A tiszta erkölcs

Aki úgy véli, a szabadság csak kényszertől való mentesség, valószínűleg arra törekszik, hogy másokkal olyan kapcsolatokat tartson fenn, amilyenek neki tetszenek, s nem olyanokat, amilyeneket bárki, akár az Egyház vagy az állam elvár. Senki se akadályozhassa az élet továbbadását tudatosan kizáró nemi kapcsolatait, kiskorúakkal való kapcsolatait, fesztelen, esetleg, csoportos kapcsolatait. Szerinte a “hagyományos” család-felfogás sérti az ő szabadságát. Az így vélekedők azt állítják, hogy a házasság és a család intézménye emberi, vallási, filozófiai vagy politikai konstrukció, tehát emberi eszközökkel felszámolandó. Valójában az emberi természet lényegéhez tartozik, és minden társadalmi rendszerben megtalálta a maga sajátos formáját. Ahol pedig semmi támogatást nem kap, sőt támadásoknak van kitéve, az egyén is, a társadalom is elveszíti egyensúlyát. “Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed. (Berzsenyi: A magyarokhoz)

A megbecsült házasság a szeretet, a hűség a tisztaság jegyében van.

A testvéri közösség a szeretet gyakorlásában nyilvánul meg Krisztus „új” parancsa szerint. A megbecsült házasság a szeretet, a hűség a tisztaság jegyében van. A paráznaság, házasságtörés, bármilyen erkölcstelenség Isten és igéje szerint súlyos bűn. A bűnösökre, ha meg nem térnek, Isten ítélete vár. Nagy emberek ilyen bűnére való hivatkozás, például „Dávid is beleesett a házasságtörés bűnébe”, senkit nem mentesít a bűnnel kapcsolatos felelősségtől vagy ítélettől. Dávid életében viselte a bűn büntetését, Isten megkegyelmezése által nem halt meg, de saját családjában látnia kellett súlyos bűne szörnyű következményeit. Mindenkinek, a házasságban élőknek is, jó az igére, sőt az énekre is figyelni, amely minket és mindenkit vigyázásra, a bűntől való eltávolodásra kér. „Távozz minden bűntől messze-messze el, mert megöl a mérge, hogyha vétkezel.” (HH-R 697) Isten a házasság intézményének megalapítója, ő a házasság szerzését ma sem bízta másra, de ezt nem nehéz igának, súlyos tehernek szánta, mint ahogy erről a Mester tanítványai vélekedtek: „Erre így szóltak hozzá tanítványai: Ha ilyen a férfi helyzete az aszszonnyal, akkor nem jó megházasodni” (Mt 19,10). Az egyedülálló ember örömére és megsegítésére mondta az Úr: „alkotok hozzáillő segítőtársat” (1Móz 2,18c). Maga a Teremtő és minden létesítménye méltó a megbecsülésre. Csak a megbecsült házasság jó, sikeres és áldásos. Imádkozzunk azért, hogy minden létező és leendő keresztyén házasság ilyen legyen!

A feleségemnél nincs jobb nő, és férjemnél nincs jobb férfi, akit Isten hozzám rendelt.

„A szomszéd fája mindig zöldebb” – tartja a mondás. Ez nem igaz például a házasságra. Hiszen igaz az az állítás, hogy feleségemnél nincs jobb nő, és férjemnél nincs jobb férfi, akit Isten hozzám rendelt. Így alkotott bennünket egymáshoz. Ha tiszta szívvel vagyunk a házastársunk felé, ennek jutalma a ragaszkodó és bizalmi kapcsolat. Bár ennek az ellenkezőjét láttatják velünk, de mi megmaradunk a bibliai alapon. Életünk minden területén a bibliai mércét ha betartjuk, Isten jutalmazásában részesülünk. A jutalom nem csak az örök élet. Ha a beszédünk tiszta, és nincs benne rosszakarat vagy bántó szándék, jutalmunk a békességes jó viszony mindenkivel szemben. Ha cselekedeteink tiszták, könnyebben tudunk megbocsátani; ha megsértenek, segítséget kapunk, hogy jó kapcsolatban legyünk mindenkivel. Arra vagyunk hivatottak, hogy lelki életünkhöz megfelelően tisztán éljünk. Tudjuk, a jutalmat nem kikövetelni, hanem kiérdemelni lehet. Isten ad mindenkinek kegyelméből. „Adj, Uram, ma új szívet, Mely hozzád hű és szeret, Jónak vágya hatja át, Hogyha hívod, hallgat rád!” (BGyÉ 216) Legyünk hűségesek ahhoz, aki megtisztít és Szentlelke által segít megmaradni ebben a tisztaságban! Legyünk mindig igazmondók és tiszta beszédűek! Életünk minden területét jellemezze: megéri megtisztult szívűnek lenni és teljes mértékben követni az Urat.

A szerelem elmúlik, de a szeretet megmarad!

“A szerelem elmúlik, de a szeretet megmarad!” – sóhajtanak fel bölcselkedve a régvolt fiatalok, mely mondat igazságtartalma szinte sértően cseng az érzelemhabzsoló fiatal szerelmesek fülében. Szerencsésebb lenne talán azt mondani: a szerelem az idő múltával méginkább erősíti a szövetséget. Ha… ha a hűség nem sérül! Márpedig az gyakran sérül, hiába emlegetjük a hűségnek a morális-praktikus oldalát, hogy ti. egyben tartja a családot, és garantálja a gyerekek biztonságos felnevelését stb. Ha a felek között nincs tartalmas emberi viszony, akkor ez álságos dolog, ráadásul a gyermeknek nem “mintha”, hanem valódi érzelmi biztonságra van szüksége. Számos családi élet válik pokollá, mert a mindenáron való hűséget színlelik benne. Az effajta magatartás azoknak az embereknek a menedéke, akik nem tudnak szembenézni a változással. A házassági fogadalomnak – manapság “sikk” esküt nem tenni -, éppen az lenne a lényege, hogy nem aszerint döntök majd, ami épp a legjobb nekem, mert akkor minden nap elcsábulhatnék. Amikor választok, akkor a választásom értékeli föl azt az egy személyt. Attól lesz ő a legértékesebb, hogy belehelyezem a bizalmamat, és áldozatot hozok érte: lemondok az összes többiről… Ahogyan a párkapcsolati döntésben, ugyanúgy az Istennel való kapcsolatban is általánosan elvárható az érzelmi hitelesség. Enélkül megüresednek szavaink, s erőtelenné válnak cselekedeteink. A “Légy jó mindhalálig!” kívánatos eszméje terhelő ideológia csupán, ha nem vesszük észre, hogy a jóság mindig a hűségből fakad. “Aki a kevésen hű, az a sokon is az!” – tanítja a Mester. A hűséget tehát soha nem körülmények határozzák meg, hanem mindig a hűséges ember formálja a környezetét! Az Élet ‘koronája’ maga a teljességgel megélt élet. Aki múltba mereng, s emlékeihez tapad vagy jővőben ábrándozva kergeti álmai bárányfelhőit, az nem veszi észre, hogy most van itt az Isten, most szól, most akar megajándékozni, s ezzel elmúlasztja a legdrágábbat: az Istenhez kötődő, hűséges, áldott élet lehetőségét… (Frankó Mátyás)

A holtodiglan-holtomiglan érvényes IGEN annak is elismerése, hogy a Teremtő gondoskodott rólunk, testi-lelki társat adott nekünk.

A nagylelkű, igaz és őszinte IGEN-nel kezdődő házasság azonban szövetség, egész életre szóló közösséget hoz létre, és alapsejtje a társadalomnak és az Egyháznak. A házasság közügy, a beleegyezés nyilvános jellege védi az egyszer kimondott IGEN-t, és segíti annak hűséges megtartását, ezért fontos bizonyíték a tanúk által hitelesített “papír” (vö. KEK 1631). A holtodiglan-holtomiglan érvényes IGEN annak is elismerése, hogy a Teremtő gondoskodott rólunk, testi-lelki társat adott nekünk. A házasság Istennek a férfiról és a nőről szóló teremtő tervének része (Ter 2,24; Ef 5,31), ez Krisztus és az Egyház szeretet-szövetségében teljesedik be (Ef 5,32). Elanyagiasodott világunkban a keresztény házasság kiváltságos lehetőség a teremtés és a megváltás, a test és a lélek harmonikus egységének felmutatására.

A másik fő gyökér a gondolatvilágom.

A másik fő gyökér a gondolatvilágom. Ebből lesznek a cselekedetek. A gondolatvilágodban mondogatod, aztán jönnek a sértő, goromba szavaid, amik – ha odavágod – már tettek. Ma még kérheted: Uram, segíts meglátnom, hogy a bálványozó szeretetemből, a számító gondolataimból milyen gyümölcsök lettek. Mindig azokra haragszol, akik nem azt termik, amiket vártál volna tőlük. Istennel szemben milyen kapcsolatban vagy? Akkor engedelmeskedsz, ha eszeddel érted, hogy ezt érdemes megtenni? Valaki egyszer így mondta: nem értem az Isten dolgait. Azt mondtam: ha értenéd, ő nem volna Isten. Az emberi gondolatokat értheted, az Övét soha. Bizalomból kellene engedelmeskedned! Szeretetből, látatlanból. Ne engedd, hogy az eszed kezdjen el okoskodni és vezetni. Akit az esze vezet, az eszeveszett. Ha útjaidat magad választod meg, azok nem Isten útjai. “Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4,23). Minden életút! A hiú, önző, magadat szerető, szeszélyes szívedből lesz az életutad, az elromlott házasságok, a gyerekek, akikkel nem tudsz együtt élni. Ez az út a gyökérből indul ki, az érzelem- és értelemvilágodból, a szívedből. Ezért mondta ki a jobb lator csendesen: “Mi ugyan méltán.” Ami velem történik, méltán van. Nyisd ki a szemed, ne bújj el, lásd meg, mi lett abból, ami a szívedben van. Az egész életeddel kerülj most oda az egyetlen, drága, szerető Orvos szemei elé. Egyedül ő látja át életed bajait. Az ő ígérete így szól: “Útait láttam, és meggyógyítom őt. Vezetem őt, és vígasztalást nyújtok néki” (Ézs 57,18).

A hívő élet nem más, mint élni Isten ígéretében.

A hívő élet nem más, mint élni Isten ígéretében. No csak ennyi? – kérdezhetné valaki. Tegyük szívünkre a kezünket! Akarhat-e valaki ennél többet? Hasonló ez ugyanis férfi és nő teremtettségbéli kötődéséhez – tudjuk, a házasság képét a Szentírás gyakran használja Isten és a Benne hívők kapcsolatának jobb megértésére. Akarhat-e valaki tehát többet annál, mint hogy választott társa egy életen át – oltár előtt esküvel megerősített ígérete szerint – szereti? Akinek ebben az ígéretben mégis csalódnia kellett, az a halál vesztesége utáni egyik legnagyobb – ha nem ténylegesen a legnagyobb(!) – lelki kínt élte át. Bizony a legnagyobb dolog, ha valaki tartani tudja az ígéretét! A hívő ember ezért kéri Isten támogató kegyelmét -, ha kell naponta! A kereszt jele egyben az Isten hűségének is a pecsétje. Isten örök hűségét semmilyen hatalom nem törheti meg. Ő azonban olyan szabadságra teremtett minket, hogy ha úgy gondoljuk/hisszük, hogy nincs szükségünk Őreá, mert elboldogulunk az életben Őnélküle is, akkor a hűségét visszautasíthatjuk. Aki ezt szíve mélyén valóban megteszi, na az az ember nemcsak istentelen, de el is veszett… lehet, hogy talán örökre, de ebben a végső szót csak a Mindenható mondhatja ki. Egy bizonyos: Isten hűségében élni nemcsak jó, de nagy kiváltság is! Mert biztonságban, s elrejtettségben élhetünk akkor is, ha a világ körülöttünk folyamatosan elveszíti az istenképűségét… (Frankó Mátyás)