20050505

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2005 májusában

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!

Május : Nyílnak a virágok - túláradnak az érzelmek. Az embernek nem csak értelme és szabad akarata van, érzelmei is vannak . Két ember között a kapcsolat egyik pillére a mélységeket is érintő párbeszéd, az érzelmek kifejezése és a másik érzelmeinek megértése. Fontos, hogy találjunk időt és alkalmat arra, hogy érzéseinkben is eggyé váljunk. Érzelemvilágunkat a tudatos szeretet kontrollja alá helyezzük.

Nehéz olyan embert találni, aki ne szeretné a májust, a természet újjáéledését, akit zavarna az ezernyi ígéretet hordozó virágzás. Legtöbbünket eltölti az öröm, tele vagyunk reménységgel, bizakodással, pozitív érzésekkel, terveket szövünk, mosolygósak vagyunk. Érzéseink válaszok a környező világ jelenségeire, akaratlanul ébrednek fel bennünk. Érzéseinket csak mi éljük meg, bennünk keletkeznek. Amikor róluk beszélünk, nem az érzést kiváltó jelenséget értelmezzük, hanem magunkról beszélünk, arról, ami bennünk történik. Az általunk adott szubjektív válasszal nem jellemezhető maga a jelenség. Egy esemény, egy műalkotás, vagy valakinek a megnyilvánulása az emberekben különböző, akár ellentétes érzéseket válthat ki. Tapasztalataink, neveltetésünk, akaratunk és szándékaink nagymértékben befolyásolnak minket abban, hogy hogyan kezeljük érzéseinket. Bonyolult lelki jelenségről van szó, melyet leegyszerűsítve az akaratunktól független szubjektív érzések és a tudatos gondolkodás, az értelem kölcsönhatásán keresztül tárgyalhatunk.

Sokszor vagyunk úgy, hogy sietős mindennapjainkban érzéseinkkel nem sokat törődünk. Lekicsinyeljük, nem vesszük komolyan őket. Úgy véljük, elegendő eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy mindent a tények alapján, tárgyilagosan mérlegeljünk, cselekedeteinket tudatosan alakítsuk. Mások érzéseire sem vagyunk kíváncsiak, legyenek ők is tárgyilagosak, magyarázzák meg, mit miért tesznek. Néha aztán meglepetések érnek minket, az érzelmek spontán a felszínre törnek és "érthetetlen" tettekre, reakciókra késztetnek.

Veszedelmes, ha nem igyekszünk tudatosítani, megérteni érzéseinket, ha nem kutatjuk az érzéseinket kiváltó okokat. Még a legszebb és legjobb érzelmeink is elragadhatnak, tévútra vezethetnek. Szokták mondani, hogy "a harag rossz tanácsadó", amit haragosan teszünk, később legtöbbször meg kell bánnunk. Ha a gyerek a büntetéstől való félelmében nem vallja be szüleinek iskolai kudarcait, év végén, mikor bizonyítványát megkapja, még nagyobb bajba keveredik. A szerelmes "rózsaszínű szemüvege" mindent jónak és szépnek láttat, tárgyilagos szemlélettel pedig csalódásokat lehetne megelőzni.

Tudatosítsuk, hogy "az ember lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami az istenképiség kiemelkedő jele". (KEK 1705) Istentől kapott szabad akaratunkkal törekszünk az igazságot, a környező világot és magunkat és embertársainkat, magát a létet megismerni és megérteni. Az érett ember érzelmei, gondolatai és cselekedetei összhangban vannak. "Az ember méltósága megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg." (GS 17)

Nagyszerű a szeretetet érezni, de aki a másikat csak érzelmeivel szereti, akarata, tudatos hozzáfordulása nem vesz részt szeretetében, azt könnyen érheti meglepetés : egyszer csak észreveszi, hogy érzelmei - ki tudja miért - megváltoztak, esetleg ellenkező előjelűvé váltak. Az érzelem és az értelem diszharmóniája sok bajt okozhat a házasságra készülő fiatalok esetében is. Ha egy kapcsolat csak az érzelmek által vezérelve jut előre, s netán csak az esküvő előtt ébred rá az egyik fél, hogy "nem ő az igazi", akkor már a botrány elkerülése, a kudarctól való félelem miatt sem lesz bátorsága visszalépni. Eleve kudarcra ítélt házasságba viszi bele társát, mindkettejük boldogságát teszi kockára.

Vannak olyanok is, akik értelmüket és érzelmeiket nem tudják összhangba hozni hivatásuk, állapotbeli kötelességeik teljesítésekor. Eljátsszák a "legjobb apa", a "tökéletes háziasszony", vagy a "fáradhatatlan munkatárs" szerepét, lelkük mélyén azonban egyre mélyebb űr tátong. Szerepet játszanak, álarcot hordanak, nem válnak igazán apává, háziasszonnyá, munkatárssá, mert azt, amit tesznek, nem teljes emberként - agyukkal, szívükkel, lelkükkel - teszik. Az ilyen emberek estében gyakoriak a túlzások, állandó bizonyítási kényszer hajtja őket, bizonyítani akarják, hogy szerepüket jól alakítják, s közben sok más fontosat elhanyagolnak.

Két ember között a kapcsolat sohasem mentes az érzésektől. Akár barátok, tanulótársak, akár munkatársak, vagy egymás alá-fölérendeltjei, akár még csak készülnek a közös életre, akár már összekötötték sorsukat, kapcsolatukat az határozza meg, mit éreznek a másik iránt. Megszépíti, őszintévé teszi a kapcsolatunkat, ha ismerjük egymás érzéseit.

"Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt", mondják nagy szerelmekre. Ilyenkor valami felszít egy tüzes érzést, amely talán megmagyarázhatatlan . Az ébredő szerelem érzésével együtt jár, hogy vágyunk a közlésére, nem akar megmaradni bennünk, és éget a vágy, hogy a másik érzéseit megismerhessük. Shakespeare Júliája mondja: "arra vágyom, ami az enyém már: / Szerelmem oly nagy, mint az óceán / S oly mély, adok neked belőle, lelkem / S több lesz nekem: mindkettő véghetetlen." Rómeó pedig boldog örömében alig hiszi el, hogy az, amit hallani vágyott, valóban elhangzott: "Mivel hogy éj van, / Félek, hogy az egészet álmodom csak, / Oly bűvös-bájos, túlédes valónak." (Kosztolányi Dezső fordítása)

Az egymással jó kapcsolatban lévő emberek szívesen osztják meg egymással érzéseiket. Az érzések eltitkolása, elfojtása nem erősíti a kapcsolatot. Mennyire nem értette meg ezt az a férj, akinek felesége egyszer így fordult hitveséhez: " Már sosem mondod, hogy szeretsz!" A férj megdöbbenten válaszolja: "Már húsz évvel ezelőtt mondtam, hogy szeretlek, miért akarod ismételten hallani? Megmondanám, ha már nem így lenne!"

Figyeljünk azokra a jelekre, amelyek velünk kapcsolatos érzésekről árulkodnak , a magunk érzéseit pedig tudatosan tárjuk fel, osszuk meg. Elsődlegesen ne az vezérelje cselekedeteinket, hogy mások érzéseit irántunk jobbá tegyük, hogy minket megszeressenek, netán megdicsérjenek, az a fontos, hogy mi engedjük minél jobban megismerni magunkat.

Minél szorosabb egy kapcsolat, annál többet kell törődni egymás érzéseivel, annál fontosabb a másik érzéseinek nem csak a megismerése, hanem elfogadása is. Attól válik a kapcsolat egyre szorosabbá, ha beszélgetéseink egyre inkább érintik a másik bensejében lezajló folyamatokat, ha megbeszéljük érzéseinket. Ha az ilyen beszélgetések sűrűsödnek, akkor egyre mélyebbre hatolnak, egyre fokozódik az igény a saját bensőnk őszinte feltárására, a másik mélységeinek befogadására. Két ember között egy életre szóló kapcsolat akkor alakíthatunk ki, ha egymásnak mindenünket, szívünket-lelkünket átadjuk, ha mindenünket összekötjük: ha egy test, egy lélek leszünk.

Merjük egymásnak feltárni a bensőnket! Ne féljünk "kiadni magunkat"! Az üres fecsegés helyett törekedjünk minél őszintébb párbeszédre. Nem a vidámság, a jókedv, a tréfálkozás ellen beszélek. Törekedjünk arra, hogy tisztelni tudjuk egymás érzéseit!

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha házasok vagytok : Hogyan ismertétek meg egymás érzéseit? Milyen volt a kommunikációtok ismeretségetek kezdetén, s hogyan alakult házas éveitek alatt? Mennyire ismertétek egymás érzéseit az udvarlási időszakban? Hogyan találtok időt a mindennapokban a mélységeket is érintő házastársi beszélgetésre? Miképp tudjátok gyermekeiteket érzéseik helyes kifejezésére tanítani?

Ha még a házasság előtt álltok : Baráti, v. udvarlási kapcsolataitokban hogyan sikerül érzelmeiteket kifejeznetek? Hogyan oldódott fel egy-egy hamis előítélet, amikor megismertétek valakinek az érzéseit? Kivel tudjátok megosztani érzéseiteket, vágyaitokat, gondolataitokat? Miből látjátok meg, ha valakinek az érzelmei irányotokban megváltoztak?

Beszélgessetek, gondolkozzatok, legyetek kapcsolataitokban a tudatosság és érzelemgazdagság jelévé.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke