20051105

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2005 novemberében

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!
November : Az emlékezés hónapja. Tanuljunk elődeinktől. Ilyenkor sokat gondolunk az előttünk járókra, akik közül sokan már a temetőben nyugszanak. Fölelevenítjük házasságukat, jóból és rosszból is tanulhatunk. Törekedjünk megismerni egymás családját, a magunkkal hozott minták mélyen belénk vésődnek. Egymás múltjának megismerése könnyebbé teszi a kölcsönös elfogadást. Tárgyilagosan nézve a múltat építsük reálisan a közös jövőt, gyermekeink jövőjét.
Egy főiskolás lány váratlanul bejelentette szüleinek: hamarosan férjhez megyek. A szülők még nem is látták a jövendőbeli vőt. A feleségjelölt a szülők számonkérésére hűvös tárgyilagossággal közölte: barátja egyelőre nem tartotta fontosnak megismerni a szülőket. A lány védekezésül mentegette a helyzetet: őt sem érdekli, ki- és mifélék barátja szülei. "Mi a magunk életét akarjuk élni, különösen nem érdekelnek az ősök." Vajon annak idején milyen lehetett a szülők és nagy szülők viszonya? Vajon nem egy minta öröklődött tovább?
"Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy..." (Kiv 20, 12) olvassuk a Bibliában. Ha minden nemzedék tiszteli szüleit, folyamatos lesz az elődök tisztelete, a róluk való megemlékezés. Az ember társas lény, csak kapcsolataiban lehet boldog. Élete folyamán kapcsolatrendszere sokat változik. A szülők egymás közötti kapcsolata döntően befolyásolja a gyermek-szülő kapcsolatot. Ez pedig kihat a párválasztásra, majd később a párkapcsolatra is. Tulajdonságaink egy részét örököljük, más részét a környezetünkben látott minták alapján alakítjuk ki. Tévedés lenne azt állítani, hogy függetleníteni tudjuk magunkat őseinktől, hogy egyéniségünket pusztán mi magunk határozhatjuk meg. Önmagunk és társunk mélyebb megértéséhez szükséges sokrétű társadalmi, történelmi, nemzeti és családi örökségünk tudatosítása. 
A nagy nemzetek, nevezetes családok, kiváló emberek sohasem a semmiből léptek elő, megjelenésüket generációk sora előzte meg. Fejlődésüket éppen az segítette elő, hogy az utódok építettek az elődök eredményeire, igyekeztek a jót még jobbá tenni, a hibát pedig kijavítani. A szülők öröme, ha gyermekeik folytatják, kiteljesítik, ami érték volt életükben. Ebben az értelemben írja Madách az Ember tragédiájában: "...minden újszülött fénylő csillag, mely feltűnt a családnak"; majd tapasztalatait összegezve keserűen hozzá teszi: "s csak később fejlik szokott pimasszá".
Kedves fiatalok! Amikor felébred bennetek a vonzalom egymás iránt, igyekezzetek egymásról mindent megtudni. Gyengeségre vall, ha valaki el akarja rejteni múltját, családját. A kialakult, kiforrott ember nem szabadulni akar gyökereitől, hanem erőforrásnak, léte biztos alapjának tekinti azokat. A felismert hibák és hiányosságok az elődök életében intő jelként állnak előttünk, a szép és jó pedig követésre ösztönöz. Az ősök tetteiért nem vagyunk felelősek, de hibázunk, ha nem tanulunk belőlük. Fontos tudnunk, hogy m it szeretne az egyik vagy a másik követni szülei, nagyszülei példájából, és beépíteni jövőbeli házasságába.
Az udvarlási időnek nagyon fontos feladata, hogy megismerjétek egymás szüleit, egymás otthonát. A két szülői ház gyakorlata, szokásrendje segít abban, hogy megálmodjátok közös otthonotokat, ünnepeitek rituáléját, segít egymás elfogadásában. Megismerve azt a családi környezetet, ahonnan párod jön, könnyebb lesz majd megérteni, hogy miért ilyen harsány az örömben, vagy miért annyira visszahúzódó, miért viseli oly nehezen a kritikát, miért áll mindig a középpontban, vagy éppen miért annyira félénk? Ismerve egymás szüleit egymás családjának történetét kettőtök egysége, boldogsága lesz szilárdabb. 
Ne feledjétek: a családunkból magunkkal hozott pszichológiai örökségeink lényegesen befolyásolják a házasság fejlődését. Ezek a kapcsolati ősminták lelkünk tudattalan rétegeiben működnek, és irányítják az itt és most megjelenő igényeinket, érzelmeinket, magatartásunkat. 
Kedves szülők! Minél inkább távol kerül a felnőtt ember saját gyerekkorától, annál inkább felfedezi magában szülei gondolkodás módját, gesztusait. Gyermek- és ifjúkorunkban talán belső ellenkezés volt bennünk bizonyos magatartásformákkal szemben, aztán egyszercsak mi is ugyanazokat tesszük, kimondjuk ugyanazokat a frázisokat, amelyek annak idején, mikor tőlük hallottuk, idegesítettek bennünket. Érdemes végiggondolnunk, mennyi szokás került át családunk életrendjébe abból, ahogyan odahaza ünnepeltünk, vagy ahogy hétköznapjaink a szülői házban teltek. Figyeljük meg, hogy a minták, amelyeket magunkkal hoztunk segítői, vagy éppenséggel gátlói annak, ahogyan örömünket kifejezzük, vagy ahogy konfliktushelyzeteinket megoldjuk... Fontos, hogy ápoljuk családi hagyományainkat, hogy továbbadjuk nem csak az örökölt tárgyi értékeket, hanem a lelki, szellemi és erkölcsi értékeket is, ezzel is példát adva az elődök iránti tiszteletre. A felnőtt gyermeknek nagy segítség lehet, ha szülei hálásan felidézik, milyen gazdag hagyományt kaptak öregeiktől, vagy meg tudják fogalmazni a hiányosságokat is, azt, amit, nem kaphattak meg őseiktől. Jó, ha segítik a fiatalokat, hogy el tudják kerülni az elődök hibáit.
Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:
Ha házasok vagytok : Milyen értékek irányították a szülők, nagyszülők életét? Milyen kiemelkedő események voltak életükben, amelyek döntően befolyásolták őket? Milyen volt beállítottságuk a munka iránt? Hogyan oldották meg a konfliktushelyzeteket? Milyen volt a rokonokkal való kapcsolatuk? Hogyan élték meg és fejezték ki Istenbe vetett hitüket? Hogyan ünnepeltek, szórakoztak?
Ha még a házasság előtt álltok : Mely családtagotokhoz érzitek magatokat legközelebb? Milyen férfi és női mintákat hordoztok magatokban? Milyen magatartásformákat láttatok odahaza, amikor szüleitek örültek, vagy súlyos terheket hordoztak? Mit szeretnétek másképp alakítani ti életetekben, mint ahogy szüleitek alakították életüket?
Beszélgessetek, gondolkozzatok és legyetek a gyökerekből táplálkozó ember jelévé!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke