20110704

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2011-BEN, A CSALÁD ÉVÉBEN A GYERMEKEK JAVÁÉRT

JÚLIUSI LEVÉL A CSALÁDOKHOZ, A HÁZASPÁROKHOZ, A JEGYESEKHEZ ÉS A SZERELMESEKHEZ, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKHEZ, ÉS MINDENKIHEZ, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL
Amikor Isten kimondja a házaspárra a maga IGEN-jét, bevonja őket teremtő művébe, azaz gyermekeikre is IGEN- t mond. "A házastársi szeretet és élet bensőséges közösségét a Teremtő alapította és védi törvényeivel. Ez a közösség, azaz a házassági szövetség a házas felek visszavonhatatlan személyes beleegyezése által jön létre. Abból a szabad emberi tettből tehát, mellyel a házastársak kölcsönösen átadják magukat egymásnak és elfogadják egymást, Isten akaratából szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe előtt is. Ez a házastársak és gyermekeik, valamint a társadalom javát szolgáló szent szövetség nem függ önkényes emberi elhatározásoktól. Isten maga a szerzője a házasságnak, különböző javakat és célokat rendelve hozzá, melyek igen nagy jelentőségűek az emberi nem fönnmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, s magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és jóléte szempontjából." (l. GS 48) Noha a szeretetben élő család - ahol férj és feleség, édesapa és édesanya, szülők és gyermekek, valamint a gyermekek egymás között kölcsönösen szívükön viselik egymás javát - nem emberi alkotás, mégsem nélkülözheti a személyes odaadást, a jóakaratot, a tudatos, megfontolt erőfeszítést, nemritkán pedig még az ügyességet sem, de szükség van a társadalom erkölcsi és anyagi elismerésére is.
Vannak, akik a harmonikus családi életet romantikus ábrándnak tartják. Mi segíthet hozzá, hogy ez az "ábránd" valósággá váljon?
A szociológiai kutatások rámutatnak, hogy semmi nem változtatja meg annyira két ember között a kapcsolatot, mint egy gyermek érkezése. A munkahelyi elkötelezettségek, a jövedelem beosztása, a lakáskörülmények, a feladatok és kötelességek megosztása, a mindennapi időbeosztás, mind-mind újragondolandó és rendezendő. Ugyanakkor, noha az ifjú párból szülőpár lett, továbbra is házaspár maradtak. Csakhogy az újszülött a maga tehetetlenségében és másokra való rászorultságában nagyon sok gondoskodást és szeretet-megnyilvánulást igényel, ezért a szülőknek igen ébereknek kell lenniük ahhoz, hogy maradjon elegendő idejük és energiájuk egymásra. Ha pedig a szülők kapcsolata megromlik, azt a gyermek sínyli meg leginkább.
Egy felmérésben megkérdezték, hogy mi az, amire az újszülött gyereknek a leginkább szüksége van. A válaszolók első helyre azt tették, hogy szükséges: a szülők mindegyike akarja, vágyja a gyereket. A második legfontosabbnak a szülők párkapcsolatának stabilitását tartották, és csak ezután következtek a család anyagi körülményeire vonatkozó követelmények. A gyermekvállalás ma általában tudatos döntés, a szülők örömmel, szeretettel várják gyermekeiket és a legjobbat szeretnék nekik nyújtani. Szeretnének a gyerekeknek nyugodt, anyagilag is stabil gyermekkort biztosítani, gondoskodni szeretnének a gyerekek jó neveléséről és képzéséről. Vágynak arra, hogy munkahelyi elfoglaltságuk mellett legyen idejük gyermekeikkel foglalkozni, a szabadidőt együtt tölteni. Ennek érdekében szükséges lenne a szülőknek mind az otthoni, mind pedig a munkahelyi feladatait ésszerűen megosztani, ez pedig sok nehézségbe ütközik. A munka világa napjainkban olyan dolgozókat követel, akik teljes energiájukkal állnak gyakorlatilag korlátlanul munkaadójuk rendelkezésre. A gazdasági verseny arra kényszeríti a vállalatokat, hogy minden lehetséges erőforrást � ideértve dolgozóik munkaerejét és idejét is � maximálisan kihasználjanak, a társadalom viszont azt várja a szülőktől, hogy neveljenek becsületes, szorgalmas és jól képzett embereket. Mindehhez hozzájárul még a keresetre vonatkozó követelmény is: ha valaki nem áll mindig munkahelyén rendelkezésre, nem jut előre, nem tudja biztosítani a növekvő család számára szükséges anyagiakat. Az így jelentkező feszültségek visszahatnak a párkapcsolatra, a fiatal szülők sokszor épp kapcsolatukat okolják a gondokért. Értetlenül nézik "szerelmük elhamvadását", a meg-megújuló nézeteltéréseket, házastársuk lanyhuló érdeklődését.
Fontos, hogy a fiatalok � például a házasságra való előkészületük során � felkészüljenek korunk ilyen természetű kihívásaira is. Ha ismerik a problémákat, ha tudják, hogy nem egymásban és nem a saját, vagy társuk szerelmében kell keresniük a bajok gyökerét, ha tudatosan ápolják szeretetüket és szeretet-vágyukat, akkor a közös gondokon úgy tudnak úrrá lenni, hogy közben a szeretet is növekszik, ez pedig gyermekeik elsőrendű érdeke. Sokat segíthetnek ebben a nagyszülők, a rokonok, a jó barátok azzal, hogy egy-egy estére, vagy hétvégére elvállalják a gyerekeket, hogy a szülők csak egymással, együtt lehessenek zavartalanul "édes kettesben". Nagyon fontosak a "családbarát munkahely" létesítésére irányuló kezdeményezések is. Az igazán családbarát üzemekben, vállalatokban dolgozók teljesítménye azáltal növekedik, hogy nem őrlődnek a családi és munkahelyi feladatok között, hanem békében, nyugalomban dolgozhatnak itt is, ott is.
Hogyan oldották fel a munkahelyi és otthoni munka közötti konfliktust szüleitek, nagyszüleitek? Idézzetek fel olyan családokat, melyekben a nagyszülők segítségével sikerült jól összeegyeztetni az otthoni és munkahelyi munkát!
Kezdő szülők gyakran szembesülnek a kérdéssel: hogyan nevelhetik gyermeküket önállóságra és mégis közösségi emberré? Individualista korunkban az egyéni siker hangsúlyos értékként jelenik meg, a közösségben viszont óhatatlanul mások érdekeit is figyelembe véve kell viselkedni, netán alkalmazkodni. A keresztény ember- és társadalomkép nem a függetlenségben látja az ember kiteljesedésének útját, hanem a kapcsolatokban. Az ember kapcsolataiban teljesedik ki, önállósága a másik emberrel való nyílt és őszinte dialógus révén szilárdulhat csak meg, melyben azonban a másik önállóságának és egyéniségének kölcsönös tisztelete sem nélkülözhető. A gyerekek a családban sajátíthatják el legjobban ezt a fajta magatartást, a közösség, a többiek érdekének tiszteletét, a birtoklási vágy legyőzését, az önátadást és az ajándékozás örömét.
A gyermek javát szolgálja, ha korán megérti az egymásért viselt kölcsönös felelősség jelentőségét. A családban mindenki felelős a többiekért és az egész családért, mindenkinek a saját helye és feladata szerint. Hogyan tudná az a felebaráti szeretetet a családon kívül önzetlenül gyakorolni, akinek kicsi korától kezdve nem vált természetessé, hogy másokat viszonzást nem várva szeretettel szolgál? Adjuk tovább Jézus tanítását: "Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, meg fizet majd neked." (Mt 6, 3-4)
Minden ember, az újszülött is, Isten teremtménye, egyedi, egyszeri megismételhetetlen és kicserélhetetlen. Isten mindenkit, gyermekünket is "nevén szólította, megváltotta" (vö. Iz 43, 1), azaz, meghívta az örök életre. Mindenkinek az egész élete - de csak egy élet � áll rendelkezésére, hogy megvalósítsa Istennek róla alkotott elképzelését és célba érjen. Erre az "önmegvalósításra" a családban van a legnagyszerűbb lehetőség, a szülők � mint Isten teremtő munkájának részesei � indítják el gyermekeiket ezen az úton. Minden részeredményért hálát kell adniuk, de tudniuk kell, hogy a személyiség formálása nem zárható le egy diploma megszerzésével, egy jól induló házassággal, egy reményekre feljogosító állás megszerzésével. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindenkit először Isten álmodott meg, a szülőknek nem gyermekükről kialakított saját tervüket kell valóra váltaniuk, hanem ahhoz kell gyermeküket hozzásegíteniük, hogy őszintén és alázattal tudják mondani: "Legyen meg a Te akaratod".
Idézzétek fel saját személyiségetek formálódásának főbb állomásait! Kik voltak segítségetekre?
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
....