»A történelemben vannak olyan pillanatok, amikor kompromisszumokkal már nem lehet megoldani semmit, amikor már csak a kiindulópontra való visszatérés segít, amikor már az EGÉSZET, egész teljességében, megalkuvások nélkül kell visszaállítani. – Tehát nekünk azokba az időkbe kell visszamennünk, ha meg akarunk menekülni, ha ki akarunk jutni a mostani feneketlen szakadékból, ahova az emberiség belavírozta önmagát.– Mi az emberi történelem legostobább korszakában élünk. – Akik Jézus birodalmához tartoznak, még akkor is, ha kifejezhetetlenül kevés ma a számuk, valójában mégis többségben vannak. Krisztussal, a szentek közösségében mi vagyunk többségben. Mert aki Krisztussal van, az egyúttal minden angyallal és minden szenttel is közösségben van. – Ezt az időt csak akkor éljük túl, ha a folyóban maradunk, mert minden emberi és Isten-ellenes mű eltűnik. Ezért mondom én mindig, hogy reményünket ne emberekbe, ne valamilyen pártba, ne püspökökbe, ne pápákba, ne papokba, hanem egyedül magába az Úristenbe vessük! Isten hűsége soha nem csal meg, a régi Izraelben nem, az Egyház történelmében nem, és most sem. Minden, amit az emberek Isten ellen létrehoztak maradéktalanul elpusztul. De Isten hűségében az igaz soha nem csalatkozik.«

A „kiindulópontra való visszatérés” nem azt jelenti, hogy bármelyikünknek is lehetősége lenne egy ilyen visszatérést, akár csak egy kis közösség szintjén megvalósítani. Hanem azt, hogy MI térjünk vissza a kiindulópontra, MI ne menjünk bele kompromisszumokba, MI keressük meg az egészet a teljességében, és MI éljünk ezek szerint megalkuvások nélkül. És aki ezt megteszi, azt Isten meg fogja menteni. Hogy hogyan azt nem tudjuk: Kimenthet valakit az új világrendből úgy is, hogy ennek megvalósulása előtt kiveszi őt ebből a világból. De úgy is, ahogy két évezred óta, sőt már az ószövetségi próféták óta emberek milliói remélik és várják: Jézus Krisztus újraeljövetelével, úgy ahogy azt Szent János apostol Patmosz szigetén látomásaiban átélte.

Nem szeretem, de másképpen nem tudunk előbbre jutni... Emlékeztek-e mikor még szellemileg tiszták voltatok? Emlékeztek amikor nem értették, de utánoztátok először szüleiteket? Emlékeztek amikor másoknak akartatok megfelelni, s nem akartatok kimaradni a "jóból" ? Szóval ezek tulajdonképpen, csak egy kicsit, csak még egy kicsit, ha neki lehet, nekem mégis miért nem lehet. S megint hová értünk, az átkozott divathoz, amelyből egyikünk sem volt képes kimaradni... s ezek helyett Medjugorje-vel lennénk képesek foglalkozni, de nem lehet, mert még mindig nem értettétek meg az ősbűn lényegét, mégis miért nem alkalmas a fügelevelekből összeeszkábált kötény. Melyik pár próbálja ki, ott a zárt szoba, csak el kell mondaniuk minden gondolatukat, hogy tanulhassunk belőle? Keressünk városszerte fügefaleveleket, hogy értsük a lényeget, mennyire sebzettek vagyunk, s ezáltal mennyire tudunk másokat is megsebezni, amelyet sajnos sokszor észre sem veszünk megszokásból.