13. nap

A gyengédség és az erő csak nemes emberek életében összeegyeztethető. Minden más esetben egyik a másiknak kioltója. A gyengédség – az apostol szerint és szerintem is – leginkább a csecsemőjét dajkáló édesanyáknál figyelhető meg abban, ahogyan gyermekükhöz nyúlnak, amikor magukhoz veszik őket azért, hogy megetessék, tisztába tegyék, megfürdessék. Féltik gyermekeiket azért is, mert olyan törékenyek néhány hetes korukban, de még inkább azért, mert szeretik őket. A gyermekük iránt érzett szeretet teszi őket gyengéddé. Ugyanakkor igaz az édesanyákra az is, hogy gyengédségük mellett nagyon erősek is. Sokat dolgoznak, fáradoznak családjukért. Meg is van ezért a szerető gyermekeik előtt a tekintélyük. Pál erre az anya-gyermek kapcsolatra mutat rá, amikor az apostoloknak a gyülekezet tagjaihoz való viszonyáról beszél. Krisztus elhívott apostolaiként nem éltek a tekintélyükkel, hanem inkább szelíden léptek fel a gyülekezet dolgainak rendezése során. Ez a mai szolgálattevők számára is követendő példa, hiszen szelídséggel többet el lehet érni, mint keménykedéssel. Könnyebben hajlik a szív a jóra, ha érzi, hogy féltő szeretet irányul felé. A mennyei Atyánkra, szerető Istenünkre ez a „dajkálgatás” jellemző. Jézus Krisztusban is ez a lelkület volt jelen (Lk 13,34). Bennünk is ez legyen, nem lesz akkor baj a tekintéllyel és a gyengédséggel sem!