Mi boldogan élni szeretnénk, nem boldogan halni. De ha bármi miatt választani kényszerülünk, akkor csakis a „halálunk boldogságát” érdemes választanunk. Mert aki mindenáron meg akarja tartani az életét, el fogja veszíteni az örök életet, de aki kész akár az életét is elveszíteni Krisztusért, annak élete lesz a mennyben, véget nem érő boldogságban. Isten nem közömbös a földi boldogságunkat tekintve sem. Amint látta, hogy Ádám nem „boldogul” egyedül, azonnal teljessé tette az életét.