20110123

Felkészülés a várandósságra

Egy gyermek születése mindig maga a csoda. Napjainkban nagyon sok a befolyásoló tényező, amelyek hatással vannak ránk és persze a születendő gyermekünkre. Először is vegyük az életmódunkat befolyásoló dolgokat.

1. Dohányzás:

A legideálisabb, ha mindkét szülő leszokik a dohányzásról. Ez megkönnyíti a teherbeesést és csökkenti a várandósság alatti kockázatokat. Ilyen kockázatok például a koraszülés, a vetélés, a méhen kívüli terhesség. A dohányzó nők gyermekei nagyobb gyakorisággal születnek alacsonyabb testsúllyal.

A dohányzásról való leszokás a szülők egészségét is kedvezően befolyásolja, könnyebben megy a családalapítás, hosszabb ideig maradhatnak gyermekeikkel és a példamutatást sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

2. Alkohol, drogok:

Az alkohol és a drogok romboló hatásairól rengeteg tanulmány és írás született már, mégis sokan figyelmen kívül hagyják ezeket. Gyermeket csak úgy vállaljunk, hogyha egyik szenvedélynek sem vagyunk a rabjai, és adjunk időt szervezetünknek a tisztulásra is.

Mindkettő fogyasztása testi- és szellemi visszamaradottságot, fejlődési rendellenességeket, illetve akár csak a felnőtteknél, az újszülötteknél is elvonási tüneteket okoznak.

3. Táplálkozás:

Meghatározóak a leendő anyuka táplálkozási szokásai. Ne gyermekvállaláskor kezdjünk diétákba, vagy hagyjunk el bizonyos ételféleségeket. Kiegyensúlyozott, minden tápanyagféleséget tartalmazó étrendünk legyen. Fontos a vitaminok bevitele, melyet segíthetnek a különböző kismama vitaminok. Ezek magas folsav tartalommal rendelkeznek, melyek megelőzhetnek bizonyos fejlődési rendellenességeket. A vitaminok szedését a tervezett várandósság előtt 2-3 hónappal már érdemes elkezdeni.

4. Kor:

Napjainkban a gyermekvállalás ideje kitolódott. Míg korábban a nők a húszas éveikben vállaltak gyermeket, manapság ez áttevődött a harminc-, és afölötti korosztályra. Először mindenki karriert épít, biztos anyagi hátteret teremt...

Azonban ez az egy- vagy kétgyerekes családi modelleknek kedvez, hiszen mire megszületik két gyermek az anya már idős lesz és nem vállal többet. Illetve a 35 év felett szülő nőknél már gyakoribbak a genetikai rendellenességek.

5. Háziállatok:

A háziállatok: kutya, macska, papagáj terjeszthetnek fertőzéseket. Érdemes óvatosabbnak lenni velük, de addig amíg az egészséges kapcsolatot tart fenn velük, nem ölelgeti, csókolgatja, nem okozhatnak gondot. Az orvossal megbeszélve lehet kérni szűrővizsgálatot, főként az ún. toxoplazmósis miatt.

6. Gyógyszerek, betegség:

Bármilyen betegség, vagy gyógyszerszedés esetén érdemes orvossal konzultálni és az utasításokat betartva belevágni a babavárásba.

Amennyiben van rá lehetőség, lehet végezni egy kis családfa kutatást, milyen betegségek, esetlegesen milyen rendellenességek, problémák fordultak már elő a családban. Ezek persze nem feltétlenül fognak mindenkivel megtörténni, de ha tudunk róla, kérhetjük az orvosunkat a megfelelő vizsgálatok elvégzésére.

Egyszer minden nő életében eljön az a pillanat amikor gyermekre vágyik. Egy kisbaba érkezése mindent megváltoztat mind a két szülő esetében. Erre már előre készülni kell. Át kell gondolni, hogyan változnak a mindennapok.

Az a nő, aki eddig dolgozik, aktív társadalmi életet élt, hirtelen otthon marad, egyedül egy csecsemővel. A nyakába szakadnak a mindennapok gondjai: a baba ellátása, gondozása, nevelése, a háztartás vezetése, főzés és a mindennapi problémák.

Ezzel szemben az apa lesz a családfenntartó, aki munkába jár, akinek nyüzsgőbb az élete.

Fontos erre rákészülni, esetleg előre megbeszélni, ki, mikor és miben tud segíteni. Az apuka mikor tud a babára vigyázni, hogy az anyuka pihenhessen, vagy csak kimozduljon egy keveset. Régi mondás: a szülők nevelik, a nagyszülők kényeztetik a gyerekeket. Ezt sem kell túlzásba vinni, de a kényeztetés történhet olyan formában is, hogy az édesanyának az segítség legyen. Például: ha a nagyi az unoka kedvenceit süti-főzi, teheti úgy, hogy aznapra már a többieknek se kelljen ételről gondoskodni. Vagy ha elviszi sétálni a babát, amíg az anyuka befejezi a háztartási munkákat, már az is óriási segítség tud lenni.

A gyermek vállalás óriási feladat, hiszen a jövő nemzedékének a sorsa van a kezünkben. A neveléstől függ, hogy milyen személyiség, milyen ember lesz majd a gyermekünkből. Felelősségteljesnek kell lennünk. Ne azért akarjuk egy gyermeket, hogy megmentsük a házasságunkat, eljöhessünk a munkahelyünkről, vagy hogy legyen aki szeret minket. Ne úgy vállaljunk egy babát, hogy már élete első pillanatától fogva óriási elvárásokat támasztunk feléje.

Egy gyermeket szeretni kell. Azzal a szeretettel, melyet mástól nem kaphat meg. Egy gyermeknek örülni kell. Főként a várandósság ideje alatt, de azután is, a gyermekek azok akik megérzik szüleik érzelmeit, szeretetét, vagy érzéketlenségét.

Napjainkban, mivel egyre inkább kitolódik a szülő nők életkora, már kifejlett személyiséggel rendelkezik mind a két szülő. Tudják mi az a felelősségvállalás, milyenek a lehetőségeik, hol vannak a határaik. Ugyanakkor a mai kor emberére az alkalmazkodási képességnek a csökkenése a jellemző. Egy gyermek esetében sokat kell hozzá idomulnunk, vele együtt változnunk. Egy gyermek nem fog három óránként enni, csak mert a nagykönyvben ez van megírva. Minden gyermek más és más.

A gyermekvállaláshoz a legfontosabb a szeretet, a türelem, és a családon belüli összetartás. Ha ezek megvannak és előre átgondoljuk a változásokat, és együtt a társunkkal megoldásokat találunk rá, nyugodtan vállalhatunk gyermeket. Nem lesz könnyű feladat, de ha a napi zűrzavarban leülünk és csak nézzük a kicsi mosolygós arcot, amely csak a miénk, és amely csak nekünk mosolyog, el is felejtjük minden gondunkat.

Réti Boglárka

20110114

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz.

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz. Ez túl nagy hatalmat adna bárki kezébe. Ha az emberek felcímkézhetnek, akkor be is korlátozhatnak. Amíg nem tudod, hogy Isten mit gondol rólad, addig nem fogod tudni sem az egyéni értékedet, sem az életed célját. Aggódni fogsz amiatt, hogy nézel ki, mit gondolnak rólad mások, és hogy sikeres leszel-e az életedben. De ha hiszel Isten ígéretében: „…örökkévaló szeretettel szerettelek téged… felépítlek téged, és felépülsz…” (Jeremiás 31:3-4 Károli), akkor szabadon összpontosíthatsz arra, hogyan fejlődhetsz és érheted el Istentől kapott lehetőségeidet. Amit az élet lerombolt, Isten újjá tudja építeni.

20110111

Háromféle elkötelezettség létezik

Háromféle elkötelezettség létezik:
1) Drámai elkötelezettségek. Például házasságkötés vagy házvásárlás. Sajnos nem vesszük számításba a rejtett költségeket. Amikor házat veszünk, csupán a plusz négyzetméterekre gondolunk, nem arra a többletidőre, amelyet minden nap elvesz a családunktól a munkahelyre való ingázás.
2) Rutin elkötelezettségek. Ezek evilági dolgoknak tűnnek, de ne becsüld alá erejüket! Bármelyik szülő, akinek a gyermeke valamilyen csapatban játszik, és edzésekre jár, tudja, hogy mennyi időt emésztenek el a rutin cselekedetek.
3) Ki nem mondott elkötelezettségek. Ezek olyan elkötelezések, melyeket magunknak teszünk, de legtöbbször nem tartjuk be. Az életben a drámai elkötelezettségek kapják a legnagyobb figyelmet, de végül a rutin elkötelezettségek azok, melyek irányítanak. Mivel sok van belőlük, és mindennapos dolgokról van szó, amelyek magukban olyan kicsinek tűnnek, hogy nem érezzük, ahogy nő a szakadék aközött, amiről azt mondjuk, hogy leginkább számít nekünk, és aközött, amit valójában kezdünk az életünkkel. Ezért Jézus így egyszerűsítette le: „Szeresd az Urat… és… szeresd felebarátodat…” (Máté 22:37-39). Ha ezzel a mércével méred az életedet, nagyobb esélyed van rá, hogy a megfelelő elkötelezettségek szerint élj.

Isten képmásai vagyunk

Isten képmásai vagyunk tehát... A férfi nem "atyaúristen", a teremtés "korononája", s a nő sem istennő, akinek kijár az imádat, hanem férfi és nő együtt képmásai az Istennek. Már Ádámnál és Évánál kinyilvánítja Isten: legyetek EGYek, hiszen én, a ti Teremtőtök is EGY vagyok. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Isten nem kérdéses kimenetelű kozmikus kísérletként indítja útra az első emberpárt, hanem miután létrehívta Ádámot s Évát és megajándékozta őket külön-külön értelemmel és döntési szabadsággal, őket együtt, mint "párt" megáldotta. Ezért mindazok, akik a Teremtő Isten eredeti rendjébe bele kívánnak szövődni, házasságkötésükkor Isten áldását kérik... A szaporodás, a betöltés, a növekedés, azaz a kiteljesedés tehát nem más, mint az Isten áldásában való részesedés. Az ember azonban elfordult az EGYtől, mert olyan akart lenni, mint az Isten: vagyis: EGY. De az ember sosem lehet "úgy" EGY, mint az Isten, mert az ember az ember, azaz teremtmény, s nem pedig (teremtő) Isten. Jóllehet a Kísértő sziszegő mondata ott visszhangzik minden generáció fülében: "Olyanok lesztek, mint Isten!" - ez azonban kezdettől fogva hazugság, s mindvégig csak hazug ígéret marad. Ha valaki hasonlítani akar az Istenhez, akkor erre csakis egy lehetősége van: szerethet. (Frankó Mátyás)

Isten az embert férfivá és nővé teremtette

Isten az embert férfivá és nővé teremtette, s milyen érdekes, hogy magyar nyelvünkben az ember egyben a férfit is jelenti... a feleség ezért mondhatja: "emberem". De a férfi a nő nélkül csak fél-ember, ezért ha nincs fele-sége, akkor nem is tölti be teremtettségbéli hivatását. A Genezis üzenete azonban eléggé nyilvánvaló: Ádám és Éva együtt alkotják az embert. Azaz az "emberség" csak közösségben élhető meg. Elsősorban a párkapcsolatban, s a családban, majd a kisközösségekben illetve a társadalomban. Isten a férfit nem egymás ellenségeivé, hanem egymás segítőtársaivá rendelte, ahogyan a család sem az erőszak helye, hanem a szereteté és természetesen az egymást segítés isteni akarata érvényes a nagyobb közösségekre is, és az egész világra! (Frankó Mátyás)

József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk

József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk: 1) Istennek számít a jellemed; 2) Isten akaratát megtenni nem könnyű. Jézus földi apja egy falusi ácsmester volt, aki Názáretben élt, egy olyan kis településen, ami épp csak egy pont volt a térképen. Miért József? Istennek nem volt jobb alternatívája? A válasz nagyrészt József jó hírnevében rejlik, amit hajlandó volt feladni Jézusért. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Az a kifejezés, hogy „igaz ember” elismeréssel adózik József jellemének. Becsületes életével és kemény munkájával érdemelte ki. Bizonyára olyan tisztelettel tekintenénk rá, mint ahogyan egy elöljáróra, egy diakónusra, egy presbiterre vagy egy prédikátorra. De Mária bejelentése: „gyermeket várok”, mindezt kockára tette. Most mi lesz? Egyik oldalról ott van számára a törvény, másik oldalról ott van a szerelme. A törvény azt mondja: „kövezd meg”, a szerelem azt mondja: „mentsd meg”. József e kettő között őrlődik. Ha Isten akaratát teszed, az mindig elnyeri jutalmát, de ritkán könnyű megtenni! Miután az angyal elmagyarázta a szűztől születés csodáját, József még mindig nagy kérdéssel nézett szembe. Találjon ki egy hazugságot megőrizve ezzel megtisztelő helyét a közösségben, vagy mondja meg az igazat, és örökre búcsút mondhat jó hírének. De meghozta a döntést: „…magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25). József elcserélte mindazt, amit addig tanult és minden addigi előítéletét egy várandós menyasszonyra és egy nem tervezett fiúra. Ezzel meghozta a tanítványság nagy döntését. Mi is az? Az, hogy Isten tervét a magad tervei elé helyezed!

A szeretetben Uram te vagy a legtökéletesebb, világítsd meg titkodat az életemben. Ámen.

A világban a legtökéletesebb az ember. Az emberben a legtökéletesebb a lélek. A lélekben a legtökéletesebb a szeretet. A szeretetben a legtökéletesebb az Isten. (Szalézi Szent Ferenc)
A szeretetben Uram te vagy a legtökéletesebb, világítsd meg titkodat az életemben. Ámen.

20110104

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2011-BEN, A CSALÁD ÉVÉBEN

ÚJÉVI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ, A HÁZASPÁROKHOZ, A JEGYESEKHEZ ÉS A SZERELMESEKHEZ, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKHEZ, ÉS MINDENKIHEZ, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL

Az ember mélységesen vágyakozik arra, hogy valaki szeretettel fogadja el őt, és hogy azt a valakit ő is szeretettel elfogadva útjukat együtt járják, életüket közösen alakítsák, majd ebben a meghitt körben megöregedjenek. Körülöttünk azonban egyre hangosabban azt harsogják: valósítsd meg magadat, magaddal törődj, szerezz meg magadnak mindent, vedd észre, hogy te vagy a legfontosabb; szabadulj meg minden kötöttségtől, ne kötelezd el magad senkinek és semminek, maradj szabad, kapcsolataidat alakítsd úgy, hogy az neked legyen jó; szakíts a házasság és család nosztalgiázó ábrándjával!
Ahhoz, hogy férfi és nő, anya és apa, szülő és gyermek szeretetben éljen együtt, nem elég vonzódni egy romantikus vágyálomhoz. Elszánt akaratra, teljes személyes odafordulásra, sok erőfeszítésre, sőt okosságra és ügyességre is szükség van ahhoz, hogy házasságban, családban, szülőként sikeres életet éljünk, és gyermekeinket egy sikeres, boldog élet felé indíthassuk el.
Ahogy egész Európában, úgy Magyarországon is csökken a házasságkötések száma, a megkötött házasságok hamar fölbomlanak, sok a rossz, sikertelen házasság, az ilyenekre pedig nem épülhet boldog, harmonikus család. A rossz házasságban és a házasságon kívül született gyerekek nem látva jó szülői példát, már nem is gondolják, hogy házasságban, családban élni jó, ebbe érdemes erőt és energiát befektetni. Valójában nem a házassággal van baj, hanem az emberrel, aki nem tud, vagy nem is akar felnőni ahhoz a kapcsolathoz, amelyre a lelke mélyén vágyik, amelyben megtalálhatná végre önmagát és életének értelmét. A szeretet és elfogadottság utáni vágy ugyanis nem elégíthető ki ideig-óráig tartó kapcsolatokkal, csak tartós, végleges, kölcsönös elköteleződéssel. A szerelmes arra a kérdésre: Szeretsz? azt a választ várja, hogy "szeretlek ma, holnap, és jövőre is, és örökre!" És rögtön hozzáteszi: "Ugye te is?"
A szerelmesek szívesen vennék, ha körülöttük megszűnne a világ, hiszen ők ketten egymásnak mindent jelentnek. Azonban ők is, mint minden ember beletartoznak a társadalomba, alakuló kapcsolatuk része a társadalom változó életének. Fontos tehát, hogy kapcsolatukat a társadalom elismerje és méltányolja. Mivel pedig a szerelmespárok által alapított családok adják a jövő nemzedékét, a társadalomnak sem közömbös, hogy milyen minőségű kapcsolatok, mennyire termékeny, stabil, megbízhatóan működő családok jönnek létre. Az elköteleződés és a hűség tehát össztársadalmi érdek, nem az Egyház önkényes előírása. Azzal, hogy az Egyház egyedül a holtomiglan-holtodiglan tartó házas kapcsolatot ajánlja a szerelmespároknak, utat mutat, a boldog élet, sőt, az életen túlmutató boldogság felé irányít.
A házasság szentségében a házaspár Isten üdvösségre vezető útjára lép. Kapcsolatuk már nem magánügy, nem is csupán a társadalmi érdekek diktálta szerződés, hanem Isten és az emberpár szövetsége. Egymás melletti végleges elköteleződésükre, hűségük ígéretére, önként vállalt termékenységükre Isten áldását adja, és Egyházán keresztül segít boldogulni. A szentségi házasságban élő házaspár életével tesz tanúságot Isten szeretetéről, hirdeti a házasság örömhírét. Így vesznek részt az Egyház missziós küldetéséből, vezetik Istenhez gyermekeiket, környezetüket, építik Isten Országát. Ebben a világban élnek és dolgoznak, a tökéletlen, megváltása után sóvárgó világban, ahol minden csak részben, kezdetként sikerülhet (vö. Róm 8, 19-21). Ahogy az Egyház mint Isten népe zarándokúton van, úgy van úton egész életében egymás felé és mégis együtt a házaspár. Sikerük rajtuk múlik, akaratukon, képességeiken és erőfeszítéseiken, és a közösség támogatásán, a társadalmi körülményeken, de főként Isten kegyelmében való bizalmukon.
A társadalmi körülmények nem kedvezőek, a tartós elköteleződéssel kötött házasság eszménye és az ilyen házasságra épülő család nem áll a társadalmi célok élén. Korunk társadalmát ugyanis a gyors változások jellemzik, ezért értéknek, sőt erénynek számít, ha valaki döntéseit visszavonja, kapcsolatait önkényesen változtatgatja. Ha egy kapcsolat valamiért már kényelmetlen, az én-központú ember felszámolja, új kapcsolatot keres, vagy egymaga akar boldogulni, mindent a maga kényére-kedvére formálva. Ezért is növekszik a kimondottan haszonelvű, hedonisztikus és felelősségkerülő magatartásformák elfogadottsága. Elfogadottak ma már a különféle szabados szexuális viselkedésformák is, sőt, egyre általánosabb ezek törvényi elismerése. Összezavarodtak a normák és értékek, nincsenek példaértékű viselkedés- és szemléletminták. Korunk társadalma nem tiszteli az emberi méltóságot és nem szolgálja a közjót. Az ember került válságba, mert "az önelégült ember úgy él, mintha Isten nem létezne" (EE 9)
A család nem emberi konstrukció, hanem Isten ajándéka. A házastársak ajándékok egymásnak, a gyermekek ajándékok a szülőknek, a generációk ajándékok egymásnak. A keresztény család az életet, az örömöt, a békés gyarapodást szolgálja, ahol mindenki kölcsönösen felelős a többiekért, tiszteletben tartja a másik emberi méltóságát. Azok az erőfeszítések (hűség, megtartóztatás, áldozatvállalás, türelem, stb.), amelyek az ideál szerinti élet megvalósításához szükségesek, nem valami jóról való lemondást jelentenek, hanem valami rossznak az elkerülését szolgálják; ezzel a család érdekét, de egyúttal a közjót is előmozdítják. Az értékek hierarchiájának élére kell helyeznünk tehát a közjót és az emberi méltóságot. Nem korlátozódhatunk csupán a gyakorló keresztény családokra, törődnünk kell az összes családdal, főleg azokkal, akik nehéz vagy rossz körülmények között élnek. Mindenkinek segítenünk kell abban, hogy megközelíthesse a család eszményét, melyet a Teremtő kezdettől fogva akart, s amelyet Krisztus megváltó kegyelme megújított.
A családokkal foglalkozva fontos feladatunk, hogy világosan és egyértelműen felmutassuk az igazságot, éspedig a teljes igazságot, kiemelve értelmét, értékét és szépségét; majd a szentségre összpontosítva fáradozzunk a példaértékű keresztények képzésén, a szilárd lelkiségű családok kialakításán, hogy egységes és élő egyházi közösségek alakulhassanak, olyan mozgalmak és csoportok, amelyek minden plébánián elkötelezett munkát végeznek. "A szentség valódi pedagógiájára van szükség: a keresztség révén valóban Isten szentségének leszünk részesei - amennyiben Krisztusba épülünk és az ő Lelkében veszünk lakást általa - nem elégedhetünk meg a középszerű élettel, mely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot követ." (NMI 31)
Azokról azonban, akik részben, vagy egészen kudarcot vallottak, sem a társadalom, sem az Egyház nem mondhat le. A házasság örömhíre nekik is adhat új erőt, iránymutatást, adhat életüknek új célokat, és értelmet. Isten szeretete irántuk sem szűnik meg, kegyelmét nem zárja el előlük. Rájuk is számít, meg kell találniuk a feladatot, amit Isten nekik szánt. "Szükséges az irgalomra összpontosító lelkipásztori munka is, Jézus nyomdokain járva, aki Isten Szentjeként is a bűnösök barátja volt. Párbeszéd és együttműködés a cél, a szépnek és a jónak a felismerése, bárhol is bukkannak ezek fel, valamint a jónak és az igaznak a pozitív felkínálása minél inkább elkerülve az ellenkező értelmű alapállások elítélését. Ide tartozik az ember teljes értelemben vett fejlődésének támogatása: az emberi jogok, a család, a jól rendezett társadalom védelme, amelynek eszköze a lelkiismeretek megszólítása egy szabad és nyilvános vitában; a részvétel és a részleges közösség konkrét formáinak kidolgozása (nem gyakorló keresztények, másként gondolkodó katolikusok, újraházasodott elváltak, élettársi kapcsolatban élők, más felekezethez tartozó keresztények, más vallások hívei, nem hívők); végül az egyházmegyei és plébániai lelkipásztori tervezésben a változatos képzési programok megjelenítése, igazodva az emberek igényeihez és készségéhez, elkerülendő részint azt, hogy elviselhetetlen terheket rakjunk rájuk, részint azt a kísértést, hogy mindenkinek csak ugyanazt a minimumot nyújtsuk." (E. Antonelli előadásából, Róma, 2010. November 25)

A keresztény család a hit továbbadásának elsőrendű útja volt mindig és ma is hatalmas lehetőségeket hordoz az evangelizáció terén. Saját otthonában evangelizálhat a kölcsönös szeretettel, az imádsággal, Isten Igéjének meghallgatásával, a családi katekézissel, egymás kölcsönös támogatásával. Környezetében pedig evangelizálhat azoknak a kapcsolatoknak a révén, amelyeket a szomszédsággal, a rokonokkal, a barátokkal, a munkahelyi kollégákkal, az iskolával, a sport és a szabadidő terén szerzett társakkal tart fenn. Evangelizálhat a plébánián is, ha rendszeresen részt vesz a vasárnapi szentmisén, közreműködik a gyermekek hittanoktatásában, részt vesz a családos találkozókon, a nehéz sorsú családokat segíti, közreműködik a jegyeseknek a házasságra való felkészítésben, vagy a szülők felkészítésében, amikor gyermeküket meg kívánják kereszteltetni. A keresztény család a társadalmat is evangelizálja azzal, hogy erősíti a társadalmi erényeket, segíti a rászorulókat, csatlakozik a családos egyesületekhez, így is segítve a családok és jogaik számára kedvezőbb kultúra és politika kialakítását (vö. FC 44).
Ahhoz, hogy evangelizáljunk, nem elegendő csupán, hogy meg vagyunk keresztelve, még az sem, ha vasárnaponta gyakorló keresztények vagyunk, hanem következetesen evangéliumi életet kell élnünk. "Azok a kihívások és remények, amelyeket a keresztény család átél � mondja II. János Pál pápa � megkívánják, hogy egyre több család ültesse át a mindennapok gyakorlatába az erős családi lelkiséget" (Beszéd, 1988). Az az erős lelkiség, amelyről itt a pápa szólt, úgy értendő, mint élő kapcsolat a jelenlévő Krisztussal a Szentlélek által, melyet az Ige hallgatása, az Eucharisztia vétele és a bűnbánat szentségének gyakorlása révén kell ápolni. E kapcsolatot a mindennapok gyakorlatában, tettekben kell megélni a családon belül és azon kívül, az állandó megtérés lelkületével. Ebből fakad a szeretet és egység növekedése, a nagylelkűség és a bátorság, az áldozatvállalás és a megbocsátás, az öröm és a szépség, valamint az a lángoló vágy, hogy minél többen megleljék üdvösségüket Krisztusban.
A keresztény családok életükkel evangelizálnak, ők az evangelizáció magjai, azok az őrtüzek, amelyek fényt és meleget árasztanak maguk körül. Példaértékű, kreatív kisebbséget alkotnak, kezükben az Egyház és a nemzet jövője.
Kedves családok, házasok, jegyes- és szerelmespárok, és mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok! 2011-ben, a Család Évében leveleimben a családról, mint az evangelizáció alanyáról és tárgyáról fogunk elmélkedni. Körüljárjuk a fiatalok evangelizációját, megbeszéljük, hogyan lehet a különböző környezetből érkező fiatalokat Krisztushoz és egymáshoz vezetni, és hogyan evangelizálhatják ők egymást és társaikat. Megtárgyaljuk a házaspárok evangelizálásának ügyét, nekik kulcsszerepük van a jövő alakulásában. Az ő evangelizálásuk azért is elsőrendű fontosságú kérdés, mert életvitelük - amely a leghatékonyabb evangelizációvá válhat - döntő hatással van az egész társadalomra. Végül pedig azokhoz szólunk, akik valamiért eltávolodtak a keresztény család-ideáltól, nekik szeretnénk segíteni, hogy megtalálják a Krisztushoz vezető utat.
Hívom a családokat, éljék az evangéliumot és segítsenek másoknak is az evangélium szerint élni. Merítsenek erőt ezen a Karácsonyon is a Szent Család példájából, hogy mindnyájan együtt mondhassuk: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embernek!
Áldott, kegyelemteljes Karácsonyt és boldog Újesztendőt kíván kedves mindnyájatoknak
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke