A Béke Királynőjének üzenete, amelyet 2023/05/29-én adott Pedro Regisnek.
Drága
gyermekek, én vagyok Jézus Édesanyja és a ti Édesanyátok. Azért jöttem a
Mennyből, hogy a szentségre hívjalak benneteket. Ne hátráljatok meg. Az
én Jézusomnak szüksége van a ti őszinte és bátor igenetekre. Az ördög
füstje elterjedt Jézusom Egyházában, de ti eloszlathatjátok az igazság
fényével. Az igazság megvilágosítja a szíveket és eloszlat minden lelki
vakságot. Még mindig fogtok borzalmakat látni Isten házában, de
elkötelezettségetek a Mennyországnak szól. Ne feledjétek: Mindenben
Isten az első. Mindig szeressétek és védjétek az igazságot. Az emberiség
a hit hiányának szakadékai felé tart, és ti vagytok hivatottak arra,
hogy utat mutassatok. Bízzatok az Úrban! Ne engedjétek, hogy a világ
dolgai eltérítsenek benneteket attól az úttól, amelyet az Én Jézusom
mutatott nektek, és az Ő Egyháza igaz tanítóhivatalának tanításaitól.
Nézzétek Józsué példáját. Ezt az üzenetet adom ma nektek a Szentháromság
nevében. Köszönöm, hogy megengedtétek, hogy ismét összegyűjtselek
benneteket. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében. Ámen. Legyetek békében.
A gonoszság titka
(2
Thessz 2:1-4) Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét
és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön
józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk
eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja
már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen
előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a
bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé
emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában
foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy
minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is,
mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.
Szent
Pál apostol egyházunk leghatékonyabb apostola és legnagyobb teológusa,
akinek az Úr feltárta az utolsó idõk titkait. Ezek a titkok az utolsó
napokra, egyház válságára, az Antikrisztus megjelenésére, a parúziára, a
feltámadásra és egyébb eljövendõ dolgokra utalnak. Szent Pál apostol a
gonosz erõk müködését, amely kibontakozik az idõk folyamán, így
nevezi: a gonoszság titka, vagy másképpen a gonoszság misztériuma.
A
titok, vagy a misztérium, sokféleképpen van meghatározva az értelmezõ
szótárakban. Az egyik ilyen meghatározás, amelyet egy hittanórán
hallottam és nagyon tetszett nekem, így szólt: a misztérium az a dolog, amely egésszen közel van hozzánk, a szemünk elõtt, de mégis megfoghatatlan számunkra...
Itt
Szent Pál apostol azokat a titkokat tárja fel, amelyek a parúzia elõtt
kell hogy bekövetkezzenek. Krisztus eljövetele elõtt meg kell történnie a
nagy elpártolásnak és leírja, hogy miként fog bûn embere, a kárhozat
fia, az Antikrisztus, helyet foglalni Isten templomába. Ez istenként fog
tetszelegni az emberek előtt és minden fölé helyezi önmagát, amit
Istennek vagy szentnek neveznek.
Ezek az
események, mivel Isten mutatta meg Szent Pálnak, elkerülhetetlenül be
fognak következni. Nincs értelme harcolni ellenük, hanem az idők jelei
által fel kell ismerni ezeket az eseményeket és ezen körülmények között
kell munkálkodnunk üdvösségünk érdekében.
Figyeljük
meg és vegyük észre azokat a lépéseket, amelyek ezeket az eseményeket
elõkészítik. Mivel itt Isten házáról és a legszentebb áldozat
bemutatásáról van szó, ezért tegyük ezt imádsággal, istenfélelemmel és
jó lelkiismerettel.
1. Az elpátorlás
Az
elpártolás, vagy más szóval az aposztázia, úgy jön létre, hogy a
zarándok egyház egyik fele elszakad Istentõl, az igaz
kinyilatkoztatástól, az evangéliumtól és harcol a szentek ellen. Legyõzi
és eltiporja az egyház hűséges részét, az igazakat (Jel 13:7).
Látszólag hiába küzdenek a szentek szóval és tettel, mert a sokasság
hallgatni fog a gonosz csábítására, mindazok vesztére, akik majd
elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami
üdvösségükre szolgált volna (2 Thessz 2:9).
2. A bûn emberének helye
Azt
írja Szent Pál, hogy a bûn embere (2 Thessz 2:3) helyet foglal majd
Isten templomában és istenként fogja mutogatni magát. Egy ilyen ember
csakis a templom fõhelyére ülhet... És hol van a fõhely a templomban?
Hát a templom bejáratával szemközt, a szentély legbelselsőbb részében.
És mi van, illetve mi kellene, hogy ott legyen? Hát a fõoltár a
tabernákulummal...
3. A fõoltár szolgálatának felszámolása
Ahoz,
hogy a bûn emberének helye felszabaduljon, elõbb el kellett onnan tolni
azt, ami elfoglalta. Ehez arra volt szükség, hogy a fõoltáron
megszűnjön szolgálat, vagyis szentmiseáldozat bemutatása és így az
fölöslegessé váljon. Bármit is gondoltak helyesnek annak idején, csakis
erre szolgált a szemben való misézés, meg a misézõ asztal bevezetése
és a fõoltár használatának felszámolása.
4. A fõoltár megszüntetése
Az
újonnan épült templomokban már nem emelnek fõoltárt, mert nincs rá
szükség, hiszen annak szolgálata már megszünt. Sõt, most már a régi
templomokban is, a felújítások alkalmával, szerre eltüntetik fõoltárokat
és a tabernákulumot oldalra helyezik...
5. A taberákulum elhelyezése
Megfigyelhetjük,
hogy a tabernákulumokat az új templomokban már oldalra teszik, ahol
korábban a papság székei voltak, és a papság székeit oda helyezik, ahol
a fõoltár, meg a tabernákulum volt. Sõt, a régi, nevezetes
templomokban is, amelyeket felújítottak, ott is eltüntették a
fõoltárt, és a tabernákulumot oldara, a falba sülyesztették. Igencsak
árulkodó jel az õsi magyar templomokban a szentélybe felvezetõ lépcsõ
látványa. Az most már nem vezet az sehová, mert eltünt a fõoltár meg a
tabernákulum, ahová az felvezetett... Eltüntették a jelenlévõ Isten
látványát a tabernákulumban és helyét az ember vette át...
6. Az ember közponba helyezése
Isten
helyére, Aki az tabernákumulban lévő Oltáriszentségben valóságosan
jelen van, az ember (vagyis a misézõ pap) ült, és az Istennek bemutatott
szent áldozat, egyfajta emberek elõtti szereplés jellegét öltötte.
Persze, szó sincs róla... A szemben való misézés ugyanolyan értékű
szentmiseáldozat, mint korábban a régi rítusú szentmise volt, de most
már a miséző pap lett a fõszereplõ a hívek elõtt és a hívek közössége
nézõközönség lett az oltár színpada elõtt. A tabernákulum helyére a papi
szék, s a papi szék helyére a félrerakott tabernákulum került...
7. Az ökumenia, a szinkretizmus és a mindenek fölé való emelkedés
Mindezt
a rokádát a templom elrendezésében meg szolgálatában, és a falak
lecsupaszítását, csakis az ökumenikus meg a szinkretista törekvések
indokolhatják. Mindekit össze kell gyûjteni és be kell terelni a
templomba, de csakis egy olyan templomba, amelyet mindenki elfogad...
Amikor mindez megtörténik, akkor már beleûlhet a fõhelyen álló székbe a
bûn embere, aki majd minden nép, nemzet és vallás fölé helyezi magát...
Jogosan
kérdezheti valaki: De hát annyi templom van a világon! Melyikbe fog
helyet foglalni majd a bűn embere? Szerintem, elvileg mindegyikbe...
Mindegyik főhely, bármelyik templomban az övé lesz. Ő fog ülni a
legnagyobbikban és csatlósai a többiekben...
Mindez
lassan valósul meg, generációkon keresztül, egyes papok vaksága,
hitetlensége és hütlensége által... Azért misztérium ez, mert legtöbb
esetben, amikor egy-egy ilyen lépést megtesznek, azt hiszik, hogy jót
cselekszenek és nem fogják fel, hogy mit művelnek. Mindennek egyetlen
egy oka van: az Oltáriszentségbe vetett hit elhalványodása... Ha igazán
hinnének Isten Fia, Jézus Krisztus valóságos jelenlétében a
legméltóságosabb Oltáriszentségben és ha volna bennük igaz istenfélelem,
akkor sohasem merték volna elmozditani a tabernákulumot a fõhelyrõl
és bedugni a legszentebbet egy ajtóval ellátott lyukba, a templom
oldalfalába...
Amikor
egyszer két szín alatt áldoztatott az egyik paptestvér, egy
lelkigyakorlat alkalmával, nem tudta fogni egyszerre a kelyhet is, meg a
cibóriumot is. Amikor segitséget kért, akkor én rögtön odamentem és
átvettem a cibóriumot. Ekkor megszólalt az Úr a szívemben: Ember, tudod te, hogy mit fogsz a kezedben?... Azóta,
csakis a legnagyobb tisztelettel közeledek az Oltáriszentséghez és a
kezemmel nem illetem. Csak az illesse kezével az Urat, aki erre
alkalmas és akit erre felhatalmaztak. Ezért is méltatlan dolog kézbe
áldozni...
*
Úgy
tûnik, hogy a bûn emberének megjelenése elõtt támadás fogja érni az
ambót is, meg a húsvéti gyertyát is, amint ez már megtörtént a
makkabeusok idejében ( 1Makk 1), de ennek ellenére, mindenhol hirdetni
fogják az evangéliumot, az egész világon.
(Mt 24:14) Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.
Amikor
majd székébe űl a bûn embere, akkor az oltárra fog kerülni a pusztító
utálatosság és bekövetkezik a szentmiseáldozat bemutatásának
felszámolása. Emlékezzünk az Úr Jézus szavaira:
(Lk 17:22) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.
Ekkor
majd a pusztító utálatosság oda fog kerülni, ahol nem szabadna lennie
és ez sokak vesztét fogja okozni... A pusztító utálatosság valamiféle
sötét bálvány lesz, amely lelki halálba fogja taszítani az embereket.
(Mt 24:15-16) Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg, - Dán 9:26-27;12:11-12) - akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe.
(Dán 9:26-27) Hatvankét
hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A
várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat
vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig
tart. Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.
(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat,
és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap
lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik
napot.
*
Miért
kellett a latin nyelv általános használatát megszüntetni az egyházban?
Jobb lett így az egyház élete? Vagy inkább az van, hogy "divide et
impera"... Most minden ország más nyelven misézik, s amint másképpen
beszélnek, úgy másképpen is gondolkodnak. Mire jó ez a szinodális út?...
Arra, hogy Isten örök igazságának helyére, emberek által megszavazott
hamisság kerüljön?... Ne tévesszük össze ezt a folyamatot egy
egyetemes zsinattal... Továbbá, habár jogilag a püspök az egyházmegye
pásztora, mégis, a püspöki konferencia, amelynek nincs joghatósága,
valójában leuralja az egyházmegyéket... Akkor most az egyház egy
emberi, demokratikus intézmény, vagy egy isteni, apostolokra épített
hierarchikus intézmény?...
Ha a
békát forró vízbe dobják, azonnal kiugrik és megmenekül. De ha a békát
hideg vízbe teszik és lassan melegítik fel, akkor eltepsed és megfõ,
mert képtelen kiugrani a vízbõl. Így van ez a bûn misztériumával is...
Lassan-lassan vezetik be a változtatásokat, hogy generációkon
keresztül senkinek se nagyon tünjön fel, és ne okozzon megütközést. Így
a felelõsség is megoszlík és felhígul. Senki sem lesz hibás, mert
senki sem követ el nagy istenkáromló tetteket vagy nyilvánvaló
szentségrombolást. Amint az írásokban áll: itt egy kicsit, ott egy
kicsit és szép lassan minden megvalósul...
(Iz 28:10) Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!
Mindezek
ellenére, sohasem szabad megrendüljön az egyházba vetett bizalmunk,
mert azt az Úr Jézus alapította és a pokol kapui nem vesznek erőt
rajta. Don Bosco megálmodta,
hogy az utolsó idõkben az egyház hajóját két oszlop tartja meg a
viharos tengeren. Az egyik oszlopon az Oltáriszentség van és a másikon a
Szűzanya. Az egyház nem csak a látható földi egyházból áll, hanem
főleg a szentek közösségéből... A hûségesek éberek lesznek a küzdő
egyházban és vigyáznak a legfontosabbra. Ezért nagyon fontos a gyakori
szentségimádás. Ha egyesek félretették a legszentebbet, akkor mi annál
inkább imádjuk Õt, kihelyezve a fõhelyre, az Úr oltárára.
(Lk 17:37) Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.
Ima: Urunk Jézus Krisztus, imádunk és áldunk Téged a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ámen.
Jézus ült a fa alatt. Egy férfi odalépett hozzá és megkérdezte:
- Mester! Elég, ha egy nappal a halálom előtt megtérek és bűnbánatot tartok?
- Elég – válaszolta Jézus.
A férfi ezután elment. Kis idő múlva visszatért, és újra megkérdezte:
- Mester! De mikor halok meg?
- Nem tudom – válaszolta Jézus. Talán holnap...
(58) - A Megtérés Keresztes Hadjárata:
Ó, drága Jézus, hívlak Téged,Hogy öleld át Isten minden gyermekét,És borítsd be őket a Te drága Szent Véreddel.Engedd, hogy Véred minden cseppje beborítson minden lelket,Hogy így megvédje őket a gonosztól.Nyisd meg mindenki szívét, különösen a megkeményedett lelkekétÉs azok szívét, akik ismernek Téged, de a büszkeség bűne foltot ejtett rajtuk,Hogy leboruljanak, és könyörögjenek, hogy Szereteted Fénye árassza el a lelküket.Nyisd meg a szemüket, hogy meglássák az Igazságot,Hogy Isteni Irgalmasságod virradata rájuk zúduljon, beborítván őketIrgalmasságod Sugaraival.Téríts meg minden lelket kegyelmeid által, és azokat is, drága Jézus,Akiket most kérek tőled: (itt nevezd meg a személyes szándékodat)Irgalomért
könyörgök Hozzád, és egy napi böjtöt ajándékként ajánlok fel Neked,
minden héten ebben a júniusi hónapban, engesztelésül minden bűnért.
Ámen.
A Keresztes Imahadjárat 152. Imája: Segíts nekem tehetetlenségem órájában
Drága Jézus, segíts nekem tehetetlenségem órájában.
Szabadíts meg a bűntől, és nyisd meg szememet, szívemet és a lelkemet az ördög megtévesztésére, és gonosz útjaira.
Tölts el engem Szereteteddel, amikor gyűlöletet érzek a szívemben.
Tölts el engem Békéddel, amikor bánatot érzek.
Tölts el engem a Te Erőddel, amikor gyenge vagyok.
Szabadíts ki engem börtönömből, amelyben vagyok, hogy szabad lehessek, és tarts biztonságban engem Szentséges Karjaidban. Ámen.
A Keresztes Imahadjárat 153. Imája: Védelem Ajándék a gyermekekért
Az alábbi Imát hetente
legalább egyszer el kell imádkoznotok egy olyan kép előtt, mely Engem,
szeretett Édesanyátokat ábrázol; és még mielőtt imádkoznátok,
Szenteltvízzel kell magatokat megáldanotok.
Ó, Isten Anyja, Üdvösség Anyja,
Arra kérlek, hogy szenteld és mutasd be ezeknek a gyerekeknek a lelkét szeretett Fiadnak: - a nevek felsorolása -.
Imádkozz,
hogy Jézus, az Ő Értékes Vérének Erejével borítsa be és védelmezze
ezeket a kis lelkeket a gonosszal szemben, a védelem mindenféle
formájával.
Arra
kérlek, drága Édesanyám, hogy védd meg családomat a nagy nehézségek
idején, és hogy Fiad kedvezően tekintsen le azon kérésemre, hogy
családom egyesüljön Krisztussal, és megadja nekünk az Örök Üdvösséget.
Ámen.
„Szívem
a Szívednek dalol. Lángra gyújtottad szívemet. Ó Jézusom, imádott
Megváltóm! Szereteted irántunk felfoghatatlan. Mi csak a külső burkot
látjuk. Azt, hogy feláldoztad Magadat értünk. Annyira szerettél, hogy az
utolsó csepp Véredet is ki akartad ontani értünk. Mert drága Szent
Véred a mi megváltásunk, örök életünk. De mekkora szeretet lángolt a
Szívedben, amíg eddig eljutottál?! Ó Jézusom, csak egy kis sugárnyit
kérek hatalmas tűzláng szeretetedből, hogy én is az életemet adjam oda
Érted. Amióta elhívtál, csak Neked élek. Fontosabb vagy számomra, mint a
levegő. Nélküled nem tudok, nem akarok élni. Harminc évvel ezelőtt,
amikor meghívtál: „Áldozz meg! Térjél be közéjük!” És én a szívembe
fogadhattalak. Azt kérem, hogy csak addig éljek, amíg Téged magamhoz
vehetlek a Szentáldozásban. Imádott Uram! Te mondtad: „Közel az óra,
amikor elvesznek Engem tőletek.” Kérlek, Jézusom, ha ez bekövetkezik,
emelj Magadhoz engem, mert meghalok Nélküled ezen a kietlen, sivár
földön. Nem tudok, és nem akarok Oltáriszentség nélkül élni. A Te drága
Szent Tested és Véred az én erőm, oltalmam, békém és boldogságom.
Minden örömöm Te vagy. Nélküled nem tudok, és nem akarok élni. Ha úgy
akarod, szívesen odaadom az életemet Érted. Te vagy Mindenem, életem
értelme és célja. Te vagy az én Napom, Aki beragyogod lelkemet, Te vagy
az Erőm, Akivel együtt mindenre képes vagyok. Te vagy örök életem,
békém és boldogságom. Jézusom, kérlek, emelj engem Magadhoz, hogy
mindörökké dicsőítsem Nevedet, hozzám lehajló nagy irgalmadat és
szeretetedet. Ámen.”