Egy rabbi tanácsai házasoknak

A boldog házasság nem szerencsés adottság, hanem napi feladat. Pliskin rabbi az alábbi húsz jó tanácsot adja azoknak, akik szeretnének boldog házasságban élni:

1. Mindig tartsd szem előtt, hogy legfőbb célod a boldog házasság! Csak olyasmit mondj és tegyél, ami e felé segít benneteket! Ami ezzel ellenkezik, kerüld! A többi csak adalék.

2. Sokszor tegyétek fel magatoknak a kérdést: Hogyan tudnánk otthon boldog, szeretetteljes légkört teremteni?

3. Arra gondolj, mit tudnál adni, ne arra, hogy mit kaphatsz! Minél több szóval és tettel keresd házastársad kedvét!

4. Szóban és tettben mindig hangsúlyozd házastársad fontosságát!

5. Újra meg újra kérdezd meg magadtól: Mit mondhatnék, mit tehetnék, amivel férjemet/feleségemet felvidíthatnám?

6. Mielőtt megszólalsz, gondold meg, mi a célod! A beszélgetés célja a válasz, amit kapni fogsz. Ha az első mondatod nem a kitűzött célt szolgálja, kezdd másként! Ne feledd: az igazi cél az, hogy tiszteljétek egymást és boldogok legyetek. Ne vitatkozz fölöslegesen! A legbölcsebb megoldás sokszor a hallgatás. Mindig tanúsítsatok tiszteletet egymás iránt!

7. Minden lehetséges módon fejezd ki nagyrabecsülésedet és háládat! Napjában többször mondj egy-két elismerő szót!

8. Mindig figyelmesen hallgasd meg a házastársadat! Igyekezz úgy megérteni, mintha az ő helyében volnál!

9. Figyelj házastársad érzelmeire és igényeire! Gondold át, mikor nem voltál elég figyelmes, és határozd el, hogy igyekszel egyre figyelmesebb lenni!

10. Panaszkodás és vádaskodás helyett gondold át, hogyan tudnád pozitív módon jóra ösztönözni a társadat! Ha eddigi viselkedésed nem vezetett eredményre, találj ki más módszert!

11. Ne legyenek irreális elvárásaid! Ne várd, hogy a társad tökéletes legyen, és ne hasonlítsd másokhoz!

12. Ne beszélj sértően! Ha a házastársad sértően szól hozzád, mondd neki: „Szeretném, ha tisztelettel beszélnénk egymással.”

13. Légy kompromisszumkész! Légy hajlandó lemondani a saját akaratodról, hogy adott esetben a társad is hajlandó legyen lemondani az övéről!

14. Írd össze, mennyi mindent köszönhetsz a házasságodnak, illetve a házastársadnak! Folyamatosan bővítsd a listát, és sokszor olvasd el!

15. Írd össze házastársad jó tulajdonságait, illetve azt, ami tetszik a viselkedésében! Folyamatosan bővítsd a listát, és sokszor olvasd el!

16. Mindig gondolkozz azon, hogyan hozhatod ki társadból a legjobb tulajdonságait! Szóval és tettel mindig erősítsd benne ezeket a vonásokat!

17. Ha probléma adódik, keresd a megoldást! A megoldásra figyelj, ne arra, melyikőtök volt a hibás! Keressetek közös, mindkettőtök számára elfogadható megoldást, hogy harmonikus maradjon a kapcsolatotok!

18. Gondoljatok vissza a legszebb pillanatokra! Mit mondtatok, mit tettetek, amikor a legboldogabbak voltatok együtt? Ismételjétek meg minél többször!

19. Keressetek örömteli közös tevékenységeket!

20. Éljetek a jelenben! Amit a múltban elrontottatok, az már a múlté. A jelent és a jövőt mostani gondolataitokkal, szavaitokkal, tetteitekkel alakítjátok. Gondosan válogassátok meg őket!

Az írás a www.simpletoremember.com honlapon jelent meg.

Tíz megállapítás az élettársi kapcsolatokról…

Tíz tény, amely igazolja, hogy az együtt élés a férfinak rossz, a nőnek rosszabb, a gyermek számára pedig tragikus.

Az alábbi adatokat A. Patrick Schneider, a Harvard Egyetem doktora közölte a New Oxford Review-ban. Az USA-beli helyzetet feltáró cikk, illetve a megállapításokat alátámasztó hivatkozások a LifeSite News.Com oldalon olvashatóak.

Az együtt élés – előkészület a válásra

1. Az együtt élés egyre gyakoribb
35-40 évvel ezelőtt igen ritka volt, társadalmilag tabunak számított. Az együtt élések száma az 1960-as években 19%-kal, az 1970-es években 204%-kal, az 1980-as években 80%-kal, az 1990-es években 66%-kal, 2000. és 2004. között 7,7%-kal növekedett, azaz az elmúlt évtizedekben összesen tizenegyszeresére nőtt.

2. Bizonytalanok a kapcsolatok
Az együtt élő párok hatoda mindössze 3 évig marad együtt; az élettársi kapcsolatoknak csupán tizede tart 5 évnél tovább.

3. Nagyobb a válás kockázata
Közel kétszeres valószínűséggel válnak el azok, akik házasságuk előtt együtt éltek (39%), mint akik nem éltek együtt (21%).

4. A nők többet szenvednek
Az élettársi kapcsolatban élő nőkre sokszor ugyanakkora felelősség nehezedik, mintha házasságban élnének (elsősorban a gyermeknevelés feladata), ám a szükséges jogi védelem nélkül – miközben a kapcsolatban ők teremtik elő a jövedelem 70%-át.

5. Nagyobb a nemi úton terjedő betegségek kockázata
Az élettársi kapcsolatban élő férfiak négyszer akkora valószínűséggel csalják meg párjukat, mint a házasságban élők. Az 1960-as években még csak három nemi úton terjedő betegség volt; ma több mint húsz gyógyíthatatlan nemi betegséget ismerünk. Az elmúlt 6 évben az esetek száma megháromszorozódott. Az élettársi viszonyban élők körében hatszor annyi a nemi beteg, mint a házasságban élő nők között.

6. Nagyobb a drogfüggőség és a pszichiátriai problémák esélye
Egy 130 tanulmány alapján készült vizsgálat szerint azok a házaspárok, akik korábban együtt éltek, hajlamosabbak a kábítószer- és alkoholszenvedélyre. Együtt élő pároknál a depresszió esélye háromszor nagyobb, mint házaspároknál.

7. Rosszabb az anyagi helyzet
Azok az együtt élők, akik sohasem házasodnak össze, 78%-kal kevesebb vagyonnal rendelkeznek, mint a folyamatosan házasságban élők; ugyanez az adat 68% azoknál az együtt élőknél, akik korábban elváltak vagy megözvegyültek.

8. A gyermekek szenvednek
Az élettársi kapcsolatban élők gyermekeinek szegénységi mutatói ötször rosszabbak, mint azokéi, akiknek szülei házasságban élnek. Az együtt élő párok 12-16 éves gyermekeinél hatszor annyi érzelmi és viselkedési probléma mutatkozik, mint azoknál a kortársaiknál, akiknek biológiai szülei házasságban élnek. Az élettársak tizenéves gyermekeit 122%-kal nagyobb valószínűséggel tanácsolják el az iskolából, és 90%-kal valószínűbb, hogy alacsony tanulmányi átlagot produkálnak. Ezek a gyermekek csonka családban, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek nélkül nőnek fel.

9. A társadalom fizet
A bebörtönzöttek aránya a világ összes országa közül az Egyesült Államokban a legmagasabb, ahol kétmillió embert tartanak fogva. 1980-ban ez a szám még alig haladta meg az 500 000-et. Az állami börtönökben fogva tartott fiatalkorúak 70%-ánál az apa nem él a családdal. A gyermekkorú bűnelkövetők háromnegyedénél a szülők élettársi kapcsolatban élnek.

10. Az együtt élésben nagyobb az erőszakos cselekedetek aránya
A gyermekek elleni erőszak mutatói az ép családokban a legalacsonyabbak; ennek 6-szorosa ott, ahol nevelőszülők nevelik a gyermekeket; 14-szerese ott, ahol az anya egyedül neveli a gyermekeket; 20-szorosa ott, ahol a biológiai szülők élettársi kapcsolatban élnek; 33-szorosa ott, ahol az anya élettársa nem a biológiai apa. Az élettársi kapcsolatban élő nőket háromszor nagyobb valószínűséggel bántalmazzák fizikailag, mint a házasságban élőket, és kilencszer nagyobb gyakorisággal esnek gyilkosság áldozataivá. Gyermekek esetében hasonlóak az adatok.

Az együtt élés a férfinak rossz, a nőnek rosszabb, a gyermek számára pedig tragikus. Mérgezi a házasságot, a családot és a társadalmat. XVI. Benedek pápa Sacramentum Caritatis kezdetű apostoli buzdításában a négy alapvető, megkérdőjelezhetetlen érték között mindjárt az emberi élet iránti tisztelet után említi a családot, amely „egy férfi és egy nő házasságán alapszik".

Magyar Kurír

A házasságtörés legjobb ellenszere: az őszinteség

Az aranylakodalmán túl járó Vaughan házaspár több ezer házaspárnak mondta el, hogyan tudták megmenteni házasságukat a férj egykori házasságtörése ellenére. A feleség nemrég megjelent könyvében hasznos tanácsokkal szolgál a házasságon kívüli kapcsolatok megelőzéséről.

A házaspároknak tudniuk kell – vallja a közel 30 éves házasságtanácsadói tapasztalattal rendelkező Peggy Vaughan –, hogy „a házasságtörés megelőzésének egyetlen hatékony módszere a teljes őszinteség."

Sokan úgy vélik, házasságuk a szerelemtől, a vallástól, az ígéretek megtartásától vagy a bizalomtól lesz tartós. Ám mindezeknél fontosabb az őszinteség, amely egyrészt az érzelmek, másrészt az „ide vonatkozó tények" feltárását jelenti. Az ember sokféle okból érezhet kísértést egy házasságon kívüli kapcsolatra; ahhoz azonban, hogy a tettek mezejére lépjen, az kell, hogy „hajlandó legyen hazudni és mellébeszélni. Az adu ász tehát az őszinteség" – fogalmaz Vaughan.

A szerző kifejti: lehetetlen, hogy a házasságban élő férfi és nő egy életen át soha senki iránt ne érezzen semmiféle vonzalmat a házastársán kívül. Ezek a vonzalmak azonban ártalmatlanná válnak, ha őszintén meg tudják beszélni egymással. A kísértések elhallgatása, a titkolózás viszont „a titkos kapcsolatok legjobb táptalaja".

„A házastársak nem attól távolodnak el egymástól, hogy más dolgok érdeklik őket, hanem attól, hogy nem osztják meg egymással a gondolataikat. És attól maradnak tartósan együtt, hogy bizalommal megbeszélik, ami foglalkoztatja őket."

Vaughan végül hozzáteszi: Az őszinteségnek a családban kell kezdődnie. Fontos, hogy a szülők merjenek tizenéves gyermekeikkel nyíltan, őszintén beszélni a testi kapcsolat kérdéseiről, máskülönben elültetik bennük a titkolózást. Így könnyebben megeshet, hogy felnőttként, egy házasságon kívüli viszony kialakulásakor is inkább a színlelést választják, hiszen megszokták, hogy tabutéma. A fiatalok sokat hallanak a szexről, de nagyon keveset a hűséges szeretet és a felelősségteljes testi kapcsolat szépségéről. Beszéljünk velük őszintén ezekről a dolgokról, és „úgy neveljük őket, hogy merjenek kérdezni! Így óvhatjuk meg a következő generációt a házasságtöréstől" – idézi a tapasztalt tanácsadót a washingtontimes.com.

Magyar Kurír

A fogamzásgátlók nagyban felelősek a férfi terméketlenségért

A fogamzásgátló tabletták súlyosan károsítják a környezetet és közrejátszanak az egyre nagyobb arányban előforduló férfi terméketlenség kialakulásában – írja a L’Osservatore Romano 2009. január 4-i száma.

„Bizonyítékaink vannak arra, hogy a nyugati világban megfigyelhető férfi terméketlenség, a növekvő spermahiány kialakulásában fontos szerepet játszik a fogamzásgátló tabletták melléktermékei által okozott környezetszennyezés" – írja a cikk szerzője, Pedro José Maria Simon Castellvi, a vatikáni székhelyű Katolikus Orvosi Egyesületek Nemzetközi Szövetségének elnöke.

A professzor szerint a fogamzásgátlót szedő nők vizeletéből a folyókba jutó hatóanyagok azért „súlyosan környezetszennyezőek, mert ily módon az évek során több tonnányi hormon került a természetbe." A világ számos pontjáról érkeznek híradások arról, hogy a tudósok szexuális anomáliákat tapasztalnak olyan halaknál és más, vízben élő állatoknál, amelyek szintetikus ösztrogénnel és más (például a fogamzásgátlókban található) hormonokkal fertőzött szennyvízzel érintkeznek. Több európai tanulmány környezeti okokra – elsősorban a permetezőszerekben, a műanyag flakonokban, samponokban, kozmetikai és egyéb termékekben található ösztrogénszerű anyagokra – vezeti vissza a növekvő arányú férfi terméketlenséget és a gyengülő reprodukciós képességet – írja a CNS.

Magyar Kurír

Tíz téveszme, amely szétzilálja a házasságot

Linda Mintle családterapeuta a válásról írt könyvében sorra veszi a tíz leggyakoribb önámítást, amely végső soron a házasság felbomlásához vezet. Az alábbiakban ezeket ismertetjük röviden, a Cbn.com összefoglalója alapján.

1. téveszme: A házasság – szerződés

Igen, a házasság jogi egyezség, Isten szemében azonban ennél sokkal több. A házasság valójában szövetség, megszeghetetlen ígéret, életre szóló elköteleződés „jóban-rosszban", jólétben és szegénységben, egészségben és betegségben. Azt jelenti, hogy akkor is szereted a másikat, ha éppen nincs hozzá kedved, hűséges maradsz, és megbirkózol a nehézségekkel.

2. téveszme: Veled kötöttem házasságot, nem a családoddal

Az igazság az, hogy nemcsak a házastársaddal kötötted össze az életedet: a családja is hozzátartozik a hozományhoz. Ne áltasd magad azzal, hogy a családját félreteheted! Köztük nőtt fel, ők nevelték olyanná, amilyennek megismerted. Igen, vannak más hatások is, és az ember sokat változik, de a fejlődést alapvetően a család határozza meg.

3. téveszme: Meg tudom változtatni a házastársamat

Tévedés! Nem valószínű, hogy múlhatatlan szereteted hatására meg fog változni az, hogy mindig elkésik, vagy hogy rendetlenség van a szobájában. Az együtt járás idején vedd észre az efféle figyelmeztető jeleket, főleg a súlyosabbakat, pl. ha sokat iszik, ha erőszakos a természete, vagy ha nem tartja meg az ígéreteit. A nászút után ezek a dolgok nagy valószínűséggel nem fognak javulni, csak romlanak. Az igazság az, hogy egyetlen dolgot tudsz befolyásolni: azt, hogy hogyan reagálsz a viselkedésére. Egyedül ezen változtathatsz.

4. téveszme: Túl sok mindenben különbözünk

A különbségek nem jelentenek komoly problémát, csak akkor, ha az értékrend és az erkölcsök terén mutatkoznak. Attól, hogy nem vagytok igazán összeillők, még nem megy tönkre a kapcsolat. Az igazi kérdés az, hogy hogyan kezelitek a különbözőséget. Meg kell tanulnotok úgy alkalmazkodni, hogy az mindkettőtök számára elfogadható legyen. Vannak feloldhatatlan különbségek is; ezeket meg kell tanulnotok elfogadni. A konfliktuskezelés krisztusi módjára vonatkozóan pedig világos útmutatást találtok a Szentírásban.

5. téveszme: Nem érzem többé azt a lángoló szerelmet – elmúlt, vége!

A szenvedélyes szerelem nem tart örökké, a szeretet azonban egy életen át megmaradhat. Az ember időnként nem érzi, hogy szereti a másikat, ezért el kell határoznia, hogy mindig úgy fogja szeretni, mint önmagát. A kritika például erősen csökkenti a szeretet érzését; egyik oldalon lenézést, a másikon védekezést idéz elő, ami érzelmileg eltávolítja egymástól a házastársakat. Az igazság az, hogy a szeretet érzését sokféleképpen fel lehet erősíteni. Például úgy, hogy az ember minden negatív megjegyzését öt pozitívval ellensúlyozza. Sokat jelent, ha barátian elbeszélgettek és segítetek egymásnak. Nem szoktam kétségbe vonni, amikor egy-egy férj elmondja, hogy már nem érez lángoló szeretetet a felesége iránt. Csak azt próbálom megértetni velük, hogy a szeretet, a szerelem érzését újra fel lehet szítani.

6. téveszme: A hagyományosabb házasság a megoldás

Kiábrándultságában sok férfi úgy érzi, boldogabb lenne, ha olyan kapcsolatban élne, ahol a férfi az úr. Sokan elbizonytalanodnak a férfi-női szerepekkel, feladatokkal kapcsolatban. Az engedékenység fogalmát gyakran rosszul értelmezik és sokszor visszaélnek vele. Isten a házasságban egyenrangúnak akarta a férfit és a nőt. Kétszer nyilatkoztatta ki a nemekre vonatkozó akaratát: a Paradicsomban és Krisztus életében. Ez legyen előttetek a példa, amikor férfi és nő kapcsolatáról gondolkodtok. Meglátjátok: akárhogyan alakítjátok kapcsolatotokat, a kölcsönös engedékenység, tisztelet, biztatás és empátia elengedhetetlen.

7. téveszme: Ilyen vagyok, nem tudok megváltozni: kellek vagy nem kellek?

Aki nem hajlandó változni, az voltaképpen Isten ellen lázad: másként akarja berendezni életét, mint Õ. Azzal, hogy azt mondja, nem tud megváltozni, elutasítja a megváltás és a megtérés keresztény élményét. Az ember mindig törekszik a tökéletességre, de ez a valóságban folyamatos küzdelmet jelent. Azt jelenti, hogy mindig kész vagy felülvizsgálni a viselkedésedet, és igyekszel Krisztushoz egyre hasonlóbbá válni. Ha a házastársak így élnének, kevesebb volna a válás. Az ember nem változik meg magától, csak ha akar. A változás lehetséges, de három dolog kell hozzá: akarás, engedelmesség és a Szentlélek ereje.

8. téveszme: Volt egy házasságon kívüli kapcsolatom – el kell válnunk

A házasságon kívüli kapcsolat súlyos és romboló, de nem helyrehozhatatlan, ha mindkét házastárs akarja. A viszonyt fel kell számolni, bűnbánatot kell tartani, bocsánatot kérni és megbocsátani, majd újjáépíteni a házastársi kapcsolatot. Az egyik fél megszegte a szövetséget, de ha mindketten akarják, helyreállíthatják. Nem könnyű, de lehetséges.

9. téveszme: Mindegy, mit teszek, Isten úgyis megbocsát

Isten valóban megbocsát, ha megbánod a bűneidet, de ettől még igenis számít, hogy mit teszel. Tetteid természetes és lelki következményekkel járnak, ne vedd hát olyan magától értetődőnek Isten kegyelmét!

10. téveszme: Menthetetlen a helyzet

Ha feladtad, ha a jövő reménytelennek tűnik, ha eltávolodtatok egymástól, ha nem tudjátok kezelni a konfliktusokat, ha hibáztál, vagy bármi legyen is a probléma, higgy abban, hogy Isten akkor is tud cselekedni, amikor te már nem. Meg tudja változtatni az emberi szívet, képes csodát tenni, a legnehezebb körülmények között is bármit el tud érni. Õ a lehetőségek Istene. Közeledj hozzá, imádkozz a házasságodért, küzdj igazi ellenségeddel, a sátánnal, és reménykedve várd, hogy Isten megsegítsen!

Ha házastársaddal együtt bensőséges kapcsolatban maradtok Istennel, házasságotok sugározni fogja ezt a meghitt kapcsolatot. A válás elkerülhető! Vegyétek észre a mai kultúra hazugságait, és a Szentírás igazságához ragaszkodva szálljatok szembe velük! Nincs házasság, amelyet ne fenyegetne a válás, de kezetekben van a lehetőség, hogy megelőzzétek!

Magyar Kurír

Árthat a házasságnak a Facebook?

Az internetes közösségi oldalak remekül összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint egyre gyakrabban okoznak problémát a házasságokban.

A Facebookon felelevenített régi kapcsolatok féltékenységet és bizonytalanságot keltenek, sőt nemegyszer házasságon kívüli kapcsolatba torkollnak. Egy névtelenséget kérő asszony elmondása szerint férje a Facebookon talált rá régi szerelmére. „Láttam, hogy sokat időzik a Facebookon. Néha egy-egy pillantást vetettem a képernyőre. Csupa nagyon kedves üzenet. Aztán két hete azt mondta, elmegy tőlem. 'A Facebook miatt?' – kérdeztem. 'Igen, ott kezdődött' – felelte. Mivel közös jelszavunk volt, megnéztem az adatlapját, és kiderült, hogy hónapok óta leveleztek egymással."

„Szinte nincs nap, hogy a tanácsadáson elő ne kerülne a Facebook. Az élet, a munka, a gyereknevelés feszültségei a házastársak közötti kommunikáció megszűnéséhez vezethetnek, és sokan a Facebookhoz menekülnek, ott lazítanak munka után" – idézi Carl Hindy házassági tanácsadót a New Hampshire News internetes kiadása.

Régebben sokszor egyáltalán nem volt egyszerű egy-egy régi ismerőst felkutatni. Ma már elég rákattintani a régi évfolyamtársak csoportjára, és máris ott lehet a kísértés. „A 10, 15, vagy éppen 30, 40 évvel ezelőtti szerelem egy pillanat alatt felébreszti az emlékeket: milyen csodálatos volt 15, 18, 22 évesnek lenni..." – jegyzi meg Amy Wolfson válóperes ügyvéd, akinek kliensei közül többen így jutottak el a házasságtörésig.

Hindy szerint a kísértésnek hatékony ellenszere, ha az ember elmondja a házastársának, hogy az interneten barátkozik. „Ha valaki azért nem beszél róla, mert tudja, hogy a másik ideges lenne tőle, az bizony figyelmeztető jel. Ilyen esetben kétszer is meg kell gondolnia, jó-e belemenni a dologba." Hasznos lehet átgondolni, kiket veszünk fel az ismerőseink közé. Merjünk elutasítani vagy törölni egyes kapcsolatokat! Végül pedig: érdemes megbeszélni házastársunkkal, milyen információt közöljünk magunkról vagy a családunkról. És mint minden más témában is: beszéljük meg vele őszintén, mielőtt túl késő lenne!

Magyar Kurír

Az „abortusz joga” rabszolgává teszi a nőt

A feministák és az abortusz támogatói által fennen hirdetett „abortuszhoz való jog" végső soron a szexuális kielégülés eszközeivé, vagyis rabszolgákká teszi a nőket – figyelmezet a nők elleni erőszakkal foglalkozó szakember.

A spanyol „Értelmiségiek az etikáért” elnevezésű szervezet rendezvényén tartott előadásában Iñigo Urien Azpitarte hangsúlyozta: „Ha a nő korlátozás nélkül végeztethet művi terhességmegszakítást, a férfi mentesül az apai felelősség alól, így a nő a szexuális kielégülés 'egyenjogútlan' eszközévé válik. A nő akkor is vesztes lehet, ha vállalja a gyermeket, hiszen az apa mondhatja, hogy a nő döntött úgy, hogy nem gyakorolja az 'abortuszhoz való jogát', s így könnyen elháríthatja a gyermek jövőjéről való gondoskodás apai felelősségét."

„A művi terhességmegszakítás feltételeinek könnyítése az emberi kapcsolatokat is befolyásolja – folytatta az előadó. Ha a férfi tudja, hogy a magzatelhajtás egyszerű, nemkívánt terhesség esetén könnyebben elhagyja a nőt, hiszen tudja, hogy partnere egyszerűen el tudja vetetni a magzatot. A nők egy része ugyan képes ellenállni és elutasítani a művi terhességmegszakítást, az abortusz legalizálása ördögi kör, amiből sokan mások nem tudnak kitörni. Az 'abortuszhoz való jog' azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag 'felszabadítanak', valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák, s ily módon veszélybe sodorják a nőket” – idézi a szakembert a CNA.

Magyar Kurír

Tizenkét jó tanács internetező házaspároknak

Az internetes közösségi oldalak összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint problémákat okozhatnak a házasságban. Az amerikai Krafsky házaspár „Facebook és a házasságod" című, februárban megjelenő könyvében hat dologra biztatja és hat dologtól óvja a házastársakat.

Mit tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

• Húzzuk meg a határokat saját magunk, házastársunk és házasságunk védelmében!
Beszéljük meg házastársunkkal, mi az, amit mindketten elfogadunk, és mi az, amit szeretnénk elkerülni! Ha előre megegyezünk, sok nézeteltéréstől és fájdalomtól óvjuk meg magunkat.

• Családi állapotunknál jelöljük be, hogy házas, és hagyjuk is így!
A közösségi oldalak felhasználói egészen másként viszonyulnak ahhoz, aki házas, mint ahhoz, aki nem. Ha házassági problémákkal küzdünk, ne változtassuk állapotunkat bonyolultra, mert ezzel csak nehezítjük a helyzetet!

• Mindig mondjuk el egymásnak, kiket jelölünk ismerősnek, és ki akar minket ismerősnek jelölni!
Az ismerősök sokfélék lehetnek: gyerekkori játszótársak, osztálytársak, jelenlegi munkatársak, a tágabb keresztény és más közösség tagjai. Mindegyiküknek megvan a maga története, amit a házastársunk nem feltétlenül ismer. Beszéljünk egymásnak az ismerőseinkről!

• Mondjuk meg egymásnak a felhasználói nevünket és a jelszavunkat!
Az egymásnak adott életben a bizalom megőrzése szempontjából fontos, hogy mindig áttetszőek legyünk. A belépési adatok megosztása azt jelenti: nyílt lapokkal játszunk. Ez mindkét fél számára érzelmi biztonságot nyújt.

• Frissítéskor hetente legalább egyszer írjunk valamit a házastársunkról is!
A hitvesi kapcsolatot erősíti és védi, ha a közösségi oldalt is felhasználjuk arra, hogy kifejezzük, mennyire fontos számunkra a társunk. (Persze túlzásba sem szabad vinni egymás dicséretét, mert másoknak idegesítő lehet)

• Beszélgessünk arról, ami a közösségi oldalon történik!
Ami a közösségi oldalon történik, nem marad a laptopba zárva. Egy-egy félresikerült mondat, váratlan bejegyzés gondolatokat, kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes otthon kettesben elbeszélgetni.

Mit ne tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

• Ne tegyünk csípős megjegyzéseket a házastársunkra, és ne írjunk róla rosszat!
Ha az oldalon szerepel is a kérdés, hogy mi jár a fejünkben, nem biztos, hogy ez tényleg mindenkit érdekel. Ha egy-egy bejegyzésnél bizonytalanok vagyunk, gondoljunk arra, hogyan fogadná például az anyósunk, a főnökünk, a lelkiatyánk, s csak azután küldjük el!

• Ne jelöljük ismerősnek a régi szerelmeinket vagy akikkel valaha bizalmas kapcsolatban álltunk!
Az ártatlan „Vajon mi lehet vele" könnyen oda vezet: „Igazán nem akartam, hogy ez történjen". A régi kapcsolatok felelevenítése fölösleges veszélyt jelent a házasságra nézve. Bizonytalanságot, féltékenységet idézhet elő a házastársban, súrlódást, eltávolodást a hitvestársak között, valóságtól elrugaszkodott, értelmetlen gondolatokat a fejünkben. Ha egy szakítás után két egyedül maradt fél között nem tanácsos a virtuális ismeretség ápolása, mennyivel kevésbé tanácsos akkor, ha házasságban élnek!

• Ne feledkezzünk meg az időről!
Mindenkinek szüksége van a nap folyamán egy kis kikapcsolódásra. A közösségi oldalak jó lehetőséget adnak erre: pihentető az ismerősök, a játékok, a csoportok között keresgélni. A felhasználók átlag napi 12-15 percet töltenek a Facebookon, ami még egészséges napi dózisnak tűnik. Ha azonban az internetes idő kezd a házastársi kapcsolat rovására menni, át kell gondolnunk az időbeosztást, és változtatnunk kell! Állítsuk be az órát 15 percre, és ha letelt, lépjünk ki, és kapcsoljuk ki a számítógépet!

• Ne írjuk ki az üzenőfalra, hogy elutazunk vagy a házastársunk elutazik!
Ez elsősorban biztonsági kérdés. Egy ártatlan bejegyzés, hogy egyikünk távol van, egyúttal jelzi a rossz szándékúaknak, hogy védtelenebb az otthonunk, a családunk. Ennyire jól ismerjük az összes virtuális ismerőst? És az ő ismerőseiket? Egy ismerős válasza – anélkül, hogy tudnánk róla – sok, számunkra ismeretlen emberhez viheti el az üzenetet: „férjem elutazott".

• Ne cseteljünk ellentétes nemű személyekkel!
A cset kettesben folytatott, élő üzenetváltás, amely a kilépéskor törlődik. Az érzelmi kapcsolatnak három összetevője van: a rejtettség, a kémia és a bizalmas közvetlenség. A csetelés kiváló körülményeket teremt e három összetevő keveredéséhez, ahonnét a dolgok szinte „adják magukat". Előzzük meg a tragédiát: ne cseteljünk!

• Ne engedjük, hogy a közösségi oldal elvonja a figyelmünket, amikor a házastársunkkal vagyunk!
Nemcsak a frissítés veheti el az időt a házastárstól: az is elvonhatja tőle a figyelmünket, ha valakiről rossz hírt olvastunk. Ügyeljünk rá, hogy együttléteink, a különleges pillanatok internetmentesek legyenek; se számítógép, se mobiltelefon ne zavarja az egymásnak ajándékozott időt!

Magyar Kurír

Forrás: http://marriagejunkie.com

Félredobott családtagok helyett családtagként körülrajongott háziállatok

A Bálint-nap kapcsán közzétett átfogó felmérés meglepő adatai szerint a felnőttek mintegy ötöde szívesebben tölti ezt a napot kutyájával vagy cicájával, mint partnerével. Milliárdokat emészt fel a kisállatok ellátása, gyógyíttatása, és terjed a kisállattal együtt történő temetkezés szokása is.

A Reuters február 8-i tudósítása szerint a 23 országra kiterjedő közvéleménykutatás 24.000 ember megkérdezésével készült. Az eredmény: a 35 év alattiak 25%-a inkább kutyájával, cicájával tölti a szerelem ünnepeként népszerűsített Valentin-napot, mint partnerével. A 35–54 éves korosztálynál ez az arány 18%, az 55 év fölöttieknél 14%. A tudósítás megjegyzi, hogy az alacsony jövedelmű válaszadók között népszerűbbek voltak a háziállatok, mint a közepes vagy magas jövedelműek körében.

A háziállatok humanizálásának tendenciáját igazolja a Telegraph című brit lap január 23-i cikke is, amely a már működő kisállattemetők mellett az állatokkal együtt történő temetkezés ősi pogány szokásának felelevenedéséről is beszámol. Egy temetkezési vállalkozót idéz, aki elmondja: 2003 óta több mint harminc esetben igényelték a háziállattal együtt történő temetést, és jelenleg több mint 120 előjegyzés van ilyen temetésre. A kisállatok családtaggá minősítéséről tanúskodnak a sírfeliratok is. Míg régen legfeljebb ilyenekkel találkozhatott az ember: „Itt nyugszik Fídó, a hű barát", addig manapság nem ritkaság a kisállattemetőkben a „Kisleánykám" vagy az „Anyuka, apuka örökké gyászol" felirat.

A felfokozott érzelmi kötődés az anyagiakban is megnyilvánul. Amerikában hivatalos adatok szerint 2009-ben 2,3 milliárd dollárral többet költöttek háziálllatoknak szánt termékekre, mint 2008-ban, vagyis az ágazat az általános visszaesés ellenére 5,4%-os növekedést produkált. 1998-ban az iparág teljes költségvetése 23 milliárd dollár volt, ami az elmúlt tíz évben megkétszereződött. A legjelentősebb, 8,5%-os kiadásnövekedés az állategészségügyben tapasztalható, ahol ma már a CT-től a gyökértömésen és az onkológiai műtéteken keresztül a depresszióellenes kezelésig minden rendelkezésre áll a kisállatok számára.

Margaret Somerville, a kanadai McGill Egyetem Orvosi, Etikai és Jogi Központjának igazgatója szerint az állatok humanizálása az emberek dehumanizálását vonja magával. A szakember hangsúlyozza: rendkívül fontos, hogy fenntartsuk az ember – és csakis az ember – személyi méltóságának tiszteletét. Az emberi élet tisztelete csakis így biztosítható, hiszen a művi terhességmegszakítást is a magzat személyi mivoltának tagadásával próbálják igazolni.

Az ember személyi mivoltának elmosása, s ezzel egyidejűleg az állatok kvázi emberi szintre emelése mögött végső soron az Istentől való elfordulás rejlik. Erre utalt XVI. Benedek pápa egy 2006. januári általános kihallgatás alkalmával, amikor Órigenésznek a 144. zsoltárhoz fűzött magyarázatát idézve rámutatott: „Érdemes elgondolkodnunk Órigenész szavain, aki abban látja az ember és a többi élőlény közti alapvető különbséget, hogy az ember képes felismerni Istent, Teremtőjét; képes az igazságra és a megismerésre, amely kapcsolattá, barátsággá fejlődik. Fontos tehát, hogy meg ne feledkezzünk Istenről, ... mert minden kérdésessé, sőt olykor veszedelmessé válik, ha hiányzik az alapvető viszonyítási pont: az, hogy felismerjük Istent, a Teremtőt" – írja a Zenit.

Magyar Kurír

Mit kezdjünk a hangulatainkkal?

Munkából hazaérve sohasem tudom, milyen hangulatban találom. Ha rosszkedvű, sokszor nem tudom, mit tegyek. Néha szívesen elmondja, ami bántja, máskor mintha azt akarná, hogy hagyjam békén. Folyton találgatnom kell, hogyan álljak hozzá. Van fogalma, milyen nehéz együtt élni valakivel, akinek állandóan változik a hangulata?

Hangulatunkkal mindig hatunk a környezetünkre. Mint amikor követ dobunk a tóba, s a hullámzás messze tovaterjed. Mindenki valamilyen érzelmi klímát teremt maga körül. A rosszkedvben az a nehéz, hogy nem is mérjük fel, milyen hatással van a környezetünkre. Magunkba fordulunk, kudarcainkon rágódunk, vagy azon, hogy miből fogunk élni, mi lesz a gyerekekkel, mennyi gonddal jár a házasság... Mit kezdjünk a hangulatainkkal? Íme néhány ötlet:

• Először is vegyük észre, hogy a hangulatunk igenis hat a környezetünkre. Miközben teljesen lefoglal a saját bajunk, rosszkedvünk mindenkire átragad, akivel csak találkozunk. Ne vigyük át a rosszat a többiekre; ezzel csak tetézzük a nehézségeket.

• Másodszor: környezetünk legtöbbször nem érti, mitől vagyunk rosszkedvűek. Mivel nem gondolatolvasók, nem tudhatják, hogy egy kavics megrepesztette a szélvédőt, hogy defektet kaptunk, hogy kimerítő napunk volt, hogy még nem tudtunk feldolgozni egy halálesetet – hacsak el nem mondjuk. A gondolatolvasási kísérletek általában balul sülnek el.

• Harmadszor: érdemes legalább részben elmondani nekik, mi nyomaszt. Tegyük világossá, hogy nem velük van a baj, hanem belső küzdelmet vívunk (feltéve, hogy tényleg nem velük van gondunk). Ettől fellélegeznek, hogy nem miattuk lettünk ilyen rosszkedvűek. Ha elmondjuk, min töprengünk, kapcsolatot teremtünk velük, és megeshet, hogy a beszélgetés során közösen találunk megoldást a problémára.

• Negyedszer: fogalmazzuk meg, mire volna szükségünk, mitől javulna a hangulatunk. A másik sokat segíthet. Ne vegyük leereszkedésnek, ha megkérjük, hogy masszírozza meg a hátunkat, karoljon át, amikor gyászolunk, vagy hallgassa meg a panaszunkat. Merjünk kérni, ha kell: megkönnyebbülünk tőle.

• Végül pedig gondoljuk át, mi okozza a rosszkedvet. Rossz napunk van csupán? Mindenkivel előfordul, ettől nyugodtan továbbléphetünk. Esetleg komolyabb dologról van szó? Netán olyan problémáról, amivel valóban foglalkozni kell? Figyeljünk a hangulatainkra! Jelzik, hogy valamire oda kell figyelnünk az életünkben. A problémákra van megoldás, ha felismerjük őket és megtesszük a megfelelő lépéseket.

Forrás: cbn.com

A pornográfia társadalmi és családi méreg

Hogy az esküvők száma évről évre csökken, az ismert tény. De hogy a pornográfia hogyan járul hozzá egy család széteséséhez, az már kevésbé. Pedig az adatok szerint ahogy nő a pornográfia fogyasztása, úgy nő a válási ráta is – írja az Igen.

Ennek a pornográfiai telítettségnek a hatásai egyre láthatóbbak Amerikában is. A legtragikusabb hatások az rendszeres pornófogyasztó férfiak családján figyelhető meg. A pornó és a hűtlenség ugyanis felcserélhető - a kettő szinte ugyanaz. Egy nemrég készült amerikai tanulmány szerint a pornográfia csökkenti az alkalmasságot a házasságra, és gyengíti a házasságot fenntartó erőket – írja az Igen a Catholic World Reportra hivatkozva.

A mostani kutatás szerint a pornográfiát néző férjek kevésbé vannak megelégedve házastársi kapcsolatukkal, és érzelmileg is kevésbé kötődnek feleségükhöz. A feleségek persze érzékelik ezt, és zavarja őket. A pornográfia megnyitja az utat a hűtlenség és a válás felé. A pornográfia függőséget okozhat, ezt a jelenségek már elkezdték feltérképezni a tudósok. Általában a fogyasztók egy idő után érzéketlenné válnak, tartós fogyasztása ugyanis egyre inkább azt a képet erősíti, hogy a nők csak tárgyak.

A pornográfiát néző szülő(k) gyermekükre is rossz hatással lehetnek. Sérül a családi élet gyengédsége, amire pedig igen nagy szüksége van egy növekvő gyermeknek, aki természetes módon táplálkozik a gyengédségből. A gyermek elszenvedheti azt a stresszt, amit az internetes pornográfia váltott ki szüleinél, és maga is könnyebben lesz a függőség áldozata. De nincs rá jó hatással a szülők konfliktusa sem, áldozata lehet az ennek következtében bekövetkező válásnak. Természetesen kevesebb figyelem fordul a gyerekre. Ha pedig a szülő(k) függősége napvilágra kerül, az veszélyezteti a gyermek egészséges szexuális fejlődését is.

A felmérések szerint Amerikában a válások 68 százalékában közrejátszott, hogy valamelyik fél élőben is találkozott egy, az interneten megismert szexpartnerrel; 56 százalékában pedig az egyik fél mániákusan érdeklődött a pornográf honlapok iránt; 47 százalékában az, hogy az egyik fél túl sok időt töltött a számítógép előtt; 33 százalékában pedig az, hogy túl sokat töltött cseteléssel, ami eléggé „szexualizált" kommunikációs fórum.

A pornográfia eltorzítja a házasságról alkotott képet, megváltoztatja a szexuális magatartást, és így veszélyt jelent a házasságra, a családra, a gyermekekre egyaránt, és az egyéni boldogságra is. A házasságok tönkretételével pedig erősen árt a társadalom alapjainak is – írja az Igen.

Magyar Kurír

Szemünk fénye a gyermek – vagy a házastárs?

David Code protestáns lelkész és családterapeuta új könyvében azt hangsúlyozza, hogy azokban a családokban, ahol a szülők elsősorban egymásra figyelnek és harmonikus házasságra törekszenek, a gyermekek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint azokban, ahol a gyermek áll a középpontban.

A kétgyermekes Code szerint nem létezik konfliktusmentes házasság. „Sok házaspár úgy véli, ha nem veszekszenek, minden rendben van." Ám ha nem néznek szembe a problémákkal, előbb-utóbb kerülni kezdik őket – és egymást. „Egyre többet számítógépeznek, dolgoznak, hozzák-viszik a gyerekeket, mellettük alszanak, és remek kifogásokat hoznak fel, miért nem kívánják a házastársi együttlétet." Az elkerülő viselkedés feszültséget, szorongást okoz, ami a gyermekeknek is árt. „A házasságban nem lehet eltitkolni a feszültséget. A gyerekek mindent érzékelnek. A szülők akaratlanul is a gyerekekre terhelik szorongásukat, a gyerekeken pedig orvosi vagy érzelmi tünetek jelennek meg" – mutat rá a szerző.

„A gyermeknevelés legnagyobb téveszméje az, hogy nevelésünk annál sikeresebb lesz, minél több figyelmet szentelünk gyermekünknek. A felmérések ezzel szemben azt mutatják, hogy a szülők ma több időt töltenek gyermekeikkel, a gyermekek mégsem lettek boldogabbak, önállóbbak, sikeresebbek – sőt mintha bizonytalanabbak, követelőzőbbek és boldogtalanabbak lennének." A megoldás – az ösztönös szülői hozzáállással szemben – így hangzik: aki boldog gyermekeket akar nevelni, annak a házassága legyen a legfontosabb, s csak utána következzenek a gyermekek!

„Fontosnak tartjuk a házasságot, de nem annyira, mint a gyerekek igényeit. Ezért aztán nem tápláljuk, nem öntözzük, s így szép lassan tönkremegy – s mire észrevesszük, hogy hibáztunk, már késő. Ráadásul nemcsak házasságunkat veszítjük el, hanem gyerekeink leendő házasságához is rossz példát adunk, hiszen magukba szívják az otthoni feszült légkört, és ők is ilyet teremtenek majd maguk körül" – figyelmeztet a szerző.

A megfelelő fontossági sorrend betartásával a nevelés másik csapdáját, az elkényeztetést is elkerülhetjük. „Elkényeztetésről akkor beszélünk, amikor a szülő elvégez olyasmit a gyerek körül, amit maga is meg tudna tenni, sőt meg is kellene tennie. Azt hisszük, ezzel segítünk rajta, pedig erről szó sincs. Túldédelgetjük és túldicsérjük az édes kicsikét, míg el nem hiszi, hogy tényleg ő a világ közepe. Nem tanul meg másokkal együttműködni, és házastársa, leendő főnökei nem bírják majd elviselni" – mondja Cone, beismerve, hogy ezen a téren maga is sok hibát követett el.

Ma a legtöbb családban a gyerekek az elsők, a házasság fenntartása jóval kevésbé fontos. Pedig hosszú távon a kis változtatások is – a nap csúcsainak és mélypontjainak megbeszélése, a gyerekek lefektetése után tévézés helyett séta kettesben, testi gyengédség – sokat jelenthetnek. Évek távlatában ezen is múlhat, hogy egyetemet végez-e a gyerek, elválik-e, netán lelkileg sérült gyermekei lesznek-e – idézi a szakembert a boston.com cikke.

Magyar Kurír

Hogyan segítsünk szeretteinken, ha tönkrement a házasságuk?

Ha valakinek meghal a házastársa, a barátok virágokkal, finomságokkal jönnek, hogy vigasztalják. Ám ha egy házasság megy tönkre, halálát nem zárja temetés. Ezért az emberek általában nem tudják, mit tegyenek ilyenkor.

„Anyám azt mondta, ha jobb háziasszony lettem volna, nem hagyott volna el a férjem" – zokogja egy fiatalasszony, aki egy éjjel rádöbbent, hogy minden hazugság volt: a férjének volt egy másik élete, saját bankszámlával és egy szeretővel... Anyai vigaszra vágyott, de feddést kapott, ami csak még jobban összetörte. Egy másik asszony 26 év után sem tudja elfelejteni, mennyire fájtak a válásakor elhangzott szavak: „Kettőn múlik. Biztosan rajtad is múlt, hogy elhagyott egy másik nőért."

A válás minden szinten hatalmas veszteség. Sokan elveszítik az otthonukat, a vagyonukat, a barátaikat, rokonaikat, az egészségbiztosításukat, gyermekeik társaságát, sőt egyházi közösségüket is. Ezért fontos, hogy szavainkkal ne bántsuk, hanem gyógyítsuk a válófélben lévő barátot, ismerőst. Elmondhatjuk a véleményünket, de nagyon vigyázzunk, hogyan fogalmazunk, és ne feledjük, hogy nem ismerjük az összes részletet! Íme néhány ötlet, amivel valóban segíthetünk:

Legyünk vele!
• Legyen időnk bajba jutott barátunk számára; tapasztaljuk ki, a hétnek melyik időpontja a legnehezebb számára!
• Hallgassuk végig, ne siettessük a beszélgetést! Arra van szüksége, hogy tudja: valaki törődik vele és meghallgatja a bánatát.
• Valószínűleg leginkább a biztos támasz óvja meg attól a csapdától, hogy „viszonzásul" ő is beleugorjon egy új kapcsolatba.

Álljunk mellette!
• Segítsünk neki keresztény szakembert találni, aki jól ismeri a válás okait (pl. alkohol, kábítószer, családon belüli erőszak, pornográfiafüggés, házasságtörés, kóros függőség stb.)
• Keressünk és ajánljunk neki a helyzetével foglalkozó honlapokat, könyveket!
• Beszéljük rá, hogy járjon segítő csoportba (a gyerekek is)! Ha fél, ajánljuk fel, hogy első alkalommal elmegyünk vele!
• Kísérjük el a tárgyalásokra és érzelmileg megterhelő alkalmakra (esküvő, temetés)!
• Enyhítsük fájdalmát virággal, képeslappal, zenével, reményt adó, vigasztaló szentírási igékkel!
• Üljünk mellé a templomban! A válófélben lévők sokszor a hétvégén a legmagányosabbak.
• Gondoljunk arra, hogy egész kapcsolatrendszere gyökeresen megváltozott; azonos nemű barátunkat hívjuk meg időnként vacsorázni, pizzázni, filmet nézni.
• Ha nő az illető, lepjük meg egy új ágyneműgarnitúrával, kényelmes párnával vagy új hálóinggel, hogy újra nőnek érezhesse magát!
• Ha férfi az illető, hívjuk el kirándulni, sportolni, modellvasút- vagy barkácskiállításra!

Legyünk megértőek!
• A fájdalom feldolgozásához idő kell. Tévedés azt hinni, hogy a váláson hamar túlteszi magát az ember.
• Feltétel nélkül szeressük nehézségekkel küzdő barátunkat! Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésével egyet kell értenünk.
• Hallgassuk végig, ha öngyilkossággal fenyegetőzik, és ne vegyük félvállról!
• Öleljük meg néha! Üres az ágy, hűvösnek tűnik a lakás: az illetőnek szüksége van emberi érintésre.
• Vegyük észre, mikor kell szeretetből szigorúnak lennünk! Ha szükséges, kérjünk tanácsot szakembertől!

Segítsünk neki!
• Segítsünk pénzügyeit újragondolni és kifizethető lakásmegoldást találni! Ha szükséges, kérjünk anyagi támogatást a templomi közösségtől!
• Tekintsük át az aktuális kiadásokat. Nem biztos, hogy a volt házastárs hajlandó beszállni az ügyvédi és tanácsadói költségekbe, a gyerektartásba, az autó fenntartásába, a rezsibe, a vásárlási, háztartási kiadásokba.
• Ha nő az illető, segítsünk neki állást keresni! A válófélben levő nők sokszor rettegnek a munkába állástól, és nem tudják, hol is kezdjék. Lehetséges, hogy a válófélben levő férfinak is magasabb jövedelemre volna szüksége.
• Tegyünk a hűtőjébe kész- vagy könnyen elkészíthető ételeket! Ilyenkor nehezen tud koncentrálni. Nagy áldás számára, ha eggyel kevesebb dologra kell figyelnie.
• Ajánljuk fel, hogy eltesszük és megőrizzük a családi fényképeket, amíg valamelyest enyhül a fájdalom!

Amit ne tegyünk:

• Ne adjunk neki kölcsön pénzt, csak ha elfogadjuk, hogy sohasem kapjuk vissza; másként a kapcsolatunk rovására fog menni.
• Ne mutassuk a megbántottságot, ha nem hálás a segítségünkért. Időbe telhet, míg felismeri, mekkora áldozatot hozunk érte.
• Ne adjunk tanácsot, csak ha kér! Kivétel, ha pl. nem törődik a gyerekekkel vagy ha fel akarják függeszteni a közüzemi szolgáltatásokat.
• Ne gondoljuk, hogy a segítségnyújtás feljogosít a véleménynyilvánításra!
• Ne szidjuk a volt házastársat, főleg ne a gyerekek előtt!
• Ne hazudjunk a gyerekeknek, és ne próbáljunk tőlük információt szerezni! Ez rendkívül megterheli sebzett lelküket.
• Ne részletezzük mások előtt barátunk nehéz helyzetét!
• Ne gondoljuk, hogy választanunk kell! Úgy is maradhatunk barátok, hogy nem fordulunk a másik házastárs ellen.
• Ne válasszunk olyan filmet, ami válásról, szerelemről vagy gyerekek bántásáról szól!
• Ne menjünk olyan helyre, ami fájdalmas emlékeket ébreszt!
• Ne szervezzünk számára randevút; erre még csak ne is gondoljunk!
• Ne mondogassunk olyan közhelyeket, mint pl. „Isten előtt nem kedves a válás; vissza fogja hozni a férjedet/feleségedet." Fájdalmat okozhatunk vele. Isten mindenkinek szabad akaratot ad; lehet, hogy a férj/feleség nem fog visszatérni, vagy nem változtat rossz viselkedésén.
• Ne feltételezzük, hogy az illető továbbra is otthon érzi magát a templomban. Gyakran előfordul, hogy akit a válás miatt eltaszított az egyház, örökre elmegy. Az elvált barát, akár férfi, akár nő, segítséget és vigaszt találhat egy gyógyító közösségben.

Ki az az elvált férfi vagy nő, akin segíthetnénk?

Forrás: Christian Broadcasting Network

Öt tévhit és öt igazság az igazi férfiasságról

A férfiak jócskán különböznek a nőktől. Kutatások igazolják, hogy a férfi agya eltér a nőétől. A férfi másként dolgozza fel az információkat; inkább egy dologra összpontosít, míg a nő egyszerre többfelé is tud figyelni. Részben e különbségek okozzák, hogy a fiúkban torz kép alakul ki az igazi férfiasságról.

1. tévhit: Az igazi férfi robusztus, bátor és erős.

A férfi robusztus termetéről és keménységéről ismerszik meg. Versenyszellemre nevelik. Azt tekintik értéknek, ha győzni tud, ha bátor, ha ő a nagyobb, az erősebb. A lányok nevelése általában nem ezekre a célokra irányul.

Az igazság ezzel szemben az, hogy az igazi erőnek nem sok köze van a fizikumhoz. A fizikai erőnek is megvan a maga helye, de az igazi férfiasság ennél sokkal többet jelent: azt, hogy az illető erős jellemvonásokat alakít ki szellemi, érzelmi, lelki, kapcsolati téren.

2. tévhit: Az igazi férfi nem mutatja ki az érzelmeit.

Bizonyos, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben társadalmilag elfogadottabbá vált a férfiak érzelemnyilvánítása. Ennek ellenére a fiúkat többnyire még ma is úgy nevelik, hogy egy férfi ne mutasson ki és ne fogalmazzon meg érzelmeket (kivéve a haragot).

A kisfiú sokféle érzelmet él át, de az évek során megtanulja, hogy egy férfi elfojtja érzelmeit, és mindig, még nehéz helyzetben is nyugodt, higgadt és összeszedett. Ezt sokszor az apák adják tovább fiaiknak. A fiúk sok olyan intést hallanak apjuktól, amilyet lányok soha: „Katonadolog"; „Oda se neki!"; „Férfi vagy te, vagy gyáva nyúl?"; „Viselkedj férfiként!"

Az igazság ezzel szemben az, hogy a férfiaknak igenis vannak érzelmeik, ha nincsenek is kapcsolatban érzelemvilágukkal. A szeretetet, gyengédséget, kedvességet, tapintatot, érzékenységet, empátiát, gondoskodást, együttérzést nem szokták a férfias tulajdonságok közé sorolni, pedig az evangéliumokban valamennyi elmondható Jézusról, aki férfi létére mély érzelmeket élt át és fejezett ki. A szülők helyesen teszik, ha segítik fiaikat, hogy felismerjék és megfelelően fejezzék érzelmeiket.

3. tévhit: Az igazi férfi nem gyenge és sohasem sír.

A történelem során a férfiakat arra nevelték, hogy a sírás a gyengeség megnyilvánulása, ezért megtanulták elnyomni a fájdalom és szomorúság érzését. Ha egy férfi sír, lányosnak bélyegzik.

Az igazság ezzel szemben az, hogy az igazi férfi képes megkönnyezni fájdalmát, bánatát. Jó, ha a szülők segítik fiaikat eljutni odáig, hogy nyugodtan merjék könnyekkel is kifejezni fájdalmukat, keserűségüket.

4. tévhit: Az igazi férfi mindent tud a szexről.

A mai kultúra a fiúkat kicsi koruktól kezdve szexuális tartalmú képekkel, üzenetekkel bombázza. A kamaszfiúk megtanulnak úgy beszélni szexuális témákról, kalandokról, mintha saját élményeik volnának, noha legtöbbször nem azok. Így alakul ki a tévhit, hogy a fiúk mindent tudnak a szexről. Ez a szemlélet semmibe veszi Isten elgondolását a szexualitásról, torzítja a nőkről alkotott képet, túlhangsúlyozza a szexuális teljesítményt és akadályozza a nőkkel való igazi kapcsolatteremtést.

Fontos, hogy a szülők bibliai alapokon álló, értékekre irányuló szexuális neveléssel ellensúlyozzák ezt a téves felfogást. Ez nem egyszeri megbeszélést, hanem folyamatos párbeszédet jelent, ami mindig a gyermek korának megfelelő módon közelíti meg a szexualitás témakörét.

5. tévhit: A férfi értékét a foglalkozása és a jövedelme határozza meg.

„Mi a foglalkozása?", „Mennyit keres?" – a férfi általában ezeket a kérdéseket hallja először, amikor valakivel találkozik. A fiúk versenyszellemben nevelkednek, és kultúránkban alapvető értékmérő, hogy valaki milyen munkát végez és mennyit keres vele. Ez rendkívül nyomasztóan hat a fiúkra és a férfiakra, mivel nem a lelkiekre, hanem túlságosan is az anyagiakra helyezi a hangsúlyt.

Valójában a karrier és a jövedelem túlhangsúlyozása akadálya lehet annak, hogy az ember meghallja Isten hangját. A Szentírás kimondja, hogy „senki sem szolgálhat két úrnak" (Mt 6,24). Az ember, a férfi igazi értékét Istennel való kapcsolata határozza meg. A fiúkat meg kell tanítani, hogy a világ foglalkozási és jövedelmi mércéjén túl tekintve abban lássák a legfőbb értéket, hogy milyen kapcsolatot alakítanak ki Krisztussal. Minden fiú e sorsdöntő kapcsolat által lesz azzá a férfivá, akinek Isten megalkotta.

Forrás: Christian Broadcasting Network

Kijavíthatjuk-e nevelési hibáinkat?

A Facebookon végzett „közvélemény-kutatás” során a szülőknek erre a kérdésre kellett felelniük: „Mit csinálnék másként, ha ma újrakezdhetném?” A válaszok négy fő gondolat köré csoportosíthatók: nagyobb következetesség, kevesebb aggódás, több együttlét, szeretetteljesebb megnyilvánulások

Nagyobb következetesség

• Következetes lennék, és jobban ügyelnék, hogy súlya legyen annak, ha valamire nemet mondok.
• Megtanulnám, hogyan kell következetesnek lenni.
• Következetesebb és fegyelmezettebb lennék a házimunkával és a testmozgással kapcsolatban.
• KÖVETKEZETESEBB lennék. Ha az ember nem elég következetes, abból mindig csak baj van.
• Szabályokat alkotnék az otthoni élethez, és ragaszkodnék hozzájuk. Sokszor csak vaktában fegyelmeztünk, és ettől eléggé következetlen lett a nevelésünk.
• Következetesebb lennék.
• Ügyelnék rá, hogy már a kezelendő problémák felmerülése ELŐTT közös nevezőn legyünk a férjemmel! Ez a legfontosabb - hogy következetesek legyünk -, és ha ez nincs meg, az sok fájdalmat okoz.

Kevesebb aggódás

• Nem aggódnék annyit azon, hogy nem teszek-e esetleg rosszul valamit. Rájöttem: lehet, hogy az ember mindent „jól” csinál és mégis hibázik. Jobban elengedném magam, élvezném, hogy anyuka vagyok, örülnék a gyerekeimnek – olyan csodálatos kis emberek!
• Nem félteném annyira a legnagyobb fiamat, ha ma lenne középiskolás. Soha nem adott okot rá, hogy ne engedjem el valahová, de annyira aggódtam, nehogy valami baja essen, hogy túl sokszor mondtam neki nemet. Most már egyetemre jár, és alig látjuk, mert végre „szabad”.
• Nem aggodalmaskodnék annyit.
• Nem aggódnék apróságok miatt!
• Sokszor mondogatnám magamnak, hogy nem kell annyit aggódni.
• Nem aggódnék annyit azon, hogy minden rendben legyen... egyébként is, mi az, hogy rendben?!
• Kevesebbet aggódnék... valaki egyszer azt mondta, hogy ha többet aggódom a tanulásuk, a jövőjük stb. miatt, mint ők, akkor túl sokat aggódom. Rájöttem, hogy igaza volt!
• Lazítanék. Engednék nekik. Bíznék bennük. Élvezném őket...

Több együttlét

• Többet lennénk együtt a családdal!
• A lányom tizenhét éves, és nem töltöttem vele kettesben elég időt, nem beszélgettünk eleget. Nagy távolság van köztünk; remélem, a kisebb lányaimmal nem követem el ugyanezt a hibát.
• Többet lennénk együtt a családdal és a gyerekekkel külön-külön is.
• Többször kikapcsolnám a tévét, és több olyan dolgot csinálnék, ami a gyerekeket érdekli.
• Több időt töltenék a gyerekekkel, kevesebbet lennék távol otthonról a munka miatt.
• Többet játszanék a lányommal, ha újra kicsi lenne: babáznék, szerepjátékot játszanék, fogócskáznék, bújócskáznék vele, és többször fognánk együtt szentjánosbogarat...
• Nem szoknék rá annyira a tévére és más elektronikus figyelemelterelőkre, viszont többet játszanék otthon és a szabadban.
• Többet étkeznénk közösen. Közben beszélgetünk... addig is együtt vagyunk.
• Nem dolgoznék annyit; többet lennék otthon a családdal.

Szeretet- és tiszteletteljesebb megnyilvánulások

• Többször meghallgatnám és kevesebbet oktatnám őket. Nem akarnék mindent lenyomni a torkukon, nem várnám el, hogy vakon engedelmeskedjenek, mert ez ma már nem így működik... LÁZADNI fognak, és ez okoz minden szenvedést!
• Többször kérnék bocsánatot.
• Kevesebbet kiabálnék.
• Nem kiabálnék velük és jobban tisztelném őket.
• Nem veszekednék a férjemmel a gyerekek előtt. Jobban engedném, hogy a gyerekek kifejezzék, amit éreznek, és ne kelljen elnyomniuk az érzelmeiket.
• Többször meghallgatnám őket, kevesebbet prédikálnék, és gyakrabban megkérdezném a véleményüket erről-arról. Kitartanék mellettük a nehézségek idején.
• Nem vitatkoznék velük még akkor sem, ha látszólag lételemük a vitatkozás.
• Megtanítanám az egész családot, hogyan kell szeretettel, normálisan kommunikálni egymással.
• Feltétel nélkül szeretném őket.
• Többször megölelném, megpuszilnám őket (kamaszkorban is). Szülőként néha olyan „kínosnak” érezzük ezt, hiszen már nagyok... pedig pont akkor van rá leginkább szükségük.

Érdekes, hogy a kívánt a változtatások egyik kategóriában sem a gyerekek magatartásával, hanem a szülők viselkedésével, kapcsolatteremtésével, reakcióival és mulasztásaival kapcsolatosak. De a sorok közt olvasva az is kiderül: a szülőkben valószínűleg attól ébredt lelkiismeret-furdalás, hogy hibáik következtében megromlott és talán még most is feszült a gyermekükkel való kapcsolatuk.

A válaszadók rájöttek: saját viselkedésük is hozzájárult ahhoz, hogy milyen lett a kapcsolatuk felnőtt gyermekeikkel és miként boldogulnak ma gyermekeik az életben. Ha újrakezdhetnék, néhány dolgot bizonyára másként tennének. Ügyeljünk hát ezekre saját gyermekeink nevelésében! A kamaszévek – bár némelyik gyereknél nagyon nehéznek és szinte örökkévalónak tűnnek – valójában hamar elszállnak, s utána egy egész életet tölthetünk együtt. Milyen bölcs tanácsokkal segítenek a tapasztalt szülők? Legyünk következetesek... legyünk sokat együtt... ne aggódjunk annyit... és nagy szeretettel beszélgessünk a gyermekeinkkel!

Forrás: Mark Gregston, cbn.com

A család védelme a politika feladata is

A Zenit katolikus hírügynökség közzétette Giampaolo Crepaldi trieszti érseknek a családról szóló írását, amelyben határozottan kiáll a házastársi szeretetből fogant életért. Hangsúlyozza, hogy a család, a gyermek, az élet tisztelete alapvetően fontos az egész társadalom szempontjából.

Az érsek abból indul ki, hogy a család az élet helye, ahol az élet megfogan és befogadásra talál. Mivel az ember nem egy tárgy, az emberi életet nem lehet gyártani. Az emberi személy méltósága megkívánja, hogy az élet a családban, vagyis a kölcsönös szeretet és odaadás légkörében, felelősségteljes és nevelő hatású közegben foganjon meg, és ott fogadják be. A gyermeknek joga van a családhoz. Joga van ahhoz, hogy emberi módon foganjon meg, vagyis apja és anyja szerelmének, egy érdek nélküli szeretetnek a kifejeződése legyen. Joga van hozzá, hogy ne laboratóriumban, orvosi beavatkozás által keletkezzen. Az élet és a család egymással összefüggésben léteznek.

Nincs igazi szerelem, ha a házastársak nem nyitottak az élet befogadására. A másik oldalról pedig az élet csak a családban nyer méltó és megtisztelő fogadtatást, ahol az új jövevényt védelmezik és nevelik. Gyakran mondják, hogy a család a társadalom alapsejtje. A család már önmagában is társadalom, a társadalom alapegysége, az egész társadalom a családból születik meg. A családban olyan kapcsolati energia szabadul fel, amely aztán szétárad az egész társadalomban. Nem a társadalom hozza létre az emberi kapcsolatrendszert, még kevésbé az állam. Szerves része ez az embernek, aki természeténél fogva társas lény. Ilyen értelemben család nélkül nincsen társadalom, csak egyének összessége. A család alapja egy férfi és egy nő, vagyis egy pár. Két aszexuális, vagy két egynemű ember nem egy pár, csak két egyén. Egy férfi és egy nő kiegészíti, kölcsönösen kiteljesíti egymást, párt alkotnak, és ebből születik meg a társadalom. Az egységesülés féle tartanak. Nyitottak az életre, képesek emberi módon új életet nemzeni, képesek megteremteni az emberi közösség jövőjét. A szexualitásnak tehát társadalmi és politikai vonatkozása is van.

Sajnos manapság inkább eszköznek tekintik, nem pedig az emberi természet kifejeződésének. Ha a szexualitást elválasztjuk a nemzéstől, akkor technikai kérdéssé válik, és nem fontos, milyen nemű egyének között zajlik. Egy technikává silányított szexualitás viszont már nem a teljességében megélt emberi szexualitás.

A társadalomnak nem szabad lemondania arról, hogy családból szülessen meg. Ha lemondana erről, többé nem társas lények közösségeként, hanem elszigetelt egyének összességeként értelmezné magát. Ha az élet kezdetében két egymást kölcsönösen kiegészítő ember kapcsolata áll, akkor megvan a lehetőség arra, hogy a társadalom is a kölcsönös emberi kapcsolatokra épüljön. A kezdet mindig meghatározó. Ha valakit nem fogadunk be azonnal, hogyan fogadjuk be később? Ha a családban a pár nem egészíti ki egymást kölcsönösen kezdetben, hogyan lesz később? Az emberek nem összeadódnak, nem egymás mellé verődnek, hanem kapcsolatba lépnek egymással.

Ha a mesterséges megtermékenyítés által elválasztjuk egymástól a szexualitást és az élet nemzését, annak komoly negatív hatásai vannak a társadalomra. A lombikban történő megtermékenyítés az emberi természeten és a családon esett gyógyíthatatlan seb. Az emberi természeten esett seb, mert a gyermek egy termék lesz, mintha az életet az ember gyártaná. A társadalmon esett seb, mert az új élethez nem kell a házastársi szeretet, elég a fejlett technológia. A lombikban való megtermékenyítéshez a pár használhat külső sperma és petesejt donort is. Két nőnek és két férfinak is teljesülhet a vágya, hogy gyermekük legyen. Be lehet ültetni az embriót egy kívülálló nő méhébe, aki esetleg még pénzt is kap ezért. Szétesik ezáltal a természetes család és az egyének igényeihez szabottan felépül egy mesterséges család. Sokféle apaság és anyaság lesz: genetikai, biológiai, társadalmi…. A technika lehetővé teszi, hogy egy gyermeknek akár hat szülője is legyen. A gyermekségnek is sok árnyalata lesz ezzel párhuzamosan. Pedig a gyermeknek joga van a kölcsönös szeretetben egymáshoz kötődő apához és anyához. Számtalan negatív hatása van a lelki érés szempontjából, ha sérül a gyermeknek ez a joga.

Éppen ezért a politika nem viselkedhet úgy, mintha csupán részrehajlás nélküli jegyzője lenne ezeknek a szélsőséges vágyaknak, amelyeket nem a felelősség vezérel, és amelyek lerombolják az ember, a nő, a gyermek, a szexualitás, és a társadalom méltóságát. Fontos ugyanakkor az is, hogy a politika nem szólhat bele a szexualitás és a nemzés kérdésébe oly módon, hogy gátolja ezzel a felelősségük tudatában családot vállaló házastársak szabadságát, ahogyan megtörténik azokban az országokban, ahol ráerőszakolják a családokra az állami modellt. De a szexualitás és a nemzés nem veszítheti el közösségi jelentését. A nemzés nem csupán a privát szférába tartozik. A nemzés természeténél fogva egy pár által történik, és már ez a tény alátámasztja, hogy eredendően társadalmi vonatkozása van.

Giampaolo Crepaldi Trieszt érseke, a Caritas in veritate bizottság elnöke, az egyház társadalmi tanításának terjesztésével foglalkozó Osservatorio Internazionale Cardinale Van Thuân elnöke.

Magyar Kurír

Egy kattintással a házasságért: Maradjon látható a házas életállapot a Facebookon!

A korábbi Facebook-profilnál jól láthatóan fel lehetett tüntetni, hogy valaki házasságban él. Az új profilstruktúra nem engedi, hogy a felhasználó jól látható helyen közvetlen kapcsolatot tüntethessen fel házastársával, ha az nem Facebook-felhasználó.

A Keep Marriage Visible (Maradjon látható a házas életállapot) elnevezésű internetes kampány azt kívánja elérni: a Facebook a hibát korrigálva tegye lehetővé, hogy a házastárs neve külön rákattintás nélkül, közvetlenül szerepelhessen a profil felső részén az oldalsávban, éppúgy, mint bármely más családtagé, akár Facebook-felhasználó, akár nem. A kampányhoz egyetlen kattintással, a Tetszik bejelölésével lehet csatlakozni itt.

Magyar Kurír

Hat jó tanács a megbocsátáshoz

Isten mindannyiunknak megbocsát – amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Megbocsátani azonban sokszor nagyon nehéz.

„Nem élem túl ezt a fájdalmat; hogyan tehette ezt velem?” – zokog a tanácsadáson egy asszony, aki most tudta meg, hogy a férjének hónapokon át viszonya volt valakivel.

Egy férfi abban kér segítséget, hogy meg tudjon szabadulni a felesége iránti nyomasztó haragtól és bosszúvágytól, amiért az asszony egy éve elhagyta. „Építkeztünk. Én ostoba, azt hittem, mindketten boldogok vagyunk – miközben ő egészen másra vágyott. Gyűlölöm; azt kívánom, bárcsak meghalna valami betegségben. Nem volna szabad ilyesmire gondolnom, mégis folyton ez jár az eszemben.”

Egy másik férfi saját magának nem tud megbocsátani. Kábítószerfüggővé vált, elvesztette feleségét, otthonát, gyermekeit, állását. „Hogyan süllyedhettem ilyen mélyre? Tönkretettem az életemet” – ismételgeti kétségbeesetten.

Mindhárman hasonló küzdelmet vívnak. Ha győznek – s ez mindhármuk számára lehetséges –, megerősödve kerülnek ki belőle; ha nem, még inkább megkeseredve. Feladatuk az – s ezzel élete során mindenkinek szembesülnie kell –, hogy megismerjék a megbocsátás erejét. Íme néhány igazság, amely segíthet, hogy a keserűséget hátrahagyva megtaláljuk a megbocsátás, az elfogadás békéjét:

Az élet nem habostorta

Ez persze közhely, mégis gyakran megfeledkezünk róla, hogy senki sincs védve a nehézségektől, mi magunk sem. A Szentírásban lépten-nyomon különféle viszontagságokról olvasunk, meg arról, milyen fontos, hogy felkészüljünk a megpróbáltatásokra és bizonyos értelemben elfogadjuk őket. A zsoltáros nehézségei közepette segítségért fohászkodott: „Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!” (4. zsoltár 1–2).

Fogadjuk el a megpróbáltatást és próbáljuk meglátni benne a lehetőséget!

Szent Jakab apostol azt mondja: „tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket” (Jak 1,2), mert, mint mondja, a küzdelem megerősít. Ne küszködjünk hát a küzdelem ellen, hanem simuljunk bele, öleljük át és tanuljunk belőle!

Általában mindkét fél hibás

A legtöbb nehéz helyzetben nem egy tettes és egy áldozat szerepel; nem igaz, hogy az egyiknek mindenben igaza van, a másiknak semmiben. Az effajta gondolkodás sokszor komolyan gátolja az előrelépést a megbocsátás folyamatában. Vizsgáljuk meg saját felelősségünket, gondoljuk át, mi az, amivel magunk járultunk hozzá a nehéz helyzet kialakulásához – és próbáljuk megérteni annak a helyzetét, aki bántott!

A megbocsátás első lépése az elhatározás, hogy megbocsátunk

Ne várjunk, míg kedvünk lesz megbocsátani, hanem határozzuk el, hogy meg akarunk bocsátani. Engedjük, hogy Isten működjön a szívünkben, és végigvezessen a megbocsátás folyamatán. Higgyünk az Írásban, amely megerősíti: „aki megkezdte bennetek a jót, ...be is fejezi” (Fil 1,6).

Akkor is meg kell bocsátanunk, ha maradandóan sérültünk

A megbocsátás nem tetszés kérdése. Ami történt, talán sohasem tudjuk teljesen elfelejteni, de a másik ember tartozását el kell engednünk. A Szentírás azt mondja: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3,13).

Ne feledjük: a megbocsátás folyamat

Az elszenvedett sérelmeket nem lehet azonnal elengedni. Az út, amelyet végig kell járnunk, jól elkülöníthető szakaszokra bontható: tagadással kezdődik, amelyet bánat követ, egészen a depresszióig és a veszteség átéléséig, végül megszületik az elfogadás. Legyünk türelmesek és megértőek saját magunkkal, míg végigjárjuk a megbocsátáshoz vezető utat!

Forrás: cbn.com

Hét jó tanács házaspároknak a lelkiéletről

A legtöbb házaspárnak nincs elképzelése arról, hogyan alakítson ki közös lelki életet. Általában nem is beszélgetnek lelki dolgokról. Egy felmérés szerint a házastársak e téren érzik magukat legtávolabb egymástól. Sokan egyetértenének azzal a feleséggel, aki így fogalmaz: „Nem szoktunk lelki dolgokról beszélgetni, pedig mindketten mélyen hívő családból származunk.” Íme néhány jó tanács azoknak, akik szeretnék közösen megélni hitüket, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá.

1. Ne várjunk gyökeres fordulatot!

A közös lelkiélet kialakulásához apró lépések vezetnek. Ritka, hogy egy házasságban, ahol egyáltalán nem beszélnek egymással hitbeli dolgokról, egyik napról a másikra erős, mély közös lelkiélet bontakozzék ki. A növényeket türelmesen kell gondozni ahhoz, hogy szép legyen a kert; ugyanilyen türelmes, gondos igyekezet szükséges a lelkiéletben történő közeledéshez. Az első lépés az, hogy elültetjük a lelki fejlődés magvait.

2. Imádkozzunk a hitvesünkért!

Egyszerű dolog, könnyű elkezdeni, mégis sokan megfeledkeznek róla. Nem órákig tartó imádságról van szó, csupán arról: naponta szánjunk időt rá, hogy házastársunkért és a kapcsolatunkért imádkozzunk. „Gyakorold magad az istenfélelemben” – tanácsolta Pál Timóteusnak (1Tim 4,7). Ha megtanuljuk Isten kezébe tenni a kapcsolatunkat és naponta imádkozunk egymásért, szokásunkká válik. Imádkozzunk mindazért, amire társunknak szüksége van, és keressük, mit kíván tőlünk az Úr, amivel jobban szolgálhatunk hitvesünknek. Már ez az egyszerű napi ima is sokat jelent.

3. Imádkozzunk közösen!

Ha házastársunk szívesen teszi, imádkozzunk vele együtt naponta! Ha nem annyira nyitott, elég egy rövid fohász, például étkezésnél vagy más olyan pillanatban, amikor nem érzi annyira ijesztőnek. Egy házaspár úgy kezdte a napi közös imát, hogy a feleség mindössze ennyit mondott: „Uram, köszönöm, hogy táplálsz minket. Köszönöm a gyerekeket. Köszönöm a férjemet. Add, hogy mindig tiszteljünk téged! Amen.” Ez hónapokon át így ment, mígnem egyszer a férj is megszólalt: „Hadd imádkozzam én is! – Uram, nem vagyok egy nagy imádkozó, de egyetértek a feleségemmel, és köszönöm, hogy így szeret téged. Amen.” Később a gyerekek is bekapcsolódtak. Egy év múlva már sokkal könnyebben ment a közös ima. Nagy igazság, hogy az együtt imádkozó házaspár együtt is marad.

4. Járjunk együtt templomba!

A közös lelkiélethez hozzátartozik a közös templombajárás. Sajnos akadnak házaspárok, akiknek ez nem jut osztályrészül: például valamelyikük dolgozik vagy nem hajlandó templomba menni. Érdemes imádkozni érte, és megragadni a kínálkozó lehetőséget. Egy férj például kikötötte, hogy havonta egyszer hajlandó elmenni a feleségével templomba. A feleség nem nyaggatta a többi három vasárnappal, viszont a havi egy alkalmat – különlegesen finom ebéddel – emlékezetes eseménnyé varázsolta. Nem telt bele egy év, s a férj majdnem minden vasárnap ott volt a templomban; ma pedig már a közösség aktív tagja.

5. Szánjunk rendszeresen időt a közös lelki elmélyülésre!

Ez egyetlen házaspár számára sem könnyű. Sok mindennel lehet próbálkozni közösen: lelki témájú beszélgetéssel, könyvvel, hanganyaggal, filmmel, videóval. Hosszú távon is működőképes lehet, ha kitűzzük, hogy hetente meghatározott időt ilyen céllal együtt töltünk. A lényeg, hogy egyezzünk meg valamiben, ami mindkettőnk számára megfelelő. Nem biztos, hogy rögtön megtaláljuk, mi az; ne keseredjünk el, és ne adjuk fel a kísérletezést!

6. Alakítsunk ki megerősítő, baráti kapcsolatokat más házaspárokkal!

Egy fiatal pár egyetlen olyan házaspárt ismert, akiknek a példáját szívesen követték volna házasságukban: egy háromgyermekes, idősebb házaspárt a templomból. Lelki irányításukat, vezetésüket akarták kérni, de – hogy alázatból el ne utasítsák a kérést – először csupán annyit kérdeztek, elmehetnének-e hozzájuk, és feltehetnének-e néhány kérdést az Isten terve szerinti házasságról. A beszélgetés olyan jól sikerült, hogy a végén újabb alkalmat kértek... Így vált valóban lelki vezetőjükké az idősebb házaspár.

De a kortárs kapcsolatok is nagyon fontosak. Aki házaspárokból álló közösséghez csatlakozik, megtapasztalja, hogy ha nem is minden alkalommal a házasságról beszélgetnek, előbb-utóbb minden téma előkerül a saját családjában. Sokat lehet tanulni abból is, ahogyan más házaspárok megélik a kapcsolatukat.

7. Tegyünk közös elhatározásokat!

Jó, ha vannak közös terveink, elhatározásaink. Vannak házaspárok, akik bizonyos időközönként külön töltenek egy fél napot pihenéssel, imádsággal, olvasással vagy kirándulással, majd összejönnek, és megbeszélik az eltelt órák élményeit. Mások évente egyszer közösen részt vesznek egy házasságról szóló lelkigyakorlaton vagy előadássorozaton. Azt is megtehetjük, hogy évente elolvasunk egy lelki – vagy házasságról szóló – könyvet, azután megbeszéljük. A lehetőségek korlátlanok.

A lelki fejlődéshez és közeledéshez – mint mindenhez – idő és elszánt kitartás szükséges. Amint az Írás mondja: „Amit az ember vet, azt is aratja" (Gal 6, 8). Ne rövidítsük meg se magunkat, se egymást azzal, hogy elhanyagoljuk a lelki közeledést! Életünk végén nem az lesz a fontos, melyik nyugdíjpénztárhoz tartozunk, milyen a házunk, mennyi pénzünk van a bankban. Akkor csak az számít majd, milyen a kapcsolatunk Istennel és a szeretteinkkel. Miért ne kezdjünk hát mihamarabb az igazán fontos dolgokkal foglalkozni?

Forrás: cbn.com

Amiről még a jegyesség idején beszélni kell

Az ember alapvetően nem változik meg az esküvő után. Ha tehát tényleg tudni szeretnéd, kinek ígérsz hűséges szeretetet, beszéljétek meg az alábbi kérdéseket! Senki sem sürget; szánjatok rá kellő időt! Egyetlen szabály van: legyetek nagyon őszinték! Ha most ködösítesz – emlékezni fog rá!

Céljaim
Legfőbb célom az életben...
Az jelent örömet...
Mielőtt meghalok, szeretnék...
Azért vagyok itt, mert...
Arra vágyom, hogy egyszer...
Akkor állok majd készen a halálra, ha már...

Múltam
Gyerekkoromban az volt a legjobb...
Gyerekkoromban az volt a legrosszabb...
Legfélelmetesebb élményem...
Amit senkinek sem merek elmondani a múltamból...
A múltban történt, de a jövőmet is befolyásolhatja...
Ennyi emberrel volt szexuális kapcsolatom: ...
Korábbi kapcsolataimról azt gondolom, hogy...

Milyen vagyok?
Az életben attól félek legjobban...
Az életben leginkább arra van szükségem...
A hangulatom általában...
Legjobban utálom...
Legjobban aggaszt...
Három dolog, amiben szeretnék változni...
Három tulajdonságom, aminek igazán örülök...
Arról szoktam álmodozni...
Az dühít, amikor...
Kedvenc háziállatom...
Összességében azt gondolom magamról...
Legnagyobb értékemnek azt tartom...
Legfőbb hibámnak tartom...
Legnagyobb örömöm...
Ezzel a bűnnel küzdök legtöbbet...
Legjobban szégyellem...
Akit nagyon csodálok...
Szerintem a halál...
Szerintem a háború...
Akkor vagyok boldog, ...
Ha valaki bánt, én...
Ha valaki igazságtalan velem szemben, én...
Irigylem...
Az igazi nyaraláshoz hozzátartozik...
A három legélvezetesebb dolog...
Kedvenc sportom...
Ennnyire fontos számomra, hogy a jövőben is sportoljak: ... (1-től 10-ig)
Ennyire fontosak számomra a tévés sportközvetítések: ... (1-től 10-ig)
Undorodom...
Ha félek (szomorú/dühös/boldog/magányos/fáradt vagyok), akkor...
Szabadidőmben szívesen...
Heti ... órát töltök kedvelt szabadidős tevékenységeimmel.
Amikor beteg vagyok, leginkább arra vágyom...
Ezzel a testrészemmel vagyok legkevésbé kibékülve...
Ez a testrészem tetszik legjobban...
Az fáj legjobban...
Az életben az a legjobb/legrosszabb...
Az első, amit valakin észreveszek...
Ha valaki haragszik rám, én...
Ha valaki csalódik bennem, én...
Az ellentétes nemben az a legrosszabb/legjobb...
A fogékonyság azt jelenti...
Az embernek (nekem is) bocsánatot kell kérnie, ha...

Házasság
Azért szeretnék házasságot kötni...
Szerintem a jó házassághoz az a legfontosabb...
Korábbi kapcsolataimban leginkább azt hibáztam el...
Kapcsolataim során abban fejlődtem legöbbet...
Korábbi kapcsolataim megtanítottak...
A házasságot mindig is úgy tekintettem...
Szüleim házassága ... volt.
Szüleimtől azt tanultam meg a házassággal kapcsolatban...
Szerintem a házasságban őszintén kell beszélni ezekről:...
Kicsit aggódom, hogy a házasságban...
A házasságban az lesz nagyon jó...
Házasként nem fogok többé...
Házasként azt kapom majd...
Szerintem ha házastársak külön mennek nyaralni, az...
Együtt elutazni...
Konfliktushelyzetben:
– szeretek lehiggadni, mielőtt megvitatom a problémát;
– szeretem azonnal megbeszélni és megoldani a problémát;
– szeretek úgy tenni, mintha a probléma nem is létezne, s egyszerűen továbblépni
– szeretem kielemezni a helyzetet: mi a probléma, miért állt elő, hogyan kerülhető el a jövőben stb.
A vitatkozás és a veszekedés szerintem...
A nézeteltéréseket szerintem legjobb úgy kezelni...
Attól félek leginkább a házasságban...
Azt várom leginkább a házasságtól...
A házastárs családjának az a szerepe a házasságban...
A házasságban az ad majd leginkább biztonságot (bizonytalanságot)...
Az esküvő után randevúzni...
A szerelem/szeretet...
„Holtomiglan, holtodiglan” azt jelenti...
Szerintem a válást engedélyezni kellene, ha...
Úgy gondolom, a válás...

Szexualitás
A szexualitás szerintem...
Szerintem egy jó házasságban a testi együttlét gyakorisága heti ... vagy havi ... alkalom.
Tudom, hogy a házastársak testi együttléte nem olyan, mint a filmekben; a különbségek a következők: ...
Valaki előtt meztelennek lenni...
A jó házassághoz ennyire tartom fontosnak a szexualitást: ... (1-től 10-ig)
Számomra a szexualitás azt jelenti...
A szexről beszélgetni...
A spontaneitás vagy a kreativitás a házastársi testi kapcsolatban szerintem...

Pénz
Szerintem a pénz...
Általában könnyen/nehezen költök pénzt, mert...
A legnagyobb pazarlás...
A legjobb befektetés...
Ennyi személyes adósságom van: ...
Hitelkártyát használok...
Részletre vásárolni szerintem...
Komolyabb kiadások céljára félretenni...
A kiadásokon felül megmaradó pénzt szeretném...
Ha nyugdíjas leszek...
Az egyházi tizedről azt gondolom...
Remélem, hogy a házastársam spórolós/beosztó/nagyvonalú.
Az anyagi biztonság ennyire fontos számomra: ... (1-től 10-ig)
Szeretnék gyűjteni, hogy vehessek...
Ilyen lakásra/házra vágyom: ...
Ezen kívül szeretném, ha lenne...
A következő szervezetek javára szeretnék adakozni: ...

Külső megjelenés
Fontos számomra a külsőm?
Fontosnak tartom, hogy társam a házasságunk során mindvégig megőrizze mostani fizikai megjelenését, tartsa a súlyát?
Mennyire fontos számomra a higiénia (fogmosás, zuhanyozás, dezodorálás stb.)?
Hogyan szeretek öltözködni különleges alkalmakra? Templomba, randira, munkához?
Szeretnék majd beleszólni házastársam külső megjelenésébe: hogyan öltözködik, milyen frizurát visel?
Mit fogok szólni, ha ő akar beleszólni az enyémbe?
Mennyire tartom fontosnak a kölnit/parfümöket?
Mely testi tulajdonságokat tartom vonzónak?

Háztartás
Mennyire tiszta lakásban/házban tudom otthon érezni magam?
Mi a legjobb az otthonban?
Mi az, amit nem bírok otthon elviselni: zaj, rendetlenség, piszok, háziállatok, vetetlen ágy stb.?
Mennyi/milyen munkát kell vállalnom a lakás/ház fenntartásában?
Szerintem mennyi/milyen házimunkát kell vállalnia házastársamnak?
Kinek a dolga a kertgondozás, az autóval kapcsolatos teendők?
Ki fogja eldönteni a lakberendezéssel kapcsolatos kérdéseket, és ki fogja elvégezni a feladatokat?
Ki fog főzni, és hányszor?
Ki fog vásárolni?
Ki fog mosni?
Ki fog mosogatni?
Ki fogja befizetni a számlákat?

Kikapcsolódás
Számomra az a pihenés…
A kempingezés számomra...
Legkedveltebb sportjaim...
Hétvégén általában az jelent kikapcsolódást...
Milyen szabadidős tevékenységet végzek szívesen barátokkal együtt, és milyet inkább egyedül?
Milyen gyakran akarok majd a családtól függetlenül, egyedül kikapcsolódni?

Gyerekek
Szerintem a gyerekek...
Agyamra megy, amikor a gyerekek...
Nagyon tetszik, amikor a gyerekek...
Mások gyerekeit látva úgy érzem...
Felém a gyerekek általában...
A gyerekeket akkor kell fegyelmezni...
Így fogom fegyelmezni a gyerekeimet: ...
A szülő feladata az, ...
Ennyi gyereket szeretnék: ...
Mennyire fontos, hogy fizikailag is kifejezzem a gyerekeim iránti szeretetemet?
Fontos időnként szavakkal is megfogalmazni a gyerekeimnek, hogy szeretem őket?
Naponta mennyi időt kell a gyerekeimmel töltenem?
Mennyire fontos a két szülő együttműködése és a fegyelmezés?
Ki legyen engedékenyebb: az apa vagy az anya?
Nálunk otthon mennyire fontos, hogy a gyerekek tiszteljék a szülőket?
Azt hiszem, a fegyelmezésben engedékeny/közepesen szigorú/szigorú leszek.
Milyen iskolába szeretném majd járatni a gyerekeimet?

Egészség
Mennyire törődöm magammal, mennyire fontos az egészségem?
Az egészséges életmód számomra azt jelenti...
A testmozgás…
A helyes táplálkozás számomra azt jelenti...
Az tud egészségesen kifárasztani, ha...
Hogy sokáig egészséges maradjak, a jövőben...
Jelenlegi/korábbi egészségi problémáim a következők: ...
Ilyen gyógyszereket szedek: …
Családomban a következő betegségek fordultak elő: ...
Felmenőim ennyi idős korukban haltak meg: ...

Gyengédség
Abból érzem, hogy valaki szeret, hogy...
Én magam azzal szoktam kifejezni mások felé a szeretetemet...
Számomra leginkább azzal tudja valaki kifejezni, hogy szeret, ha időt szán rám/megdicsér/megajándékoz/segít/megsimogat vagy átölel.
Szerintem a gyerekek vagy barátok előtt kimutatni a szeretetet...
Egy kapcsolat attól válik egyre meghittebbé...
Szerintem egy jó házasságban a házastársaknak naponta (hetente) legalább ... órát kell kettesben beszélgetniük, hogy élő kapcsolatban tudjanak maradni.

Munka
Ilyen munkára vágyom: ...
Szerintem, ha valakinek fontos a családja, hetente átlag ... órát tud dolgozni. Kinek kell eltartania a családot?
Így képzelem el a karrieremet: …
Mennyire fontos, hogy fix állásom legyen?
Azt szeretém, ha a házastársam így állna a munkához: ...
Hol húzom meg a határt, ha munkaidőben túl sokat követelnek?
Ha nyugdíjas leszek...

Hit, vallás
Számomra Isten...
Szerintem Isten számára én...
Életem és jövőm szempontjából ennyire fontos a templombajárás: ... (1-től 10-ig)
Gyermekeimet ... vallásúnak/felekezetűnek szeretném nevelni.
Isten lesz a családom középpontja? Miért/miért nem?
Ha igen, hogyan fogom ezt megvalósítani?
Ekkor szoktam imádkozni: …
Számomra a Biblia…
A kereszténységen kívüli vallások...
Az örök élet...
Ilyennek tartom Istent: személyes/valóságos/távoli/meghatározhatatlan/képzeletbeli/haragvó/boldog/szerető/szigorú/követelő/gyengéd/jóságos/élő/jó/hatalmas/gyenge stb.
Istennel úgy lehet kapcsolatban lenni...
Istent a hétköznapokban megtapasztalni számomra...
Számomra ennyire fontos, hogy Istennek és igéjének engedelmeskedjem: ... (1-től 10-ig)
Ha meghalok...

Forrás: cbn.com