20060505

HÍVOM A CSALÁDOKAT és küldöm 2006 májusában

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a családi élet mellett álltok!
Májusban:   küldöm a családokat azokhoz, akikkel munkahelyükön naponta érintkeznek. Munkatársainkat a legritkább esetben tudjuk megválogatni, világnézetük, a családról, házasságról, boldogságról való gondolkodásuk nem feltétlenül hasonló a mienkhez. Merjünk mindig hűek maradni, se tréfálkozva, se megalkuvásból ne adjuk fel elveinket. Tegyünk tanúságot arról, hogy a szentségi házasság kegyelmeiből merítve, házastársunkkal eggyé válva szép és örömteli legyen életünk akkor is, ha küzdelmeink vannak.
Egy munkahelyi vezetőnek nem sokkal az után, hogy átvette nyugdíjba vonult elődjétől hivatalát, nehéz döntést kellet hoznia. Felismerte, hogy az üzem túlélése érdekében olyan átszervezést kell végrehajtania, ami munkatársainak, beosztottjainak nem tetszik, nincs kedvére. Amikor elődjéhez fordult problémájával, az azt tanácsolta, hogy semmit se azért tegyen, hogy a beosztottjai szeressék, elismerjék őt. "Cselekedj mindig lelkiismereted szerint. Elég, ha a munkatársaidat te szereted!" Ezt az elvet tekinthetjük minden munkatársi kapcsolat alapjának. Közeledjünk munkatársainkhoz, főnökeinkhez és beosztottjainkhoz egyaránt igazi, őszinte felebaráti szeretettel, feladatainkat pedig végezzük lelkiismeretünk szerint.

A családdal foglalkozó irodalomban gyakori téma a család és a munkahely viszonya. Fontos, hogy minél több időt és energiát tudjunk szentelni családunknak, és ugyanakkor értékes hozzájárulást adjunk a társadalom összteljesítményéhez, miközben munkatársainknak értékes kollégái vagyunk. Örökös belső vívódása ez minden családban élő, dolgozó embernek. Munkahelyünkhöz, munkatársainkhoz való viszonyunk nem csak a munkaidő atmoszféráját határozza meg, hanem visszahat a család légkörére is. Munkahelyünkről, munkatársainkról folytatott hitvestársi beszélgetéseink sokat segíthetnek abban, hogy egészségesek lehessenek kapcsolataink mind a családban, mind a munkahelyen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy munkahelyünkön felgyülemlett mérgünket, bosszúságainkat odahaza töltsük ki. Házassági egységünk túlnő az otthon falain, munkahelyi teljesítményeink, helytállásunk mögött ott rejtőzik házastársunk támogató figyelme is. Jól szemlélteti ezt egy kortárs Nobel-díjas fizikus vallomása, aki kitüntetése átvétele után így nyilatkozott: "A Nobel-díj fele feleségemet illeti, noha ő a legelemibb fizikához sem ért. Nélküle nem juthattam volna idáig."

Munkahelyünkön, épp úgy, mint otthon is, legyünk lelkiismeretünk szerint cselekvő emberek. "Munkát végezve kell az embernek megszereznie mindennapi kenyerét, ugyanakkor munkájával mozdítja elő a (...) fejlődést, különösen pedig a társadalom - amelyben testvéreivel együtt él - erkölcsi és kulturális életének folyamatos kibontakozását. (...) Az ember - akit Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, és aki azt a feladatot kapta ebben a látható világban, hogy hajtsa uralma alá a földet, - kezdettől fogva munkavégzésre hivatott, hogy vállalja a munkát. A munka azon jegyek egyike, amelyek az embert a többi élőlénytől megkülönböztetik; azoktól az élőlényektől, amelyeknek létfenntartó tevékenységét nem lehet munkának nevezni. Ugyanis egyedül az ember alkalmas a munkára, egyedül az ember dolgozik, s ezzel tölti földi életét. Éppen ezért a munka magán viseli az ember és az ember mivoltának sajátos jegyét, a személyek közösségében dolgozók személy jegyét". (Laborem exercens. 1.)

A legnagyobb "hajtás" közepette se engedjük, hogy puszta robottá váljunk, maradjunk meg test és lélek embernek, egész lényünket járja át az "Ora et labora, imádkozz és dolgozz" elv igazsága, tanúságot téve arról, hogy dolgozva is lehet imádkozni, imádkozva is lehet dolgozni. Szent Benedek tanácsa nem csak arra mutat rá, hogy napi tevékenységünk során az imának és a munkának egyaránt van helye, hanem arra is, hogy a keresztény ember életében a munkának és az imádságnak meghatározott aránya és ritmusa van, ha ez az arány torzul, akkor az belső zavarhoz, zaklatottsághoz vezet.

