20080422

ÉRTÉKELD AZ ÉLETET

5 hiba, amit a haldoklók leginkább megbántak  
Éveken át dolgoztam a hospice szolgálatnál, pácienseim azok voltak, akik hazamentek a kórházból meghalni. Igazán különleges időszakot osztottunk meg egymással: velük voltam az életük utolsó három-tizenkét hetében. Az emberek nagyot tudnak fejlődni, amikor szembenéznek a saját halálukkal. Megtanultam, hogy sose becsüljem alá senki fejlődési lehetőségeit. Néhány változás rendkívüli volt. Mindegyikük sokféle érzelmet tapasztalt meg, ahogy ez várható is: elutasítást, félelmet, haragot, megbánást, még több elutasítást és végül elfogadást. Minden egyes páciens végül megtalálta a békéjét, mielőtt továbbindult volna, mindegyikük.Amikor arról kérdeztem őket, hogy van-e valami, amit megbántak, vagy van-e olyasmi, amit másként csináltak volna, hasonló témák merültek fel mindegyiküknél. Íme, az öt legtöbbször előforduló tévedés ezek közül: 
1. Bárcsak lett volna bátorságom úgy élni az életem, hogy hű legyek önmagamhoz, nem úgy, ahogy mások elvárták tőlem!
Ez volt a legtöbbször előforduló  vágy az összes közül. Amikor az emberek rájönnek, hogy az életüknek mindjárt vége és visszanéznek, könnyű meglátni, hogy mennyi álmuk maradt, amit nem váltottak valóra. A legtöbben az álmaik felét sem vették figyelembe és úgy kellett meghalniuk, hogy tudták: ez a saját döntéseik vagy épp döntésképtelenségük következménye.Fontos, hogy igyekezz legalább pár álmodat megvalósítani életed során. Attól a pillanattól kezdve, hogy az egészséged tönkremegy, már késő. Az egészség szabadságot ad, amit kevesen értékelnek egész addig, amíg már nincs meg nekik.  
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Ezt mindegy egyes férfi páciensem mondta, akit ápoltam. Hiányzott nekik az, hogy lássák a gyerekeiket felnőni, fájlalták, hogy nem töltöttek elég időt a kedvesükkel. Néhány nő szintén bánta ezeket a dolgokat, de a nők főleg az idősebb generációból valók voltak, így a legtöbb női páciens nem volt családfenntartó.Azzal, hogy leegyszerűsíted az életed és tudatos döntéseket hozol, elképzelhető, hogy nem kell akkora bevétel, mint amit gondolnál. És azzal, hogy több teret engedsz önmagadnak az életedben, boldogabbá válsz és nyitottabbá azokra az új lehetőségekre, amelyek jobban illenek az új életmódodhoz.  

3. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet!
Sokan elnyomták az érzelmeiket azért, hogy elkerüljék a konfrontációt másokkal. Ennek eredményeképpen megelégedtek egy középszerű élettel és sosem váltak azokká, akikké válhattak volna. Sokan betegségeket teremtettek maguknak állandóvá vált keserűségükkel és neheztelésükkel, bosszankodásukkal.Mások reakcióit nem tudjuk kontrollálni. Bár az emberek természetesen reagálni fognak arra, ha megváltozol és őszintén kezdesz kommunikálni, a végén mindez egy egészen új, egészségesebb szintre emeli a kapcsolataidat másokkal. Vagy ez történik, vagy az egészségtelen kapcsolódások eltűnnek az életedből. Akárhonnan nézzük, jól jársz, ha felvállalod önmagad.  

4. Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!
Gyakran nem ismerték fel a régi barátokkal való kapcsolattartás fontosságát és hasznát, amíg közel nem kerültek a halálukhoz és nem tudtuk mindig megtalálni a régi barátaikat. Sokan annyira elmerültek a saját életükben, hogy aranyat érő barátságokat hagytak elsikkadni az évek folyamán. Sokan bánták, hogy nem szántak elég időt és figyelmet a barátaikra. Mindenki hiányolta a barátait haldoklása során.Gyakran előfordul elfoglalt életünk során, hogy elhanyagoljuk a barátságainkat. De amikor szembetalálod magad a közelgő halállal, az anyagias dolgok már nem számítanak. Az emberek el akarják ugyan rendezni a pénzügyeiket, ha lehetséges, de nem a pénz vagy a státusz a fontos számukra ilyenkor. Rendet akarnak tenni, hogy ezzel segítsék azokat, akiket szeretnek. Általában sajnos ilyenkor már túl betegek vagy fáradtak ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik.A végén minden a szeretetről és az emberi kapcsolatokról szól. Mindössze ez marad az utolsó hetekben fontos, a szeretet és az emberi kapcsolatok. 

5. Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni!
Ez egy meglepően gyakori vágy. Sokan csak a halálos ágyukon jönnek rá, hogy a boldogság választás kérdése. Régi viselkedési mintákba és szokásokba ragadtak bele. Az ismerős dolgok kényelmes komfortja elárasztotta az érzelmeiket és az egész életüket. A változástól való félelem arra késztette őket, hogy szerepet játsszanak mások és önmaguk előtt is. Miközben legbelül arra vágytak, hogy végre egy jót kacagjanak és bohóckodjanak és vidámság legyen az életükben. A halálos ágyadon fekve egyáltalán nem gondolsz arra, hogy mások mit gondolhatnak rólad. Milyen csodálatos dolog újra képesnek lenni mosolyogni! 

Az élet egy választás. Ez a TE életed. Válassz tudatosan, válassz bölcsen, válassz őszintén. Válaszd a boldogságot!

20080405

HÍVOM A CSALÁDOKAT A BIBLIA ÉVÉBEN 2008 áprilisában

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
Április: Az igazi boldogság forrása, ha megtapasztalhatom: társam a létemnek örül, nem csupán annak, amit nyújtani tudok, és ezt ki is tudja fejezni.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: ÉÉ 6-14, és Sir 7,20-30

Megkeseredett házasságok gyakran kimondott mondata: "mert én csak arra kellek, ..." Ilyenkor a férj azt éli meg, hogy ő csak arra kell, hogy hazaadja a fizetését; a feleség, hogy főzzön, mosson, a gyerekekkel törődjön, stb. Rohanásaink közepette könnyen megszületik a házastársakban az a rossz érzés, hogy csak eszköz, tárgy, használati-élvezeti cikk párja számára. Így a házasság keserves igavonássá válik, pedig Isten nem erre alkotta, és egyetlen házasság sem ennek indult. II. János Pál pápa sokat beszélt arról, hogy az ember az egyetlen lény, akit Isten önmagáért teremtett. És ebből a tényből a Nagy Pápa azt a következtetést vonja le, ha Isten szeretetének célja az ember, akkor kell, hogy az emberi szeretetnek is céljává legyen, vagyis soha nem válhat a házastárs tárggyá, hanem mindig személynek kell maradnia, aki felé szüntelenül irányul szeretetem. Ha a házasság mindennapjaiban minden és mindenki más fontosabbá lett, mint a házastársam, akkor ő valami utolsó tárgynak éli meg önmagát, sérül személyi méltóságának tudata, sérül az egész házasság is.

rózsák Mi az, ami kiemel benneteket a funkcióira szűkült házasságból? Milyen gesztusokból éled meg leginkább, hogy párod szeretetének célpontja vagy, és nem csupán egy csavarnak tekint a családi gépezetben.

Amikor Isten megálmodta a házasságot, olyan személyeket bízott egymásra, akik egyenként szeretetének céljai, a maga képmása. Mindegyikükbe belé álmodta, milyenné kell válniuk, megtervezte egyéniségüket. Azért bízta őket egymásra, hogy ez a terv a házastársak kölcsönös szeretete által kibontakozzék. Így válnak a házaspárok az Ő teremtő munkájának részesévé. A Teremtő munkájában való részesedésnek erről a vonatkozásáról gyakran megfeledkezünk, pusztán a nemzésre gondolva szoktuk mondani, hogy az Isten teremtő munkájában való részesedés. A jó házasság abban is folytatja ezt a művet, hogy segíti társát Isten álmodta emberré válni. Ennek eszköze: éberen vigyázni arra, hogy párunk szeretetünk céljává legyen, vagyis mindig Isten képmását megjelenítő személy. Sok szép vallomást őrzök házaspároktól, akik évek múltán is képesek rácsodálkozni életük párjára, arra, hogy Isten milyen csodálatos ajándékot bízott rájuk. Ez a meghatódottság, teszi leleményessé a jó házasságot, hogy mindig találjanak időt, alkalmat, ötletet annak kifejezésére, hogy örülnek egymás létének és ennek erejében tudják egymást a Teremtő elgondolása szerinti emberré formálni.

Az eszköznek tekintő szeretetlenség torzít, a szeretet gazdagít. Miben gazdagodtál különösen házasságod során?

Aki rátalált a neki szánt társra, mindent, "háza egész vagyonát" adja érte, csakhogy összeköthessék életüket, gazdagíthassák egymást. Ellenállhatatlan erővel vonzódnak egymás iránt, "mert erős a szerelem, mint a halál", vagyis ugyanúgy része az életnek, mint a halál. Sokévi házasság után gyakran a párok hasonlóvá válnak egymáshoz. Megadnak egymásnak mindent, ami a másik külső és belső szépségét kiteljesítheti ("építsünk ezüst ormot föléje; legyen ajtó, s borítsuk be cédruslapokkal!"), örömüket lelik egymásban, és eközben annyira eggyé tudnak válni, hogy a külsejük is hasonló vonásokat vesz fel. Ez pedig a kölcsönösség jele, hiszen mindketten ajándékok egymásnak, mindketten egymásban, egymás létében találják meg boldogságukat.

Idézzetek fel olyan házasságokat, amelyben annyira eggyé tudtak válni, hogy a kölcsönösség jelévé váltak számotokra!

Ha egy házasságban mindennapi gyakorlattá vált ez a te-központú szeretetet; ha a mindennapokban úgy él, hogy a házaspár egyik tagja sem válhat soha a másik igényei betöltésének eszközévé, de mindig megmarad a szeretet céljának; ha tudnak figyelni a buzdítására, "Ne hagyd el az okos és jó asszonyt, akit elnyertél Isten félelmében, mert tisztességének bája aranynál is többet ér"; akkor ez a begyakorolt magatartás kisugárzik a család többi tagjára is. Az ilyen családban megkapja a tiszteletet és szeretetet megkapja a megfogant, megszületett és felnőtté vált gyermek, tud a szeretetet célja lenni az elaggott szülő, aki már csak ismételgeti önmagát, és egy órán belül háromszor is csak ugyanazt tudja elmondani, vagy aki szenilitásában örökös elégedetlenségét fejezi ki ápolásunk miatt. Ne engedjük, hogy a segíteni tudó és kész nagyszülőkhöz való kapcsolatunk funkcionálissá silányuljon, pusztán gyerekvigyázónak, vagy anyagi gondjainkon átsegítő bankfióknak tekintsük őket. Individualistává, egoistává váló világunk közepette a keresztény házasságnak fontos feladata a tanúságtételnek ez a formája is. "Az egészséges családi életben megtapasztaljuk a béke néhány alapvető alkotóelemét: a testvérek közötti igazságosságot és békét, a szülők által megtestesített tekintély szerepét, a gyengébb családtagok - kicsik vagy betegek, vagy idősek - szeretetteljes szolgálatát, a kölcsönös segítségnyújtást az élet szükségleteiben, a másik elfogadásának és - ha arról van szó - a megbocsátásnak a készségét." (XVI. Benedek pápa üzenete a béke világnapjára)

Beszéljetek közösségetekben, baráti körben olyan esetekről, amikor sikerült kifejezni gyermekeitek, öregjeitek felé, hogy szeretetetek célja az ő személyük, nem csupán "használjátok" őket!
"ÖRÜLJETEK EGYMÁS LÉTÉNEK, ÉS NE FELEJTSÉTEK KIFEJEZNI ÖRÖMÖTÖKET EGYMÁSNAK!"

A vizsolyi biblia, 1590 HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A áprilisi kérdés:

Hol szerepelnek a Bibliában gyermektelen, meddő asszonyok?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: március 22.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke