Illés pátriárka szava: Mindenért Istennek adjunk hálát – a sebekért, amik formát adnak

Michelangelonak Mózes szobrát kellett elkészítenie. Egy nagy követ vagy inkább egy hatalmas bálványt hoztak neki. Segédjével együtt elment megszemlélni. Gyönyörködve járta körbe. Aztán elgondolkodott, nézte a követ és így szólt: „Én Mózest látom benne.“ Segédje ámulattal válaszolt: Mózest? Hisz‘ ez egy kő, nem Mózes.“ Mire Michelangelo: „“De én őt látom benne. “ „És mit kell tenni ahhoz, hogy tényleg ott legyen?“ Michelangelo így válaszolt: „Mindennek, ami nem Mózes, el kell tűnnie.“ „És ez miképpen történik?“ „Véső, kalapács és sebek. A sebek azok, amik formát adnak.“

 

Így történik ez velünk is. Mindennek, ami bennünk nem Jézus, el kell tűnnie. És hogy történik ez? A sebek azok, amik formát adnak. Istennek bizonyos próbákat, szenvedéseket kell ránk bocsájtania, néha felebarátaink által, akik kiosztanak bennünket vagy bizonyos mértékben igazságtalanul járnak el velünk szemben vagy veszteségeket kell elszenvednünk, a számunkra legdrágábbak halálát… A sebek azok, amik formát adnak. Ám a sebek tönkre is tehetik a művet – mégpedig akkor, ha elutasítjuk őket. Mindenért hálát kell adnunk. Mindent el kell fogadnunk. Ahhoz, hogy ezt az ember meg tudja tenni, tudatosítania kell saját bűnét. Világosságra, megismerésre, őszinte önkritikára van szüksége, hogy képes legyen igaz módon és hálával látni: Igen, ez a seb az én nemtörődömségem, gondatlanságom, hedonizmusom, önfejűségem miatt ért, vagy valami sokkal súlyosabb dologért, amit tettem. A sebek azok, amik formát adnak. Azaz meg kell tanulnunk hálát adni. Hálát adni Istennek mindenért. Ez egyszerű dolog. Kipróbálhatom. Sok tíz, lehet száz példa van arra, hogy hogyan működik ez. Nem 99%-ban, hanem 100% -ban működik ez. Mindannyiunknak van valamilyen szenvedése és éppen az a kérdés, hogy ezt a szenvedést – legyen az kicsi vagy nagy – hogyan fogadjuk, és hogyan tudunk érte hálát adni. A 118. zsoltárban ezt olvassuk: Napjában hétszer zengem dicséreted, mert rendeléseid mind jogosak.“ (Zsolt 112,164) Ez annyit jelent, hogy ha valami rossz is ér, hálásnak kell lennünk, hálát kell adnunk az Ő, úgymond igazságos eljárásért velünk szemben, mert Ő a legfőbb jót akarja nekünk. Mondhatná erre valaki: „Mit jelent ez? Hiszen ez Isten kicsúfolása; hogyan lehetnék hálás azért, ha valami rossz ér.” Automatikusan felvetődik a gondolat: „Miért?” és ezután jön az önsajnálat, a lázadás, a harag… De nem az ördög iránt, amelytől a rossz ered, hanem Isten iránt. Ha azonban a düh vagy a tanácstalanságba süllyedés helyett hálaadásba kezdek, Isten a rosszat is jóra fordítja, főleg ha a legnehezebb helyzetekben sem vesztem el a Vele való kapcsolatom – ez a legfontosabb!

Letöltés: Illés pátriárka szava: Mindenért Istennek adjunk hálát – a sebekért, amik formát adnak

Ne a félelem vezéreljen!

Kedveseim, ne kételkedjetek abban, hogy a reátok zúduló feladatokat képesek lesztek e elvégezni! Mindenre lesz erőtök Krisztusban! Bízzatok abban, hogy amikor cselekednetek kell, megkapjátok hozzá a szükséges erőt. Erőtökön felül nem lesztek megpróbálva, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell megküzdenetek az előttetek álló feladatokkal. Küzdés nélkül nem tudtok előre haladni. Szükségszerű, hogy amikor rátok hárul a legnehezebbnek látszó küzdelem, az fog benneteket megtartani, mert a küzdés közepette nem adjátok fel a reményt, hogy kitartsatok. Aki nem képes megküzdeni a nehézségekkel, az képtelen lesz a túlélésre. Ne feledjétek, soha nem egyedül kell megtenni a lépéseket, hanem mindenben Krisztus lábnyomán kell haladnotok. Tanuljátok meg, hogy ne a félelem vezéreljen titeket, hanem a remény éltessen, és a szeretet vezéreljen.

2014. 02. 09. Anna Terézia

https://engesztelok.hu/lelkielet/783-ne-a-felelem-vezereljen