Legyünk bölcsek a párkapcsolatainkban, és ne játszunk szerepeket. A kölcsönös őszinteség az egyik alap pillére egy jól működő kapcsolatnak. Nehéz az embernek hozzá illő párt találnia, de felesleges olyan kapcsolatokba bonyolódni, aminek a végén csak csalódik az ember.
20100830
20100807
Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, tanuld meg féken tartani lázadó ösztöneidet.
Érthetetlennek tűnik, hogy az a Salamon, akinek bölcsessége háromezer éve példája a világnak, aki olyan csodálatos műveket hagyott hátra a Bibliában, annyira rabjává váljék ösztöneinek, hogy azt tegye, amiért alattvalóit halállal büntette, s amiről az eszével jól tudta, hogy romlást fog hozni magára és országára. Két olyan súlyos bűne van, melyek ma is romlást hoznak ránk és nemzetünkre. Az egyik a gátlás nélküli paráznaság. Ő, aki nagyon jól tudta, milyen veszedelmes a testnek odadobott gyeplő, nem tudott annak ellenállni, akárcsak a mai nemzedék. Azt is jól tudta, milyen veszedelmes a vegyes házasság. Az idegen asszony babonáinak és könyörgésének ma is kevés férfi tud ellenállni. Pedig ha másról van szó, mindenki bölcsen tudja, hogy nem szabad gyermekeink lelkét odadobni egy szép arc kedvéért. Ne mentsége legyen ez egy kevésbé bölcs embernek, hanem komoly figyelmeztetés: Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, tanuld meg féken tartani lázadó ösztöneidet. Uram, gyenge vagyok a kísértések között. Csak akkor tudok ellenállni, ha te úgy megerősíted hitemet, hogy az fontosabb legyen számomra minden csábításnál. Ma a világ tele van paráznasággal és hitetlenséggel. Ez árad rám, családomra, féltett gyermekeimre, minden irányból. Ne engedd, hogy elragadjon. Ne engedd, hogy gyermekeim mocsokban heverjenek, vagy akár az én hibámból, akár a sajátjukból eltántorodjanak tiszta hitünktől, örökölt nyelvünktől, bármilyen lángoló szerelem kedvéért. Erősítsd meg egyházunkat, hogy képes legyen megtartani fiataljainkat, védd meg nemzetünket, hogy megmaradjon annak, amivé teremtetted. Ámen
(Varga László: Isten asztaláról)
20100805
HÍVOM A CSALÁDOKAT 2010 augusztusában
Kedves családok és házaspárok, kedves családokat
szerető szerzetes- és
paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett
álltok!
Augusztus: Ajándékozzunk időt egymásnak a családban
A termékeny, harmonikus családi élet egyik fontos
alapfeltétele, hogy a családtagoknak legyen idejük egymásra. A házaspár
kapcsolata megsínyli, ha nem jut ideje a napi feladatok megbeszélésén
túl egymásra; a szülő-gyermek kapcsolat elsekélyesedik, ha gyermek nem
oszthatja meg szüleivel gondolatait, élményeit, nem jut idő érzelmeinek
feltárására.
Ahogy az élet, úgy az idő is Isten ajándéka, csak míg
az élet ajándékát olykor, - különösen veszélyhelyzetekben �
megköszönjük, addig az időt hagyjuk csordogálni, elfolyni, ahogy a
régiek mondták, múlatjuk. Az emberi élet az időben folyik, ismerjük
időbeli kezdetét, de nem látjuk előre azt a pontot, amitől kezdve a
földi élet átlép az öröklétbe. Mindenki a saját időjét éli meg, de ez be
van ágyazva a világ időjébe, mint ahogy mindenkinek a léte is része a
világ létének. A keresztények számára az idő kegyelmi ajándék: földi
létünk idejében haladhatunk a tökéletesség felé, a hitben az időt úgy
éljük meg, mint az örökkévalóság elővételezését. A jelen pillanatban
nyert kegyelem emlékezetünkbe idézi múltunkat, Isten megtapasztalt
jóságát, segít a jelen problémáinak megoldásában, egyben elővételezi a
reményteli a jövőt. "Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain (...), mielőtt
visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet
Istenhez, aki adta." (Préd 12,1.7)
Hogyan tudjuk megköszönni az idő ajándékát?
Elevenítsetek fel saját életetekből olyan időszakokat, melyekről csak
utólag értettétek meg, hogy ajándékba kaptátok!
A házasság szentségében két ember összekapcsolja
életét, idejük is egybefonódik. Megszűnik a "te időd" és az "én időm",
ettől kezdve már csak a mi időnk létezik. A teljes önátadás részeként a
házasok egymásnak ajándékozzák idejüket, és ezzel gazdagodnak, hiszen
mindketten részesei a másik idejének is. A mai élettempó mellett azonban
ifjú házasoktól kezdve a többgyermekes szülőkig mindenki azt
hangoztatja: nincs időm semmire, sohasem érek rá. Vannak családok, ahol
egymásnak csak írásban üzennek, a szülők SMS-ben adnak utasítást
gyerekeiknek, így aztán csak a gyakorlati kérdések kerülnek szóba. A "mi
történt az iskolában" kérdésre csak a kapott osztályzatok, netán a
büntetések felsorolása a válasz, de ha a gyerek megérzi, hogy szüleit
igazán nem is érdekli iskolai előmenetele, előbb-utóbb a "semmi különös"
lesz a válasz. Ez azért is "hasznos", mert még kevesebb időt kell
áldoznia egymásra a gyerekeknek és a szülőknek. Az érzelmek, barátságok
alakulásának megbeszélésére, az élmények feldolgozására, a közösségbe
való beilleszkedés segítésére sor sem kerülhet. A szülőknek egymásra sem
jut idejük, jó, ha arról tudják egymást tájékoztatni, hogy ki mikor
érkezik haza, mit kell megvásárolni, milyen hivatalos ügyeket kell
intézni. Az ilyen házaspárokról mondják, hogy nem együtt, hanem csak
egymás mellett élnek.
A szülők feladata gyermekeiket megtanítani az idő jó
beosztására és felhasználására is. Egy kamasz fiú mesélte, hogy amikor
édesapja látta, hogy milyen silány könyveket olvas tucat számra,
figyelmeztette: mára az irodalom olyan gazdag, hogy a jó könyveknek egy
töredékét sem fogja tudni elolvasni egész élete folyamán. Használja
ajándékba kapott idejét értékes művek olvasására. Emlékszem, gimnáziumi
osztályfőnökünk is szokta mondani: "Atyafiak, jó könyveket ne
olvassatok, abból túl sok van, csak a legjobbakat!"
Mi segített nektek abban, hogy az egymás
közötti őszinte házaspári beszélgetések életetek részévé váljon? Hogyan
tudjátok fenntartani érdeklődéseteket egymás iránt házasságotok éveinek
előrehaladtával?
A családon belüli tartalmas beszélgetésekhez azonban
nem csak időre van szükség, hanem érteni kell kommunikációhoz is. Nem
könnyű megtalálni mindenkivel és minden helyzetben a megfelelő hangot,
őszintének maradni senkit sem megbántva, ajándékot adni és elfogadni
kényszeredettség nélkül. Azok a fiatalok, akik kapcsolatuk kezdetén nem
tudnak egymással jókat beszélgetni, nehezen ismerik meg a másikat, annak
életfelfogását, családi hátterét, vágyait és elgondolásait a jövőről.
Sokszor csak a házasságkötés után döbbennek rá: egy elképzelt személyre
mondtak igent, a társuk nem olyan, amilyennek elképzelték. Sőt, rohanó
életükben most sincs idejük arra, hogy elmélyült beszélgetésekben
feltárják lelküket, megosszák gondjaikat. Így aztán az idegenség
ahelyett, hogy oldódnék, egyre mélyül, a kapcsolat a felbomlás felé
sodródik.
Nagyon fontos tehát, hogy a gyerekeknek már a
családban természetessé váljon: minden, ami velük és bennük történik,
érdekli, sőt érinti a többieket, és nekik is az a jó, ha részt vesznek a
többiek életében. Így válik a család közösséggé, és így válnak a
gyerekek közösségi emberekké. A keresztény családban nem csak a házon
belüli és kívüli kötelezettségek teljesítésére szánnak időt, hanem
egymásra is. A kommunikációs készségeket pedig azért jó elsajátítani,
mert, minthogy mindenki egyedi, egyetlen és megismételhetetlen személy,
nem lehet mindenkivel egyformán érintkezni. Figyelembe kell venni az
életkort és az érzékenységeket, a nyitottságra, vagy zárkózottságra való
hajlamot, az érdeklődési irányokat és a változékony testi-lelki
állapotot.
Hogyan tudjátok megtalálni az őszinte és nem
csupán a napi gyakorlatot érintő beszélgetések hangját olyanokkal,
akiknek más az életfelfogása, akik másképp gondolkodnak az életről,
családról, gyermekről, jövőről, mint nektek?
A szülők sokszor kerülnek nehéz helyzetbe: dönteniük
kellene, hogy mire mennyi időt szánjanak, a család fenntartásához
szükséges munka viszont minden idejüket lefoglalja. Igazán nincsenek is
döntési helyzetben, mint ahogy arról sem dönthetnek, hogy hogyan osszák
be idejüket, energiáikat a pénzkereső tevékenységre és a család körüli
teendőkre. A társadalom, amikor ezeket a kérdéseket tárgyalja, mindig
csak a gazdaság, a munkaerőpiac, a munkavállalói karrier szempontjából
foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Pedig hiába lendül fel a gazdaság, ha
a jövő nemzedékből kiveszik az egymásra figyelés, az egymás javának,
azaz a közjónak akarása. Mindent meg kell tehát tennünk azért, hogy a
társadalom figyelmének középpontjába is a közjó kerüljön, a döntéseket a
család és a gyermek javának szolgálata motiválja.
II. János Pál pápa mondta: amelyik házaspár együtt
imádkozik, az együtt is marad. Akármilyen hajszás is a mai élet, nagyon
fontos, hogy a házaspár naponta megtalálja az időt a közös imádságra.
Ahogy a gyerekek "imádkozó" korba kerülnek, megindulhat a család közös
imája is, erre is adódik egy kis idő. Ha vasárnap a család közösen vesz
részt a szentmisén, akkor alkalom kínálkozik az olvasmányok, a
szentbeszéd megbeszélésére. Ezért is fontos, hogy a vasárnap valóban
szabad nap legyen, adjon lehetőséget a családi, rokoni, baráti
együttlétre, az ügyes bajos dolgok megbeszélésére, a hét folyamán
esetleg felgyülemlett feszültségek levezetésére.
Milyen változásokon esett át a házaspári, majd a
családi ima életetek során? A közös imának milyen gyümölcseiről tudtok
beszámolni?
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
...
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)