20050605

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2005 júniusában

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!

Június: A zöldár veszélyezteti vetéseinket. Óvakodjunk az "utánam az özönvíz!" szemlélettől, nehogy elvakítson a kollektív önzés! A szerelem vakságba sodorhat bennünket, de látóvá is tehet. A kapcsolatépítés lényeges eleme egymás kölcsönös megismerése. Ha két ember közös jövőt akar, meg kell bizonyosodniuk, mennyire közös az értékrendjük, hitük és világnézetük, mennyire harmonikusak a holnapról alkotott elképzeléseik.

Gyakori eset: megismerkedtek, egymásba szerettek, gyorsan egybekeltek, nem törődve senkivel és semmivel, sem múltjukkal, sem jövőjükkel. "Most akarok boldog lenni, most akarok magamnak mindent, a másikat is. Nem érdekel, kinek mi a véleménye." Elvakultan rohannak, nincs türelmük kivárni, amíg szerelmük megérik, s igazán látóvá lesz, hogy egymást olyannak ismerjék meg, amilyenek, nem pedig olyannak, amilyennek a másikat képzelik, vagy vakságukban látni szeretnék.

A régi időkben a fiatalok általában a saját kultúrájukon belül mozogtak, olyanokkal találkoztak, akiknek értékrendje, világnézete, gondolkodásmódja az övékhez hasonló volt. Napjainkban viszont egyre nagyobb annak a matematikai valószínűsége, hogy különböző emberek találkozzanak. A világ sokszínűvé vált, a közgondolkodás korántsem igazodik egységes elvekhez, megingott az értékekbe vetett bizalom. Tanúi vagyunk egy modern népvándorlásnak, idegen népek, tőlünk különböző kultúrákból érkeznek hozzánk, nem csak látogatóként, turistaként, hanem bekapcsolódva társadalmi életünkbe. Korunknak az is jellemzője, hogy mindnyájan sokfelé járunk, sokféle emberrel találkozunk, sok lehetőségünk adódik, hogy velük kapcsolatba lépjünk. Éppen ezért nagyon fontos, hogy éberek legyünk, hogy ne pillanatnyi érzelmek, hangulatok uralkodjanak rajtunk, hanem őszinte érdeklődéssel és elfogadással törekedjünk megismerni egymást. Igaza van annak az osztályfőnöknek, aki újra, meg újra így búcsúztatja érettségiző diákjait: amikor jövendőbelitekkel találkoztok, első legyen a jellem, aztán szellem, majd a kellem, s csak negyedikként a küllem.

Manapság egyre gyakoribbak a vallási, világnézeti, vagy akár kulturális különbségek. Találkozhattok vallástalanokkal - ateistákkal és közömbösökkel, - másvallásúakkal, langyos keresztényekkel, akik inkább társadalmi konvenciónak tekintik valamely felekezethez való tartozásukat, mint értékrendjük meghatározójának. Összefuthattok különböző ideológiák, idegen szokások hatása alatt állókkal. Ez a másság olykor még vonzó is lehet számotokra. De hogy egy életen át is az maradjon, nagyon mélyen kell megismernetek és elfogadnotok egymást.

"A hitvallásbeli különbség a házastársak között nem jelent leküzdhetetlen házassági akadályt, ha ... képesek kölcsönösen megtanulni egymástól, hogy miként élnek Krisztus iránti hűségben. ... A hitbeli különbségek és magáról a házasságról vallott különböző fölfogások, sőt a különböző vallási lelkületek is, feszültségek forrásává válhatnak a házasságban, főként a gyermekek nevelésében. És így megjelenhet a kísértés: a vallási közömbösség." (KEK 1634) Nem lehet valaki a másik kedvéért kevésbé vallásos, cserébe azért, hogy ő meg egy kissé vallásossá váljon. A hívő fél egyre következetesebben, egyre elmélyültebben élje meg hitét, abban a reményben, hogy sikerül azt továbbadnia leendő házastársának és majdan gyermekeinek is. Ha egy házasság hitvallásbeli közösség nélkül kerül megkötésre, még ha meg is állapodtak abban, hogy a hívő fél gyakorolhatja hitét és a gyermekeket hitben neveli, sok-sok figyelmet és energiát követel, nehogy a társa kirekesztettnek érezze magát.

Az értékrend, a gondolkodásmód, a mentalitás különbözősége is sok veszéllyel jár. Bármennyire igyekeztek megérteni egymást, ha a lét legmélyebb kérdéseiben nem tudtok egyetérteni, nehéz lesz eggyé válnotok. Szabó Lőrinc keserűen írja: "Nem illettem az európai rendbe / (a vallhatóba): ösztöneimet / törték hitek, szokások, kényszerek, / melyek másoknak szentek: kételyekbe / temetett - rég nem lelkiismeret, de gyöngeség s únt alku, az, hogy egyre / alkalmazkodtam, beteggé gyötörve / magamat és aki csak szeretett." (A huszonhatodik év, 30.)

Nagy veszélye lehet a szerelemnek az, ha nagy empátiával megérzed, a másik mit vár tőled, és - szinte észre se veszed - belemész egy szerepjátékba. Egy életen át nem lehet színészkedni, álarcot hordani. Különbözhet műveltségetek, érdeklődési körötök, szórakozási igényetek is. Fontos kérdés, vajon olyannak mutatjátok-e egymás előtt magatokat, amilyenek tényleg vagytok? Óvakodjatok attól, hogy álarc mögé rejtsétek igazi éneteket!

Tartós kapcsolatok kialakulhatnak sok tekintetben nagyon különböző emberek között is. Ha nem is értenek egyet mindenben, bizonyos célok, vagy feladatok elegendő alapul szolgálhatnak. Például egy zenekar tagjai évtizedeken át együtt muzsikálnak. Amíg zenélnek, a közös cél összetartja őket, a közös produkcióban segítik, támogatják egymást. Egymás nélkül nem is tudnának érvényesülni. A zenekaron kívül azonban nincs sok közük egymáshoz. A házasság másfajta közösség, a felek nem szorítkozhatnak néhány közös területen való együttműködésre, eggyé kell válniuk. A házasságért "elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek" (Ter 2, 24). Ezt az eggyé válást veszélyezteti, ha a házasulandók értékrendje eltérő.

Kedves fiatalok! Az igazi szerelem látóvá tesz. Tudjátok megvárni, míg igazán megismeritek egymást, míg igazán egyet akartok!

Kedves szülők!
Nagy izgalmat jelent nektek, amikor gyermeketek bemutatja szíve választottját. Ha világnézetében, hitében közösségben van veletek, felszabadultan fogadjátok őt családtaggá. Ha tőletek idegen kultúrát, vagy világnézetet képvisel, tele vagytok szorongással: más menyről, vagy vőről álmodtatok. Társadalmunk sokszínűségének "hozománya" ez. Legyetek segítségére gyermeketeknek azzal is, hogy megújultok keresztény elköteleződésetekben. Megélt kereszténységetek, a családi élet ünnepei és hétköznapjai legyenek vonzóak, meghívóak. Őszintén legyetek azok, akik vagytok, hogy a jelentkező új családtag megfogalmazhassa az örömöt: "Nézzétek, mennyire szeretik egymást!"

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha házasok vagytok : Hogyan ismertétek meg egymás hitét, világnézetét, értékrendjét? Mi volt az, amit csak az esküvő után értettetek meg egymásból? Mit fogadtatok el fenntartás nélkül és mi volt az, ami megváltozott a találkozásaitok, beszélgetéseitek során? Milyen örömök fakadtak a közös hitből, és értékrendből családotokban? Miből éreztétek azt, hogy házastársatok családja befogadott titeket?

Ha még a házasság előtt álltok : Milyen szempontok fontosak számodra a párválasztás kapcsán? Elképzelésed szerint hogyan ismerhetnéd meg párod hitét, családi hátterét, értékrendjét? Mihez ragaszkodtok, mit tartatok feláldozhatónak, amikor a közös értékrendről gondolkoztok? Mit tehettek azért, ha más gondolkozásúval találkoztok, hogy még közelebb kerüljetek egymáshoz? Kiktől kérhettek majd segítséget? Milyen gyümölcsök fakadnak abból, ha párod a hitben is támaszod?

Beszélgessetek, gondolkozzatok, legyetek kölcsönösen az egyként megélt hit örömének jelévé!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke