20050705

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2005 júliusában

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!

Július: A vakáció hónapja. A nyári szünidő sok-sok ajándékot tartogat számunkra, alkalmat ad arra, hogy megszilárdítsuk egészségünket, mozogjunk, pihenjünk. Szükségünk van a jogos pihenőre, az erőgyűjtésre. Ugyanakkor a külső korlátnélküliség sok-sok baleset forrása lehet országúton, vízen, levegőben egyaránt. Amikor a külső törvények nem védenek bennünket, szükséges, hogy a belső törvényekre építsünk, kapcsolatunkat a rá leselkedő veszélyektől megóvjuk. Az igazán szabad ember a belülről irányított ember.

Egy kamasz-fiú egyszer kijelentette: rosszul van a világ berendezve, jobb lenne, ha egy évben két hónapig tartana az iskolaidő, és tíz hónapig a vakáció. Bőven elég lenne két hónapon át engedelmeskedni az iskolai szabályoknak, napról-napra rendszeresen felkészülni a másnapi órákra, csak akkor sportolni, vagy énekelni, amikor azt valaki más meghatározza. Mennyivel jobb lenne, ha a felnőttek szabadsága is legalább tíz hónapig tartana, és szabadságuk alatt ők is azt és úgy tehetnék, ahogyan éppen jól esik, nem kellene semmiféle szabályt, törvényt követniük. Amikor aztán a játszótéri foci-pályáról a nagyobbak csapata az erősebb jogán elkergette a fiút és barátait, rádöbbent, hogy mégiscsak jobb szabályozott keretek között élni, biztonságosabb, ha jogainkat és kötelességeinket törvények védik. Mennyivel szabadabban élhetünk, ha rend, szabályok vesznek körül, s ezekhez mindannyian, mindenkor alkalmazkodunk, akár szorgalmi idő van, akár vakáció!

Az igazságos, jó törvények felszabadítanak. Goethe odáig ment a törvényes rend dicséretében, hogy kimondta: az igazságos rendetlenségnél, akkor is többre tartja a rendet, ha az nem teljesen igazságos. A rend, a kiszámíthatóság olyan kereteket ad életünknek, amelyekhez alkalmazkodhatunk, beláthatóvá teszi jövőnket. Lehet, hogy a szabályokat betartva közlekedni nem mindig kellemes, de mi történne, ha senki nem venné komolyan a KRESZ-t, vagy akár csak szabadsága idejére függetlenítené magát tőle?

A világmindenség törvényeit Isten alkotta és ajándékozta teremtményeinek. Ha szembeszegülünk ezekkel a törvényekkel, akár úgy, hogy cselekedeteinkkel megszegjük azokat, akár úgy, hogy velük nem harmonizáló törvényeket hozunk, romlásba sodorjuk magunkat, embertársainkat, sőt a világot is. Igaza van a Zsoltárosnak: "Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt!" (Zsolt 119 1-2") Csak az érzi béklyónak, szabadsága korlátjának a törvényeket, aki kényszeredetten, meggyőződés nélkül, vagy csak a büntetéstől való félelmében alkalmazkodik hozzájuk. Ha belátjuk, hogy értéket hordoznak, belső meggyőződésből követjük, azaz a magunkénak tudjuk azokat, akkor válhatunk igazán szabaddá. Csak a belülről vezérelt törvénytisztelő ember lehet igazán szabad!

A szabadság alatt könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy az idegen környezetben uralkodó szokások nem vágnak egybe a mi értékrendünkkel. Ilyenkor mindenképpen maradjunk hitünkhöz, keresztény életvitelünkhöz következetesek, ne befolyásoljon minket a mások gondolkodásmódja. "Miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon engem valaki azért, amiért hálát adok?" (1 Kor 10, 29-30)

Kedves szülők! A szabadság a pihenés, az erőgyűjtés, a testi-lelki feltöltődés ideje. Az emberi természet megköveteli a regenerálódást, a kikapcsolódást. Ez nem csupán az egyéni, házaspári érdeket szolgálja, javára van a családnak, a társadalom egészének, az egyházi közösségnek is. Jó azonban figyelni a mértékre, nehogy a magatokért érzett felelősség házaspári önzéssé váljon. Nem mindegy, hogy a szabadság alatti viselkedésünk, életvitelünk milyen mintát szolgáltat gyermekeinknek. Sokszor a munkás esztendő során kevés idő jut egymásra, a gyermekekre, a szabadság jó lehetőség az intenzív együttlétre. Gondoljátok meg, melyek azok a terhek, amelyeket egymásért ilyenkor lerakhattok, vagy éppen a szabadság idejére magatokra vállalhattok azért, hogy egymáshoz közelebb kerüljetek. A számotokra belső értéket jelentő szabályok követését sem a vakációban, sem a munkaidő alatt nem hagyhatjátok abba!

Kedves fiatalok! Bizonyára örültök a vakációnak, amikor kevesebb a kötöttségetek, szabadabban oszthatjátok be időtöket, teendőiteket. Nem lenne azonban jó, ha nyári teendőitek megválasztásában helytelen kényszereknek engednétek, és függőségek alakulnának ki, mert olyan elvárásoknak próbáltok megfelelni, amelyek nem a ti értékrendetek szerint élnek valók. Belső rendetek, értékekhez való következetes ragaszkodástok legyen motivációtok alapja. A nyár, a szabadság ideje lehetőség arra is, hogy egymást új helyzetekben, új körülmények között ismerjétek meg, e tekintetben se legyen azonban mércétek "nyári". Az emberi értékek terén nem lehet kompromisszumot kötni!

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha házasok vagytok : Milyen emlékezetes, életetekben fordulópontot jelentő vakációra gondoltok szívesen vissza? Mennyiben volt szükség az évközi szabályok alól magatokat felmenteni, vagy milyen szabályok begyakorlását láttátok szükségesnek? Hogyan tudtok a szabadság ideje alatt egymásnak több időt adni, egymásra még jobban figyelni? Milyen módón tudjátok gyermekeitek vakációját tartalmassá tenni?

Ha még a házasság előtt álltok : Milyen szempontok vezéreltek a vakáció megtervezésében? Hogyan tudjátok megélni belső szabadságotokat a nyári időszakban? Milyen tapasztalatokat adtok át a nálatok fiatalabbaknak a vakációval kapcsolatban? Hogyan tudtok szüleiteknek segíteni abban, hogy ők is kellemesen töltsék szabadságukat?

Beszélgessetek, gondolkozzatok, legyetek a szabad, belülről irányított ember jelévé!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke