20050105

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2005 januárjában

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!

Január: Tombol a tél. A hidegben még jobban megértjük: "Nem jó, hogy az ember egyedül van" (Ter 2,18). Csodálatos az, ahogy két ember egymásra talál és egymásé lesz. Az igazi társ több, mint haver, több, mint partner, több, mint cimbora a szórakozáshoz, senki és semmi nem helyettesítheti. Mit is jelent egy életre társul szegődni?

Amikor Isten megteremtette az élettelen és élő világot, örömét lelete a világmindenség tökéletes, felülmúlhatatlan harmóniájában. Még ennél is szebbet akart alkotni. Nem elégedett meg azzal, hogy a földön és az égen minden szépség és nagyság az Ő dicsőségét hirdeti, az Ő mindentudásáról beszél. Vágyott arra, hogy magából a legjobbat adja, hogy legyen a földön olyan lény, aki úgy tud szeretni, ahogy Ő szeret, aki Őt viszont tudja szeretni, és aki szabad akaratából önmagát képes elajándékozni. "Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket." (Ter 1, 27) Ebből is fakad, hogy nem jó, hogy az ember egyedül van.

Egy barátom mesélte. Negyvenéves érettségi találkozójukon az egyik osztálytárs lenézően nyugtázta: "Szóval, még mindig az első feleségnél tartasz? Nem vitted túl sokra!" Így jelent meg egy osztálytalálkozón a korunkra annyira jellemző mennyiségi szemlélet. Az osztálytárs úgy vélte, a siker jele, ha az embernek sok kapcsolata van, ha feleségből is többet mutat fel. Vajon a lekicsinylő vélemény mögött sajnálkozás, vagy inkább irigység rejlett? Isten férfinak és nőnek alkotta az embert, kettő együtt alkotja Isten képmását. Az ember akkor érzi magát biztonságban, ha társával egy életen át kölcsönösen számíthatnak egymásra. Ha valaki a legszorosabb emberi kapcsolatot, a házasságot újra, meg újra feladja, soha nem tapasztalja meg szíve mélyén azt a biztonságot, amiért Isten férfinak és nőnek alkotta az embert.

A kisgyermek születése pillanatától kezdve szüleire utalt lény. Az ő szerető gondoskodásuk nélkül képtelen az életre. Szeretetükön keresztül tanul meg kötődni valakihez, szeretni másokat. Ezáltal jelenik meg benne az az ősbizalom, amely majd képessé teszik őt egészséges kapcsolatokra. Később felcseperedve egyre inkább önálló szeretne lenni, küzd mindenfajta függés ellen. Ugyanakkor vágyik a másik elismerésére, egyre erősebben kíván valakihez tartozni. Otthonosan mozog azok társaságában, akik szeretik, elfogadják őt, és akiket képes ő is elfogadni. Lassan feltámad benne a valakihez tartozás kizárólagos igénye. Továbbra is ragaszkodik szüleihez, barátaihoz, korábbi kapcsolataihoz, de egyre többet álmodik a nagy Ő-ről. Mígnem eljön az idő, amikor valaki betölti álmát: valaki neki ajándékozza önmagát, akinek ő is ajándék lehet. Végre feloldódhat fájdalmas magánya. Az emberiség évezredes története azt bizonyítja, hogy csak az lehet igazán boldog, aki mer életre szóló kapcsolatban, házasságban gondolkodni. Akik ennek ellenkezőjét hirdetik, azok a legtöbb esetben a sok-sok kudarcos kapcsolatukhoz keresnek felmentő ideológiát, s a korszellemhez igazodva ellenkeznek a Teremtő szándékával: "Az ember elhagyja apját és anyját, és ketten egy testté lesznek." (Ter 2,24)

Kedves házaspárok! A házasság nem a véletlen műve, nem tudatlan természeti erők fejlődésének következménye, hanem a gondviselő Isten alkotása. Ez a ti házasságotokról is elmondható. Hogyan emlékeztek vissza a kezdetekre? Hogy él emlékezetetekben életeteknek az a szakasza, amikor még nem találkoztatok egymással, amikor még fájt a magányotok? Hogy találtatok egymásra? Mi az, amit szívesen felidéztek gyermekeiteknek, hogy tudatosan segítségükre legyetek a házasságra és családi életükre történő fölkészülésben? Vagy mi az, amitől óvnátok gyermekeiteket? A ti kapcsolatotok megújítója, megerősítője is lehet, ha szántok időt a kezdetek felidézésére!

Kedves fiatal barátom, aki még a házasság előtt állsz! Talán szenvedsz a magánytól, egyre többet álmodsz jövődről, párkapcsolatodról, jövendő házasságodról! Nagyon érzed a Biblia igazát: Nem jó, hogy az ember egyedül van. Láthatsz magad körül felszínes megoldásokat, diszkó-kapcsolatokat, felületes barátkozásokat. Az igazi, egyetlen társat szeretnéd megtalálni. Ez nem könnyű feladat. Annál is inkább, mert nincs rá recept. Annyi bizonyos, hogy egyedülálló élmény azok találkozása, akiket Isten egymásnak teremtett. "Megigézted a szívem, húgocskám, jegyesem, megigézted a szívem, szemednek egyetlen pillantásával".(ÉÉ 4,9) Az, hogy ez a találkozás mikor és hogyan jön létre, nem jósolható meg. Türelem, kitartás, ön- és emberismeret kell hozzá, meg nagy bizalom és hit. Hit, hogy, aki szeretetből megteremtett, azt akarja, hogy az Ő szeretetével szeressünk és legyünk viszontszeretve. Azt akarja, "hogy életünk legyen, és bőségben legyen". (Jn. 10, 10)

Az ember élete folyamán sokakkal találkozik, némelyeket barátságába is fogad. Van, aki jó partner a munkában, az alkotó tevékenységben, van, akivel jó együtt sportolni, szórakozni. Értékes kapcsolat alakulhat ki osztály- és évfolyamtársak között. Minőségileg másnak, többnek kell azonban lennie annak a kapcsolatnak, amely egész életre szóló szeretne lenni. Az élet nem egysíkú, nem csak sportból, vagy szórakozásból áll. Te azt a társadat keresed, akivel az életet teljességében, együtt akarod megélni, akivel az élet minél több síkján kiegészítitek egymást, egymás boldogsága tudtok lenni. Ő az, akinek véglegesen és visszavonhatatlanul szeretnéd odaadni magadat, akit mindenestül be és el akarsz fogadni. Fontos, hogy tárgyilagosan fel tudd mérni a másik tulajdonságait, felfedezd erényeit és gyengeségeit, megismerd környezetét, családját, hitét és világnézetét. A kérdés az, hogy mindezt összevetve tudsz-e dönteni mellette? Te boldog házasságról álmodsz, "az okos ember sziklára építi házát". (l. Mt 7, 24 ) Te életre szóló házasságra készülsz. Nem akarsz egyszer majd így érvelni válásod mellett: "Amikor összeházasodtunk, nem sejthettem, hogy ilyen vagy, nem gondoltam, hogy ilyen nézeteid vannak. Sajnálom, hogy felelőtlenül, meggondolatlanul, kellő alap nélkül téged választottalak".

Beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha elhamarkodottan, a körülmények kényszerítő hatása alatt, vagy mások unszolására, felszínes kapcsolatra alapozva kötsz házasságot. Ilyenkor nehezen valósul meg az emberpárról szóló isteni vízió: és a kettő egy lesz; könnyen lehetsz a páros magány áldozata. Nem jó az embernek egyedül lenni, nem jó, ha az embernek nincs senkije, akivel kölcsönösen meg tudja osztani gondját-baját-örömét, aki tud vele együtt örülni és sírni. Nagyon sok páros magányt és kudarcos házasságot látsz magad körül. Te merj álmodni boldog párkapcsolatról, jegyességről, házasságról és családról. Ne a sikertelenek kudarcától féljetek, bátorsággal lépjetek a sikeresek nyomába!

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha házasok vagytok: a legnagyobb ajándék házasságra készülő gyerekeitek számára egymás iránti szeretetetek. Szoktatok-e beszélgetni kapcsolatotokról és annak kezdeteiről gyerekeiteknek, és mit tapasztaltok ilyenkor? Milyen fontos szempontokra hívtátok/hívjátok fel a következő nemzedék figyelmét? A ti kezdeteitekhez képest milyen újabb kihívások előtt állnak gyerekeitek?

Ha még a házasság előtt álltok: Vegyétek számba és elemezzétek a körülöttetek lévők párválasztását! Milyen káros következményei lesznek annak, ha valaki eleve ideiglenes, felszínes kapcsolatra pazarol értékes időt? Gondosan figyeljétek meg a környezetetekben lévő házaspárokat, családokat! Ne csak a kevésbé sikerült házasságokat vegyétek észre, számos szép, példás, Isten tervét megélő párt is találhattok. Értékeljétek és idézzétek fel őket, mit tanulhattok tőlük? Figyelj, kérdezz, okulj az előtted járók példájából!

Beszélgessetek, gondolkozzatok és valósítsátok meg Isten veletek kapcsolatos tervét!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke