20110111

József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk

József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk: 1) Istennek számít a jellemed; 2) Isten akaratát megtenni nem könnyű. Jézus földi apja egy falusi ácsmester volt, aki Názáretben élt, egy olyan kis településen, ami épp csak egy pont volt a térképen. Miért József? Istennek nem volt jobb alternatívája? A válasz nagyrészt József jó hírnevében rejlik, amit hajlandó volt feladni Jézusért. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Az a kifejezés, hogy „igaz ember” elismeréssel adózik József jellemének. Becsületes életével és kemény munkájával érdemelte ki. Bizonyára olyan tisztelettel tekintenénk rá, mint ahogyan egy elöljáróra, egy diakónusra, egy presbiterre vagy egy prédikátorra. De Mária bejelentése: „gyermeket várok”, mindezt kockára tette. Most mi lesz? Egyik oldalról ott van számára a törvény, másik oldalról ott van a szerelme. A törvény azt mondja: „kövezd meg”, a szerelem azt mondja: „mentsd meg”. József e kettő között őrlődik. Ha Isten akaratát teszed, az mindig elnyeri jutalmát, de ritkán könnyű megtenni! Miután az angyal elmagyarázta a szűztől születés csodáját, József még mindig nagy kérdéssel nézett szembe. Találjon ki egy hazugságot megőrizve ezzel megtisztelő helyét a közösségben, vagy mondja meg az igazat, és örökre búcsút mondhat jó hírének. De meghozta a döntést: „…magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25). József elcserélte mindazt, amit addig tanult és minden addigi előítéletét egy várandós menyasszonyra és egy nem tervezett fiúra. Ezzel meghozta a tanítványság nagy döntését. Mi is az? Az, hogy Isten tervét a magad tervei elé helyezed!

Nincsenek megjegyzések: