20081231

ÚJÉVI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ

A 2008-as esztendő, a Biblia éve lassan befejeződik. Készülünk a Biblia évének január elsejei ünnepélyes lezárásra, amelyre a Budapesti Szent Család templomban, (Bp. VI. Szondi u. 67) az esti 6 órai szentmise keretében kerül sor. Ekkor hirdetjük ki az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékának eredményét is, és adjuk át a díjakat a nyerteseknek. Leveleinkre egyre több reflexió érkezik. Öröm számomra, hogy házas és családcsoportjaink közül sokan szívesen választják beszélgetéseik vezérfonalául leveleinket. Most, hogy sorozatunk ötödik éve fejeződik be, köszönetet mondok mindazoknak, akik a terjesztésében segítségünkre voltak, elsősorban az Új Ember főszerkesztőjének, Dr. Papp Tamás atyának azért, hogy hónapról hónapra késedelem nélkül eljuthatnak gondolataink az olvasókhoz, így családcsoportjaink megbízhatóan számíthatnak azokra.
A mögöttünk lévő esztendőben hármas jubileumot ünnepeltünk: 40 éve adta ki VI. Pál pápa Humanae Vitae című enciklikáját, védve a házastársi szerelmet attól, hogy áruvá, fogyasztási cikké fokozzák le. 25 éve jelent meg a Család Pápai Tanácsának dokumentuma, a Családjogi Charta, amely összefoglalja a család társadalmi szerepének betöltéséhez szükséges alapvető jogokat, és 20 éves II. János Pál pápa Mulieris Dignitatem című apostoli levele a nők méltóságáról és hivatásáról. A jubileumi év eltelt, de ezeket a dokumentumokat nem tehetjük vissza könyvespolcainkra, újra és újra olvasnunk kell őket, hisz tartalmuk egyre aktuálisabb. Fontos, hogy az Egyház tanításának fényében értékeljük a jogalkotás újabb fejleményeit, tegyük helyére a női méltóság és egyenjogúság kérdését, és tudjunk igen-t mondani egymásra és az életre. Formálódjék ezek nyomán, alakuljon ezek szellemében lelkiismeretünk és mindennapi életünk.
Az idei év ad-limina látogatásán a Család Pápai Tanácsában sok szó esett a Család Tanács gondozásában megjelent és már több nyelvre lefordított Családlexikonról. Már megkezdődtek a magyar kiadás munkálatai, reméljük, hamarosan megjelenhet. A Családlexikon megjelenése fontos esemény a világegyház életében, mert rendet igyekszik teremteni a fogalmak, szakkifejezések, a családot, házasságot és életet érintő szabályozások között. A házasságon alapuló család marginalizálása sokféle eszközzel történik, többek között épp a hazasággal kapcsolatos fogalmak tartalmi meghamisításával, új fogalmak bevezetésével (reprodukciós egészségvédelem, gender, stb.). Egyre többször tüntetnek fel jognak olyan cselekedeteket, amelyeknek nincsen erkölcsi alapja, ugyanakkor különböző módszerekkel megnyirbálják az élethez való jogot.
Az idei évben ismét jubileumot ünnepelünk: tíz évvel ezelőtt jelent meg az MKPK Boldogabb Családért c körlevele. Adatai bizonyára sok esetben revízióra szorulnak, de üzenete korántsem halványult el. Tegyük az idei évben lelki napok, egyházközségi, egyházmegyei családnapok témájává a körlevél megbeszélését átgondolását.
2009. évi Hívom a Családokat rovatunkban egyszerre szeretnénk figyelni a Vatikán által megjelentetett Családlexikonra, valamint a Boldogabb Családért c. körlevelünkre. Havi mottóinkat a két említett műből vesszük. Ugyanakkor leveleinkben fokozott figyelmet szentelünk a család társadalmi felelősségének. II. János Pál pápa nyomán ismételten hangsúlyozzuk: a család evangelizált és evangelizáló közösség, személyes ügy, de nem magánügy. A család közügy, a család maga is felelős azért, hogy családbarát közegben élhessen.
Sokszor kesergünk a hazánkban, sőt az Európában jelenlévő válság-jelenségek miatt. Már-már úgy látszik, mintha minden rossz irányba tartana. Egy lelkigyakorlaton Szentmártoni Mihály SJ példaként állította elénk Szent János apostolt, aki nézte a Betlehemi Gyermeket és látta az Örök Igét, nézte az üres sírt és látta a Feltámadottat, nézte a csillagos eget és látta a Mennyei Jeruzsálemet, amely szép volt, mint a vőlegénynek felékesített mennyasszony (vö. Jel 19.). Arra buzdított, hogy tanuljunk meg a jánosi látás szerint gondolkodni és élni, lássuk meg a felszín mögött az igazat, a szépet, a jót. Rómában az ad-limina látogatáson is figyelmeztettek bennünket, ha mindig csak a krízisről beszélünk, mi magunk járulunk hozzá a krízis elmélyüléséhez. Lássuk meg, mennyi nagyszerű kezdeményezés van társadalmunkban, az Egyház életében, milyen sok fiatal készül komolyan a keresztény családideál megvalósítására. A Szentlélek szüntelenül munkálkodik, akkor is, amikor a krízisek miatt hajlamosak vagyunk reményünket elveszíteni.
Családok nélkül nincs a társadalomnak jövője. Minél egészségesebbek a családok, annál gazdagabb lesz a társadalom. A Család a keresztényi és emberi értékek iskolája, ez a Családok VI. Világtalálkozójának (Mexikó, 2009. Január 13-18) témája. A Világtalálkozóra felkészítő katekézisek anyagát jelentettük meg az Új Ember aug. 17-i számának mellékleteként, olvasható a Családbizottság honlapján (www.katcsal.hu) is. Beszélgetéseitekhez fontos segítség lehet ez az anyag, szívesen ajánlom a családok, család-csoportok, baráti körök figyelmébe.
Kedves családok! Hívlak benneteket, örüljünk fiataljaink tiszta, szép szerelmének, az életre nyitott házasságra alapított, boldog családoknak. Örüljünk annak, ha egy-egy krízisbe jutott házasság képes újra kezdeni. Örüljünk azoknak a családoknak, ahol a három nemzedék harmóniában egymásra épül. Örüljünk az Egyházunkban is jelenlévő, családokat erősítő megújulási mozgalmaknak és különböző kezdeményezéseknek. Most, amikor súlyos szociális és erkölcsi válsággal küszködik nemzetünk és tágabb világunk is, amikor a törvények egyre inkább leválnak az erkölcsről, nagyon fontos, hogy tudjunk egyszerűen, egymásra figyelően élni, és határozott, világos szavakkal tanúságot tenni a keresztény házasság és család eszményről.
Havi leveleink témái:
Január: A család, mint személyes közösség
A házasság és a család személyes ügy, és nem egyének magánügye, hanem része a társadalmi közjónak. Nem romantikus kuckó, ahová a világ zajától és zavaraiból elmenekülhetünk, hanem a személyek kibontakozásának, az egész társadalmat építő emberek formálódásának helye. Benne nem csak a személyek, hanem a társadalom és az Egyház jövője is épül. A család az igazság és a jóakaratú szeretet helye, lehetővé teszi, hogy az ember természetének megfelelően megnyíljon a másik ember számára és ez által "többé váljék".
Február: A házasság tartós életszövetség
Váltózó világunkban sok minden átalakul, megújul, vagy eltűnik. Az azonban, hogy megjelentek olyan társ-kapcsolatok, melyeket korábban a társadalom nem ismert el, nem jelenti azt, hogy ezeket újfajta családmodelleknek tekinthetjük. Mindaz, ami eltér az eredeti modelltől, melyben egy férfi és egy nő életre szóló, szabad és kölcsönös önelajándékozásából termékeny közösség jön létre, csorbítja társadalmi hatékonyságát és akadályozza az egyének kiteljesedését. A kölcsönösség azonban nem vezethet sem a nemek különbözőségének tagadásához, sem az egyik, vagy másik nem szerepének túlértékeléséhez.
Március: A gyermek jogai
Legtöbbször úgy tárgyalják a gyermekek jogait, mintha a gyermek teljesen önálló, fejlődésében a környezettől független lény lenne, ugyanakkor ezeknek a jogoknak az érvényesüléséért a családot teszik felelőssé. A gyermek már születése előtt is hordozza Isten képmását, ez adja meg méltóságát. Jogait fogantatásának pillanatától a szülők védelmezhetik leghatékonyabban. Minden gyermeknek joga van szeretető szülőkre, és ahhoz, hogy szeretetben működő családban növekedjék és fejlődjék. A társadalom akkor járul hozzá a gyermeki jogok érvényre jutásához, ha megerősíti a családot, és támogatja feladatainak ellátásában.
Április: Egészség és emberi méltóság
A fogyasztói társadalom ideálja a fiatal, egészséges, sokat termelő és fogyasztó ember. Az egészség védelmének célja nem lehet csupán a teljesítőképesség fenntartása, hiszen az ember test, lélek és szellem egysége, méltósága nem függ testi állapotától. Az ember közösségi lény, csak egészséges közösségben élve lehet egészséges. A testi és lelki egészség ápolásakor nem hagyható figyelmen kívül az ember a maga teljes igazságában. Korunkban rohamléptekkel fejlődik a biotechnológia, súlyos veszélyeket rejt azonban, ha az erkölcsi szempontokat mellőzik. A bioetikai megfontolások arra figyelmeztetnek, hogy egyes orvosi beavatkozások lehetségesek ugyan, de méltatlanok az Isten-képmás emberhez.
Május: Férfinak és nőnek teremtette...
A nemek különbözősége az ember ontológiai igazságához tartozik. A férfi és női természet különbözősége révén válhatnak ketten egy testté. Nemét az ember nem kiharcolja magának, hanem létével együtt a Teremtőtől ajándékba kapja. Az a feladata, hogy nemének megfelelő hivatását betöltse. E felelősség alól keres kibúvót az, aki azt állítja, hogy nemét, nemi irányultságát bárki megváltoztathatja, aki azt hirdeti, hogy a nemek pusztán szocio-kulturális hozadékok.
Június: Felkészülés a házasságra
A házasság nem csupán egy életre szóló kapcsolat, hanem két ember életét, boldogságát és boldogulását meghatározó szövetség. A házasságra való felkészülés nem elsősorban gyakorlati ismeretek elsajátítását jelenti, hanem megnyílást a házasság szentsége, az isteni kegyelem felé, amely képessé tesz a kölcsönös és teljes önátadásra, a "holtomiglan-holtodiglan" hűségre az életre nyitottan. A jó és termékeny házasság az egész közösség érdeke, nem csupán két embert érint, hiszen a társadalom jövője a tét. A felek felkészítéséért felelősség terheli a szülőket, az egyházközséget, de magát a társadalmat is.
Július: A család a társadalomban
Amikor a házasulandó felek igent mondanak egymásra és születendő gyermekeikre, akkor felelősséget vállalnak egymásért és gyermekeikért. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy a gyermekek testi-lelki fejlődésének feltételeit biztosítják. Szükségük van ehhez a társadalom szolidáris támogatására, hiszen a közjót szolgálják. Fontos ugyanakkor, hogy a társadalom tiszteletben tartsa a szülők jogait a szubszidiaritás elvének megfelelően.
Augusztus: Az ember-lét kezdete
A tudomány egyértelműen bizonyítja, hogy a megfogant magzat ember, nemét, tulajdonságait meghatározó tényezők a fogantatás pillanatában adottak, semmi nem változtathatja meg ezeket, sem a magzati lét alatt, sem pedig később. Egyes köztestületek mégis megengedik maguknak, hogy hozzá nem értők többségi szavazata alapján kimondják: a magzatot még nem illetik meg az emberi jogok, vagy legalábbis csak bizonyos korlátokkal. E téren is a jog elszakad az erkölcstől, a jogi szabályozás olyasmit is megenged, amit erkölcsi alapon nem szabad megtenni.
Szeptember: Új emberi jogok?
Amikor az emberi jogokat 1948-ban deklarálták, abból indultak ki, hogy minden ember azonos méltóságúnak születik, és azonos jogokkal rendelkezik, kezdve az élethez való joggal. Mindez az emberi természet igazságából következik. Újabban kétségbe vonják, hogy van-e igazság, eldönthető-e, hogy mikor, mit kell igazságnak tekinteni? A demokráciára hivatkozva a kényes kérdéseket nem is mindig illetékes testületek elé viszik, mondván: döntsön a többség. Így igazságtalan, a társadalmi fejlődést károsan befolyásoló törvények születnek. A testületek érdekek mentén, legtöbbször gazdasági szempontokat figyelembe véve döntenek, az erkölcsi értékek nem játszanak szerepet. Ezáltal olyan "emberi jogok" jelennek meg, amelyek épp a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot sértik.
Október: Életminőség és család
Szegények és gazdagok mindig voltak, ha azonban a társadalomban a rászorulókkal való szolidaritás kiegyenlítette a legsúlyosabb egyenlőtlenségeket, akkor a szegénység nem okozta emberek, embercsoportok leszakadását, végleges elnyomorodását. A demográfiai krízis miatt Európa elöregedik, egyre kevesebb lesz az aktív dolgozó, egyre inkább károsodik az öregekkel való szolidaritás. A fogyasztói mentalitás az élet minőségét anyagi javakkal méri, a társadalom érdekek mentén, és nem értékeket tekintve politizál, a szolidaritás pedig az erőseknek és gazdagoknak nem áll érdekében. A természet erőivel való felelőtlen gazdálkodás, a környezet szennyezése tovább rontja a jövő kilátásait. A család neveli szolidaritásra és a felelős gazdálkodásra az embert. A társadalom olyan lesz, amilyenek családjai.
November: A jog nem dönthet a magzat életéről
A megfogant magzat élethez való joga megelőzi a nő azon jogát, hogy döntsön: megfogant gyermekét meg akarja-e szülni, vagy nem. Lehetetlen olyan szabályrendszert alkotni, amely pontosan és egyértelműen meghatározza, mi jogosítja fel az anyát (és orvosát), vagy az apát a megfogant élet elpusztítására. A szexualitását kontrollálni nem képes ember hivatkozva a túlnépesedésre, a természet erőinek kimerülésére minden eszközt megragad, hogy korlátozza termékenységét, az erkölcsi megfontolásokat viszont félretolja.
December: Nyelvi mesterkedés az élet ellen
Korunkban az erkölcsi kötelességek alól való kibújásnak, az igazság tagadásának gyakran alkalmazott módja a fogalmak újraértelmezése, sőt elszakítása eredeti jelentésüktől. A nyelvi mesterkedés célja az emberek elbizonytalanítása, áltudományos és babonás nézetek elterjesztése. Legyen beszédünk világos igen és világos nem: igen az életre és az élet kultúrájára, nem a rosszra és a halál kultúrájára.
Hívom a családokat, családcsoportokat, rokoni, baráti köröket, 2009-ben is: beszéljék meg, hogyan válhatnak a mai társadalomban sóvá és kovásszá, hogyan válhatnak világossággá. Tanuljuk meg a jót és a rosszat megkülönböztetni, az igazat a hamistól elválasztani, a szépnek örülni. Kérjük a Szentháromságos Isten áldását a születő házasságokra, családokra, hogy családegyházakká legyenek, hogy egyre inkább nemzetünket és Egyházunkat átjáró kovászként hassanak!
2008 Karácsonyán
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

20081205

HÍVOM A CSALÁDOKAT A BIBLIA ÉVÉBEN 2008 decemberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
December:  A házasság szentsége a Vőlegény-Krisztus szeretetét hivatott megjeleníteni a Menyasszony-Egyház felé. A hitvesi szeretet kölcsönösségén nyugvó házasság beteljesedése: a Menyasszony-Egyház tagjaként részesedni a vőlegénnyel való találkozás örömében, asztalhoz telepedni, részesedni a mennyek országának lakomájában.


A Biblia gyakran hivatkozik a jegyességre, kezdő és zárófejezetében különösen is hangsúlyosan jelenik meg a jegyesség és a házasság képe, közbülső fejezeteiben pedig ékesszólóan beszél Istennek az ember iránt féltékeny, szerelmes szeretetéről. A Biblia a jegyesség példázatával egyrészt érzékelteti Isten emberek iránti szeretetét, másrészt ezt az isteni szeretetet adja minden emberi kapcsolat mintájául. Minden életállapot, - a szerzetesség, a papság és a házasság - ősmintája a vőlegény-menyasszony kapcsolat. A szerzetes arra tesz fogadalmat, hogy a megkereszteltek közösségében, az Egyházban elénk éli a Menyasszony-Egyház szeretetét Vőlegény-Krisztus iránt, a pap és házas arra kap "felszentelést", hogy megjelenítse a Vőlegény-Krisztus szeretetét a Menyasszony-Egyház iránt. Mindegyik életállapot meghívás a menyasszony és a vőlegény osztatlan szívű szeretetére, boldogsága ezen az osztatlanszívűségen nyugszik. Az otthon boldogsága is ezen a feltétel nélküli önátadáson alapszik. Talán ezt az osztatlan szeretetet sejtette meg az a kilencéves kisfiú, amikor azt mondta nagyapjának: "Úgy szeretek nálatok lenni, olyan jó nálatok." A fiú otthon sem érezte rosszul magát, sőt szülei többet engedték tévét nézni, kevésbé szigorú rendet kívántak, mint a "konzervatív" nagyszülők. Miért volt neki mégis olyan jó a nagyiéknál? Azért, mert ott nyugalom, békesség és mindenki iránt szerető figyelmesség uralkodott.
Sokunknak vannak hasonló élményei az igazi otthonról. Arra vágyunk, hogy boldogok lehessünk. Vágyunk egy olyan helyre, ahol nem kell megküzdenünk érvényesülésünkért, ahol magától értődik egymás tisztelete és megbecsülése. A tökéletes otthon nem kacsalábon forgó luxuslakás, hanem szeretettől átjárt békés hely, ahol mindenki örömmel fárad a másikért, ahol jó lenni. Ilyen helyről beszél Mezei Mária, nemzetünk neves színésznője: "A boldogság, kedveseim, a magunkfelejtő szeretettől hajtott, egy nyelvet beszélő és egy nyelvet valló közösségért végzett sikeres munka öröme."
Hogyan gondoltok vissza szüleitek, nagyszüleitek otthonára? Idézzetek fel eseteket, amikor egy gyermek átszellemülten tudott beszélni otthonáról, vagy a nagyszülők otthonáról!
A szentségi házasság kitágítja a jegyesek horizontját. Amikor a házaspárok arra törekszenek, hogy megjelenítsék a felette nagy titkot, vagyis a Vőlegény-Krisztus szeretetét a Menyasszony-Egyház iránt, akkor egyrészt otthonukba beköltözik a feltétlen elfogadottság boldogsága, másrészt ez az otthon a végső beteljesedés jelévé válik, vagyis vonzó képe lesz annak az otthonnak, amely felé létünk tart, amely valójában szeretetünk beteljesedése.
A Jelenések Könyve úgy szól a Bárányról, mint vőlegényről, a beteljesedett Egyházról pedig úgy, mint mennyei Jeruzsálemről, amely olyan, mint a vőlegénynek felékesített szépséges mennyasszony. Ezzel valami bátorítót mond ki a jegységről, és a házasságról. Ebben a képben ugyanis ott rejlik a szerelem felmagasztalása, mert szépsége kifejez valamit a mindenség beteljesedésével hasonlatos gazdagságából, ugyanakkor kihívás is: úgy éljék meg a házasok szerelmüket, teremtsenek olyan otthont, hogy sejthetővé váljék az a boldogság, amelyet a Menyasszony-Egyháznak a Vőlegény-Krisztussal való találkozása ígér.
Az otthonépítés sok örömet tartogat, de nagy felelősség is. Néha az ember önkénytelenül is kimondja egy-egy szép otthont látva: ez maga a mennyország! Ilyenkor könnyedén rávágjuk: de hiszen neked fogalmad sincs a Mennyországról! Mégis, valami lényeges rejlik ebben a kijelentésben. Az otthon igenis előképe, kóstolója lehet az örök életnek és a rendeltetése többek között az, hogy segítsen vágyat ébreszteni arról a más világról, Isten országáról, amely már itt van közöttünk. (vö. Lk 17,21)
Beszéljétek meg családi, rokoni, vagy baráti körben, közösségetekben, mi indított benneteket arra, hogy valamilyen helyet, vagy helyzetet a Mennyországhoz hasonlítsatok!
A Bárány menyegzőjének képe a keresztény ember jövőjéről szól. Jövője van annak a szeretetnek, amely Isten kegyelmének erejében valamennyire képes megjeleníteni Krisztus felénk forduló szeretetét, ahogy a Menyasszony-Egyház végső örömében részesül a Vőlegény-Krisztus a Bárány trónja előtt. A házastársak sokszor leragadnak annál a Jézusi szónál: odaát már nem házasodnak. Riadtan kérdezik: tehát az örökkévalóságban úgy kell élni, mintha soha nem is ismertük volna egymást? Sok-sok házasságot szomorúsággal tölt el ez a téves gondolat. Azok, akik egy életen át együtt törekedtek az életszentségre, arra, hogy megjelenítsék egymásnak és gyermekeiknek a Vőlegény-Krisztus szeretetét ne ünnepelhetnének együtt a Bárány lakomáján? A Jelenések Könyve így bátorít: "Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!" (Jel 21, 9) és később szinte nyugtalan sürgetéssel szól: ">>Jöjj el!<< És aki hallja, az is mondja: >>Jöjj el!<< Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből!" (Jel 22, 17)
Milyen bátorítást nyerhetünk az örökkévalóságnak ebből a gyönyörű távlatából otthonunk szebbé tételéhez?
A sok nehézséggel, bajjal küszködő, már-már reményüket vesztő, de mégis hűséges házaspárokkal találkozva eszünkbe jut az a jelenet, melyben az apostolok faggatják Jézust: Uram mi mindent elhagytunk érted, mi lesz hát a jutalmunk? És Jézus válaszolja: százannyit kaptok érte, ráadásul még az örök életet is. (vö. Mk 10, 28-31) Megélni az osztatlan szívű szeretetet a házasságban, már itt a földön boldoggá teszi a házaspárt és a rá épülő családot, részesít bennünket abból a boldogságból, amelynek kóstolója minden boldog családi otthon.
TEGYÉTEK JELLÉ SZERELMETEKET: ISTEN VÉGLEGES SZERETETTEL SZERETI AZ EMBERT!

A vizsolyi biblia, 1590HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
A decemberi kérdés:    Milyen ételt készített Sára a három vendégnek?

A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajos utca 1. vagy e-mailben a biblia[kukac]ujember[pont]hu címre. Beadási határidő: december 17.
HÍVOM A CSALÁDOKAT játékunk ünnepélyes eredményhirdetésére 2009. Január 1-én a Budapesti Szent Család templomba (VI. Szondi u. 67) este 6 órára. Az ünnepséget a Mária Rádió közvetíti és Sillye Jenő új, bibliás CD-je is bemutatásra kerül. A nyertesek névsorát az Új Ember jan. 4-i számában közöljük.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

20081120

Szeretlek - a világ (majdnem) összes nyelvén

Arabul - Ana Behibak (férfinak)
Arabul - Ana Behibek (nőnek)
Albánul - Të Dua Shume
Amharic - Ene ewedechalu (nőknek)
Amharic - Ene ewedehalwe (férfiaknak)
Angolul - I love you
Asszám - Moi tomak bhal pau
Azerbajdzsánul - Men seni sevirem
Bari - Nan nyanyar do parik
Baszkul - Nere Maitea
Batak - Holong rohangku di ho
Bengál – Ami tomay bhalobashi (Ami tomake bhalobashi)
Berber - Lakh tirikh
Bicol - Namumutan ta ka
Bisaya - Gihigugma ta ka
Bolívia - qanta munani
Bulgárul - ahs te obicham
Burma - chit pa de
Chamorru - Hu Guiya Hao
Cheyenne - Néméhotâtse
Circassian - wise cas
Creole - Mon kontan ou
Csehül - Miluji te
Dánul - Jeg elsker dig
Ekvátor - canda munani
Elven - Amin sinta lle
Eszperantó - Mi amas vin
Észtüé - Mina armastan sind
Fárszi - Tora dust midaram
Fárszi (persza) - Asheghet Hastam
Finnül - Minä rakastan sinua
Franciául - Je t'aime
Fülöp – szigetek - Mahal Kita (Iniibig Kita)
Gall - Tha gra'dh agam ort
Ghána - Me do wo
Gilbert) - itangiriko
Gót - Idugi Ludugove Udagu
Görögország - Se agapo
Gröndland - ég elska þig
Guarani - rohayhu
Guir - Kari Bari (férfi a nőnek)
Guir - Krai-Brai (nő a férfinak)
Gujarati - Hoon tane prem karun chuun
Haiti - mwen renmem'w
Hausa - Ina kau narka (férfinak)
Hausa - Ina kau narki (nőnek)
Hawaii - Aloha wau i'a oe
Héberül - Ani ohev otach (férfi a nőnek)
Héberül - Ani ohevet otcha (nő a férfinak)
Hindu - main tumse pyar karta hoon (férfi)
Hindu - main tumse pyar karti hoon (nő)
Hmong - Kuv Hlub Koj
Hokkien - Wa ai lu
Hollandia - Ik hou van jou
Hopi - Nu' umi unangwa'ta
Horvátul - Volim te
Illonggo - palangga ta ka
Ilocano - Ay aya tenka
Indonéz - Saja kasih saudari
Írül - taim i' ngra leat
Ishkibibble - Ibi Libove Yibou
Japán - Ore wa omae ga suki da (Férfi a nőnek)
Japán - Suki desu (az első találkozáskor)
Japán - Sukiyo (Nő a férfinek)
Javanese - aku tresno marang sliromu
Kachiy - anw toke pyaar karati (anw toke bowaj gurati)
Kambodzsa - Bong salang oun
Kanada (francia) - Je t'aime
Kanton - Ngo Oi Lei
Kapampangan - kaluguran da ka
Katalánul - T'estim molt
Kikuyu - Nigwedete
Kína - wo aì ni
Kisii - Ninguanchete
Lingala - Nalingi yo
Klingon (Star Trek) - qud'end
Korea - Tangshin-i cho-a-yo
Korzika - Ti tengu cara (nőnek)
Korzika - Ti tengu caru (férfinak)
Lancish - I Lovole Youan
Lao - Khoi huk chau
Lengyelül - Kocham Cie
Lojban - mi do prami
Luganda - nkwagala nyo
Luo - Aheri
Macedón - Te sakam
Madagaszkár - tiako ianao
Magyarország - Szeretlek
Málta - Inhobbok
Maori - kia hoahai
Mohawk - Konoronhkwa
Naguan -Mawaca bimcheepee
Ndebele - Ngiyakuthanda
Németül - Ich liebe Dich
Norvégia - Jeg elsker deg
Ojibwe - Niin Zaagii Giin
Olaszul - ti amo
Oroszul - Já ljublju tyibjá
Oshiwambo - Ondi ku hole
Otjiherero - Mbe ku suvera
Örményül - Yes Kezi Seeroom yem
Papiamento (Aruba) - Mi Ta Stimabo
Papiamentu (Curacao) - Mi Stima Bo
Patois (Jamaica) - Mi luv yuh
Portugál - Eu te amo
Portugál (Brazília) - Eu te amo
Punu - ni u rondi
Quenya - Tye-melan'ne
Románia - Te iubesc
Samoan - Oute Alofa Ia Te Oe
Setswana - Ka gorata
Shona - Ndinokuda
Sioux (Lakota) - Techihhila
Sotho - Kegorata
Spanyolország - Te Amo
SrananMi lobi joe
Svédország - Jag älskar dig
Swahili - Nakupenda
Szerb - Volim Te
Szlovák - Milujem t'a
Szlovénia - Ljubim te
Tahiti - Ua Here Vau Ia Oe
Thamazigh - nekki hemlagh (nő férfinak)
Thamazigh - nekki hemlaghkem (férfi a nőnek)
Tigrinia - E fatuwaki
Tongan - Ofa atu
Törökország - Seni seviyorum
Tunézia - Ha eh bak
Tyroliul (Ausztria) - I liab Di
Ukránul - ja tebe kokhaju
Walesi - Rwy'n dy garu di
Wolof - Dama la nob
Xhosa - ndiyakuthanda
Yiddish - Ich libe dich (Ich han dich lib)
Yoruba - Mo ni ife re
Zazi - Ezhele hezdege
Zulu - Mena Tanda Wena
Zuni - Tom ho' ichema

20081115

A sikeres kapcsolat hat szabálya


1. A hasonlók vonzzák egymást
A vonzás törvénye értelmében olyan személyhez fogunk vonzódni, akinek magatartása, nézetei összhangban vannak a miénkkel. Azzal leszünk a legboldogabbak, akinek ízlése, érdeklődése és értékei hasonlóak a miénkhez.
Egy házasságon belül szükség van az összhangra a pénz területén, azaz hogyan szerezzük meg, hogyan takarékoskodjunk, hogyan költsünk. A másik terület a gyerekek: legyenek - e, hány legyen, hogyan neveljük. A harmadik terület a szexhez való viszony. A negyedik a vallás, az ötödik a politikai és társadalmi kérdések. Fontos mérce továbbá, hogyan viszonyulnak a felek az emberekhez, a közösségi tevékenységekhez, mivel töltik a szabadidejüket. A lelki élet területén is nagyon fontosak a hasonlóságok, néha fontosabbak mindennél.
A házasságon belüli boldogtalanság és békétlenség sokszor abból fakad, hogy a feleknek eltérő véleményük van az élet alapvető kérdéseiben.
2. Az ellentétek vonzzák egymást
A sikeres kapcsolat második szabálya, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de csak a vérmérséklet tekintetében.
A természet mindig az egyensúlyra, a harmóniára törekszik. Két ember egymásra találásakor pedig a legfontosabb az egyensúly a vérmérsékletben.
Az összeillőség egyszerű próbája a társalgási teszt. Egy olyan kapcsolatban, amelyben vérmérsékletben kompatibilisek vagyunk a másikkal, a társalgás könnyedén folyik. Mindketten annyit beszélnek, amennyit szeretnek és annyit hallgatnak, amennyit akarnak. Ez az egyensúly nagyon fontos.
A házasságon kívüli kapcsolatok zöme azzal kezdődik, hogy az egyik fél teljesebb kommunikációra vágyik és ezt máshol találja meg. ugyanis, ha az egyensúly nincs meg, akkor ez összeütközésre fog vezetni az “adásidő” tekintetében.
Az ilyen kapcsolatban az egyik mindig jobban szeret, mint a másik. Aki jobban szeret, az összeszorítja a száját és hagyja a másikat beszélni. Aki kevésbé szeret, az uralja a kapcsolatot. Ez azonban csak átmenetileg működik. az “elnyomott” fél úgy érzi nem kap lehetőséget, hogy kifejezze magát. Végül az elfojtott érzések kitörnekés ennek az egészsége vagy a kapcsolata látja kárát.
A beszélgetés vonatkozásában tehát nagyon fontos, hogy összhangban legyünk társunkkal, ugyanis ez az egyik előfeltétele az örömteli, boldog kapcsolatnak.
3. A teljes odaadás
A teljes odaadás szabálya megkívánja, hogy teljes szívvel sikeres kapcsolatot akarjunk.
A teljes odaadás, a teljes elkötelezettség azt jelenti, hogy egyik fél sem fontolgatja magában a válást, a szakítást.
A teljes odaadás megköveteli, hogy ne is mérlegeljünk más megoldást, mint azt, hogy ez a kapcsolat sikeres lesz.
W. Scott Peck írta egyik könyvében, hogy “A szerelem teljes odaadás, hogy a másik kibontakoztassamindazt, ami benne rejlik.”
Az emberben az a csodálatos, hogy csak akkor vagyunk érzelmileg szabadok, ha feloldjuk a választási lehetőségeinket és teljes szívvel elkötelezzük magunkat a másik mellett. Csak ebben az esetben vagyunk képesek kiváló minőségű kapcsolatra, amire szükségünk van ahhoz, hogy emberi mivoltunkban maradéktalanul kibontakozzunk.
4. A szeretet
Sokkal fontosabb és nagyobb elégedettség forrása, ha szeretjük egymást, mint az, hogy szerelmesek legyünk bele.
A hosszú távú kapcsolatok esetében a szerelem általában elmúlik. Az idő múlásával változik a másikiránti érzelmek erőssége. Ám, ha két ember szereti és tiszteli egymást, a kapcsolat örökké tart.
Sok pár szerelembe esik, házasságot kötnek majd elválnak, és többé nem beszélnek egymással, mert sosem szakítottak időt arra, hogy megszeressék egymást, hogy megtanulják tisztelni egymást emberként is, és ne csak szerelmi partnerként tekintsenek egymásra.
5. Hasonló énkoncepció
A hasonló énkoncepciók vonzzák egymást és a legjobban férnek meg egymással. Mindig olyan személyekhez fogunk a legerősebben vonzódni, olyanokkal fogunk a legjobban kijönni, olyanokkal leszünk a legboldogabbak akik ugyanolyan pozitívak, mint mi.
A kapcsolat általános tónusa, az optimizmus kontra pesszimizmus szintje jó mérce az énkoncepciók kompatibilitásának.
A negatív énkoncepcióval rendelkezők ugyanúgy vonzzák egymást, mint akiknek pozitív az énkoncepciójuk.
Ha két ember kapcsolatra lép, és az egyik boldogabb, mint a másik, ez számos konfliktus forrása lesz. A legtöbb házasság és kapcsolat felbomlásának az oka, hogy az énkoncepciók nagyon eltérőek egymástól. Rengeteg férj és feleség érzi úgy, hogy társának negatívitása akadályozza az előrejutásban. Ez komoly probléma és nincs rá egyszerű megoldás.
6. A jó kommunikáció
A hatodik szabály, hogy legyen jó a kommunikáció. A jó házasság alapja, hogy a partnerek jól kommunikálnak egymással, azaz ugyanazon hullámhosszon vannak. Mindketten tudják, hogy mit gondol és mit érez a másik. Ugyanazokra a következtetésekre jutnak egymástól függetlenül. Szinte “közös agyuk” van.
Ahhoz, hogy egy kapcsolatot a kiváló kommunikáció jellemezzen, egyszerre van szükség arra, hogy sok időt töltsünk egymással és ez az idő minőségi legyen. A pároknak szükségük van rá, hogy csak ketten, együtt lehessenek. hosszú, megszakítás nélküli alkalmakra van szükségük, hogy meghallgassák egymást.
Ha két ember annyira elfoglaltá válik, hogy nem találnak időt a beszélgetésre egymással, szinte biztos, hogy problémákkal kell számolniuk.
A jó kommunikációhoz egyszerre szükséges a jó beszéd és a figyelmes hallgatás.
Egy férfi és egy nő közötti kiváló kommunikációhoz még arra is szükség van, hogy tisztában legyenek a közöttük lévő lényeges különbségekkel.

20081110

Isten szándéka a gyermekneveléssel Az anyaság az egyik legfontosabb feladat a nők életében...

Gondold csak meg, hogy édesanyád milyen hatással volt az életedre. Gondoskodó volt, törődő — olyan valaki, akire ma is felnézel? Vagy megfogadtad, hogy soha nem fogod úgy nevelni a gyermekeidet, ahogy téged neveltek?

Időnként túl nagynak is tűnhet az anyasággal járó felelősség súlya. De ha ismered Isten célját a gyermekneveléssel kapcsolatban, már nem lesz olyan nehéz feladat. Isten minden szükséges eszközzel felruházott téged, hogy csodálatos anya légy! Képességet adott neked, hogy az Ő útján járó, boldog, jól kezelhető gyermekeket nevelj. Ha Isten szándéka szerint neveled őket, otthonod a béke és öröm hajlékává válhat.

Isten szándéka 1 — Istent tükrözöd vissza

Az elsődleges feladatunk az, hogy segítsünk a gyermekeinknek megismerni Istent. Segít nekik megérteni Isten feléjük irányuló szeretetét, ha megtapasztalják a te szeretetedet. Minden arcukra adott puszival Tőle kapnak puszit. Minden értük, felettük elmondott ima, minden megerősítés arról tesz bizonyságot nekik, hogy Isten velük van.

Minden cselekedeteddel hozzájárulsz ahhoz, hogy jobban megismerjék Istent. Ahogyan a férjedről beszélsz, amit másokért teszel, az életed, a viselkedésedben megnyilvánuló könyörületesség és kegyelem... — mindezek együtt adják azt a képet, amit a gyermekeid elsődlegesen ismernek meg Istenről.

Kedves anyuka, amikor Istent keresed, imádkozol, a Bibliádat olvasod és eljársz a gyülekezetbe, nemcsak magad miatt keresed Őt — a gyermekeidnek jelented ki Őt. Meg fogják tudni, hogy Isten a „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” Istene (Galata 5,22). Mivel te Őt tükrözöd vissza, ilyennek fogják Őt megismerni.

Ha balett vagy gitár tanfolyamra járatod a gyerekeket, vagy a lehető legjobb oktatásban részesíted őket, az önmagában még nem fogja sikerre vinni az életüket. Ha azonban segítesz nekik megismerni Istent — azzal, hogy Őt tükrözöd vissza rájuk, az biztos győzelmet hoz nekik az életben.

Isten szándéka 2 — Te vagy a ház őrzője

Előfordult-e valaha, hogy az édesanyád hallgatózott, belepillantott a naplódba, vagy ellenőrizte, valóban a barátaiddal vagy-e a megbeszélt helyen? Ha igen, az téged bizonyára felháborított! Pedig valójában csak felelősségteljes szülőként viselkedett.

A nőknek megvan a „megérzés ajándéka” — az a képesség, hogy összhangban tudnak lenni a gyermekeikkel és tudják, ha valami nincs rendben. Ez azért van így, mert ő a ház őrzője.

Ádám és Éva nem bizonyult jó őrzőnek. Beengedték az ördögöt és ennek következményeképpen a családjuk szenvedett sérelmeket. Ahhoz, hogy kint tartsd az ellenséget, józannak, ébernek kell lenned, „mert az ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5,8). Imádkozz és kérd a Szent Szellemet, hogy minden fenyegető veszélyt képes légy meglátni. „Vigyáz a háza népe dolgaira” (Példabeszédek 31,27). Mindent vizsgálj meg alaposan. Mielőtt kialakul egy nagyon szoros barátság, ismerd meg jól gyermeked leendő barátját. Ne légy ítélkező, viszont megtéveszthető sem, hiszen: „Ne tévelyegjetek: a jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok” (1Korinthus 15,33).

Te vagy a ház őrzője. Győződj meg róla, hogy a gyermekeidet érő hatások összhangban vannak-e Isten Igéjével.

Isten szándéka 3 — Te vagy a gyermekeid útjának előkészítője

Vízisíztél már? Ha igen, akkor tudod, hogy a legkönnyebben az előtted haladó hajó nyomvonalának közepén lehet haladni. Nos, a te életed ilyen nyomvonalat ad a gyermekeid számára. A te hatásod vagy győzedelmes erő lesz az életükre nézve, vagy olyan valami, amit le kell majd győzniük.

A Példabeszédek 22,6 így hangzik: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távolodik attól.” A tanítás, nevelés azt jelenti, hogy példát mutatsz neki a helyes viselkedésről. A gyermekeid úgy tanulnak meg sikeresen élni, hogy látnak téged, ahogy sikeresen mész előre az életedben. Ha szeretitek egymást, a gyermekeitek megtanulják, hogyan éljenek boldog házasságban. Ha szeretnéd, hogy közeli, meghitt kapcsolatuk legyen az Úrral, ezt neked kell megmutatnod a saját életedből. Szeretnéd, hogy kedvesek legyenek másokkal? Légy kedves te magad az emberekkel.

Neked kell tanítanod őket a házassággal, gyermekvállalással, Istennel, szellemi dolgokkal, erkölccsel, anyagiakkal, stb. kapcsolatban. Tanítsd őket azon a példán keresztül, ahogy te Isten útja szerint élsz. Ha így teszel, nem fogják elhagyni ezt az utat.

Isten szándéka 4 — Te adod nekik az útravalót a jövőre

A sikeres embereknek megvannak azok a készségeik, tapasztalataik, amikre szükség van ahhoz, hogy a valós világban éljenek. Kitartanak céljaik mellett, jó a munkaerkölcsük, becsületesen dolgoznak és tudják, hogyan kezeljék bölcsen az embereket. Ezek a készségek nem csak úgy lesznek — tanulni kell őket.

Kedves anyuka, te már egészen kicsi kortól kezdve rendkívül fontos szerepet játszol ebben azzal, hogy segítesz nekik elsajátítani e készségeket. A gyerekek felelősségteljesek lesznek, ha megtanítod nekik, hogy a család tagjaiként ki kell, hogy vegyék részüket a házimunkából. A koruknak megfelelően adj nekik feladatokat, és várd el tőlük, hogy el is végezzék. A tevékeny, eredményes gyerekek boldogabbak is.

„A gyorsaknak (angolban: szorgalmasaknak) keze uralkodik, a rest pedig adófizető lesz (munkára adatik)” (Példabeszédek 12,24). A valós életben a szorgalmasak jutalmat kapnak, a restek pedig nehézségekkel, nélkülözéssel találják szemben magukat. Ha szereted a gyermekeidet, megfegyelmezed őket (Példabeszédek 13,24). Tisztelniük kell a hatalmat és meg kell tanulniuk, hogy a tetteiknek következményei vannak.

A játszótéren megtanulják a gyerekek, hogyan kezeljék egymást — hogyan osztozzanak a dolgokon, és ne verjék meg Billyt csak azért, mert felmérgesítette őket. Tanítsd meg nekik, hogyan bánjanak a haraggal, hogyan gyakoroljanak önuralmat.

A valós életre való felkészítés, felszerelés legfontosabb eleme azonban az, hogy segítesz gyermekeidnek kiépíteni a kapcsolatot az Úrral, és megtanítod őket arra, hogy az Ige szerint éljenek. Ha Isten velük, ki lehet ellenük?

A mindennapi élet a valódi iskola, ami felkészíti őket a sikeres jövőre.


Jimmy és Karen Evans tanítása

Ez a tanítás a Hölgyek, beszéljünk róla! sorozat részeként íródott,
elsősorban nőknek, anyáknak, de ugyanúgy érvényes a férfiakra, apákra is.

20081108

Szellemi fegyverzet Efézus 6,11


Megigazultam Jézus Krisztusba vetett hitem által és nincsen immár semmi kárhoztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok. Nem test szerint élek, hanem szellem szerint. Én Jézus Krisztust befogadtam a szívembe és hatalmat kaptam arra, hogy Isten fiává váljak. Kijelentem, hogy nem testtől és vértől születtem, hanem Isten Szellemétől. A Szent Szellem az én szellememmel együtt tesz bennem bizonyságot, hogy én Isten gyermeke vagyok. Nem a félelem szellemét kaptam, hanem a szeretet szellemét, az erő szellemét, a józanság szellemét, a hatalom szellemét. Az Istenfélelem szellemét, a tanácsadásnak szellemét, a bölcsesség szellemét, a tudomány szellemét és az öröm szellemét.
Szeretem az igazságot és gyűlölöm a hazugságot, ezért felkent engem az Úr öröm olajával, és az Úr Szelleme van énrajtam, Aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, a foglyoknak szabadulást hozzak, a vakoknak szemeik megnyílását és szabadon bocsássam a lesújtottakat és hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. Eltörölte a parancsolatban ellenem szóló vádiratot, amely ellenem volt, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára. Kolossé 2,14
Hatalmat kaptam arra, hogy kígyókon és skorpiókon tapossak, az ellenség minden erején és semmi nem árthat nékem. Mert meg van írva, hogy Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalmat vett rajtuk. Kolossé 2,15
És most felövezem magam az igazlelkűséggel és megbocsátok minden embernek, ahogy meg van írva, elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak. Ha valaki ellen panaszom volna, miképpen a Krisztus is megbocsátott nekem, akképpen én is. És mikor most imádkozva megállok, megbocsátok, hogy az én Atyám is megbocsásson nékem. A szívemből kivetek minden neheztelést, keserűséget, sértődékenységet, érzékenységet, haragot, gyűlöletet, fölgerjedést, arroganciát, bosszúállást, rosszindulatot, rombolást, irigységet, féltékenységet, félelmeket és vetekedést. Felöltözöm a jószívűséget, az én szívem új szív, olyan, mint Jézus Krisztus szíve: szelíd és alázatos. Szellemi ember vagyok. Kolossé 3,13 Márk 11,25
Jézus nevében felveszem az igazság mellvasát. Én igaz ember vagyok, mert az Atya Jézus Krisztus igazságát nékem adta az én hitem miatt. Mert kegyelemből tart meg engem az Úr hit által és ez nem tőlem van, hanem Isten ajándéka, nem az én cselekedeteim miatt, nehogy ezzel kérkedjek. Mert azáltal lesz nyilvánvaló az Isten szeretete bennem, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten, hogy éljek Őáltala. Nem abban van a szeretet, hogy én szeretem Istent, hanem ahogy Ő szeretett minket, hogy Jézust odaadta áldozatul az én bűneimért, hogy kiszabadítson engemet a gonosz világból saját magának az Ő akarata szerint. Szívemből hiszem, hogy Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért, és feltámadott az én megigazulásomért. És felült a Mennybe az Atya jobbjára, hogy énértem közbenjárjon. Én ezért Isten igazsága vagyok ebben a világban. Megtagadok minden vádlást, kárhoztatást és hamis bűntudatot. Igaz ember vagyok, mintha sohasem vétkeztem volna. Efézus 2,8-9; 1 János 4,9-10; Galata 1,4
Jézus nevében felveszem a békesség saruját és jó hírt viszek magammal, mivel meg van írva: mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! Békességet hirdetek minden embernek, hogy béküljenek meg a közel, s távol valók Istennel. Elszakítom magamat a háborúságtól, a viszálytól, a veszekedéstől, a perpatvartól, vitatkozásoktól, érvelésektől, keserű civódásoktól. Ezekkel semmiféle közösségem nincs. Ezeket megtaposom a lábammal, a békességgel. Mert meg van írva: a békesség Istene megrontja a Sátánt a mi lábaink alatt hamar! Megtagadom az önfejűséget, az erőszakosságot, a nyugtalanságot, az idegességet. Ézsaiás 52,7; Róma 16,20
Jézus Nevében felveszem a hit pajzsát, ami teljesen megvéd a földtől a fejem tetejéig. Hiszem, hogy belőlem élő víznek folyamai ömlenek, ami kioltja az ördög minden tüzes nyilát. Mert azt mondja az Ige, hogy vannak,
akik titkon lövöldözik az ártatlant, megélesítik a nyelvüket, mint egy szablyát és gonoszul csacsognak és rossz dolgokat mondanak. De most az Isten Igéjébe vetett hitem által ezeket a beszédeket, rágalmakat, szidalmakat, kritikákat kárhoztatom a Jézus Nevében, mert ez az én örökségem. Rám csak Isten Igéje van befolyással a Szent Szellemmel egységben. Megtagadom magam körül az átkokat, a halált, a baleset szellemét. Ezen a mai napon is élek és hirdetem Isten Igéjét. Öreg koromban is üde és zöldellő leszek. Az Úr házában vagyok elültetve. Bele vagyok oltva a szelíd olajfába és ezért részesülök Isten minden áldásából. Megtagadom a varázslást, spiritiszta sátáni erőket, rontásokat a testem felett, a lelkem és a szellemem felett. Meg van írva, hogy nem fog a varázslás Jákobon és a jövendőmondás Izraelen. Róma 3,13-14; Zsolt 10,7; Zsolt 5,10-11; Zsolt 140
Jézus nevében felveszem az üdvösség sisakját, ami a reménység sisakja is. A reménység az én lelkemnek a bátorságos horgonya. Az én reménységem nem szégyenít meg engemet. Amit ma reméllek, az nekem holnap meglesz. Megtagadok minden kapcsolatot a pesszimizmussal, a csüggedéssel, a kételkedéssel, a bizonytalansággal, a szerencsétlenséggel, és a félszegséggel. Megtagadom a felejtés, a butaság, a tudatlanság, a homály, a vakság, a hitetlenség, tisztátalanság, paráznaság gondolatát. Mert megvan írva, hogy ejtsük foglyul a gondolatainkat és Jézus Krisztus engedelmességére sarkaljuk őket. És most erőt és hatalmat veszek a gondolataimon és Jézus nevében megtagadom a kesze - kusza gondolatokat. Jöjj Szent Szellem és a te tüzeddel és keneteddel söpörj ki minden salakot és mérget. Megvallom a Jézus nevében, hogy amik jók amik kedvesek azon elmélkedek. Nem vagyok feledékeny hallgatója Isten Igéjének, hanem megtartója vagyok. Olyan vagyok, mint Józsué, aki éjjel-nappal Isten Igéjén elmélkedett és az Úr vele volt mindenkor. Róma 5. 5
Jézus nevében felveszem a Szellemnek a kardját, ami Isten Igéje. Meg van írva, hogy ég és föld elmúlik, de Isten beszéde megmarad örökké. Isten beszéde olyan az én számban, mint a kétélű kard: élet, szellem, energia. Isten beszéde élő és ható öl és megelevenít. Megtagadom a világias, hiábavaló beszédeket, pletykaságot. Zsidó 4,12
Mindezek fölé fölveszem a dicséret palástját, és a Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, te depresszió, letargia, szomorúság, halál, gyász szelleme, hogy távozz tőlem a Jézus Nevében! Mert meg van írva, hogy Isten Országa öröm és én örvendezek. Meg van írva, hogy Isten a dicséretek között lakozik, ezért dicsérem Őt! Kolossé 3,16; Zsolt 107,22
Néhány erőteljes megvallás
Az én testem a Szent Szellem temploma, mely meg van váltva, meg van tisztítva, meg van szentelve a Jézus vére által. I Kor 6,19
Az én tagjaim, testrészeim az igazságnak eszközei, amelyek az Istennek vannak szánva, az Ő szolgálatára, az Ő dicsőségére. Róma 6,13
Az ördögnek semmi helye énbennem, nincs hatalma rajtam és semmilyen jogos igénye az életemben. Mindent elvégzett Jézus vére. Róma 3,23-25
Legyőzöm a Sátánt a Bárány vére által és az én bizonyságtételem által. Jelenések 12,11
Megtermem a Szellem gyümölcseit, amely: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. I Kor 6,13
ÁMEN!

Reményik Sándor Kegyelem

http://fancsali.kepeslap.com/images/452/galamb.jpg

Elõször sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erõd.

Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bûn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyû szürkeség
Tömlöcébõl nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erõ, akarat, kétségbeesés,
Bûnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szûnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

20081105

HÍVOM A CSALÁDOKAT A BIBLIA ÉVÉBEN 2008 novemberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
November:  Mindenkinek - egyénnek és családnak egyaránt - szüksége van ételre, italra, lakásra, ruházatra, az élet minősége azonban nem az anyagi javak bőségétől függ. A boldog család egyszerűségre törekszik és figyel arra, hogy a többi családnak is jusson a mindennapi kenyérből. A családok szolidáris közössége hozzájárul az életminőség növekedéséhez.

Beszélgessünk ebben a hónapban a következő szentírási szakaszról: Kiv 16, 2-30 és Zsolt, 34/33, 9-11

