20110831

Tíz téveszme, amely szétzilálja a házasságot

Linda Mintle családterapeuta a válásról írt könyvében sorra veszi a tíz leggyakoribb önámítást, amely végső soron a házasság felbomlásához vezet. Az alábbiakban ezeket ismertetjük röviden, a Cbn.com összefoglalója alapján.


1. téveszme: A házasság – szerződés

Igen, a házasság jogi egyezség, Isten szemében azonban ennél sokkal több. A házasság valójában szövetség, megszeghetetlen ígéret, életre szóló elköteleződés „jóban-rosszban", jólétben és szegénységben, egészségben és betegségben. Azt jelenti, hogy akkor is szereted a másikat, ha éppen nincs hozzá kedved, hűséges maradsz, és megbirkózol a nehézségekkel.

2. téveszme: Veled kötöttem házasságot, nem a családoddal

Az igazság az, hogy nemcsak a házastársaddal kötötted össze az életedet: a családja is hozzátartozik a hozományhoz. Ne áltasd magad azzal, hogy a családját félreteheted! Köztük nőtt fel, ők nevelték olyanná, amilyennek megismerted. Igen, vannak más hatások is, és az ember sokat változik, de a fejlődést alapvetően a család határozza meg.

3. téveszme: Meg tudom változtatni a házastársamat

Tévedés! Nem valószínű, hogy múlhatatlan szereteted hatására meg fog változni az, hogy mindig elkésik, vagy hogy rendetlenség van a szobájában. Az együtt járás idején vedd észre az efféle figyelmeztető jeleket, főleg a súlyosabbakat, pl. ha sokat iszik, ha erőszakos a természete, vagy ha nem tartja meg az ígéreteit. A nászút után ezek a dolgok nagy valószínűséggel nem fognak javulni, csak romlanak. Az igazság az, hogy egyetlen dolgot tudsz befolyásolni: azt, hogy hogyan reagálsz a viselkedésére. Egyedül ezen változtathatsz.

4. téveszme: Túl sok mindenben különbözünk

A különbségek nem jelentenek komoly problémát, csak akkor, ha az értékrend és az erkölcsök terén mutatkoznak. Attól, hogy nem vagytok igazán összeillők, még nem megy tönkre a kapcsolat. Az igazi kérdés az, hogy hogyan kezelitek a különbözőséget. Meg kell tanulnotok úgy alkalmazkodni, hogy az mindkettőtök számára elfogadható legyen. Vannak feloldhatatlan különbségek is; ezeket meg kell tanulnotok elfogadni. A konfliktuskezelés krisztusi módjára vonatkozóan pedig világos útmutatást találtok a Szentírásban.

5. téveszme: Nem érzem többé azt a lángoló szerelmet – elmúlt, vége!

A szenvedélyes szerelem nem tart örökké, a szeretet azonban egy életen át megmaradhat. Az ember időnként nem érzi, hogy szereti a másikat, ezért el kell határoznia, hogy mindig úgy fogja szeretni, mint önmagát. A kritika például erősen csökkenti a szeretet érzését; egyik oldalon lenézést, a másikon védekezést idéz elő, ami érzelmileg eltávolítja egymástól a házastársakat. Az igazság az, hogy a szeretet érzését sokféleképpen fel lehet erősíteni. Például úgy, hogy az ember minden negatív megjegyzését öt pozitívval ellensúlyozza. Sokat jelent, ha barátian elbeszélgettek és segítetek egymásnak. Nem szoktam kétségbe vonni, amikor egy-egy férj elmondja, hogy már nem érez lángoló szeretetet a felesége iránt. Csak azt próbálom megértetni velük, hogy a szeretet, a szerelem érzését újra fel lehet szítani.

6. téveszme: A hagyományosabb házasság a megoldás

Kiábrándultságában sok férfi úgy érzi, boldogabb lenne, ha olyan kapcsolatban élne, ahol a férfi az úr. Sokan elbizonytalanodnak a férfi-női szerepekkel, feladatokkal kapcsolatban. Az engedékenység fogalmát gyakran rosszul értelmezik és sokszor visszaélnek vele. Isten a házasságban egyenrangúnak akarta a férfit és a nőt. Kétszer nyilatkoztatta ki a nemekre vonatkozó akaratát: a Paradicsomban és Krisztus életében. Ez legyen előttetek a példa, amikor férfi és nő kapcsolatáról gondolkodtok. Meglátjátok: akárhogyan alakítjátok kapcsolatotokat, a kölcsönös engedékenység, tisztelet, biztatás és empátia elengedhetetlen.

7. téveszme: Ilyen vagyok, nem tudok megváltozni: kellek vagy nem kellek?

Aki nem hajlandó változni, az voltaképpen Isten ellen lázad: másként akarja berendezni életét, mint Õ. Azzal, hogy azt mondja, nem tud megváltozni, elutasítja a megváltás és a megtérés keresztény élményét. Az ember mindig törekszik a tökéletességre, de ez a valóságban folyamatos küzdelmet jelent. Azt jelenti, hogy mindig kész vagy felülvizsgálni a viselkedésedet, és igyekszel Krisztushoz egyre hasonlóbbá válni. Ha a házastársak így élnének, kevesebb volna a válás. Az ember nem változik meg magától, csak ha akar. A változás lehetséges, de három dolog kell hozzá: akarás, engedelmesség és a Szentlélek ereje.

8. téveszme: Volt egy házasságon kívüli kapcsolatom – el kell válnunk

A házasságon kívüli kapcsolat súlyos és romboló, de nem helyrehozhatatlan, ha mindkét házastárs akarja. A viszonyt fel kell számolni, bűnbánatot kell tartani, bocsánatot kérni és megbocsátani, majd újjáépíteni a házastársi kapcsolatot. Az egyik fél megszegte a szövetséget, de ha mindketten akarják, helyreállíthatják. Nem könnyű, de lehetséges.

9. téveszme: Mindegy, mit teszek, Isten úgyis megbocsát

Isten valóban megbocsát, ha megbánod a bűneidet, de ettől még igenis számít, hogy mit teszel. Tetteid természetes és lelki következményekkel járnak, ne vedd hát olyan magától értetődőnek Isten kegyelmét!

10. téveszme: Menthetetlen a helyzet

Ha feladtad, ha a jövő reménytelennek tűnik, ha eltávolodtatok egymástól, ha nem tudjátok kezelni a konfliktusokat, ha hibáztál, vagy bármi legyen is a probléma, higgy abban, hogy Isten akkor is tud cselekedni, amikor te már nem. Meg tudja változtatni az emberi szívet, képes csodát tenni, a legnehezebb körülmények között is bármit el tud érni. Õ a lehetőségek Istene. Közeledj hozzá, imádkozz a házasságodért, küzdj igazi ellenségeddel, a sátánnal, és reménykedve várd, hogy Isten megsegítsen!

Ha házastársaddal együtt bensőséges kapcsolatban maradtok Istennel, házasságotok sugározni fogja ezt a meghitt kapcsolatot. A válás elkerülhető! Vegyétek észre a mai kultúra hazugságait, és a Szentírás igazságához ragaszkodva szálljatok szembe velük! Nincs házasság, amelyet ne fenyegetne a válás, de kezetekben van a lehetőség, hogy megelőzzétek!

Magyar Kurír

Árthat a házasságnak a Facebook?

Az internetes közösségi oldalak remekül összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint egyre gyakrabban okoznak problémát a házasságokban.


A Facebookon felelevenített régi kapcsolatok féltékenységet és bizonytalanságot keltenek, sőt nemegyszer házasságon kívüli kapcsolatba torkollnak. Egy névtelenséget kérő asszony elmondása szerint férje a Facebookon talált rá régi szerelmére. „Láttam, hogy sokat időzik a Facebookon. Néha egy-egy pillantást vetettem a képernyőre. Csupa nagyon kedves üzenet. Aztán két hete azt mondta, elmegy tőlem. 'A Facebook miatt?' – kérdeztem. 'Igen, ott kezdődött' – felelte. Mivel közös jelszavunk volt, megnéztem az adatlapját, és kiderült, hogy hónapok óta leveleztek egymással."

„Szinte nincs nap, hogy a tanácsadáson elő ne kerülne a Facebook. Az élet, a munka, a gyereknevelés feszültségei a házastársak közötti kommunikáció megszűnéséhez vezethetnek, és sokan a Facebookhoz menekülnek, ott lazítanak munka után" – idézi Carl Hindy házassági tanácsadót a New Hampshire News internetes kiadása.

Régebben sokszor egyáltalán nem volt egyszerű egy-egy régi ismerőst felkutatni. Ma már elég rákattintani a régi évfolyamtársak csoportjára, és máris ott lehet a kísértés. „A 10, 15, vagy éppen 30, 40 évvel ezelőtti szerelem egy pillanat alatt felébreszti az emlékeket: milyen csodálatos volt 15, 18, 22 évesnek lenni..." – jegyzi meg Amy Wolfson válóperes ügyvéd, akinek kliensei közül többen így jutottak el a házasságtörésig.

Hindy szerint a kísértésnek hatékony ellenszere, ha az ember elmondja a házastársának, hogy az interneten barátkozik. „Ha valaki azért nem beszél róla, mert tudja, hogy a másik ideges lenne tőle, az bizony figyelmeztető jel. Ilyen esetben kétszer is meg kell gondolnia, jó-e belemenni a dologba." Hasznos lehet átgondolni, kiket veszünk fel az ismerőseink közé. Merjünk elutasítani vagy törölni egyes kapcsolatokat! Végül pedig: érdemes megbeszélni házastársunkkal, milyen információt közöljünk magunkról vagy a családunkról. És mint minden más témában is: beszéljük meg vele őszintén, mielőtt túl késő lenne!

Magyar Kurír

Az „abortusz joga” rabszolgává teszi a nőt

A feministák és az abortusz támogatói által fennen hirdetett „abortuszhoz való jog" végső soron a szexuális kielégülés eszközeivé, vagyis rabszolgákká teszi a nőket – figyelmezet a nők elleni erőszakkal foglalkozó szakember.


A spanyol „Értelmiségiek az etikáért” elnevezésű szervezet rendezvényén tartott előadásában Iñigo Urien Azpitarte hangsúlyozta: „Ha a nő korlátozás nélkül végeztethet művi terhességmegszakítást, a férfi mentesül az apai felelősség alól, így a nő a szexuális kielégülés 'egyenjogútlan' eszközévé válik. A nő akkor is vesztes lehet, ha vállalja a gyermeket, hiszen az apa mondhatja, hogy a nő döntött úgy, hogy nem gyakorolja az 'abortuszhoz való jogát', s így könnyen elháríthatja a gyermek jövőjéről való gondoskodás apai felelősségét."

„A művi terhességmegszakítás feltételeinek könnyítése az emberi kapcsolatokat is befolyásolja – folytatta az előadó. Ha a férfi tudja, hogy a magzatelhajtás egyszerű, nemkívánt terhesség esetén könnyebben elhagyja a nőt, hiszen tudja, hogy partnere egyszerűen el tudja vetetni a magzatot. A nők egy része ugyan képes ellenállni és elutasítani a művi terhességmegszakítást, az abortusz legalizálása ördögi kör, amiből sokan mások nem tudnak kitörni. Az 'abortuszhoz való jog' azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag 'felszabadítanak', valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák, s ily módon veszélybe sodorják a nőket” – idézi a szakembert a CNA.

Magyar Kurír

Tizenkét jó tanács internetező házaspároknak

Az internetes közösségi oldalak összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint problémákat okozhatnak a házasságban. Az amerikai Krafsky házaspár „Facebook és a házasságod" című, februárban megjelenő könyvében hat dologra biztatja és hat dologtól óvja a házastársakat.


Mit tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

Húzzuk meg a határokat saját magunk, házastársunk és házasságunk védelmében!
Beszéljük meg házastársunkkal, mi az, amit mindketten elfogadunk, és mi az, amit szeretnénk elkerülni! Ha előre megegyezünk, sok nézeteltéréstől és fájdalomtól óvjuk meg magunkat.

Családi állapotunknál jelöljük be, hogy házas, és hagyjuk is így!
A közösségi oldalak felhasználói egészen másként viszonyulnak ahhoz, aki házas, mint ahhoz, aki nem. Ha házassági problémákkal küzdünk, ne változtassuk állapotunkat bonyolultra, mert ezzel csak nehezítjük a helyzetet!

Mindig mondjuk el egymásnak, kiket jelölünk ismerősnek, és ki akar minket ismerősnek jelölni!
Az ismerősök sokfélék lehetnek: gyerekkori játszótársak, osztálytársak, jelenlegi munkatársak, a tágabb keresztény és más közösség tagjai. Mindegyiküknek megvan a maga története, amit a házastársunk nem feltétlenül ismer. Beszéljünk egymásnak az ismerőseinkről!

Mondjuk meg egymásnak a felhasználói nevünket és a jelszavunkat!
Az egymásnak adott életben a bizalom megőrzése szempontjából fontos, hogy mindig áttetszőek legyünk. A belépési adatok megosztása azt jelenti: nyílt lapokkal játszunk. Ez mindkét fél számára érzelmi biztonságot nyújt.

Frissítéskor hetente legalább egyszer írjunk valamit a házastársunkról is!
A hitvesi kapcsolatot erősíti és védi, ha a közösségi oldalt is felhasználjuk arra, hogy kifejezzük, mennyire fontos számunkra a társunk. (Persze túlzásba sem szabad vinni egymás dicséretét, mert másoknak idegesítő lehet)

Beszélgessünk arról, ami a közösségi oldalon történik!
Ami a közösségi oldalon történik, nem marad a laptopba zárva. Egy-egy félresikerült mondat, váratlan bejegyzés gondolatokat, kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes otthon kettesben elbeszélgetni.

Mit ne tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

Ne tegyünk csípős megjegyzéseket a házastársunkra, és ne írjunk róla rosszat!
Ha az oldalon szerepel is a kérdés, hogy mi jár a fejünkben, nem biztos, hogy ez tényleg mindenkit érdekel. Ha egy-egy bejegyzésnél bizonytalanok vagyunk, gondoljunk arra, hogyan fogadná például az anyósunk, a főnökünk, a lelkiatyánk, s csak azután küldjük el!

Ne jelöljük ismerősnek a régi szerelmeinket vagy akikkel valaha bizalmas kapcsolatban álltunk!
Az ártatlan „Vajon mi lehet vele" könnyen oda vezet: „Igazán nem akartam, hogy ez történjen". A régi kapcsolatok felelevenítése fölösleges veszélyt jelent a házasságra nézve. Bizonytalanságot, féltékenységet idézhet elő a házastársban, súrlódást, eltávolodást a hitvestársak között, valóságtól elrugaszkodott, értelmetlen gondolatokat a fejünkben. Ha egy szakítás után két egyedül maradt fél között nem tanácsos a virtuális ismeretség ápolása, mennyivel kevésbé tanácsos akkor, ha házasságban élnek!

Ne feledkezzünk meg az időről!
Mindenkinek szüksége van a nap folyamán egy kis kikapcsolódásra. A közösségi oldalak jó lehetőséget adnak erre: pihentető az ismerősök, a játékok, a csoportok között keresgélni. A felhasználók átlag napi 12-15 percet töltenek a Facebookon, ami még egészséges napi dózisnak tűnik. Ha azonban az internetes idő kezd a házastársi kapcsolat rovására menni, át kell gondolnunk az időbeosztást, és változtatnunk kell! Állítsuk be az órát 15 percre, és ha letelt, lépjünk ki, és kapcsoljuk ki a számítógépet!

Ne írjuk ki az üzenőfalra, hogy elutazunk vagy a házastársunk elutazik!
Ez elsősorban biztonsági kérdés. Egy ártatlan bejegyzés, hogy egyikünk távol van, egyúttal jelzi a rossz szándékúaknak, hogy védtelenebb az otthonunk, a családunk. Ennyire jól ismerjük az összes virtuális ismerőst? És az ő ismerőseiket? Egy ismerős válasza – anélkül, hogy tudnánk róla – sok, számunkra ismeretlen emberhez viheti el az üzenetet: „férjem elutazott".

Ne cseteljünk ellentétes nemű személyekkel!
A cset kettesben folytatott, élő üzenetváltás, amely a kilépéskor törlődik. Az érzelmi kapcsolatnak három összetevője van: a rejtettség, a kémia és a bizalmas közvetlenség. A csetelés kiváló körülményeket teremt e három összetevő keveredéséhez, ahonnét a dolgok szinte „adják magukat". Előzzük meg a tragédiát: ne cseteljünk!

Ne engedjük, hogy a közösségi oldal elvonja a figyelmünket, amikor a házastársunkkal vagyunk!
Nemcsak a frissítés veheti el az időt a házastárstól: az is elvonhatja tőle a figyelmünket, ha valakiről rossz hírt olvastunk. Ügyeljünk rá, hogy együttléteink, a különleges pillanatok internetmentesek legyenek; se számítógép, se mobiltelefon ne zavarja az egymásnak ajándékozott időt!

Magyar Kurír

Forrás: http://marriagejunkie.com

Félredobott családtagok helyett családtagként körülrajongott háziállatok

A Bálint-nap kapcsán közzétett átfogó felmérés meglepő adatai szerint a felnőttek mintegy ötöde szívesebben tölti ezt a napot kutyájával vagy cicájával, mint partnerével. Milliárdokat emészt fel a kisállatok ellátása, gyógyíttatása, és terjed a kisállattal együtt történő temetkezés szokása is.


A Reuters február 8-i tudósítása szerint a 23 országra kiterjedő közvéleménykutatás 24.000 ember megkérdezésével készült. Az eredmény: a 35 év alattiak 25%-a inkább kutyájával, cicájával tölti a szerelem ünnepeként népszerűsített Valentin-napot, mint partnerével. A 35–54 éves korosztálynál ez az arány 18%, az 55 év fölöttieknél 14%. A tudósítás megjegyzi, hogy az alacsony jövedelmű válaszadók között népszerűbbek voltak a háziállatok, mint a közepes vagy magas jövedelműek körében.

A háziállatok humanizálásának tendenciáját igazolja a Telegraph című brit lap január 23-i cikke is, amely a már működő kisállattemetők mellett az állatokkal együtt történő temetkezés ősi pogány szokásának felelevenedéséről is beszámol. Egy temetkezési vállalkozót idéz, aki elmondja: 2003 óta több mint harminc esetben igényelték a háziállattal együtt történő temetést, és jelenleg több mint 120 előjegyzés van ilyen temetésre. A kisállatok családtaggá minősítéséről tanúskodnak a sírfeliratok is. Míg régen legfeljebb ilyenekkel találkozhatott az ember: „Itt nyugszik Fídó, a hű barát", addig manapság nem ritkaság a kisállattemetőkben a „Kisleánykám" vagy az „Anyuka, apuka örökké gyászol" felirat.

A felfokozott érzelmi kötődés az anyagiakban is megnyilvánul. Amerikában hivatalos adatok szerint 2009-ben 2,3 milliárd dollárral többet költöttek háziálllatoknak szánt termékekre, mint 2008-ban, vagyis az ágazat az általános visszaesés ellenére 5,4%-os növekedést produkált. 1998-ban az iparág teljes költségvetése 23 milliárd dollár volt, ami az elmúlt tíz évben megkétszereződött. A legjelentősebb, 8,5%-os kiadásnövekedés az állategészségügyben tapasztalható, ahol ma már a CT-től a gyökértömésen és az onkológiai műtéteken keresztül a depresszióellenes kezelésig minden rendelkezésre áll a kisállatok számára.

Margaret Somerville, a kanadai McGill Egyetem Orvosi, Etikai és Jogi Központjának igazgatója szerint az állatok humanizálása az emberek dehumanizálását vonja magával. A szakember hangsúlyozza: rendkívül fontos, hogy fenntartsuk az ember – és csakis az ember – személyi méltóságának tiszteletét. Az emberi élet tisztelete csakis így biztosítható, hiszen a művi terhességmegszakítást is a magzat személyi mivoltának tagadásával próbálják igazolni.

Az ember személyi mivoltának elmosása, s ezzel egyidejűleg az állatok kvázi emberi szintre emelése mögött végső soron az Istentől való elfordulás rejlik. Erre utalt XVI. Benedek pápa egy 2006. januári általános kihallgatás alkalmával, amikor Órigenésznek a 144. zsoltárhoz fűzött magyarázatát idézve rámutatott: „Érdemes elgondolkodnunk Órigenész szavain, aki abban látja az ember és a többi élőlény közti alapvető különbséget, hogy az ember képes felismerni Istent, Teremtőjét; képes az igazságra és a megismerésre, amely kapcsolattá, barátsággá fejlődik. Fontos tehát, hogy meg ne feledkezzünk Istenről, ... mert minden kérdésessé, sőt olykor veszedelmessé válik, ha hiányzik az alapvető viszonyítási pont: az, hogy felismerjük Istent, a Teremtőt" – írja a Zenit.

Magyar Kurír

Mit kezdjünk a hangulatainkkal?

Munkából hazaérve sohasem tudom, milyen hangulatban találom. Ha rosszkedvű, sokszor nem tudom, mit tegyek. Néha szívesen elmondja, ami bántja, máskor mintha azt akarná, hogy hagyjam békén. Folyton találgatnom kell, hogyan álljak hozzá. Van fogalma, milyen nehéz együtt élni valakivel, akinek állandóan változik a hangulata?


Hangulatunkkal mindig hatunk a környezetünkre. Mint amikor követ dobunk a tóba, s a hullámzás messze tovaterjed. Mindenki valamilyen érzelmi klímát teremt maga körül. A rosszkedvben az a nehéz, hogy nem is mérjük fel, milyen hatással van a környezetünkre. Magunkba fordulunk, kudarcainkon rágódunk, vagy azon, hogy miből fogunk élni, mi lesz a gyerekekkel, mennyi gonddal jár a házasság... Mit kezdjünk a hangulatainkkal? Íme néhány ötlet:

• Először is vegyük észre, hogy a hangulatunk igenis hat a környezetünkre. Miközben teljesen lefoglal a saját bajunk, rosszkedvünk mindenkire átragad, akivel csak találkozunk. Ne vigyük át a rosszat a többiekre; ezzel csak tetézzük a nehézségeket.

• Másodszor: környezetünk legtöbbször nem érti, mitől vagyunk rosszkedvűek. Mivel nem gondolatolvasók, nem tudhatják, hogy egy kavics megrepesztette a szélvédőt, hogy defektet kaptunk, hogy kimerítő napunk volt, hogy még nem tudtunk feldolgozni egy halálesetet – hacsak el nem mondjuk. A gondolatolvasási kísérletek általában balul sülnek el.

• Harmadszor: érdemes legalább részben elmondani nekik, mi nyomaszt. Tegyük világossá, hogy nem velük van a baj, hanem belső küzdelmet vívunk (feltéve, hogy tényleg nem velük van gondunk). Ettől fellélegeznek, hogy nem miattuk lettünk ilyen rosszkedvűek. Ha elmondjuk, min töprengünk, kapcsolatot teremtünk velük, és megeshet, hogy a beszélgetés során közösen találunk megoldást a problémára.

• Negyedszer: fogalmazzuk meg, mire volna szükségünk, mitől javulna a hangulatunk. A másik sokat segíthet. Ne vegyük leereszkedésnek, ha megkérjük, hogy masszírozza meg a hátunkat, karoljon át, amikor gyászolunk, vagy hallgassa meg a panaszunkat. Merjünk kérni, ha kell: megkönnyebbülünk tőle.

• Végül pedig gondoljuk át, mi okozza a rosszkedvet. Rossz napunk van csupán? Mindenkivel előfordul, ettől nyugodtan továbbléphetünk. Esetleg komolyabb dologról van szó? Netán olyan problémáról, amivel valóban foglalkozni kell? Figyeljünk a hangulatainkra! Jelzik, hogy valamire oda kell figyelnünk az életünkben. A problémákra van megoldás, ha felismerjük őket és megtesszük a megfelelő lépéseket.

Forrás: cbn.com

A pornográfia társadalmi és családi méreg

Hogy az esküvők száma évről évre csökken, az ismert tény. De hogy a pornográfia hogyan járul hozzá egy család széteséséhez, az már kevésbé. Pedig az adatok szerint ahogy nő a pornográfia fogyasztása, úgy nő a válási ráta is – írja az Igen.


Ennek a pornográfiai telítettségnek a hatásai egyre láthatóbbak Amerikában is. A legtragikusabb hatások az rendszeres pornófogyasztó férfiak családján figyelhető meg. A pornó és a hűtlenség ugyanis felcserélhető - a kettő szinte ugyanaz. Egy nemrég készült amerikai tanulmány szerint a pornográfia csökkenti az alkalmasságot a házasságra, és gyengíti a házasságot fenntartó erőket – írja az Igen a Catholic World Reportra hivatkozva.

A mostani kutatás szerint a pornográfiát néző férjek kevésbé vannak megelégedve házastársi kapcsolatukkal, és érzelmileg is kevésbé kötődnek feleségükhöz. A feleségek persze érzékelik ezt, és zavarja őket. A pornográfia megnyitja az utat a hűtlenség és a válás felé. A pornográfia függőséget okozhat, ezt a jelenségek már elkezdték feltérképezni a tudósok. Általában a fogyasztók egy idő után érzéketlenné válnak, tartós fogyasztása ugyanis egyre inkább azt a képet erősíti, hogy a nők csak tárgyak.

A pornográfiát néző szülő(k) gyermekükre is rossz hatással lehetnek. Sérül a családi élet gyengédsége, amire pedig igen nagy szüksége van egy növekvő gyermeknek, aki természetes módon táplálkozik a gyengédségből. A gyermek elszenvedheti azt a stresszt, amit az internetes pornográfia váltott ki szüleinél, és maga is könnyebben lesz a függőség áldozata. De nincs rá jó hatással a szülők konfliktusa sem, áldozata lehet az ennek következtében bekövetkező válásnak. Természetesen kevesebb figyelem fordul a gyerekre. Ha pedig a szülő(k) függősége napvilágra kerül, az veszélyezteti a gyermek egészséges szexuális fejlődését is.

A felmérések szerint Amerikában a válások 68 százalékában közrejátszott, hogy valamelyik fél élőben is találkozott egy, az interneten megismert szexpartnerrel; 56 százalékában pedig az egyik fél mániákusan érdeklődött a pornográf honlapok iránt; 47 százalékában az, hogy az egyik fél túl sok időt töltött a számítógép előtt; 33 százalékában pedig az, hogy túl sokat töltött cseteléssel, ami eléggé „szexualizált" kommunikációs fórum.

A pornográfia eltorzítja a házasságról alkotott képet, megváltoztatja a szexuális magatartást, és így veszélyt jelent a házasságra, a családra, a gyermekekre egyaránt, és az egyéni boldogságra is. A házasságok tönkretételével pedig erősen árt a társadalom alapjainak is – írja az Igen.

Magyar Kurír