Munkatársunkhoz való helyes viszonyról teszünk tanúságot azzal is, ha megbízható munkatársak vagyunk, ha pontosan, lelkiismeretesen végezzük munkánkat. Munkatársainkkal együtt tegyünk meg mindent azért, hogy munkahelyünkön derűs és szívélyes légkör uralkodjék. A fogyasztói társadalom hajlik arra, hogy az embert gépnek, a munkát és a munkaerőt megfizethető árunak tekintse. Keresztény emberként nem elégedhetünk meg azzal, hogy munkahelyünkön kirótt feladatunkat az adott bérért elvégezzük, mit sem törődve munkatársakkal, főnökökkel és beosztottakkal. Egész emberként vagyunk jelen a munkában, és idegen tőlünk a sokszor hallott, mondás: "ennyi pénzért ne várja senki, hogy még kedves is legyek!" Noha nem mindig könnyű kedvesnek, derűsnek és kiegyensúlyozottnak lennünk, a keresztény családból a munkahelyünkre érkezve lássuk meg munkatársainkban Isten képmását, tiszteljük emberi méltóságukat, bármelyik fokán is álljanak a hivatali ranglétrának, legyenek bármilyen beosztásúak, bármilyen világnézetűek, vagy pártállásúak. (Vö. KEK 2427-2437)

Ahhoz, hogy munkahelyünkön is méltóképpen képviselhessük a keresztény életfelfogást elengedhetetlen, hogy szilárd meggyőződéssel valljuk magunkénak a keresztény értékeket. Ha ezek tudatában állunk oda a munkapad mellé, ha munkánkat lelkiismeretesen, odaadással végezzük, ha nem okozunk senkinek és semmiben kárt, akkor előbb-utóbb munkatársaink is felfigyelnek ránk, tiszteletet és megbecsülést éreznek irántunk. Engedjük, hogy felismerjék a mi irántuk érzett szeretetünk eredetét; miközben belül Pál apostollal valljuk: "Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek!" (Kol 3, 23).

Sokat beszélnek mostanában a munkahelyi légkörről, a csapatmunkáról és a munka hatékonyságáról arra törekedve, minél nagyobb legyen a gazdasági haszon. Kevesebb szó esik annak jelentőségéről, hogy a munka értelmes és jól szervezett legyen, illeszkedjék jól mind az egyén, mind a társadalom életébe. Az ilyen munka ugyanis a lélekben terem gyümölcsöt, kívül és belül rendezetté tesz, fejleszti az önismeretet, emberi erényeket bontakoztat ki: türelmet, lelkiismeretességet, pontosságot, alázatot, őszinteséget, szorgalmat, segítőkészséget, nagylelkűséget, igazságosságot. A munka világába szóló küldetésünk éppen ez: úgy dolgozzunk, úgy viselkedjünk munkahelyünkön, úgy szervezzük munkánkat és munkahelyünket, úgy viszonyuljunk munkatársainkhoz, hogy ezek a gyümölcsök megteremhessenek.

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha már házasok vagytok: Milyen változást hozott családi életetekben egy, a munkahelyeteken bekövetkezett változás (pl. előremenetel, áthelyezés, munkahelyváltozás)? Hogyan tudjátok összeegyeztetni a munkahelyen, ill. az otthon végzett munkát? Milyen módon tudjátok az imádságra és a munkára fordított idő helyes arányát beállítani? Idézzetek fel eseteket, amikor a munkahelyeteken meg kellett magyaráznotok: miért jelent számotokra biztonságot a családi háttér? Munkaközi beszélgetésekben, munkahelyi társasági összejöveteleken volt-e alkalmad érvelni a keresztény családi értékek mellett, és hogyan tetted azt?

Ha még házasság előtt álltok: Hogyan gondoljátok összeegyeztetni a családi és a munkahelyi életpályátokat? Milyen munkahelyet tartasz magad, ill. leendő házastársad számára ideálisnak? Mi az, amit a család és a munkahely összeegyeztetése terén ugyanígy, vagy másképp szeretnél megoldani, mint szüleid? Hogyan tudsz együttműködni olyanokkal, akik téged is, munkatársaidat is "áruként, beszélő szerszámként" kezelnek?

Hívom és küldöm a családokat, hogy legyetek munkahelyeteken ugyanazoknak az értékeknek a tanúi, amelyeket a családban is meg akartok élni!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke