Először is amivel kellene foglalkozni, azzal nem tudok foglalkozni, mivel úgy sodródunk az atomháború felé, hogy sokan még mindig képtelenségnek tartják. Az erkölcsi rombolás mikor kezdődött, a világnak való megfelelés vágya pedig csak a második eljövetel után nem fog kísérteni, s a mindig újat akarás, tulajdonképpen ez okozza azt, hogy nagyon nehéz megtenni visszafelé a lépéseket, főleg akkor amikor állandó támadás között létezel. Mindenki hajlamos feszegetni a húrt, ha neki szabad, akkor én miért ne tenném meg, s itt a nagy baj, mégis miért kell kiönteni a gyermeket a fürdővizzel. S lehetne folytatni, de mivel nem ezt terveztem erre a tízenegy napra, ezért ajánlatos alapos lelkiismeretvizsgálatot elvégezni, miért tettem, volt egyáltalán belőle hasznom, stb.

S. Maessen 2019. áprilisában tartott előadásában ezeket mondta:
»Az első világháborúig „a lakosságot mindig az isteni törvények szerint kormányozták, a civilizációk ezekre a törvényekre épültek fel”. Az emberi együttélés ezen életformái, a forma vivendi, az élet felépítése, a mód, ahogy éltek, mióta ember él a földön mindig ugyanazok maradtak! Nem csak elvekben, hanem a külsőségekben, például a divatban is! A régi Palesztinában és az I. világháború előtti Európában – lényegtelen eltérésektől eltekintve – az asszonyok ugyanúgy öltözködtek. Ez történeti, konkrét folytonosság volt. Akármilyen messze megyünk vissza a történelembe, az emberek az I. világháborúig évezredeken keresztül lényegében ugyanúgy éltek, gondolkoztak, közlekedtek, illendően öltözködtek. Ahhoz képest, amit az I. és II. világháború óta megélünk, a régi változások minimálisak voltak! Ezt a tényt nagyon fontos tudatosítanunk magunkban, és akkor könnyebben belátjuk, hogy az, amit mi ma átélünk nem egy egyszerű szakítás a múlttal, hanem radikális szakítás az egész emberi tradícióval, ami olyan idős, mint maga az emberiség!«

A nagy szellemi háború

Eredetileg közzétette: 2017. január 13. Manuel Silveira

[Lásd a weboldalt: https://meditationsoncatholicism.blog/2017/01/13/the-great-spiritual-war/ ]

Krisztus üzenete egy érett misztikusnak 2017. január 8-án (a rövidség kedvéért szerkesztve)

Isten az Ő képmására teremtett téged, hogy megértsd a jót és a rosszat, a jót és a rosszat, és válassz közte és a Sátán között - a Menny és a Pokol között.

Krisztus azt kérdezi: "Lesz-e hit, amikor visszatérek a világba?". Az Ő Édesanyja vezeti a végső csatát a Bukott Angyalok ellen, akik azért járják a világot, hogy rabszolgasorba taszítsák és a Pokolba rángassák a lelkeket."

A háborúskodás akkor fog tetőzni, amikor az Antikrisztus megjelenik. A csataterek készen állnak a Menny és a Pokol közötti nagy összecsapásra. Ellenségem fel fogja fosztani Egyházamat, mert a Sátán füstje belépett a Vatikánba, hogy félrevezesse és szétszórja juhaimat. Imádkozzatok a pápáért, aki félrevezeti Egyházamat, hogy megmeneküljön a Sátántól.

Az Új Világrend ellenezte Trump elnökségét, és be fogja vonni Amerikát a közelgő III. világháborúba az Antikrisztus debütálásáért.

Anyámnak van egy terve, amely tizenkét nemzet tizenkét emberét tartalmazza, akik egy hadsereg élén kihívják az Antikrisztust, amint megjelenik, hogy uralkodjon az emberiségen.

A hithű katolikus elfogadja a világot olyannak, amilyennek Isten teremtette. Számol az emberi természettel, tisztában van vele, hogy az embernek az ősbűn következtében rosszra hajlik a természete, s ezért állandó kontrollra van szüksége. Tudja, hogy az ókor, a középkor tudósai nem azért nem hoztak létre a maihoz hasonló technikai "csodákat", mert ehhez nem volt elég tudásuk és tehetségük, hanem azért, mert őket nem ezek érdekelték, ők kutatásaikkal és alkotásaikkal a természetfelettihez akartak közelebb kerülni! És korábban az Egyház is tudta, hogy ezek a "vívmányok" nem az emberek javát szolgálják, hanem arra valók, hogy az embereket egy kisebbség korlátlanul kizsákmányolhassa, és végül rabszolgaságba hajthassa – pontosan úgy, ahogy ez ma történik!!! Ma már, az új világrend küszöbén, nyugodtan kimondható, hogy a technika nem más, mint a Sátán eszköze a tömegek megrontására, Istentől való elszakítására!! Gonosz, mindig több hatalomra, gazdagságra vágyó emberek minden korban szép számmal éltek, mégis: az ő tetteik még jelentősen korlátozva voltak. A technika, a tudomány "újításai" tették a történelemben először lehetővé, hogy az emberi hatalomra vágyás előtt minden fizikai korlát megszűnjön. Mostani életünk, és az, ami ránk vár a közeljövőben, a tökéletes bizonyítéka ennek az állításnak!

A világ és az Egyház történelme bizonyítja, hogy az emberek nagyobbik része minden korban gonosz volt, és a hatalmon levők többsége minden korban még több hatalmat akart, és ennek elérésére semmilyen gaztettől nem riadt vissza. Hogy mégis csak a mi korunk jutott el az önmegsemmisítésig, attól a világot nem csak a korábban élt zsarnokok kevesebb lehetősége, hanem sokkal nagyobb mértékben a katolikus Egyház léte és működése óvta meg. Az Egyháznak ez a védő szerepe külsőleg az első világháborúval, szellemileg azonban már ennél korábban, a 19. század közepén szűnt meg. Véleményem szerint a fordulópontot az evolúció el nem ítélése, sőt, hallgatólagos elfogadása jelentette.
Ercole Consalvi bíboros, VII. Pius pápa államtitkára Napóleonnak, amikor az azzal fenyegetőzött, hogy örökre elpusztítja az Egyházat, így válaszolt: „Tisztában van felség azzal, hogy ez még nekünk papoknak sem sikerült tizennyolc század alatt?” – Ez a történet (vagy anekdota), világosan kifejezi, hogy korábban sem az Egyház mint intézmény tartóztatta fel a Gonosz korlátlan működését, hanem az Egyházon keresztül működő Úristen (ez persze magától értetődő, de sokan hajlamosak megfeledkezni róla, még az Egyházon belül is.)
Az Egyház tagjai, vezetői hibáztak, hibázhattak, de Urunk soha nem hagyta el Egyházát, és mindig gondoskodott arról, hogy az Egyház a Tőle kapott feladatát: az emberek üdvének szolgálatát elvégezhesse.
Ez a helyzet azonban a 19. század közepétől radikálisan megváltozott. IX. Pius ezidőben írta egy levelében e sorokat: „Abból a tényből, hogy az eddigi kisebb és kevésbé veszélyes harcokban Isten az Egyháznak hatalmas segítségét hol a fejedelmek fegyverei, hol szent férfiak csodálatos hatékonysága és ereje által adta meg, most ezekben a még súlyosabb harcokban azonban ilyen segítséget nem vesz igénybe, az következik, hogy az ellenségei feletti győzelmet a maga számára tartja fenn.” – E kijelentés nem más, mint annak elismerése, hogy Isten a hivatalos egyháznak, illetve azon keresztül nem ad már több segítséget a világnak!
Pedig Isten még ezt követően is, végső próbálkozásként a hivatalos egyház és az emberek figyelmeztetésére megkönyörült rajtunk, és elküldte Szűz Anyját, de az egyház és az emberek még e csodás jelenéseket sem vették elég komolyan. Amit pedig a hivatalos egyház a Fatimai jelenések körül produkál, az már annyira elképesztő, hogy egyedül ezért megérdemli a legsúlyosabb büntetést: azaz Urunk kivonulását Rómából!
A hivatalos egyház ezen kiüresedését Anna Katharina Emmerich 1820-ban ebben képben látta és írta le: „Egy furcsa, torz templomot láttam épülni. … Angyalokat nem láttam az építkezésnél; de a bolygókról különféle szellemek legindulatosabb fajtái mindenfélét a boltozatba cipeltek, és onnan egyházi köpenyecskékbe öltözött emberek mindent felhordtak. Felülről semmi nem jött ebbe a templomba. Minden a földről jött és a sötétből és a bolygók szellemei beültették ezeket. … De minden sötét volt, torz és élettelen, és csupasz bomlás és szétesés. … Mások a kürtökön fújtak és hangoskodtak, hogy a szemük kidülledt, de minden a földön maradt és a földbe ment, és minden halott volt és csinált és emberalkotás.”

A hithű katolikusok napjainkban ugyanazt a rettenetet élik át, mint amit az apostolok Jézus halálakor átéltek: Az, akit az apostolok a "legnagyobbnak" tartottak, a szemük láttára halt kínhalált. A katolikusok számára a római Anyaszentegyház a "legnagyobb" dolog, a legbiztosabb kikötő a világon. És most ez a sziklaszilárdnak hitt isteni alapítás omlik össze a szemük láttára, válik eretnekek prédájává. Ahogy az apostolok nem értették a történteket, ugyanolyan kevéssé értjük mi a hivatalos egyház táján már hosszú évtizedek óta zajló történéseket.

Ugyancsak Anna Katharina Emmerich látomására hivatkozik a következő tanulmány írója: „Amikor az Istenember kereszthalála után a sírban feküdt, sokan azt gondolták, barátok és ellenségek, hogy vége van. De a harmadik napon feltámadt sírjából, és ez volt az Ő tökéletes győzelme a Sátán, a bűn és a halál fölött. Az Egyház is diadalmasan fel fog támadni Isten erejéből ezen legmélyebb megaláztatásából, és a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta. Az Üdvözítő egyszer azt mondta Emmerich Boldog Katalinnak, hogy Ő az Egyházat még akkor is fényesen fel fogja tudni állítani, amikor már csak egyetlen egy katolikus maradt meg. Ameddig tehát az Egyház bármilyen csekély maradékból a benne levő isteni erő által ismét feltámasztható, addig az Egyház nem szűnt meg létezni, és a pokol kapui nem győzték le.”