A közkedvelt romantikus filmek/vígjátékok boldog happy end-del végződnek, de mi van az után? - hangzik el a kérdés jogosan. Vajon a szerelmesek tényleg boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Mindenféle problémától, nehézségtől mentesen? Tényleg ennyiből állna az egész, megtalálni a társad és kész?
Életünk legégetőbb problémái közé tartozik a párválasztás. 2 ember lép ekkor szövetségre, a te és én megszűnik létezni, immár mi leszünk. Mi a titka az örök életű, boldog házasságnak, hogyan lehetünk méltó, segítőkész társai egymásnak egy életen át?!
A szerelem a leggyönyörűbb emberi érzések egyike, amely nagy szerepet játszik abban, amikor 2 ember összeköti az életét. De nem lehet kizárólag érzelmekre hagyatkozni eme nagy döntés meghozatalánál, szükséges az elkötelezettség, a feltétlen elfogadás egymás iránt. Hiszen ahogy a népdal is hangzik;” Megrakják a tüzet, mégis elaluszik, nincs az a szerelem, aki el nem múlik. Rakd meg babám, rakd meg lobogó tüzedet, hadd melegítsem meg gyönge kezeimet.” A szerelem idővel elmúlik, és szeretetté alakul, a kölcsönös ragaszkodás válik jellemzővé. Hogyan lehet megelőzni az érzelmi kihágásokat, a kapcsolat kiüresedését, akkor, amikor a külvilág szinte mindennaposnak, elfogadottnak tartja és önként kínálja azokat?
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy amikor létrejött a házasság, megvolt az esküvő, már megnyugodhatnak, s megfeledkeznek arról, hogy a neheze még csak most következik. A házastársaknak minden nap meg kell dolgozniuk egymásért, közösen kell a problémákra megoldást találniuk, aztán a gyermekek világra jöttével is hirtelen megszaporodnak a gondok, egymásra egyre kevesebb idő jut. A társadalom is túl nagy feladatokat hárít a családokra, vannak a mai világnak bizonyos negatív erői, melyekkel ha a megfáradt egyén találkozik, bizony megvan rá az esély, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, elveszíti a kontrollt önmaga felett. Nézzük csak milyen követelményeket állít a világ a nőkkel szemben, legyél csinos, dolgozzál (a kétkeresős családmodell él), végezd el a háztartási teendőket, emellett jó feleség-és anyuka egyszerre. Sok esetben a családapák sincsenek jobb helyzetben, ha otthon maradnak segíteni a háztartásban, gyermeknevelésben sörözés/meccs helyett, rögtön papucsnak vannak titulálva. Nem nehéz elhidegülni egymástól, s adott esetben a könnyebb utat választani. Vannak kritikus pontok az együttélés folyamán, ilyen lehet amikor az egyik fél elveszíti a munkáját, hosszan tartó betegség vagy például a gyermek születést követő időszak. Új élethelyzettel találják szemben magukat, mely egyikük számára sem könnyű, a türelem, és a megértő odafordulás lehet a gyógyír ilyen esetekben.
Ahogy az elején említettem, nem lehet kizárólag érzelmi alapokra tenni a hangsúlyt a párválasztás alkalmával. Ha kiegyensúlyozott, harmonikus családi életet szeretnénk, már pedig gondolom ez a cél, nem árt bizonyos szempontokat szem előtt tartani. Többnyire kiderül a kapcsolat folyamán, mennyire illik össze a két ember, mennyire hasonlít a világnézetük, közös-e az érdeklődési körük, egymás mellé helyezhetőek-e hosszútávon a céljaik. Abból semmi jó nem származik, ha az egyik jobbra, a másik balra húz. Ne akarjuk önmagunk énjét feladni, s ne is dédelgessük azt a hitet, hogy majd idővel a másik megváltozik! Tökéletes ember nincs, azonban jól gondoljuk meg, hogy képesek vagyunk-e elfogadni a szeretett személyt minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
A kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom és tisztelet. E kettő hiányában vakvágányon utazunk. A bizalmatlanság belülről mérgezi a kapcsolatot, ki szeretne állandó kétségek között hánykolódni?! A tisztelet is elengedhetetlen életünk társa iránt, ő az, aki ösztönzően hat ránk, ő jelenti a menedéket, a támaszt.
Fontos, hogy a későbbiekben is elegendő időt fordítson egymásra a két személy, legyen egy héten egy olyan óra, ami kizárólag kettejükről szól, amikor nem az előttük álló feladatokon rágódnak. Ne hagyjuk ellaposodni a kapcsolatot, némi kreativitással megelőzhető az unalom. Olyan nincs, hogy csak az egyik fél a hibás, ebben az esetben is kettőn áll a vásár. A közösen megoldott problémák, az együtt átvészelt nehezebb időszakok, mind a kettejük kötelékét kell erősítse, nem pedig váló okok. Nagyon nehéz dolog ez a mindennapokban, hiszen dühünk, elkeseredésünk azon csattan le először, aki a legközelebb áll hozzánk, s munkahelyi problémáinkat is hajlamosak vagyunk hazavinni. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy az a kapcsolat is halott, amelyben nincsenek viták, hiszen az azt jelenti, hogy az egyik folyamatosan feladja az álláspontját, mindig a másik akarata érvényesül.
Életünk folyamán elkerülhetetlen a csalódás, jellemző, hogy több kapcsolaton túl vagyunk már, mire elkötelezzük magunkat. A korábbi tapasztalat óvatosságra int, ám ne zárjuk ki az igaz szerelem lehetőségét. Ugyanakkor ne is siettessük a dolgokat, hiszen „az idő nem feltétlenül hoz magával szeretetet, de a szeretet időt teremt, hogy megmutassa magát. Az akarás fojtogatja, a türelem pedig érleli a szeretetet.”(Simon András)
Szabolcsi Hajnalka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése