Van-e gyógyulás, ha tönkrement a házasság?

Sok válságba került kapcsolat orvosolható, de sajnos vannak menthetetlen helyzetek. Hogyan tud talpra állni az ember, ha elhagyta a házastársa?

A Szentírás arról beszél, hogy a házasságban két ember „egy testté” lesz, Isten eggyé forrasztja szívüket. Ezért a házasság felbomlása mindkét fél számára kimondhatatlan szenvedéssel jár, ha nem is feltétlenül ugyanakkor élik át. Hogyan lehet túlélni ekkora fájdalmat? Honnan kapunk erőt, hogy valaha újra tudjunk szeretni? Íme néhány jó tanács:

Legyünk tisztában azzal, hogy ez a veszteség, a szenvedés ideje!
Egy számunkra nagyon fontos ember elveszítése életünk minden területére kihat, és számíthatunk rá, hogy nem lesz könnyű feldolgoznunk a történteket. Fontos azonban tudnunk, hogy a fájdalom nem tart örökké: a veszteség miatti szenvedésnek kezdete, vége és előre kiszámítható szakaszai vannak. A fájdalom, a zavarodottság az elején a legnagyobb, idővel enyhül. Ha átadjuk magunkat a küzdelemnek, és merjük átérezni mindazt, amit érzünk, érzelmeink idővel elcsitulnak.

Ne várjuk magunktól, hogy mindent úgy tudjunk folytatni, mintha mi sem történt volna!
A szenvedés haragot, elbizonytalanodást, étvágytalanságot, alvási zavarokat is okoz. Sokszor arra indít, hogy távolodjunk el a családtól, a barátoktól. Egyedüllétre vágyunk, hogy tisztázni tudjuk magunkban a történteket. Mindeme szenvedések közepette mérhetetlenül nehéz volna magunktól azt követelni, hogy teljesen „normálisak” maradjunk. Legyünk gyengédek saját magunkhoz: engedjük meg magunknak, hogy most a küzdelemre fordítsuk erőinket!

Ne engedjünk a kísértésnek: ne hibáztassuk a társunkat!
Bár a szívünk romokban hever, bizonyára ő is megszenvedte a magáét, míg ilyen döntésre jutott. Valószínűleg maga is átélte a veszteséggel járó fájdalmat. Bár a döntése kimondhatatlanul fáj, ne könyveljük el elvetemültnek, és ne tápláljunk haragot iránta! A gyógyulás azon múlik, hogy idővel le tudjuk küzdeni az erős érzelmeket.

Minden veszteségből tanulhatunk.
Ha most nagyon fáj is, ha minden összekavarodott is, idővel megértjük, mi lehetett az oka annak, hogy tönkrement a házasságunk. Ha elgondolkodunk, sok mindenre rájövünk saját magunkkal, illetve azzal kapcsolatban, mivel járultunk hozzá magunk is a hitvesi kapcsolat megromlásához. Miközben azonban próbáljuk mindezt megérteni, legyünk gyengédek saját magunkhoz! Ne hibáztassuk, ne büntessük most magunkat, hanem legyünk megértőek, tanuljunk a történtekből, és bocsássunk meg!

Kérjünk segítséget!
Nagy a kísértés, hogy mindent egyedül csináljunk végig, pedig a szakítást követő időszakban nagyon sok támogatásra van szükség. Különösen sokat jelent, ha tudunk olyanokkal beszélgetni, akik hasonló megpróbáltatáson mentek keresztül. Engedjük, hogy az emberek mellénk álljanak, fogadjuk el a segítséget ebben a nehéz időszakban!

Bízzunk benne, hogy erősödni fog a hitünk!
A Szentírásban számtalan történet szól arról, hogy Isten megsegíti gyermekeit a megpróbáltatásban. Az Úr sohasem ígért gondtalan életet; azt azonban igen, hogy átsegít a veszteség okozta szenvedés gyötrelmén, és minden élethelyzetben vigaszt, reményt, erőt ad. Bízzunk gondviselésében! Semmi sem történik az életünkben, ami át ne ment volna Isten szerető kezén. Vannak és lesznek veszteségek, szenvedések, de mindezekben keressük az Úr vezetését!

Merjünk újra szeretni!
Ne engedjünk a kísértésnek, hogy a szenvedéstől tartva örökre bezárjuk a szívünket! Valahányszor merünk szeretni, a szenvedés kockázatát vállaljuk. Ebben az életben sohasem mehetünk biztosra; óvatosan vigyük hát „tálcán” a szívünket, de igenis merjünk újra igaz szeretettel fordulni mások felé, mert csak így lehet élni!

Forrás: cbn.com

Öt figyelmeztető jel a párkapcsolatban

A felelős párkapcsolatban mindig felmerül a bizonytalanság, hogy csakugyan az Igazit találtad-e meg. A keresztény fiatal számára fogódzót adhatnak az alábbi jelek. A kapcsolat NEM az igazi, ha:

...bántjátok egymást.
Manapság sok párra jellemző, hogy állandóan összevesznek és kibékülnek. A filmekben elmegy az ilyesmi, az életben azonban nem. A megbocsátás jó és fontos, de a bölcsesség legalább annyira: ha a nézeteltérés odáig fajul, hogy a párod megüt, lökdös, gúnyolódik, kiabál vagy rendszeresen durván viselkedik, fordíts hátat és hagyd ott! Egy rossz kapcsolatban az ilyesmi újra meg újra megismétlődik – ha hagyod. A bölcs ember hosszú távon akar boldog lenni; jelen esetben ez azt jelenti, hogy ha kiléptél a kapcsolatból, ne térj vissza. Az izraeliták éltek a kivonulás Istentől kapott lehetőségével; élj vele te is! Ha a bántás megjelent a kapcsolatotokban, vedd jelnek, és lépj ki belőle!

„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19–20)

...együtt éltek.
A legtöbb ember számára nyilvánvaló, hogy a hazugság, a lopás, a gyilkosság bűn. A párkapcsolatok világában egy jóval ravaszabb bűn van jelen, mégpedig igen elterjedten. Nincs, aki ma ismerne olyan párt, akik öszeköltöztek. Egyesek házasság előtti szexnek, mások próbaházasságnak hívják, Isten azonban bűnnek nevezi. Olyan jónak tűnik... a benne élők számtalan érvet tudnak felhozni mellette. Csakhogy később súlyos árat fizetnek azért, ami a pillanat hevében jónak látszik. A házastárson kívül mással létesített testi kapcsolatból sok rossz származik. Egyetlen alkalom elég, hogy az ember elveszítse a szüzességét, hogy nemi betegséggel fertőződjön, hogy szexuális téren függővé váljon, vagy örökre elveszítse a párja tiszteletét. A Biblia szerint a bűn múlékony élvezet, és súlyos következményekkel jár. Ha bűnben élsz, fordulj meg! Tarts bűnbánatot, és élj tisztán, míg ki nem mondtad a házassági ígéreteket!

„Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét.” (1Kor 6,18)

...kétled, hogy a párod tényleg az Igazi, aki házastársadul van szánva, de nem mersz szakítani.
„A kétség sohasem jelent igent, de mindig jelent nemet vagy azt, hogy várj. Isten nem vezet a kétség útján. Ha nincs benned béke, az válasz.” (J. T. Draper) Amikor Isten megnyitja a házasság felé vezető kaput az életedben, tudni fogod, hogy megtaláltad az Igazit. Ha nem vagy száz százalékig biztos benne, kérj gondolkodási időt, és imádkozz, hogy Isten világosan mutassa meg akaratát! Ha a kétségek ellenére folytatod a kapcsolatot, előbb-utóbb elkezdődik az ideológiagyártás. „Nem hagyhatom el, mert...” – az effajta magyarázkodás azt mutatja, hogy a kétség átadta helyét a félelemnek. Ha e bizonytalansággal, szorongással teli úton jársz, és azon töröd a fejed, folytasd-e a kapcsolatot, tekints az útjelző táblára: a hit, a béke azt jelenti: menj tovább; a kétség, a félelem azt jelenti: megállj!

„Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.” (Jak 1,6–8)

...a környezeted aggodalommal kísér.
Ha a család, a barátok kétkedve figyelik a kapcsolatodat, ne védekezz, hanem gondold meg, hogy az érzelmeid elhomályosíthatják a látásodat, vagyis meglehet, hogy nem látsz olyan tisztán, mint aki kívülről látja az életedet. Ha nem akarod, hogy később, amikor a romantikus érzések elmúlnak (márpedig el fognak múlni), visszatekintve bánnod kelljen, hogy drága időt vesztegettél, kérd Istent, segítsen, hogy helyesen ítéld meg mások véleményét. Ha az, amit mondanak, szeretetből fakad és összecseng Isten igéjével, akkor magad elé képzelheted, amint Isten hatalmas keze gyengéd érintéssel arra indít, hogy változtasd meg terveidet, és térj más, jobb útra. A környezet állandó aggódása figyelmeztető jel, amit Isten helyezett eléd szeretetből. Figyelj, légy nyitott, légy okos, és vess véget a kapcsolatnak!

„Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító szófogadó fülnek.” (Péld 25,11–12)

...az, akivel jársz, nem hívő.
A legtöbb keresztény fiatal, akinek a kedvese nem hívő, úgy véli, a másik kizárólag őáltala ismerheti meg Krisztust. Találóan nevezte valaki az effajta hamis evangelizáló magatartást missziós párkapcsolatnak. Ez azonban önáltatás. Isten mindenkinek szabad akaratot ad. Azt akarja, hogy vágyakozzunk rá. Ha a társad nem hívő, nemcsak az Urat, hanem a benned élő Urat is elutasítja, vagyis nem akar téged teljes egészedben. Te Istené vagy, s ő féltékeny. A másmilyen lelkületű személy iránti – vagy felőle érkező – vonzalom sohasem jó. Olvasd el Sámson és a hozzá hasonló bibliai szereplők történetét, és okulj belőle! Hallgass az Úr szavára, és ne hajtsd a fejed felemás igába! Igen, az azt jelenti: szakíts, és lépj tovább!

„Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?” (2Kor 6,14)

Forrás: cbn.com

Isten engedelmességre hív, anélkül, hogy megmutatná, mi lesz a végeredmény…

Glynnis Whitwer mondja: „Isten engedelmességre hív, anélkül, hogy megmutatná, mi lesz a végeredmény… Vannak napok, amikor elegem van abból, hogy mindig kiszólítanak a komfortzónámból… Általában nyafogós vagyok, aki azt kérdezi, hogy nem lehetne-e Istent a karosszékből szolgálni. De nem ez Isten útja. Ő nem akarja, hogy korlátok közé szorítson a biztonság utáni vágyam és az, hogy mindig szeretném kézben tartani a dolgokat… Van, ami akkor tárul fel belül, amikor kívülről kényszerítenek minket… ilyenkor kiderül az igazság a hitünkről… Ahhoz, hogy növekedjen, a hitet ki kell tágítani, feszíteni kell, és ez kényelmetlen… Másokkal ellentétben én nem könnyen tanultam meg bízni Istenben…nem egy könyvet olvasva… vagy prédikációt hallgatva… vagy arról hallva, hogyan bízik benne egy barátom. Úgy tanultam meg, hogy beléptem az engedelmesség kalandjába, és így felfedeztem, hogy Isten megbízható. Ez akkor történt, amikor a férjem és én elkezdtünk tizedet adni (miután évekig ellenálltam), és megláthattuk, hogyan gondoskodik Isten a szükségleteinkről, és még annál is többről…amikor engedelmeskedtem parancsának, és könyvet kezdtem írni (habár sejtelmem sem volt, hogy miről írjak), és megtapasztalhattam, hogyan nyitja meg Isten a lehetőségek ajtaját… Amikor igent mondtunk az örökbefogadásra, és láthattuk, hogyan virágzik ki két kicsi lány reményteljes jövő elé nézve… Engedelmeskedni, amikor Isten nem mutatta meg a lépéseket… vagy a végső célt, nagy kihívás. De ha hitben járunk, akkor Istené lesz a dicsőség, mert tudjuk, hogy magunktól nem lettünk volna képesek megtenni.” Tehát vállald a hit lépését!

Felkészülés a várandósságra

Egy gyermek születése mindig maga a csoda. Napjainkban nagyon sok a befolyásoló tényező, amelyek hatással vannak ránk és persze a születendő gyermekünkre. Először is vegyük az életmódunkat befolyásoló dolgokat.

1. Dohányzás:

A legideálisabb, ha mindkét szülő leszokik a dohányzásról. Ez megkönnyíti a teherbeesést és csökkenti a várandósság alatti kockázatokat. Ilyen kockázatok például a koraszülés, a vetélés, a méhen kívüli terhesség. A dohányzó nők gyermekei nagyobb gyakorisággal születnek alacsonyabb testsúllyal.

A dohányzásról való leszokás a szülők egészségét is kedvezően befolyásolja, könnyebben megy a családalapítás, hosszabb ideig maradhatnak gyermekeikkel és a példamutatást sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

2. Alkohol, drogok:

Az alkohol és a drogok romboló hatásairól rengeteg tanulmány és írás született már, mégis sokan figyelmen kívül hagyják ezeket. Gyermeket csak úgy vállaljunk, hogyha egyik szenvedélynek sem vagyunk a rabjai, és adjunk időt szervezetünknek a tisztulásra is.

Mindkettő fogyasztása testi- és szellemi visszamaradottságot, fejlődési rendellenességeket, illetve akár csak a felnőtteknél, az újszülötteknél is elvonási tüneteket okoznak.

3. Táplálkozás:

Meghatározóak a leendő anyuka táplálkozási szokásai. Ne gyermekvállaláskor kezdjünk diétákba, vagy hagyjunk el bizonyos ételféleségeket. Kiegyensúlyozott, minden tápanyagféleséget tartalmazó étrendünk legyen. Fontos a vitaminok bevitele, melyet segíthetnek a különböző kismama vitaminok. Ezek magas folsav tartalommal rendelkeznek, melyek megelőzhetnek bizonyos fejlődési rendellenességeket. A vitaminok szedését a tervezett várandósság előtt 2-3 hónappal már érdemes elkezdeni.

4. Kor:

Napjainkban a gyermekvállalás ideje kitolódott. Míg korábban a nők a húszas éveikben vállaltak gyermeket, manapság ez áttevődött a harminc-, és afölötti korosztályra. Először mindenki karriert épít, biztos anyagi hátteret teremt...

Azonban ez az egy- vagy kétgyerekes családi modelleknek kedvez, hiszen mire megszületik két gyermek az anya már idős lesz és nem vállal többet. Illetve a 35 év felett szülő nőknél már gyakoribbak a genetikai rendellenességek.

5. Háziállatok:

A háziállatok: kutya, macska, papagáj terjeszthetnek fertőzéseket. Érdemes óvatosabbnak lenni velük, de addig amíg az egészséges kapcsolatot tart fenn velük, nem ölelgeti, csókolgatja, nem okozhatnak gondot. Az orvossal megbeszélve lehet kérni szűrővizsgálatot, főként az ún. toxoplazmósis miatt.

6. Gyógyszerek, betegség:

Bármilyen betegség, vagy gyógyszerszedés esetén érdemes orvossal konzultálni és az utasításokat betartva belevágni a babavárásba.

Amennyiben van rá lehetőség, lehet végezni egy kis családfa kutatást, milyen betegségek, esetlegesen milyen rendellenességek, problémák fordultak már elő a családban. Ezek persze nem feltétlenül fognak mindenkivel megtörténni, de ha tudunk róla, kérhetjük az orvosunkat a megfelelő vizsgálatok elvégzésére.

Egyszer minden nő életében eljön az a pillanat amikor gyermekre vágyik. Egy kisbaba érkezése mindent megváltoztat mind a két szülő esetében. Erre már előre készülni kell. Át kell gondolni, hogyan változnak a mindennapok.

Az a nő, aki eddig dolgozik, aktív társadalmi életet élt, hirtelen otthon marad, egyedül egy csecsemővel. A nyakába szakadnak a mindennapok gondjai: a baba ellátása, gondozása, nevelése, a háztartás vezetése, főzés és a mindennapi problémák.

Ezzel szemben az apa lesz a családfenntartó, aki munkába jár, akinek nyüzsgőbb az élete.

Fontos erre rákészülni, esetleg előre megbeszélni, ki, mikor és miben tud segíteni. Az apuka mikor tud a babára vigyázni, hogy az anyuka pihenhessen, vagy csak kimozduljon egy keveset. Régi mondás: a szülők nevelik, a nagyszülők kényeztetik a gyerekeket. Ezt sem kell túlzásba vinni, de a kényeztetés történhet olyan formában is, hogy az édesanyának az segítség legyen. Például: ha a nagyi az unoka kedvenceit süti-főzi, teheti úgy, hogy aznapra már a többieknek se kelljen ételről gondoskodni. Vagy ha elviszi sétálni a babát, amíg az anyuka befejezi a háztartási munkákat, már az is óriási segítség tud lenni.

A gyermek vállalás óriási feladat, hiszen a jövő nemzedékének a sorsa van a kezünkben. A neveléstől függ, hogy milyen személyiség, milyen ember lesz majd a gyermekünkből. Felelősségteljesnek kell lennünk. Ne azért akarjuk egy gyermeket, hogy megmentsük a házasságunkat, eljöhessünk a munkahelyünkről, vagy hogy legyen aki szeret minket. Ne úgy vállaljunk egy babát, hogy már élete első pillanatától fogva óriási elvárásokat támasztunk feléje.

Egy gyermeket szeretni kell. Azzal a szeretettel, melyet mástól nem kaphat meg. Egy gyermeknek örülni kell. Főként a várandósság ideje alatt, de azután is, a gyermekek azok akik megérzik szüleik érzelmeit, szeretetét, vagy érzéketlenségét.

Napjainkban, mivel egyre inkább kitolódik a szülő nők életkora, már kifejlett személyiséggel rendelkezik mind a két szülő. Tudják mi az a felelősségvállalás, milyenek a lehetőségeik, hol vannak a határaik. Ugyanakkor a mai kor emberére az alkalmazkodási képességnek a csökkenése a jellemző. Egy gyermek esetében sokat kell hozzá idomulnunk, vele együtt változnunk. Egy gyermek nem fog három óránként enni, csak mert a nagykönyvben ez van megírva. Minden gyermek más és más.

A gyermekvállaláshoz a legfontosabb a szeretet, a türelem, és a családon belüli összetartás. Ha ezek megvannak és előre átgondoljuk a változásokat, és együtt a társunkkal megoldásokat találunk rá, nyugodtan vállalhatunk gyermeket. Nem lesz könnyű feladat, de ha a napi zűrzavarban leülünk és csak nézzük a kicsi mosolygós arcot, amely csak a miénk, és amely csak nekünk mosolyog, el is felejtjük minden gondunkat.

Réti Boglárka

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz.

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz. Ez túl nagy hatalmat adna bárki kezébe. Ha az emberek felcímkézhetnek, akkor be is korlátozhatnak. Amíg nem tudod, hogy Isten mit gondol rólad, addig nem fogod tudni sem az egyéni értékedet, sem az életed célját. Aggódni fogsz amiatt, hogy nézel ki, mit gondolnak rólad mások, és hogy sikeres leszel-e az életedben. De ha hiszel Isten ígéretében: „…örökkévaló szeretettel szerettelek téged… felépítlek téged, és felépülsz…” (Jeremiás 31:3-4 Károli), akkor szabadon összpontosíthatsz arra, hogyan fejlődhetsz és érheted el Istentől kapott lehetőségeidet. Amit az élet lerombolt, Isten újjá tudja építeni.

Háromféle elkötelezettség létezik

Háromféle elkötelezettség létezik:
1) Drámai elkötelezettségek. Például házasságkötés vagy házvásárlás. Sajnos nem vesszük számításba a rejtett költségeket. Amikor házat veszünk, csupán a plusz négyzetméterekre gondolunk, nem arra a többletidőre, amelyet minden nap elvesz a családunktól a munkahelyre való ingázás.
2) Rutin elkötelezettségek. Ezek evilági dolgoknak tűnnek, de ne becsüld alá erejüket! Bármelyik szülő, akinek a gyermeke valamilyen csapatban játszik, és edzésekre jár, tudja, hogy mennyi időt emésztenek el a rutin cselekedetek.
3) Ki nem mondott elkötelezettségek. Ezek olyan elkötelezések, melyeket magunknak teszünk, de legtöbbször nem tartjuk be. Az életben a drámai elkötelezettségek kapják a legnagyobb figyelmet, de végül a rutin elkötelezettségek azok, melyek irányítanak. Mivel sok van belőlük, és mindennapos dolgokról van szó, amelyek magukban olyan kicsinek tűnnek, hogy nem érezzük, ahogy nő a szakadék aközött, amiről azt mondjuk, hogy leginkább számít nekünk, és aközött, amit valójában kezdünk az életünkkel. Ezért Jézus így egyszerűsítette le: „Szeresd az Urat… és… szeresd felebarátodat…” (Máté 22:37-39). Ha ezzel a mércével méred az életedet, nagyobb esélyed van rá, hogy a megfelelő elkötelezettségek szerint élj.

Isten képmásai vagyunk

Isten képmásai vagyunk tehát... A férfi nem "atyaúristen", a teremtés "korononája", s a nő sem istennő, akinek kijár az imádat, hanem férfi és nő együtt képmásai az Istennek. Már Ádámnál és Évánál kinyilvánítja Isten: legyetek EGYek, hiszen én, a ti Teremtőtök is EGY vagyok. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Isten nem kérdéses kimenetelű kozmikus kísérletként indítja útra az első emberpárt, hanem miután létrehívta Ádámot s Évát és megajándékozta őket külön-külön értelemmel és döntési szabadsággal, őket együtt, mint "párt" megáldotta. Ezért mindazok, akik a Teremtő Isten eredeti rendjébe bele kívánnak szövődni, házasságkötésükkor Isten áldását kérik... A szaporodás, a betöltés, a növekedés, azaz a kiteljesedés tehát nem más, mint az Isten áldásában való részesedés. Az ember azonban elfordult az EGYtől, mert olyan akart lenni, mint az Isten: vagyis: EGY. De az ember sosem lehet "úgy" EGY, mint az Isten, mert az ember az ember, azaz teremtmény, s nem pedig (teremtő) Isten. Jóllehet a Kísértő sziszegő mondata ott visszhangzik minden generáció fülében: "Olyanok lesztek, mint Isten!" - ez azonban kezdettől fogva hazugság, s mindvégig csak hazug ígéret marad. Ha valaki hasonlítani akar az Istenhez, akkor erre csakis egy lehetősége van: szerethet. (Frankó Mátyás)