Amikor fenti mottónkat leírtuk, nem sejthettük, hogy a gazdasági világválság különös aktualitást ad novemberi levelünknek. Ez a válság súlyosan érinti az átlag magyar családot mindennapjaiban. Mikor gyermekeinknek nem adhatjuk meg azt, amit szükségesnek érzünk, mikor a családi békességet veszélyezteti az anyagiak hiánya, a szép elvek csak idegesítően hathatnak ránk. Mennyi idegesség, veszekedés lopakodik be otthonainkba, amikor küszködünk annak a kevésnek a beosztásáért, ami jut! Mégis beszélnünk kell néhány tisztázó, bátorító, erősítő elvről. Szentatyánk a püspöki szinódus nyitó beszédében a pénzügyi válságot is érintve arról szólt, hogy a napjainkban tapasztalható világpiaci krízis figyelmeztető jel, hogy ne hamis értékekben bízzunk. A nagy bankok összeomlása arra mutat rá, hogy a pénz is eltűnhet, és végül semmivé válhat. A látszólag központi fontosságú gazdasági, politikai és társadalmi kérdések, csupán "másodrendű" valóságok Isten igéjének, magának Istennek örök valósága mellett. Ugyanakkor egy korábbi beszédében (Marizell, 2007. szept. 8) a Szentatya arra is figyelmeztet minket, hogy "az anyagi szegénység önmagában még nem visz Isten közelébe, hiszen a szívet megkeményítheti a gazdagság utáni vágy." Tudatosítanunk kell azonban, hogy "miként az egész Szentírásból, a szegényekről szóló boldogságból is felismerhetjük, hogy Isten minden esetben különleges módon közel van a szegényekhez ... de ezt a szegénységet Krisztus kedvéért kell megélni, és engedni kell, hogy szabaddá tegyen a felebarát szolgálatára." A Szentatya friss tanításaiból három igazság hangsúlyos: a) ami a létben állandó, az az Isten, b) az anyagiak szűkössége megerősítheti bennünk a szolidaritás lelkületét, és c) mindennapi szükségleteinkben ne feledkezzünk meg Isten velünk létéről.
Engedjük, hogy a ránk nehezedő gondok segítsenek bennünket abban, hogy figyelmünk még inkább Istenre és a felebarátra irányuljon, hogy családjaink, közösségeink csoportjaink életében még inkább középpontba kerüljön a szeretet parancsa.
Hogyan segíthetünk egymásnak, hogy ezek az igaz elvek a hétköznapi gyakorlatban érvényesüljenek?
Őrizzük meg családjaink rendjét, békéjét, ne engedjük, hogy az anyagiak szűkösebbre fordulása felforgassa azt! Pál apostol elvét nagyon szem előtt kell tartanunk: "Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni" (Fil. 4,12). Mellé tehetjük a magyar közmondást is: "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!" Hála Istennek a többségünknek még nincsenek napi kenyérgondjai. Érdemes megfontolni, annak a pénzügyi szakembernek a szavát, aki kollégáját így vezette be a helyes pénzgazdálkodásba: a pénz olyan, mint az energia: nem a semmiből keletkezik, és nem tűnhet el a semmibe. Forrása van, és ha valahova elfolyik, nem veszhet el, csak átalakul más értékké. Ne költs el olyan pénzt, aminek nincsen forrása, és tartsd szemmel, hogy ami a forrásból fakad, hova folyik el! Valójában az élet minőségét nem az határozza meg, hogy milyen bőven áradó a forrás, hanem hogy mennyire van kultúránk a folyam irányítására, és mennyire tudjuk egymásra figyelve szabályozni ezt a folyamot.
Elevenítsetek fel eseteket, amikor a meglévő kevésből még arra is jutott, amire nem is gondoltatok!
Novemberi szentírási szakaszunk a választott nép boldog állapotáról szól, végre kiszabadultak az egyiptomi fogságból, szabadságuk valóságos, nincs már külső elnyomó erő fölöttük. Mégis rabokká teszi őket Isten iránti bizalmatlanságuk. Látásuk olyannyira elhomályosul, hogy visszakívánják a fizikai és szellemi rabságot: "Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába: hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?" (Kiv 16, 3) Mózes világosan látja: sem az éhes szabad ember, sem a jóllakott rab nem lehet sorsával elégedett. Az Úrhoz fohászkodik, és az Úr válaszol: "Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!" (Kiv 16,12). A nehéz helyzetben gondoljunk Szentatyánk szavára: "Isten minden esetben különleges módon közel van a szegényekhez ... de ezt a szegénységet Krisztus kedvéért kell megélni, és engedni kell, hogy szabaddá tegyen a felebarát szolgálatára."
Mikor tapasztaltátok meg Isten közelségét nehéz helyzetekben?
Figyeljünk még Szentírási szakaszunk néhány el nem hanyagolható mozzanatára:
- Azok, akik kapzsiságból, vagy akár csak bizalmatlanságból több mannát szedtek, mint napi szükségletük, pórul jártak, mert az másnapra megromlott és ehetetlenné vált. A kapzsiság és a bizalmatlanság a lélek baja, amely akadályoz bennünket abban, hogy igazán a jelenben éljünk, hogy örüljünk a mai mannának és fürjnek.
- Azt is érdemes megfontolnunk, hogy a szeretet, az egymáshoz való odafordulás nem pótolható étellel és itallal, játékkal és ruhákkal. Sokszor családjainkban észre sem vesszük, hogy nem az anyagi javak hiányától, hanem az egymás iránti szeretet és odafordulás hiányától szenvedünk.
- "A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, ... >>Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van<<". Hányszor vesszük semmibe a vasárnapot abban a reményben, hogy így anyagi gyarapodásunk nagyobb lesz! Ezzel nem csak önmagunkat fosztjuk meg a szükséges pihenéstől, hanem családunktól is megvonjuk önmagunkat, és elősegítjük családunk szétesését is. Megsínyli ezt az egyén és a család egyaránt, tehát a társadalom is kárát látja.
- A mohó mannagyüjtés mögött nem csak az Isten, hanem az embertárs iránti bizalmatlanság, is ott rejlik: Senkiben nem bízhatok, csak a magam erejében, munkájában, ügyeskedésében. Most amikor az élet elnehezedhet, fontos, hogy a rokonság, közösségek még inkább egymásra figyeljenek. Legyen bennünk készség segítő jobbot nyújtani egymásnak. Napjainkban fontos: újuljunk meg a szolidaritás lelkületében.
Milyen indíttatást ad nektek bibliai elbeszélésünk.
ADJATOK MINDEN NAP HÁLÁT A MINDENNAPI KENYÉRÉRT!

A vizsolyi biblia, 1590HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
A novemberi kérdés:    Ki volt az az asszony, aki először apostolkodott?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: november 26.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

20081005

HÍVOM A CSALÁDOKAT A BIBLIA ÉVÉBEN 2008 októberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
Október: A társadalomnak szüksége van a család nyújtotta értékekre, de fontos, hogy a társadalom is értékelje a család szolgálatait. Családbarát társadalomra van szükség, mert ha elfogy a levegő a család körül, képtelen betölteni hivatását, ennek pedig az egész társadalom látja kárát.

Beszélgessünk ebben a hónapban a következő szentírási szakaszról: Lk 19, 11-26.

Társadalom és család kölcsönhatásban állnak egymással. A család sokféle módon gazdagítja társadalmat, de családnak is szüksége van az állam és a társadalom oltalmára. Ha ezt az oltalmat a család nem kapja meg, veszít erejéből, lendületéből és kevesebbet képes csak juttatni azokból az értékekből, amelyeket csak ő adhat a nagyobb közösségnek. De ki ösztökélje a társadalmat, az államot, hogy az mindinkább családbarát legyen, ha nem maga a család? Társadalmunknak mindnyájan formálói vagyunk, felelősek vagyunk mináink kamatoztatásáért, mind a család, mind a társadalom javára. Vajon megtesszük-e, amit megtehetünk azért, hogy munkahelyünk egyre inkább élet- és családbarát legyen? Társadalmi, politikai szinten felhasználjuk-e lehetőségeinket, hogy egyre inkább családbarát környezet vegye körül családjainkat? "A család evangelizációs küldetése a keresztségen alapul és a házasság szentsége által ölt új formát. A keresztény családok evangelizációs munkája különlegesen sürgető azokon a területeken, ahol a törvénykezés vallás ellenes ... ahol a szekularizáció annyira tért hódított, hogy a vallásos életvitel már nem lehetséges. Ilyen területek általában a kommunista és a volt kommunista országok, vagy az un. első világ államai. ... A család különleges módon evangelizál. Nem a nagy beszédek és a retorikus tanítás jellemzik, hanem a mindennapi élet, az egyszerűség, a tárgyszerűség, a mindennapi tanúságtétel, a Biblia legfontosabb értékeinek átadása."(A Családok 6. Világtalálkozójára felkészítő katekézisből)

Hogyan tudatosíthatjuk egymásban, hogy felelősek vagyunk társadalmunk alakulásáért, hogy nem csak tárgyai, hanem formálói, cselekvő alanyai vagyunk a társadalomnak?

A minákról szóló példabeszéd - akárcsak a talentumokról szóló hasonlat - kapcsán a legtöbbször arról szoktunk elmélkedni, hogy Istentől kapott képességeinket, tehetségünket nem szabad parlagon hagyni, hasznosítanunk kell őket a magunk és mások javára. Valójában a példabeszéd arról is szól, hogy Isten a teremtés művébe bevonja az embert, "megajándékozza és szabadságát tiszteletben tartva meghívja arra, hogy cselekedeteivel, imádságaival, sőt szenvedéseivel is működjön együtt Ővele"(KEKK 56). A példabeszéd nemes embere, amikor szolgáinak minákat ad, meghívja őket: folytassák az ő munkáját, gyarapítsák vagyonát. Amikor pedig városok feletti hatalmat ad nekik, megosztja velük uralmát.

A haszontalan szolga csak saját magával foglalkozik, a saját vélt érdekét tartva szem előtt nem tesz semmit a közösségért. Az eredmény magáért beszél, azt is elveszti, amije volt, további lehetőséget sem kap. Hányszor halljuk a közéletben, munkahelyünkön, néha még a családban is: Megéri ez nekem? Mi hasznom származik ebből? Az önmagának élő emberben az, hogy másnak, a közösségnek jó-e, ha valamit megtesz, hogy a társadalom látja kárát, ha valamit elmulaszt, fel sem merül. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy ha uruk nem bíz minákat a szolgáira, nem tudnak hozzájárulni a közjó gyarapodásához. Ha a társadalom nem biztosítja a családok működésének anyagi és kulturális feltételeit, akkor a családok nem válhatnak termékennyé, nem tudnak a társadalom anyagi és kulturális értékeinek gyarapításához hozzájárulni. Egymásra vannak utalva: a család terméketlenné válik a társadalom támogatása nélkül, a társadalom pedig összeomlik a családok munkája nélkül.

Hogyan érvényesül családotokban, baráti, rokoni körben, közösségetekben a másokért élni elve? Mit tudtok tenni azért, hogy a társadalom családbarát legyen?

A tíz mina, ha nem is volt nagy vagyon, jelentős összeg volt, Jézus korában ennyi volt tíz napszámos száznapi bére. Az Úr nem szűkmarkú, nem ad keveset, nem kíván lehetetlent, de nem ad lehetőséget a pazarlásra sem. Vannak, akik védekezésül, mikor szembesülnek mulasztásaikkal, azt mondják, hogy nem is próbálkoztak, mert úgy látják, hogy nincs elég tehetségük, meg hogy el akarták kerülni a kudarcot. A társadalom, a politikai közbeszéd is sokszor takaródzik a "forráshiánnyal", meg sem próbálva a rendelkezésre álló lehetőségek ésszerű felhasználását. Isten a családra sokat bízott. Rábízta az élet továbbadását, a gyermekek bevezetését az emberi társadalomba, lehetőséget adott neki a föld erőforrásaival való gazdálkodásra (vö. Ter 1, 28). A keresztény családban azonban mindig tudatában vannak annak, amire Szent Pált is figyelmezette Jézus: "Elég neked az én kegyelmem" (2Kor 12,9).

Hogyan gazdálkodtak szüleitek, nagyszüleitek "mináikkal"? Idézzetek fel eseteket, példákat saját életetekből, vagy a baráti ismerősi körből, amikor kiderült: elég volt az Ő kegyelme!

Vajon meghiúsult-e az Úr terve azáltal, hogy három szolgája közül az egyik meg se próbálta kamatoztatni a rábízott pénzt? Bizonyára nem, legfeljebb késedelmet szenvedett. Az eredetileg a haszontalan szolgára bízott minákat ugyanis rábízta arra, aki már bizonyította rátermettségét, és így a várt haszon mégis bejött. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra - mondja a közmondás. Gyakran tapasztaljuk, hogy mulasztásaink, elszalasztott lehetőségeink káros következményei halmozódnak, a mulasztás pótolhatatlan, új feladatot meg nem az fog kapni, aki az eddigieket nem teljesítette. Tanítsuk meg gyermekeinket a kötelességek gondos teljesítésére már egészen kicsi korban! A tessék-lássék teljesítés, az ellenőrzés lazaságára építés szelleme súlyos károkat okoz a családon belül és a társadalomban egyaránt. Nekünk is sok nehézséget okoznak azok, akik hiányosan teljesítik kötelességeiket velünk szemben. Jézus is erre figyelmezet: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7, 12)

Mondjatok el olyan eseteket, amelyekről kiderült, a jótettre való alkalom elszalasztása káros következményekkel járt volna magatok és környezetetek számára is! Miért nehéz korunkban érvényre juttatni az elvet: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!"?

„LEGYETEK DERÉK ÉS HŰ SZOLGÁK A RÁTOK BÍZOTT ÉRTÉKEK KEZELÉSÉBEN!”

A vizsolyi biblia, 1590 HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A októberi kérdés:

Ki volt a feltámadás hírének első hírvivője?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: október 22.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

20080905

HÍVOM A CSALÁDOKAT A BIBLIA ÉVÉBEN 2008 szeptemberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
Szeptember:  A világosság fénylik, a só ízesít, a megélt hit túlcsordul. Az Isten igéjével és a szentségekkel töltekező házasság és család hivatott gazdagságának megosztására a Jézusi missziós parancs lelkületével.

Beszélgessünk ebben a hónapban a következő szentírási szakaszokról:  Mt 5, 13-16 és Mt 28, 19-20.
Eucharisztia
Mérnök barátom mesélte, hogy amikor munkája télen, decemberben vagy januárban Finnországba, a sarkkörön túli munkahelyre szólította, mennyire nehéz volt elviselnie a néhány órára korlátozódó nappalt. A nap tíz óra körül kelt fel, és nem sokkal dél után, egy óra tájban már le is nyugodott. Dolgozni lehetett, sőt kellett a mesterséges fényben is, ráébredt azonban, hogy amíg itthon természetes dolog a nappali világosság, ott mások munkája, gondoskodása nélkül a nap nagy részében sötétségben kellene tapogatóznia. Isten teremtette a napot, a világosságot, de teremtő munkájából részt enged az embernek is, amikor az emberre bízza az éjszakai sötétség eloszlatását. Az ember nem saját világosságát terjeszti. Valójában nincs is ilyen. Thomas Merton Élet és életszentség c. művében Jézus két szavát idézi: Én vagyok a világ világossága (Jn 8, 12) és Ti vagytok a világ világossága (Mt 5, 14). Rezignáltan teszi hozzá, talán azért van olyan sötét a világban, mert mi vagyunk a világ világossága. Az ember annyiban képes világossággá válni, amennyiben befogadja Krisztust, a világ világosságát. Egy keresztény család annyiban képes tájékozódási ponttá, világossággá lenni, amennyiben a családtagok egyenkint készek befogadni Krisztus világosságát. Szentatyánk egyik Sydney-i beszédében mondta: „Isten egyetlen szeretetében való részesedés nem érdem és nem jutalom kérdése, egyszerűen ajándék. Annak részéről, aki kapja, egy választ várnak: "Elfogadom!" És ezzel fölfoghatunk valamit abból a mélységes misztériumból, ami a keresztény lét.” Krisztus a világ világossága. Hogy világossággá lehessünk, alapvetően egyetlen dolgunk van: készséggel kimondani: elfogadom! Így valósul meg Jézus állítása: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5, 14); így teljesül kérése is: „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” (Mt 5, 16)
Hogyan válhat családunk, család-csoportunk Krisztus világosságának hordozójává, hogyan élhetnénk jobban a rendelkezésünkre álló kegyelmi eszközökkel?
Sokáig titok volt számomra, mit is jelenthet Jézus ajkán az ízetlen só képe. Egy kommentár szavai sejtetni engedik, mi is az az ízét vesztett só. A Jézus korabeli ember sokszor találkozott szerves anyagokkal szennyezett sóval. A szerves anyagok kémiai folyamatot indikáltak, ezek ízetlenné tették a sót. Ízetlené válik ajkunkon a szó, ha nincs mögötte hiteles élet, ha kettős szívűek vagyunk, ha Isten országától idegen dolgokat dédelgetünk bensőnkben, ha ellentmondás van a szülő szava és tettei között. Jézus tanítványait a föld sójának nevezte, vagyis olyanoknak, akik széppé, élvezhetővé tudják tenni az életet. Az ízét vesztett só is, szó is hatástalan. A színtelen, örömet nem nyújtó tanítóra senki sem figyel szívesen. A rideg utasítgatás, a kötelességek robotszerű végrehajtatása nem vonzó sem otthonunkban, sem azon túl. A ridegen szigorú légkörben nevelt gyerekek nemritkán „kitörnek”, minthogy nem láttak és találtak örömöt az otthoni életben.
Melyek azok az életünket terhelő következetlenségek, melyek miatt sokszor ízetlennek jelenünk meg a társadalom előtt? Hogyan lehetnénk környezetünknek még inkább jó ízt adó só?
Szentírási helyünk egy harmadik képről is szól: a hegyre épült városról. A város, melyben sokan laknak, akkor működik jól, ha az elöljárók és a polgárok tudnak együttmunkálkodni, ha polgár a polgárral közösséget alkot. Gyakran látunk a helységnév alatt ilyen feliratot is: Partnervárosaink. A partnervárosok figyelnek egymásra, közösséget alkotnak. Nem szabad, hogy elsikkadjon bennünk a hegyre épült város képe. Diaszpóra helyzetünkben létfontosságú, hogy családjaink intenzíven kapcsolódjanak plébánosukhoz, plébániai közösségükhöz, hogy családjaink elinduljanak egymás felé, oltalmat, biztonságot nyújtva egymásnak és hogy együttesen lehessenek hiteles jelei annak, hogy a jézusi házasság- és családeszmény élhető, jövőt hordozó érték. Legyünk leleményesek és kezdeményezők. Az azonos értékrendű családok merjék megszólítani egymást, merjenek találkozni egymással, olvassanak közösen szentírást, beszélgessenek közösen egy-egy téma fölött, váljanak egy-egy család-csoport kristályosodási pontjává.
Értékeljétek kapcsolatotokat a plébániával, más keresztény mozgalmakkal, családcsoportokkal, egyházmegyei kezdeményezésekkel!
„Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! ... Én veletek vagyok a világ végéig.” (Mt 28, 19-20). A keresztény nem önmagáért keresztény. A szentségi házasságban élő házaspárok a szentség kiszolgáltatásakor mintegy fölszentelést kapnak arra, hogy tanúk - só, világosság, hegyre épült város - legyenek. A megélt kereszténység nem csupán az én üdvösségemet szolgálja, hanem mások üdvösségét is. Világosságot nem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék. II. János Pál pápa fáradhatatlanul hangsúlyozta: a keresztény család az első evangelizációs team, vagyis nem csak tárgya, hanem alanya is az evangelizációnak. Házas- és család-csoportjainknak nagyon kell vigyázniuk, nehogy csupán önmagukra figyelő tea-klubbá silányuljanak. Ha egy tónak nincs frissítő forrása és elvezető patakja, vize megposhad, és a tó lassan kiszárad. Keresztény házasságainknak és házas csoportjainknak nagy kísértése, hogy feledjék missziós felelősségüket, és pusztán önmaguk szórakoztatására jöjjenek össze. Ne féljünk missziós felelősségünket megélni, nem vagyunk egyedül, Ő ígérete szerint velünk van.
Csoportunk vagy családunk milyen missziós kezdeményezésre tud visszaemlékezni?
LEGYETEK KRISZTUS TANÚI: A VILÁG VILÁGOSSÁGA, A FÖLD SÓJA, HEGYRE ÉPÜLT VÁROS!

A vizsolyi biblia, 1590HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
A szeptemberi kérdés:    Milyen állatokat itatott meg Rebekka a kútnál?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: szeptember 24.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

20080805

HÍVOM A CSALÁDOKAT A BIBLIA ÉVÉBEN 2008 augusztusában

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
Augusztus:  A keresztény házasság és család lelki tápláléka Isten igéje és a szentségek. Vajon mennyire élünk az Isten adta ajándékok lehetőségével? Vajon arányban áll-e az anyagi szükségletekre irányuló erőfeszítésünk a szellemi töltekezésre fordított energiánkkal?

Ebben a hónapban három bibliai helyet választottam beszélgetésünk tárgyául:  Jn 6,30-40; Mt 25, 1-13 és Zsid 4,11-13.
Eucharisztia
A kenyérszaporítás után újabb csodajelet kívánó zsidóknak a kafarnaumi zsinagógában Jézus megvilágítja: még ha a manna a „mennyből” jött is, akkor is csak földi táplálék volt. Az ember többre éhezik, többre van szüksége. Az a nagyobb ajándék, amelyre szükségünk van „az Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak. … Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” (Jn 6. 33-35)
A mai „próféták” az embereknek általában kenyeret ígérnek, és cserébe elvárják, hogy – még mielőtt ígéretüket beváltanák - feltétlenül támogassák őket. Azzal már senki sem törődik, hogy a teljes emberi élethez nem elég csak jóllakni, az alapszükségletek kielégítése személyi méltóságából következően megilleti az embert. Mivel az ember a test, a szellem és a lélek egysége, alapszükségletei e hármas egységre irányulnak. Fontos tehát kielégíteni az élettani szükségleteket (élelem, ruházat, lakás, stb. iránti igényt), a biztonság iránti igényt (hogy védettek legyünk a bűnözéssel, időjárással, háborúkkal, járványokkal, vadállatokkal, stb. szemben), a környezetünkkel való harmónia és a kölcsönös szeretet utáni vágyat, valamint azt a szükségletünket, hogy megbecsüljenek, hogy hasznosnak, mások számára fontosnak érezhessük magunkat. De nem feledkezhetünk meg az embernek arról a vágyáról sem, amellyel önmagán és a teremtett világon folyton felülemelkedve a végső valóság megragadására, megközelítésére törekszik. Ez a transzcendencia iránti vágy: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” (Szent Ágoston)
Alapszükségleteink jellemzője, hogy egyik sem helyettesíthető a másikkal. Egyes szükségleteket „felkorbácsol” bennünk a reklámipar, a média, másokról szinte tudomást sem veszünk. Mindennapi küzdelmeinkben háttérbe szorulnak a lelki-szellemi igények, legfőképpen a transzcendencia; a perifériára sodródik Isten utáni vágyunk, mintha ez felesleges, vagy mellékes lenne. II. János Pál pápa a családokhoz intézett levelében írja: „Az imádságban és az imádság által fedezi föl az ember a legegyszerűbben és a legmélyebben a maga sajátos személyiségét: az emberi »én« az imádságban fogja föl a legkönnyebben személyvoltának mélységét. … legyen Isten egész népe és minden egyes »családi egyház« egy szüntelenül imádkozó kórus! Ebből az imádságból részesedjenek azok a családok is, melyek nehézségekkel küzdenek vagy veszélyben forognak, melyekbe befészkelődött a bizalmatlanság és a megosztottság, s még azok is, melyeket rendellenes állapotban lévőknek nevezünk.” (Gratissimam sane, 4,5)
Sajnos a családban, a gyermeknevelésben, a házastársi kapcsolatban alig figyelnek a lelki alapszükségletekre. Ne feledkezzünk el alapszükségeinknek erről a fontos dimenziójáról! Ebben segíthet Isten igéjének figyelmes olvasása és az Eucharisztia vétele, tisztelete. A szentírás évét meghirdető alapleveleinkben már szóltunk a családi szentírásolvasás értékéről, formáiról, jelentőségéről.
Már túl vagyunk a Szentírás évének kétharmadán. Hogyan fordítottuk csoportjaink, családjaink hasznára a kegyelmi esztendőt? Osszátok meg pozitív élményeiteket a Szentírás évével kapcsolatban!
A június 22-én Québec-ben véget ért 49. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén a szentbeszédet XVI. Benedek pápa a technika segítségével mondta el Rómából. Hangsúlyozta: az Eucharisztia a legnagyobb kincsünk, az Egyház cselekményének csúcspontja. Kell, hogy mind szorosabban ragaszkodjunk az Oltáriszentséghez, és amikor szentáldozáshoz járulunk akkor Krisztussal, és Benne minden közösség forrásával, a Szentháromsággal egyesüljünk! Az Eucharisztia erősít bennünket abban, hogy egy új, emberibb és élhetőbb társadalmat építsünk, amelyhez a szolidaritás lelkülete is hozzá tartozik. Az Eucharisztikus Kongresszus egy másik beszédében a szónok hangsúlyozta: a 20. sz.-ban Európában rendkívül sok igazságtalanság, embertelenség volt, ez folytatódik a 21. sz.-ban is. Az Eucharisztia az élet szentsége, központi szerepet kell tehát kapnia, hogy emberi társadalommá formálja a világot. Engedjük, hogy az Eucharisztia élő hús szívre cserélje megkövesedett szívünket! Az Eucharisztia maga a szeretet, Isten tökéletes szeretetének kinyilatkoztatása. Az Eucharisztiában Krisztus az Atyának áldozza fel önmagát, hogy nekünk új életet ajándékozhasson. Kortársaink embereket áldoznak fel a mai bálványoknak, a hatalomnak, a dicsőségnek, a nyereségnek és a gyönyörnek. Ez mások kifosztásához és az emberiség hanyatlásához vezet. Ha már az imádság lelki emberré formál bennünket, mennyivel inkább alakít az Eucharisztia vétele, a szentségimádás, vagy ha nincs módunkban áldozni, az un. lelki áldozás, amely a vágyódás által hoz kapcsolatba a szentségi Krisztussal.
Hogyan valósul meg családunkban, családcsoportunkban az Oltáriszentség tisztelete? Hogyan találtok alkalmat, időt a szentségimádásra? Milyen élményeket, tapasztalatokat tudnátok megosztani szentségimádásról, szentmisékről, szentáldozásokról?
Amikor az Úr Jézus arról beszél, hogy nem tudjátok sem a napot, sem az órát, nem fenyegetni akar, hanem a lét mindennapi realitására figyelmeztet. Mindnyájan veszítettünk el már rokont, jó barátot ismerőst egyik napról a másikra. Jézus erősíteni szeretne minket: éljünk felelősen a jelenben, hogy létünk pillanatait egyre mélyebb intenzitással élhessük meg. A szentírás és az Eucharisztia szüntelen erőforrás ehhez az intenzív élethez, ha nem lesz rutinná, nem válik formálissá, ha Istennel való találkozás őszinte vágyával ütjük fel a Bibliát, lépünk az Oltáriszentség elé. Korunkban, amely szívesen hisz a lélekvándorlásban, nem árt szem előtt tartanunk Jézus szavait, amelyekkel egyszerre figyelmeztet minket a lét egyszeriségére, ugyanakkor sejteti azt a távlatot is, amely erőt ad ahhoz, hogy helyesen éljük meg életünk pillanatait, hogy éberek legyünk felismerni a szeretet tetteinek lehetőségeit házasságban, családban, közösségeinkben.
Osszatok meg élményeket, amikor tudtatok élni a pillanat lehetőségével, vagy jól esett, hogy a mellettetek lévők közül valaki felismerte pillanat kihívását! Mi segíthet éberségünk megőrzésében, ha egy-egy nagy eseményre hosszasan kell várakoznunk?
MERÍTSETEK GYAKRAN A SZENTÍRÁS ÉS AZ EUCHARISZTIA KIFOGYHATATLAN ERŐFORRÁSÁBÓL!

A vizsolyi biblia, 1590HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
Az augusztusi kérdés:    Melyik példabeszédben szerepel Isten, mint asszony?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: augusztus 27.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke


20080705

HÍVOM A CSALÁDOKAT A BIBLIA ÉVÉBEN 2008 júliusában

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
Július:    Amint a megfogant élet, úgy az elaggott élet is teherként jelenik meg sokak tudatában. Keresztény gondolkodásunkban méltósága van az embernek, amely a létéből, Isten képmásságából fakad, függetlenül életkorától, egészségi állapotából. Egyházunk a három nemzedék együtt-munkálkodására hívja a családot. Nem megengedhető, hogy az idősödő ember kirekesztődjék a családból. A Biblia tanúsága szerint az Úr sokszor idős emberek által tett a jövőért.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: Préd 4,8-12; és Rút 1,7-18.

Nemrégiben egy "felvilágosult" fiatal azt fejtegette nekem, hogy ő nem igényli mások szeretetét, szereti ő annyira magát, hogy az neki éppen elég. Pedig akit nem szeretnek, és aki másokat sem szeret, az magára marad, jóban-rosszban egyedül lesz. A családban, emberek között élve is lehet az ember magányos, ha a családtagok együttműködését csak az érdekek vezérlik. Gyakori, hogy érett emberek elmondják, milyen sokat kaptak nagyszüleiktől, milyen jelentősen járultak ők hozzá egyéniségük kialakulásához. Az unokák örömében, gondjában-bajában való részvétel pedig minden nagyszülő számára öröm és gazdagodás. Szomorú az olyan gyerek sorsa, aki nem ismerheti meg a családi közösség melegét, az összetartozás erejét. Individualista emberré válik, és majd - minta hiányában - a saját családjában is, ha lesz ilyen, a magány lesz uralkodó. Nehezen fogja megérteni Ady Endrét: "Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié, / Lennék valakié."

A generációk közötti szolidaritás nélkül a társadalom atomizálódik. Sokan gondolják úgy, hogy az "öregekre" már nincs szükségük sem anyagilag, sem szellemi értelemben, hiszen örökké hangoztatott emlékeik érdektelenek, a gyerekekkel pedig elavult elvek szerint foglalkoznak. Hányszor hallunk olyan szülőkről, akik rájöttek, hogy nem egymásnak valók, ezért gyermekeik testi-lelki érdekeit figyelmen kívül hagyva, velük szolidaritást nem vállalva elválnak. Az is megbontja a generációk összefogását, ha a szülők addig várnak a válással, amíg gyermekeiknek "már nincs szükségük" rájuk. A megözvegyült, esetleg gyermektelen meny is családtag marad, nem a jog, hanem a szív szabályai alapján.

Rút könyvében, ebben az ószövetségi elbeszélésben egy család történetéről olvashatunk. A megözvegyült meny nem akarja elhagyni ugyancsak megözvegyült anyósát. Nem lenne kötelessége, elmehetne és találhatna magának új férjet, mégis anyósával marad, vállalja annak nehéz sorsát. A szeretet vezérli, nem a korábban elképzelt, magának szánt jövőt hajszolja. Elfogadja a helyzetet, Isten rendelését, és szorgalmasan dolgozik kettejük megélhetéséért. A polgári családjogi szabályok ma sem írnak elő a megözvegyült menynek semmiféle kötelezettséget anyósával szemben, az anyós sem tartozik semmivel megözvegyült menyének.

Idézzétek fel, milyen, ajándékokat kaptatok a generációk együttéléséből! Mennyiben felelősek a családtagok egymásért? A válás és újraházasodás esetén adódó fonák rokoni helyzetekben mi segít fenntartani a szolidáris rokoni kapcsolatokat? Idézzetek fel eseteket a családból, rokoni, ismerősi körből, amikor sikerült a generációk közötti szolidaritást "válsághelyzetek" ellenére fenntartani!

Tacitus azt írja Hannibálról, kiváló parancsnok volt, mert ifjú korában megtanult engedelmeskedni. Fiatalon tisztelte és elfogadta feljebbvalóit, és később, mikor ő volt a feljebbvaló, mert tudta, milyen alattvalónak lenni, megadta a tiszteletet azoknak, akiknek parancsolt. Minden ember Isten képmása, ez pedig olyan páratlan méltóságot ad, amely feltétlen tiszteletet érdemel. Nincs olyan ember-csoport, olyan emberi helyzet, olyan emberi életkörülmény, amely méltatlan lenne erre a tiszteletre. Mennyi ígéret rejlik egy éppen csak megfogant életben, és milyen felemelő feladat ezeket az ígéreteket segíteni valóra válni! Mennyi küzdelem áll egy aggastyán mögött, és milyen nagyszerű támogatni őt a végső boldogság felé vezető útján! A generációk láncolatában törést okoz, ha hiányzik a tisztelet akár lefelé, akár felfelé. Ezért fontos, hogy a gyermekek lássák, szüleik tisztelik, szeretik a nagyszülőket, gyengeségükben is önzetlenül támogatják őket, de épp ilyen fontos az is, hogy a gyermekeknek megadják a nekik is kijáró tiszteletet.

Hogyan használhatjuk fel gyermekkori, beosztotti tapasztalatainkat korunk gyors változásai ellenére szülővé, főnökké válva? Mi óvhat meg attól, hogy a gyermekeink iránti tisztelet majomszeretetté váljon? Mi segít tisztelni Isten képmását az elesettben, a fogyatékosban, a betegben?

A Prédikátor egyszerű és világos szavakkal ecseteli, milyen érték a társadalomban az összefogás: "jaj a magányosnak, mert ha elesik, nincs, aki felemelje!" Pilinszky János írja: "Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. 'Uram, Uram, miért hagytál el engem!' - ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan büntetlenül és bűntelenül." A csak önmagáért való élet értelmetlen, ha nincs, akinek szeretetet adhatnánk, akitől szeretetet kaphatnánk, üressé, céltalanná válnak napjaink. Ennek fordítottja is igaz, szeretet nélkül a közösségben sem élhetünk kiegyensúlyozottan. "Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne." (Lev Tolsztoj)

Miben különbözik a magány az önállóságtól? Idézzetek fel családi, baráti, ismerősi körből eseteket, amelyekben az önzetlen másokra figyelés tartós örömöt adott! Hogyan segíthet közösségetek az egyedül maradt ember magányának feloldásában?
„TISZTELJÉTEK ÉS SZERESSÉTEK AZ ISTEN-KÉPMÁS EMBERT, LEGYEN BÁRMILYEN ÉLETHELYZETBEN, CSALÁDBAN, VAGY EGYEDÜL”

A vizsolyi biblia, 1590 HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A júliusi kérdés:

Ki volt az az asszony, aki Izrael népének bírája volt?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: július 19.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke