Legyünk bölcsek a párkapcsolatainkban, és ne játszunk szerepeket. A kölcsönös őszinteség az egyik alap pillére egy jól működő kapcsolatnak. Nehéz az embernek hozzá illő párt találnia, de felesleges olyan kapcsolatokba bonyolódni, aminek a végén csak csalódik az ember.
20130125
20130104
HÍVOM A CSALÁDOKAT, HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
Akár az írott történelmet nézzük, akár a régészeti
kutatásokra támaszkodunk, azt látjuk, hogy az emberek kisebb-nagyobb
csoportokba rendeződve igyekeztek életüket jobbá, szebbé, mai
kifejezéssel élve élhetőbbé tenni. Ezek a csoportok a föld minden
részén, minden korban családok összefogásából alakultak. Az ember
adottságai ugyanis nem teszik lehetővé, hogy tartósan magányosan éljen.
Sem a férfi, sem a nő nem képes egyedül, önmagában boldogulni, boldoggá
válni. Ezt az antropológiai igazságot fogalmazza meg a Biblia: "Nem jó,
hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is." (Ter 2, 18)
Az is antropológiai igazság, hogy a férfi és a nő egymást kiegészítve
tudják a legjobban egymást segíteni. A kettejük együttműködésére épült
család a legkisebb emberi közösség, ez az a közösség, amely megfelel az
emberi természetnek. A nagyobb emberi közösség, a társadalom csak akkor
tud az emberi természetnek megfelelni, ha családokból épül fel.
Meg merem kockáztatni, hogy ha a magyar
társadalom csupa ideális, boldog családból állna, akkor az ország maga
lenne a boldogság szigete Európában, nálunk egyedülállóan magas lenne az
életminőség. Kétségtelen, hogy a családok, és ezzel együtt az egész
társadalom életének anyagi körülményei jelentősen befolyásolják
életminőségét, de látjuk, hogy a jólét megteremtését célul kitűző
fogyasztói társadalmak a személyiséget veszélyeztető nagyvárosokkal, a
családok és bennük az emberi kapcsolatok elsorvadásával, az emberi
környezet riasztó méretű pusztulásával milyen kevéssé járultak hozzá az
élet minőségének javulásához. Lehet az embernek tengernyi pénze, fényes
karriert ígérő diplomája, ha személyes kapcsolatai rendezetlenek, életét
értelmetlennek fogja érezni és boldogtalan lesz. (vö. Lk 12, 16-21) A
teljes ember (a test-lélek-szellem alkotta egység) élete akkor
teljesedhet ki, ha testi, lelki és szellemi igényei is kielégítést
nyernek, ehhez pedig az kell, hogy eleven kötelék fűzze Istenhez, a
többi emberhez, és a teremtett világhoz.
Idézzetek fel olyan szerény, egyszerű
körülmények között élő családokat, ahol boldogan, derűsen nevelték
gyerekeiket és kiváló embereket adtak az országnak!
Az emberi kapcsolatok iskolája a család: a
családban kerül a gyermek először másokkal kapcsolatba, itt ismeri meg a
társas létet, a kapcsolat építés és ápolás módjait. Ha két ember között
a kapcsolat csupán annyit jelent, hogy tudomásul veszik egymás létét,
csak köszönnek egymásnak, de nem beszélgetnek, akkor kapcsolatuk nem
eleven, nem szolgálja egyikük életét sem. A másik hogyléte felőli
formális érdeklődés, sokszor a választ meg sem várva, arról árulkodik,
hogy nem is érdekli a másik személye, nem is akar vele igazán
kapcsolatban lenni. A másikat használni és kihasználni akaró kapcsolat
egyik félnek sem válik javára. A család életminőségét döntően
befolyásolja a házaspár közötti kapcsolat. Egymásnak ajándékozva
magukat, és ezt az ajándékot kölcsönösen elfogadva belépnek egymás
életébe, Szabó Lőrinc szavaival egymás "sorsának alkatrészévé" válnak.
A családon belüli kapcsolat alapja a kölcsönösség
és a szeretet. Akik szeretik egymást, azoknak a kapcsolatát a jóakarat
motiválja, kölcsönösen egymás javát akarják: a szülők a gyerekekét, a
gyerekek a szülőkét, a nagyszülők az egész családét. A kapcsolat
minőségét a szeretet határozza meg, erről szól Jézus útmutatása: "Az az
én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.
Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja
barátaiért." (Ján 15, 12-13) Aki tehát önmagát, azaz teljes életét
odaadja fenntartás nélkül a másiknak, az úgy szeret, ahogy Jézus szeret.
Így jelenítik meg a házastársak családjukban Isten szeretetét, így
tapasztalják meg a gyerekek Isten szeretetének boldogító melegét.
Hogyan tudjátok következetesen a rendre,
fegyelmezettségre, szorgalomra nevelni gyermekeiteket úgy, hogy közben a
szeretet is növekedjék? Milyen jelekből látjátok, hogy gyerekeitek
megtapasztalták Isten szeretetét?
Kapcsolataink alakításához családon belüli és
kívül példaképünk a Názáreti Szent Család. Mai fogalmaink szerint Mária
és József azzal alapította meg a családot, hogy IGEN-t mondott Jézusra.
Befogadta és életét kiteljesítette. Jézus ebben a családban tanult meg
az emberekkel kommunikálni, sajátította el az emberi szavak jelentését,
ismerte meg a családi kapcsolatok, a barátság erejét, a
konfliktushelyzetek, az egészség és a betegség okozta nehézségeket, az
öröm és a fájdalom kifejezni tudását. A názáreti harminc év gazdag
tapasztalatai jelennek meg példabeszédeiben, elbeszélő készségében, az
élet apró jelenségei mögé néző meglátásaiban.
Hogyan tudjátok családotokban a Szent Család tiszteletét ápolni anélkül, hogy édeskés mesealakokká váljanak?
Keveset tudunk József munkás, dolgos
mindennapjairól. A régészeti és történelmi adatok szerint abban az
időben sokan építkeztek Galileában, az ácsnak valószínűleg volt munkája
bőven. Mégsem gazdagodott meg, és Fiát, aki minden bizonnyal vele
dolgozott, nem arra tanította, hogy hogyan lehet minél nagyobb haszonra
szert tenni. Jézusnak nem volt vagyona, nyilvános működése idején
tanítványainál, barátainál lakott (l. Jn 1, 38-39, Mt 8, 20), nyilvános
helyeken, vagy mások házában tanított és gyógyított. A munkáról mindig
úgy beszélt, mint szolgálatról, mint egy eredményért való fáradozásról.
Jézus "szülei pedig minden évben elmentek
Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. Mikor azután tizenkét esztendős lett,
fölmentek mindnyájan az ünnepi szokás szerint." (Lk 2, 41-42) Ebből azt
látjuk, hogy fontos volt számukra az ünnep, és amint lehetett, Jézussal
együtt ünnepeltek. Az ünnepért vállalták a fáradságot, és hálásak voltak
gyümölcseiért.
A Szent Családban az ajándékozás és a teljes
önátadás lelkülete uralkodott. Mária és József tudta, hogy ajándékok
egymásnak, és ajándékba kapták Jézust. A munkát a ház körül és az
ácsműhelyben ajándékozó lelkülettel végezték egymást és embertársaikat
szolgálva. Annak tudatában, hogy Isten ajándéka a hetedik nap, a
szombatot és az ünnepeket megtartották, megszentelve így a hétköznapokat
és munkát. Magukat teljesen elajándékozták, tiszta szívvel, őszintén és
önzetlenül. Az ilyen lelkülethez tiszta szív kell. Mária pedig
"kegyelemmel teljes", József "igaz ember" volt.
A bűn ugyanis lecseréli a szeretet, az
ajándékozás és az önátadás logikáját a hatalom, a pénz, az
élvezethajszolás és az egoisztikus érvényesülés logikájára
Mi segít abban, hogy gyerekeitekben
kialakítsátok az ajándékozás és önátadás lelkületét? Hogyan tudjátok
őket a házimunkába úgy bevonni, hogy megérezzék a mások szolgálata
feletti örömet, hogy őszintén "beleadják" magukat a munkába?
"Az ember - aki az egyetlen teremtmény a földön,
akit Isten önmagáért (az emberért) akart - teljesen csak akkor találhat
önmagára, ha őszintén elajándékozza magát." (GS 24) Isten minden ember
szívébe beoltotta a vágyat a szeretet és a boldogság iránt, és ezt a
vágyat még a bűn sem tudja kioltani. A magukat tiszta szívvel, őszintén
és önzetlenül elajándékozó emberek, az ilyen emberekből álló családok
képesek a társadalmat a Teremtő terve szerint alakítani, egy szebb,
boldogabb világot felépíteni.
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)