20061005

HÍVOM A CSALÁDOKAT és küldöm 2006 októberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a családi élet mellett álltok!
Októberben:   küldöm a családokat a közéletbe, a politikai, társadalmi életbe. Mi, keresztények nem különülhetünk el a társadalomban, nem alkothatunk különálló szigetet. Keresztényként veszünk részt a társadalmi-politikai életben, a keresztény erkölcs alapján szilárdan állva mutatunk példát az állampolgári kötelességek teljesítéséről. A családpolitika alakításában aktív szerepet vállalunk, ha kell, felemeljük szavunkat a nyilvánosság előtt.
Sokszor hasonlítjuk korunkat az őskeresztény időkhöz. A társadalom erkölcsi alapjai akkor is ingatagok voltak, a többség élete célját csak a hatalom, vagy az anyagiak megszerzésében látta, nem tisztelték az ember személyi méltóságát. A keresztények, akik másban látták az élet értelmét és célját, hajlamosak voltak elkülönülni, bezárkózni a saját közösségeikbe. Szerettek volna elveik szerint élni, és attól féltek, hogy a pogányokkal való érintkezéstől megfertőződhetnek. Szent Péter figyelmezteti is őket: "Szeretteim, kérlek titeket, ... tanúsítsatok jó magatartást a pogányok között. ... Engedelmesek legyetek tehát minden emberi teremtménynek az Úrért, akár a királynak, mint legfelsőbbnek, akár a helytartóknak, mint akiket ő a gonosztevők büntetésére, a jóknak pedig dicséretére küldött." (1 Pét 2,11-15) Jézus sem tette kétségessé, hogy tanítványainak a világban kell élniük: "Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól" (Jn. 17,15), sőt, felelősségükre is rámutatott: "Ti vagytok a föld sója. ... Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5, 13-14)

A keresztények ma sem vonhatják ki magukat az evangéliumi igazságról és értékekről való tanúságtétel alól, ki kell venniük részüket a társadalom formálásából. "Az állampolgárok kötelessége, hogy a társadalom java érdekében nyújtsanak segítséget a polgári hatalomnak az igazság, az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság szellemében. A haza szeretete és szolgálata a hála kötelességéből és a szeretet rendjéből következik. A törvényes hatóságok iránti alárendeltség és a közjó szolgálata megkívánja az állampolgároktól, hogy betöltsék szerepüket a politikai közösség életében." (KEK 2239)

A családi közösséget korunkban minden más intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra sokféle, mélyreható és gyors változásai. "A családok helyzete sok nép körében nagyon nehéz, sőt teljesen elítélendő: a törvények és intézmények igazságtalanul nem vesznek tudomást a családok és az emberi személy elidegeníthetetlen jogairól, s a társadalom nem csupán nem szolgálja a családot, hanem erőszakosan ellene van a család javainak és elsődleges igényeinek. Ezért a család, amely Isten terve szerint a társadalom alapvető sejtje, ... a társadalom áldozatává lesz, mivel a társadalom - igazságtalan megnyilatkozásai révén - késlekedik és mulasztásokat követ el a segítségnyújtásban." (FC 46) De hát ki más képviselhetné jobban a családot, mint a család maga? Annak a családnak, amely az evangélium szellemében él, kisugárzása nem áll meg a család küszöbénél; a családtagok oda fordulnak egymáshoz, és a családok is elindulnak egymás felé. Vállaljunk tehát szerepet a társadalomban, a közéletben, szolgáljuk a közjót, a családok ügyét, hiszen ez a társadalom és a család közös érdeke. Védjük a család értékét, ébresszük a szolidaritást, erősítsük a férfi és női identitást, folyjunk bele a jogalkotásba, védjük az életet, feladatunk az állam és a társadalom felé tudatosítani, védeni a jogos igényeket. Segítsük a politikusokat, hogy megértsék: a család szolgálata a közjó szolgálata. A család elutasításának ideológiája élet és jövőellenes, senkinek sincs joga lerombolni a jövőt. A keresztény család nem lehet közömbös a társadalom iránt, nem engedheti meg, hogy feje tetejére álljon a világ. Fontos, hogy az igazi család a társadalomban jelen legyen, mert amit nem látnak, arról könnyen elhiszik, hogy nincs. Társadalmi jelenlétünk gyógyíthatja korunk gyengeségét. Az ember elvesztette képességét, hogy a jót és a rosszat megkülönböztesse, csak a maga - sokszor torz - elképzelését fogadja el.

A liberális jogalkotás a személy autonómiáját a közjó fölé emeli, pedig ahol a közjónak nincs becsülete, ott a családnak sincs. A közjónak nem csak anyagi dimenziója van, hanem erkölcsi is. Közjó a szeretet, a becsület, a hűség és a személyi méltóság előtérbe állítása, az élet feltétlen tisztelete és védelme.

Ha a jószándékú emberek nem találnak egymásra a család védelmében, akkor nagy kár keletkezik, hisz a társadalom a családra épül. Korunk problémája, hogy a különböző nézetek között nincs valós párbeszéd, legfeljebb a süketek párbeszéde, mindenki a magáét hajtogatja. Ne féljünk jelen lenni társadalmunkban! XVI. Benedek pápa ismételten hangsúlyozza a párbeszéd fontosságát, hogy közösen találhassunk rá azokra az értékekre, amelyekre a holnap társadalma felépülhet. Akik felelősséget éreznek a társadalomért, tudják, semmi sem lehet fontosabb, mint a család értékeinek újra felfedezése, márpedig szilárd társadalom csak igaz értékekre épülhet.

A család nem epizódszereplő az állam és a társadalom életében. Ő biztosítja a munkaerő reprodukcióját, a kapcsolattartás képességét a közös cselekvésre. Képzeljük el, milyen lenne az állam és társadalom család nélkül! Ki tanítaná meg az embert felelősségre, szeretetre, nagylelkűségre, szolidaritásra, az igazi szabadságra? Az Ember Tragédiájának tizenkettedik színében Madách szörnyű képet fest elénk egy család nélküli társadalomról, melyben a legfontosabb a lélektelenül, egyhangúan folyó munka. Család nincs, a nők és a gyermekek sorsát a hatóság intézi. A nő anya-szerepe csak addig tart, ameddig a gyermekeknek erre biológiailag szüksége van, utána anyjuktól elszakítva "közös növeldébe" küldik őket, a nőket pedig újra kiárusítják, hogy új munkaerőt termeljenek. A gyermekét szerető, hozzá ragaszkodó nőt idegbetegnek minősítik. A párkapcsolat feltétele, hogy adottak legyenek a munkaképes utódok létrehozásának feltételei, az érzelmi szempontok nem számítanak: "Rajongó férfi és idegbeteg nő: Korcs nemzedéket szűl, ez nem helyes pár ... kórházba őket!" Az emberi személy méltóságának és a család értékhordozó szerepének semmibevétele ilyen társadalmat eredményez. Küzdjünk ez ellen, talán még nem késő!

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha már házasok vagytok: Milyen lehetőségeitek vannak környezetetekben arra, hogy a keresztény család társadalmi jelenlétét erősítésétek? Milyen károk fakadnak abból, hogy jelenlétünk nem megfelelő a társadalomban? Hogyan erősíthetjük a családok pozícióját a társadalom és a politika szintjén? Milyen tapasztalataitok vannak a családok összefogásának sikeréről? Hogyan tudjátok érvényesíteni a családi jogaitokat?

Ha még házasság előtt álltok: Hogyan tudjátok erősíteni a keresztény értékek jelenlétét az írott és elektronikus sajtóban? Milyen családképet láttok megjelenni a médiában? Hogyan tudjátok a társadalomban erősíteni az emberi személy tiszteletét, a nő méltóságát, a férfi identitását, az élet szépségét? Hogyan tudnátok hatékonyabban vonzóvá tenni a keresztény módon megélt szerelem és házasság értékét és szépségét?

Hívom és küldöm a családokat, hogy legyenek Isten országának megjelenítői a közéletben és a társadalomban.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke