20110831

Szemünk fénye a gyermek – vagy a házastárs?

David Code protestáns lelkész és családterapeuta új könyvében azt hangsúlyozza, hogy azokban a családokban, ahol a szülők elsősorban egymásra figyelnek és harmonikus házasságra törekszenek, a gyermekek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint azokban, ahol a gyermek áll a középpontban.

A kétgyermekes Code szerint nem létezik konfliktusmentes házasság. „Sok házaspár úgy véli, ha nem veszekszenek, minden rendben van." Ám ha nem néznek szembe a problémákkal, előbb-utóbb kerülni kezdik őket – és egymást. „Egyre többet számítógépeznek, dolgoznak, hozzák-viszik a gyerekeket, mellettük alszanak, és remek kifogásokat hoznak fel, miért nem kívánják a házastársi együttlétet." Az elkerülő viselkedés feszültséget, szorongást okoz, ami a gyermekeknek is árt. „A házasságban nem lehet eltitkolni a feszültséget. A gyerekek mindent érzékelnek. A szülők akaratlanul is a gyerekekre terhelik szorongásukat, a gyerekeken pedig orvosi vagy érzelmi tünetek jelennek meg" – mutat rá a szerző.

„A gyermeknevelés legnagyobb téveszméje az, hogy nevelésünk annál sikeresebb lesz, minél több figyelmet szentelünk gyermekünknek. A felmérések ezzel szemben azt mutatják, hogy a szülők ma több időt töltenek gyermekeikkel, a gyermekek mégsem lettek boldogabbak, önállóbbak, sikeresebbek – sőt mintha bizonytalanabbak, követelőzőbbek és boldogtalanabbak lennének." A megoldás – az ösztönös szülői hozzáállással szemben – így hangzik: aki boldog gyermekeket akar nevelni, annak a házassága legyen a legfontosabb, s csak utána következzenek a gyermekek!

„Fontosnak tartjuk a házasságot, de nem annyira, mint a gyerekek igényeit. Ezért aztán nem tápláljuk, nem öntözzük, s így szép lassan tönkremegy – s mire észrevesszük, hogy hibáztunk, már késő. Ráadásul nemcsak házasságunkat veszítjük el, hanem gyerekeink leendő házasságához is rossz példát adunk, hiszen magukba szívják az otthoni feszült légkört, és ők is ilyet teremtenek majd maguk körül" – figyelmeztet a szerző.

A megfelelő fontossági sorrend betartásával a nevelés másik csapdáját, az elkényeztetést is elkerülhetjük. „Elkényeztetésről akkor beszélünk, amikor a szülő elvégez olyasmit a gyerek körül, amit maga is meg tudna tenni, sőt meg is kellene tennie. Azt hisszük, ezzel segítünk rajta, pedig erről szó sincs. Túldédelgetjük és túldicsérjük az édes kicsikét, míg el nem hiszi, hogy tényleg ő a világ közepe. Nem tanul meg másokkal együttműködni, és házastársa, leendő főnökei nem bírják majd elviselni" – mondja Cone, beismerve, hogy ezen a téren maga is sok hibát követett el.

Ma a legtöbb családban a gyerekek az elsők, a házasság fenntartása jóval kevésbé fontos. Pedig hosszú távon a kis változtatások is – a nap csúcsainak és mélypontjainak megbeszélése, a gyerekek lefektetése után tévézés helyett séta kettesben, testi gyengédség – sokat jelenthetnek. Évek távlatában ezen is múlhat, hogy egyetemet végez-e a gyerek, elválik-e, netán lelkileg sérült gyermekei lesznek-e – idézi a szakembert a boston.com cikke.

Magyar Kurír

Nincsenek megjegyzések: