készül el a vacsora, mint harminc évvel ezelőtt, még sem érünk rá semmire, de a legkevesebb időnk egymásra jut. Amióta általánossá vált a “kétkeresős” családmodell, azaz a szülők mindegyikének kereső tevékenysége, még nehezebbé vált az időt beosztani. A háztartást is vezetni kell, gondoskodni kell a család testi-lelki szükségleteiről, közben pedig az utazási időt is számítva napi nyolc-tíz órát kell az otthontól távol dolgozva megkeresni a megélhetéshez szükséges pénzt. A szülők sokszor csak a hétvégén tudják az otthont rendbe tenni, a héten felgyülemlett házimunkát elvégezni, így ekkor sem érnek rá egymással és a gyerekekkel foglalkozni. Ha az otthoni és munkahelyi feladatok mellett nem jut idejük egymásra, kapcsolatuk elsekélyesedik, a család sodródik a szétesés felé. II. János Pál pápa mondta: a naponta együtt imádkozó család együtt is marad. Nagyon fontos, hogy a házaspár találjon hetente egy estét, havonta egy napot, évente pedig egy hetet egymásra, a teljes egymás felé fordulásra. Ilyenkor tárják fel egymásnak érzéseiket, lelki problémáikat, beszéljenek vágyaikról, álmaikról, eggyé forrva forduljanak kéréssel, hálaadással és tanácsért Teremtőjükhöz. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezt az időt a gyerekeiktől vennék el, mert a szülők szeretetben kiteljesedő kapcsolata a gyerekek fejlődésének záloga. (Bíró László)

az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat

A Biblia azt mondja: „az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat” – hát jól figyelj! Egy idős ember a következő tanácsokat adja az életre: „Az idő észrevétlenül elrepül. Úgy tűnik, mintha tegnap lettem volna fiatal, mintha épp most házasodtam volna, épp most kezdődött volna el új életem. Hová tűntek az évek? Tudom hogy végigéltem mindet, és vannak halvány emlékeim arról, milyen volt akkor… mik voltak a reményeim, az álmaim. De most itt van… életem tele… Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan idejutottam? Emlékszem, hogy amikor idős embereket láttam, azt hittem, hogy a tél olyan messze van, hogy fel sem tudom mérni, elképzelni sem tudom. De íme, itt van… a barátaim mind nyugdíjba mentek, őszülnek… egyre lassabban mozognak… nagy változásokat látok. Emlékszem arra, amikor fiatalok és életerősek voltak, most pedig mi vagyunk az öregek; sosem gondoltuk, hogy egyszer azok leszünk. Minden nap igazi kihívást jelent lezuhanyozni, és egy kis délutáni szunyókálás már nem ritka élvezet többé, hanem kötelező, különben bármikor elalszom ültömben! Nem voltam felkészülve ezekre a fájdalmakra, az erőm és képességeim elvesztésére, hogy ne tudjam elvégezni, amit szeretnék. Itt a tél, és nem tudom biztosan meddig fog tartani. Ha te még nem tartasz itt, hadd emlékeztesselek, hogy gyorsabban el fog jönni, mint gondolnád. Bármit is szeretnél véghezvinni az életedben… tedd meg ma! Ne halogasd, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy mikor jön el számodra a tél. Nincs garancia arra sem, hogy az élet minden évszakát végigéled, tehát mondd el mindazt, amire szeretnéd, hogy a szeretteid emlékezzenek! Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.”