20101118

Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni?

Egyszer autóstoppal utazva hallgattam, ahogy a vezető csábítgatta nőutasait. Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni? Elkomolyodott, bevallotta, éppen most válik a felesége az ilyen dolgok miatt, nem tudja, mi lesz a gyermekeivel. És megérte? Kérdeztem. Csak sóhajtott: Nem, de így szoktam meg. – Mernél ezzel a bibliai mezítelenséggel állni családod, barátaid, az emberek elé? Gondold és köszönd meg: ilyennek, ilyen ártatlannak, lelked, gondolataid, vágyaid ilyen mezítelenségére teremtett Isten. Mivé tetted bizalmának ezt a csodáját?
Uram, köszönöm, hogy úgy teremtettél, hogy arra rendeltél, hogy ilyen őszinteséggel, lelkemnek ilyen mezítelen tisztaságával álljak eléd és embertársaim elé. Bűnbánattal vallom, nem vagyok rá képes. De segíts, hogy előtted és önmagam előtt hazugság nélkül állhassak meg, ne próbáljam takargatni szégyenemet. És segíts, hogy legalább a házasságom legyen olyan tiszta, legalább otthon ne kelljen hazudnom, legalább ott lehessek mindig őszinte, s ne takargassam szégyellnivaló dolgaimat amúgy is átlátszó fügefalevelekkel. Áldd meg otthonomat, magamat és házastársamat is igazi őszinteséggel, a szeretet tisztaságával, hogy képesek legyünk ezt a csodás ajándékodat romlatlanul adni tovább gyermekeinknek. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Nincsenek megjegyzések: