Még sok minden a tennivaló, de ami nemrégen újból a tudomásomra jutott, azt valami miatt nem tudom elfogadni. Emlékeztek Mihály testvér látomására, hogy mégis mit kritizálok benne jogosan, vagy csak a képzeleteim rabja vagyok, lehet tippelgetni ki kezdi, de a tippek alapján fejtsétek ki a véleményeteket is. Magatokból induljatok ki, oly módon mi lenne az ami a legfontosabb, még akkor is ha közösségben vagytok. Én olyan dolgot nem értek, ami minden hölgynek alap a világias szemléletű életvitelben, s hogy kérhetik, hogy még azt is adja fel.

A helyettes, B valamint C is rávágja helyesen, nem számít, valami sokall fontosabbért az sem ár. Felesleges kicsinyesnek lennünk. Teljesen felesleges ragaszkódnunk valamihez, amikor a valaki nagyobb ajándékot vállalt fel értünk, s az örökérvényű, s csak rajtunk múlik, hogy élünk azzal a kegyelmi ajándékkal.

Azoknak a napoknak a nyomorúsága után azonnal elsötétedik a nap, és a hold nem adja fényét, és a csillagok lehullanak az égről, és megrendülnek az ég ereje. És akkor megjelenik az Emberfiának jele a mennyben, és gyászolni fog a föld minden törzse, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. És kiküldi angyalait trombitaszövéssel, és összegyűjtik választottjait a négy széltől, az ég egyik végétől a másikig. (Máté 24: 29-31)