20050205

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2005 februárjában

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!

Február: A hó olvadása még nem jelenti a nyár beköszöntét. Két ember csírázó vonzalma még nem ok a szerelem beteljesítésére. A házasság szilárd alapja nem a próbaházasság, a mindent előre kipróbálás naivitása. Mindennek megvan a maga ideje. A család, a személy, a nemzet, az Egyház jövőjéről van szó.

Ha körülnéztek az utcán, kezetekbe vesztek egy képes újságot, bekapcsoljátok a televíziót, mást sem láttok, mint, hogy az élet mennyire a szex körül forog. Mintha minden, ami szép, ami jó, ami kívánatos és örömet hoz, mind attól és azért lenne érétkes, mert kapcsolódik a szexualitáshoz. Régen volt az, amikor Jókait azért támadták, mert olyan "erotikus", amikor a hosszú szoknya alól kivillanó bokáról áradozik! "Pánszexuális" világban élünk, egy autót, vagy mosógépet sem lehet eladni, ha reklámjából hiányzik egy kívánatos, lehetőleg lengén öltözött női alak. Érzitek úgy-e, hogy ez hamis életszemlélet.

Isten teremtette a világmindenséget. Ő alkotta meg az emberi szexualitást is. Jó az, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. "Éva olyan volt, mint Ádám, mégis más. Egyenlők voltak személyes méltóságukban, de nem ugyanazok" (vö. FC 22). Egységük nem az egyformaságban gyökerezett, hanem egymást kiegészítő összefonódásukban. Az Istentől való szexualitás jó, rosszá akkor válik, ha az ember nem a Teremtő szándéka szerint használja. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Isten valami jótól akar eltiltani, épp ellenkezőleg, biztonságot kínál. Óvni akar attól, hogy a jót, a szépet rövidlátásunkkal elrontsuk. Tiltásait nem lehet súlyos következmények nélkül áthágni. "Vehet-e az ember tüzet az ölébe úgy, hogy ruhái meg ne égjenek? Járhat-e valaki izzó parázson úgy, hogy talpát meg ne perzselje?" (Péld. 6, 27-28)

Az ember nem csupán biológiai lény, hanem test, szellem és lélek egysége. Épp ezért különbözik az állatoktól abban is, hogy szerelmi élete nem csupán a testét, hanem egész személyiségét érinti. Nem csak a testével, hanem a szellemével és lelkével is szerelmes. Tudatosítsuk, hogy Az ember az egyetlen élőlény a földön, aki gesztusaihoz (kézfogás, ölelés) képes hozzáadni önmagát. De ha testi egyesülése a teljes és visszavonhatatlan önátadás szándéka nélkül, (az életadás felelősségéről még nem is beszélve) történik, akkor szexualitását nem Isten terve szerint, vagyis nem emberi módon éli meg. Sajnos gyakori ez házasságban, házasság előtt és azon kívül is. Az ilyen egyesülés élvezetet adhat, de boldogsághoz nem vezet, sajátmagát és társát is megfosztja az igazi szerelem gyümölcseitől.

"Az ember méltósága megkívánja, hogy tudatosan és szabad választás alapján cselekedjék, személy módjára, azaz meggyőződése indítsa és irányítsa, ne pedig vak ösztön és merő külső kényszer" (KEK 2339). A tudatos döntés azonban nem jelenheti azt, hogy minden tekintélyt felül kellene bírálnunk, vagy el kellene utasítanunk. A hiteles, tiszteletre méltó tanítókra érdemes hallgatnunk, s ha valamit nem értünk tanításukból, akkor a hibát először magunkban keressük! Minden embernek, akár házas, akár még csak készül a házasságra, döntenie kell: a tisztaságot választja, vagy ösztöneire hagyatkozik, bedől a szexualitás mindenhatóságát hirdetők propagandájának.

"A tisztaság egyáltalán nem jelenti az emberi nemiség megvetését vagy elutasítását: sokkal inkább lelkierőt jelent, amely képes arra, hogy megvédje a szerelmet a féktelen önzés és gyönyörkeresés veszedelmeitől, és előrelendítse a maga beteljesedése felé" (FC 33). A tisztán megélt szerelemnek gyümölcsei vannak. Csak néhányat említsünk meg ezek közül: önfegyelemhez segít, megtanít várni, bízni a másikban, az egymás iránti szerelem képes megjeleníteni Istennek az emberek iránti szeretetét, elvezet lelki-szellemi síkon a kommunikációhoz.

Ki tagadhatná, hogy a szerelem szép, hogy jó szerelemesen összeölelkezni, az egymásba-feledkezésben feloldódni. Csak rövidlátó, a pillanatnak élő ember nem gondol szerelme gyümölcseire. Az idő előtt beteljesített szerelemben sokszor felszínessé válik a kapcsolat, társ helyett pusztán szerelmi partnerré degradálódik a másik. "A ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni testét a szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében" (1 Tessz 4, 3-4).

Vigyázzátok a tisztaság jó gyümölcseit! A tisztaságban megélt párkapcsolat alapozza meg a házastársi hűséget. Tévedés azt hinni, hogy a házasságot ki lehet próbálni. A teljes önátadást nem lehet egy-két hónapra "kipróbálni". Az éhes ember sem próbálhatja ki, milyen jóllakottnak lenni. Akik "csak úgy" összeköltöznek, egészen más kapcsolatban állnak egymással, mint akik a házasság szentségi igenjében egy életre teljeséggel és visszavonhatatlanul odaajándékozták egymásnak magukat. Az élettársi viszonyban elhamvadhat a szerelem; sok esetben mire esetleg házasságkötésre szánnák magukat, már okafogyottá válik az esküvő.

Kedves szülök! Segítsétek gyermekeiteket tudatos döntésekhez! Adjatok alkalmas irodalmat kezükbe, de a tisztaságra nevelés leghatékonyabb eszköze a személyes példa és tanúságtétel. Vegyétek észre a pillanatot, amikor szólni lehet, és szólni kell! A leghitelesebb üzenet gyermeketek számára a ti derűvel, hitelesen megélt, szerelemmel párosult szeretetetek.

Kedves fiatalok! Merjetek álmodni a tiszta szerelemről! Ha már jártok valakivel, merjetek közös döntést hozni, hogy Isten tervei szerint igyekeztek megélni szerelmeteket! Ha fiaskót vallottatok, legyen bátorságotok újra kezdeni! Kérjétek imáitokban kitartóan a tisztaság ajándékát! Éljetek rendszeresen a szentségekkel! Találkáitokra készüljetek, tudjátok, mit akartok megbeszélni, mit akartok tenni.

A szexualitás lesz boldogságtok forrása, ha Istenre és egymásra figyelve élitek azt meg. Ne feledjétek, a főparancsolat mindenkinek, a szerelmesnek, a jegyesnek, a házasnak egyaránt szól: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat". (Lk 10, 27)

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha házasok vagytok: Hogyan, milyen alkalommal sikerült beszélgetni gyermekeitekkel a szemérmességről, házasságról, tisztaságról, önmegtartóztatásról? Van-e, akire hálával emlékeztek, mert szólt hozzátok ezekről a témákról? Milyen megbízható irodalmat ismertek, ajánltok gyermekeiteknek az említett témában? Hogyan segítetek gyermekeiteknek abban, hogy helyesen használják a televíziót, a média egyéb eszközeit?

Ha még a házasság előtt álltok: Agyon-szexualizált világunkban hogyan erősíthetitek meg önmagatokat és egymást, hogy tisztán élhessétek meg szerelmeteket? Elevenítsetek fel olyan példákat, olyam párokat, akik lelkesítőleg hatottak rátok! Idézzetek fel emlékeket, amikor hiteles előadásokat hallottatok, jó írásokat olvastatok!

Beszélgessetek, gondolkozzatok és valósítsátok meg Istennek a ti szerelmetekkel kapcsolatos tervét!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke