20051005

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2005 októberében

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!

Október: A szüret, az újbor hónapja. Szentírási igazság: a bor megvidámítja az ember szívét, de a bor lehet menekülés is a valóságtól. Sokféle ürüggyel lehet a lényegestől távol tartanunk magunkat. Fontos, hogy merjünk szembenézni gyengeségeinkkel, amikor a könnyebbet választjuk, a mozit, a szórakozást, az érzékiséget, ahelyett, hogy az értékes időt egymás mélyebb megismerésére, a kapcsolat építésére fordítanánk. Tegyük helyükre életünkben a vidámság kellékeit.

Történelmünk során nem volt ritkaság, hogy szívesen megfeledkeztünk volna a közelmúltról és az annak nyomán kialakult jelenről. Az októberben esedékes évforduló kapcsán is elgondolkodhatunk erről. Vörösmarty 1843-ban így ír: "Ha szent gondok között / Fáradtál honodért, / Vagy vészterhes csatán / ontottál érte vért, / S az elcsábultan megveti / Hű buzgóságodat, / S lesz aljas-, gyáva- és buták / Kezében áldozat: / Gondold meg és igyál: / Örökké a világ sem áll..." (Keserű pohár). Aki hősi helytállásának kényszerű kudarcát akarja feledni, úgy érzi, joggal nyúl a pohárhoz. Más a helyzet azonban akkor, ha valaki gyengesége, tehetetlensége elől menekül, nem akarja tudomásul venni a tényeket, elfogadni a valóságot, és benne önmagát.

A valóság ismerete nélkül nehéz előrehaladni. Ha nem tudjuk, hogy milyen magas az előttünk álló hegy, és nem foglalkozunk azzal sem, hogy mire vagyunk képesek, kockázatos nekivágnunk a feladatnak. Kudarc esetén pedig vonjuk le bátran és őszintén a tanulságot: máskor jobban fel kell készülnünk, mindennel számot kell vetnünk. Sokan ilyenkor mindenféle másban keresik a sikertelenség okát, csak saját gyengeségeikre nem gondolnak. Indulatosan okolják a sikertelen hegymászásért a tűző napot, a hideg szelet, vagy a nem megfelelően elkészített elemózsiát, és miután mérgüket kiadták, igyekeznek elfelejteni az egész ügyet. Talán keresnek valami búfelejtőt is.

Figyeljük meg, hogy az Evangélium tanúsága szerint Jézus sohasem hivatkozott a rossz körülményekre, a fennálló igazságtalan gazdasági rendre, nem mutogatott a gyenge elöljárókra. Mindig arra bíztatott: ti változzatok meg, ti tegyetek jót, ismerjétek be saját hibáitokat, bűneiteket. Az érett keresztény ember ezen az úton jár, ismeri és elfogadja a valóságot, nem kesereg a neki nem tetsző tények miatt, hanem önmagán kezdi a jobbítást. "Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és majd látni fogsz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!" (Lk 6,42)

Hányszor találkozunk olyan házasokkal, akik nem találták meg boldogságukat és megkeseredtek. Százféle okra hivatkoznak, okolják a körülményeket, a másikat, szüleiket, meg életkörülményeiket, csak a saját gyengeségeiket nem hajlandók elismerni, inkább azt keresik, hogyan tudnák emlékezetükből kitörülni a fájó tényeket. Nem is keresik a kiutat, a helyzet rendezését - miért nem a másik kezdi? - sodródnak és egyre többször próbálnak mindent elfelejteni. Ha pedig egyszer eljutnak a szakításig, elválnak, és hibáikat beleviszik egy újabb kapcsolatba, aztán folytatódik minden tovább.

Sok későbbi csalódásnak lehet elejét venni, ha már a kapcsolat kezdetén tudatosan törekszünk a másik megismerésére, valóságának elfogadására. Ehhez az is kell, hogy őszintén mutassuk meg magunkat, annak mutatkozzunk, akik valójában vagyunk. Ha azonban magunkat nem ismerjük, nem is tudjuk elfogadni, és meg se tudjuk igazán mutatni. Ilyen esetben a másiktól sem várhatjuk, hogy elfogadjon minket olyannak, amilyenek vagyunk, hiszen mi magunk sem fogadtuk el magunkat. Ahhoz, hogy egy kapcsolatból házasság legyen, elengedhetetlen, hogy a házasulandók egymást ne csak kölcsönösen elfogadják, hanem mindenestül kölcsönösen be is fogadják.

Kedves szülők! Amikor néha úgy érzitek, nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, kapcsolatotokban, gyerekeitek nevelésében, vagy életetek alakulásában hullámvölgybe kerültetek, ne gondoljatok a menekülésre. Törekedjetek a helyzet tárgyilagos megértésére, és a tényeket fogadjátok el, - ami megtörtént, azon már úgysem lehet változtatni, - és beszéljétek kettesben meg. Egy jó, őszinte és bensőséges beszélgetés legtöbbször feloldja a keserűséget, sokkal inkább, mint hallgatás, a magába zárkózott búfelejtés.

Kedves fiatalok! A kapcsolat építésének nagyon fontos része egymás megismerése és elfogadása. Manapság senkinek semmire nincs ideje, a rövid együttléteket pedig szívesen töltitek szórakozással, kikapcsolódással. Erre is szükség van, fontos azonban, hogy eközben találjatok módot a komoly beszélgetésre, egymás mélyebb megismerésére. Megbosszulja magát, ha ilyenkor annyira "kikapcsolódtok", hogy mindenről, magatokról is meg akartok feledkezni.

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha házasok vagytok: Hogyan ismertétek meg egymást mélyebben? Milyen alkalmakat használtatok erre? Mi volt az, amit a másikban nehéz volt elfogadnotok? Idézzetek fel közös életetekből olyan epizódokat, amelyekben legszívesebben a "búfelejtéshez" folyamodtatok volna!

Ha még a házasság előtt álltok: Mi akadályoz abban, hogy önmagatokat mélyebben megismerjétek? Miért nehéz önmagatokat elfogadni? Milyen alkalmat tartotok jónak társaitok megismerésére? Hogyan tudjátok a megismerés-elfogadás folyamatában az önzést, a "csak az érdekel, ami nekem jó" szemléletét távol tartani?

Beszélgessetek, gondolkozzatok, legyetek a valóságból kiinduló, a jobbítást önmagán kezdő derűs ember jelévé!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke