Mi a szeretet?

- A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok ok nélküli cselekedetei. Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek? - Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben. - Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat! - Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess! - Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet, de a szemeink soha nem hazudnak! - Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet! Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek"? - A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: "A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: "Csodálatos, amit tettél"! - Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben! - Akiben szeretet van, és őt is viszont szeretik, az egy kiváltság és annak az élete rendkívüli, annak ragyognak a szemei és a lelke meleget sugároz!

A bestia népe Hollywooddal fogja legyőzni az embert?

Mindig furcsán néztem a mozikban ténfergő emberekre, bár egészen fiatalon én is beleestem olyan hibába, hogy időmet úgynevezett filmnézésre pocsékoltam. Áldom érte az Urat, hogy hogy nem hatalmasodott el bennem ez a fajta pótcselekvés, ma pedig egyenesen kíméletlen ellensége vagyok a szórakoztatóiparnak csúfolt förmedvénynek! A mai emberek nagy többsége súlyos televízió függő, napról-napra követi a sorozatokat, miközben a saját (és családja) élete háttérbe szorul. Ezen film termékek túlnyomó része az Egyesült Államokból (egyenesen Hollywoodból) érkezik, vagy amerikai mintára készülnek az adott ország számára. Mivel az embereket mesterségesen (hosszú évek sikeres agymosásával) lebutították Hollywood rabbijai, már észre sem veszik a filmekben fellelhető (fehér) ember ellenes propagandát, öngyűlöletre felszólító üzeneteket. Olyan trágyadombra sem való "alkotásokat" bámulnak, melyek eltörlik a valós életüket, hamis irányt adnak, atomizálják a társadalmakat, destruálják a család szentségét és kábítószeres, állatias orgiává züllesztik a szerelmet. Multikulturális téboly és eszelős embergyűlölet sugárzik a képernyőről és a mozivászonról. A vérségi alapokon szervezett filmstúdiók pedig nagy sebességgel árasztják el a világot beteges perverzióikkal. Tanúi lehetünk a gyűlölet demonstrációjának minden egyes darabban. Tapasztalható, hogy ezek hatása már testet öltött és rombol, mert ez a feladata. A normális abnormális lesz, a fekete fehérré változik és a rossz pedig felülkerekedik a jón. Az ember pedig vállalja a hazugságok elfogadását és saját maga szemen köpését. A hollywoodi filmipar működtetői bűneinek lajstroma szinte vég nélküli, bűnösök gyermek megrontásában, pedofília, tudatmódosító kábítószereknek minősülő termékek népszerűsítése, fajkeveredésre való buzdítás, nemi betegségek terjesztése, emberiség elleni bűntettek nevetségessé tétele valamint tagadása, gyűlöletkeltés, uszítás és fajgyűlölet.

Hazánkba is futószalagon érkeznek a filmek. A paraziták és élősködők termelte toxinok pedig egyre nagyobb dózisokban kerülnek be az emberi elmékbe, teljesen lebénítva azt. Csak remélni tudom, hogy a gondolkodni még képes emberek teljes mértékben elutasítják a filmeknek nevezett förmedvényeket, amelyek a világhódító klientúra kívánságára készülnek a hollywoodi boszorkánykonyhákban. Mindenesetre a felismerés és megtapasztalás konklúziója nagy lépést jelentene.

Vannak-e pozitív produkciók? Természetesen ilyenek is léteznek, bár ebben az írásban más aspektusból érdektelen vizsgálni a film ipart. Egy dolgot azért érdemes megemlíteni, tény, hogy az elmúlt évtizedek átütő sikerei kizárólag, szó szoros értelemben vett (pozitív üzenettel bíró) mesék voltak!

Horváth Krisztián

Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te tanácsot akarsz adni, akkor nem azt tetted, amire kértelek.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt mondod nekem, nem kellene így vagy úgy éreznem, akkor az érzelmeimre tapostál.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt hiszed, hogy neked kell megoldani a problémámat, – akkor is, ha furcsának tűnik – cserbenhagytál.
Figyelj! Csak azt kértem tőled, hogy figyelj! Nem azt, hogy bármit is mondj vagy tégy, hanem csak hogy figyelj. Olcsó a tanács, és pár fillérért megvásárolható újságokban, folyóiratokban. Ezt magamnak is meg tudom tenni. Nem vagyok tehetetlen! Talán elvesztettem a kedvemet, és botladozom, de nem vagyok tehetetlen. Amikor helyettem teszed, amit nekem kellene – sőt szükségem van arra, hogy magam jöjjek rá -, akkor a bizonytalanságomat, félelmeimet erősíted!
De amikor egyszerűen elfogadod, hogy amit érzek, azt tényleg érzem, nem törődve azzal, hogy mennyire irracionális… Amikor már nem kell erőfeszítéseket tennem, hogy te is meglásd, akkor tudok figyelni arra, hogy mi áll az érzéseim mögött.
Amikor ez már tiszta, akkor a tennivaló is nyilvánvaló, és nincs szükségem „jó tanácsra”. Az irracionális érzelmek mind érthetővé válnak, amikor látjuk, mi van mögöttük. Talán az ima is azért sikerül az embernek, mert Isten csendben figyel. Ő nem ad „jó tanácsokat”, s nem mondja, hogyan kell valamit megoldani. Ő figyel, és abban segít, hogy én jöjjek rá a megoldásra.
Szóval, nagyon kérlek, figyelj, és hallgass meg! Ha te is akarsz mondani valamit, várj egy kicsit, és amikor befejeztem, akkor mondjad. Én majd szívesen figyelek rád!

A hétköznapok érzései

Nagyon szívesen elvonulnék a társadalomból egy kis időre, talán csak néhány napra. Felgyűltek bennem a gondolatok, a megérzések, és szeretném őket papírra vetni, mielőtt újabb gondolatok felé fordulok; most éppen azzal küszködök, hogy a fejemben és a szívemben fellelhető gondolatdugóval boldoguljak, hogy újra beindítsam a forgalmat.

Néha nagyon terhes az emberek között élni, érezni az elégedetlenséget, hogy tele van a hócipőjük; egyesek némán tűrik a vállukon cipelt hegyeket, mások hangosan szót és helyet követelnek maguknak egy képzelt pódiumon. Szeretem az embereket, gyakran lenyűgöznek, tegyenek akármit, mégis, tisztán érzem, hogy a problémák olyan tisztán és súlyosan magasodnak fölénk, hogy a Napot már nem is láthatjuk. Az emberek hülyék, mondják körülöttem sokan, főleg az ismerőseim, akikkel néhanapján legurítok egy-egy korsó sört, vagy fröccsöt; bizonyos értelemben egyet is értek velük, csakhogy nem ilyen egyszerű a képlet.

   A hülyeség némely esetben áldásos is lehet, mivel az ember vakká válhat, és akkor a nem tudom, nem fáj elvén akár látszatboldogságban le is élheti az életét, közben gyermekeket nemzhet, dolgozhat, ilyen vagy olyan fizetésért, ha szerencséje van, még gazdaggá is válhat, a tisztesség már megint másik lapra tartozik. Nem a butaság a legnagyobb probléma a mai emberekkel. Az igaz, hogy a butaság gyakran rosszindulatot szül, képesek vagyunk egymásra károgni, mint a vetési varjú, néha a tettlegességig is fajulhat egy-egy konfliktus. Az igazi probléma az, hogy az eszünkkel próbálunk mindent megoldani, a szívünket pedig igyekszünk elhallgattatni, márpedig ez meddő és dőre próbálkozás, mivel sosem fog sikerülni.

   Az ember érző lény, nekem ez a megállapítás sokkal jobban tetszik, mint az, hogy gondolkodó ember, ugyanis ésszel lehet gondolkodni, de érezni nem, viszont a szív mindkettőre képes. Meg lehet érezni a dolgokat, a jövendő szelét a szívben fel lehet fogni, meg lehet érteni, a kérdés pusztán az, hogy hajlandó-e odafigyelni az ember.

   Önként és dalolva száműzném magam a vidéki telekre, írnék akár egész nap, valamiért mégsem teszem meg; vagy az idő hiányzik, vagy a kivitelezés elbagatellizálása, de elégedetlenségemért csak és kizárólag én vagyok a felelős. Íróként komoly feladatot vettem a nyakamba, ha úgy tetszik, egy hegyet próbálok medálként viselni. Ezzel nem hősként próbálom feltűntetni magamat, csupán ki szeretném hangsúlyozni, hogy az íróknak rendkívül fontos feladatuk van az életben, egy ország, egy nemzet életében. Egy író csak igazat írhat, ha nem ezt teszi, menthetetlenül bekövetkezik a halála, és itt nem a fizikai halálról beszélünk. Aki íróként kíván érvényesülni a világban, regényeken, novellákon, esszéken keresztül kívánja megosztani érzéseit, gondolatait a világgal, mindenképpen igazat kell írnia, úgy is mondhatnám, kötelessége az igazságra törekvés, ha ezt nem teszi, hiteltelenné válik, és a Sors a margóra száműzi.

   Wass Albert egy interjújában kifejtette, hogy egy író nem jó politikusnak, mivel csak azt képes leírni, amit érez, márpedig a politikában nem az érzések diktálnak, az egy nagyon komoly észjáték; viszont egy írónak kötelessége politizálnia, hogy előrébb hajtsa nemzetét. Ez egy elég komoly paradoxon, mégis meghajlok Wass Albert bölcsessége előtt! Ildomosnak tartanám, ha minden művész így gondolkodna, függetlenül attól, melyik nemzet szülötte: a művészek saját nemzetüket hajtsák előbbre, de ne úgy, hogy egy másik országban élnek, és azokat alázzák, akiknek az az ország a hazájuk.

   Fiatal íróként azt tudom tanácsolni az utánam következő íróknak, hogy zászlójukra a becsületesség és az igazság szavait tűzzék, és akkor művészetük aranyként fog ragyogni a legnagyobb sötétségben is, akkor melegséget érezhetnek belőle az olvasók. Én hiszem, hogy vannak most is, és lesznek is a későbbiekben olyan nagyszerű alkotók, akikre büszkék lehetünk, illetve büszkék leszünk még egyszer, csak adjunk nekik teret, hagyjuk kibontakozni őket, hagyjuk, hogy művészileg önzők legyenek.

   Hála Istennek, hogy az érzéseinket nem képesek irányítani földi hatalmak! Képzeljük csak el, még ennél is rokkantabb világban élnénk, ha az érzéseinket irányíthatnák azok az emberek, akik saját magukon kívül nem szeretnek senkit. Tiszták lehetünk és fényesek, én ezt bizton állíthatom, adjunk magunknak időt, hogy leszállhassunk önmagunk mélységébe, hogy onnan egy szökkenéssel feljuthassunk az isteni magasságokba. Emberek vagyunk, magyarok, az isteni bölcsesség hordozói, lássunk, ne csak nézzünk, és halljuk meg a szavak mögött megbújó utalásokat. Minél inkább ismerjük önmagunkat, annál jobban kiismerjük a környezetünket, végső soron az egész emberiséget.

   Legyünk éberek!

   Éljünk az erőnkkel, legyünk igaz emberek és magyarok, a hit lehet a legnagyobb erőnk azon az úton, amely az ésszel élőknek pokoljárás, a szívvel szeretőknek diadalmenet! Árpád fejedelem, István király itt él ma is bennünk, csak találja meg mindenki magában, hogy élete királyává válhasson minden egyes ember, és akkor el fog jönni a boldogság, ebben biztos vagyok.

   És ha megpróbálnak elgáncsolni? Az éber embert sohasem fogja tudni senki elgáncsolni, mert minden csapdát, minden kifeszített zsinórt, minden hátulról nyúló lábat észrevesz.

   A becsületesség, az őszinteség, a szeretet lehet a mi fegyverünk az önzés, az elme, a gonoszság ellen, és én úgy hiszem, már most látható, mi állunk győzelemre, mi, akik merünk harcolni, elsősorban önmagunkkal, mert aki önmagával meg tud harcolni, annak az egész világ már semmiség!

                                                                                     Sz. Kovács Péter

Vedd számba egyetlen napodat! Hányszor és miben kerested az Urat, hányszor és miben igazodtál hozzá, hányszor és miben adtál hálát neki?

Milyen gyakran pihenek meg Isten jelenlétében?

… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne.? Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. (Márai Sándor)

A családi béke titkai:

Ha égve marad – kapcsold le,

Ha kiömlött – töröld fel,

Ha a földön van – vedd fel,

Ha kifogyott – töltsd meg,

Ha piszkos – mosd el,

Ha tele van – vidd ki,

Ha szomorú – öleld át,

Ha fáradt – altasd el,

Ha hiányzik – írj neki,

Ha kérdez – válaszolj,

Ha mesél – hallgasd meg,

Ha távol van – hívd fel,

Ha ünnepel – lepd meg!

ÉS SOHA NE FELEDD…ÖSSZETARTOZTOK!