Érdekes álmom volt, ami olyan volt mint akár a valóság

Az álmom lényege, egy bizonyos nagy titok, remélem nem leszen rá szüksége, de ahhoz vissza kellene mennem az IWIW-re, ahová meg nem mehetek, így meglátjuk mikor leszen az álmom valósággá. Annyit még felfedhetek belőle, nem örültem neki, hogy ismerem már a nevét, személyesen sem mutattam felé azt, hogy az úgy történjen meg. Bár már többször volt ilyen álmom, de ennyire tisztán, hogy mi következhet, ennyire tisztán nem kaptam kézbe. Nem volt szimpatikus, már akkor sem, de valami miatt, mégis a saját osztálytársamnak ott kell lennie ott ahol tudom, hogy leszek többségében. További információ Őneki, könnyebb lenne a helyzete mint a lelkitársamnak, jegyesegyetlenemnek, de ez szinte nem az én dolgom, s ha tényleg addig az időpontig megtörténik, akkor szerintem meg kellene változnia annyira, hogy a másik álmomban lévő esetek felszínre kerüljenek. Előbb vagy utóbb felszínre kerülnek, mint ahogyan előbb vagy utóbb felismerhetik akiknek szintén ott lehetnek... (20140405)

Mi a szeretet?

- A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok ok nélküli cselekedetei. Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek? - Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben. - Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat! - Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess! - Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet, de a szemeink soha nem hazudnak! - Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet! Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek"? - A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: "A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: "Csodálatos, amit tettél"! - Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben! - Akiben szeretet van, és őt is viszont szeretik, az egy kiváltság és annak az élete rendkívüli, annak ragyognak a szemei és a lelke meleget sugároz!

A bestia népe Hollywooddal fogja legyőzni az embert?

Mindig furcsán néztem a mozikban ténfergő emberekre, bár egészen fiatalon én is beleestem olyan hibába, hogy időmet úgynevezett filmnézésre pocsékoltam. Áldom érte az Urat, hogy hogy nem hatalmasodott el bennem ez a fajta pótcselekvés, ma pedig egyenesen kíméletlen ellensége vagyok a szórakoztatóiparnak csúfolt förmedvénynek! A mai emberek nagy többsége súlyos televízió függő, napról-napra követi a sorozatokat, miközben a saját (és családja) élete háttérbe szorul. Ezen film termékek túlnyomó része az Egyesült Államokból (egyenesen Hollywoodból) érkezik, vagy amerikai mintára készülnek az adott ország számára. Mivel az embereket mesterségesen (hosszú évek sikeres agymosásával) lebutították Hollywood rabbijai, már észre sem veszik a filmekben fellelhető (fehér) ember ellenes propagandát, öngyűlöletre felszólító üzeneteket. Olyan trágyadombra sem való "alkotásokat" bámulnak, melyek eltörlik a valós életüket, hamis irányt adnak, atomizálják a társadalmakat, destruálják a család szentségét és kábítószeres, állatias orgiává züllesztik a szerelmet. Multikulturális téboly és eszelős embergyűlölet sugárzik a képernyőről és a mozivászonról. A vérségi alapokon szervezett filmstúdiók pedig nagy sebességgel árasztják el a világot beteges perverzióikkal. Tanúi lehetünk a gyűlölet demonstrációjának minden egyes darabban. Tapasztalható, hogy ezek hatása már testet öltött és rombol, mert ez a feladata. A normális abnormális lesz, a fekete fehérré változik és a rossz pedig felülkerekedik a jón. Az ember pedig vállalja a hazugságok elfogadását és saját maga szemen köpését. A hollywoodi filmipar működtetői bűneinek lajstroma szinte vég nélküli, bűnösök gyermek megrontásában, pedofília, tudatmódosító kábítószereknek minősülő termékek népszerűsítése, fajkeveredésre való buzdítás, nemi betegségek terjesztése, emberiség elleni bűntettek nevetségessé tétele valamint tagadása, gyűlöletkeltés, uszítás és fajgyűlölet.

Hazánkba is futószalagon érkeznek a filmek. A paraziták és élősködők termelte toxinok pedig egyre nagyobb dózisokban kerülnek be az emberi elmékbe, teljesen lebénítva azt. Csak remélni tudom, hogy a gondolkodni még képes emberek teljes mértékben elutasítják a filmeknek nevezett förmedvényeket, amelyek a világhódító klientúra kívánságára készülnek a hollywoodi boszorkánykonyhákban. Mindenesetre a felismerés és megtapasztalás konklúziója nagy lépést jelentene.

Vannak-e pozitív produkciók? Természetesen ilyenek is léteznek, bár ebben az írásban más aspektusból érdektelen vizsgálni a film ipart. Egy dolgot azért érdemes megemlíteni, tény, hogy az elmúlt évtizedek átütő sikerei kizárólag, szó szoros értelemben vett (pozitív üzenettel bíró) mesék voltak!

Horváth Krisztián

Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te tanácsot akarsz adni, akkor nem azt tetted, amire kértelek.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt mondod nekem, nem kellene így vagy úgy éreznem, akkor az érzelmeimre tapostál.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt hiszed, hogy neked kell megoldani a problémámat, – akkor is, ha furcsának tűnik – cserbenhagytál.
Figyelj! Csak azt kértem tőled, hogy figyelj! Nem azt, hogy bármit is mondj vagy tégy, hanem csak hogy figyelj. Olcsó a tanács, és pár fillérért megvásárolható újságokban, folyóiratokban. Ezt magamnak is meg tudom tenni. Nem vagyok tehetetlen! Talán elvesztettem a kedvemet, és botladozom, de nem vagyok tehetetlen. Amikor helyettem teszed, amit nekem kellene – sőt szükségem van arra, hogy magam jöjjek rá -, akkor a bizonytalanságomat, félelmeimet erősíted!
De amikor egyszerűen elfogadod, hogy amit érzek, azt tényleg érzem, nem törődve azzal, hogy mennyire irracionális… Amikor már nem kell erőfeszítéseket tennem, hogy te is meglásd, akkor tudok figyelni arra, hogy mi áll az érzéseim mögött.
Amikor ez már tiszta, akkor a tennivaló is nyilvánvaló, és nincs szükségem „jó tanácsra”. Az irracionális érzelmek mind érthetővé válnak, amikor látjuk, mi van mögöttük. Talán az ima is azért sikerül az embernek, mert Isten csendben figyel. Ő nem ad „jó tanácsokat”, s nem mondja, hogyan kell valamit megoldani. Ő figyel, és abban segít, hogy én jöjjek rá a megoldásra.
Szóval, nagyon kérlek, figyelj, és hallgass meg! Ha te is akarsz mondani valamit, várj egy kicsit, és amikor befejeztem, akkor mondjad. Én majd szívesen figyelek rád!

A hétköznapok érzései

Nagyon szívesen elvonulnék a társadalomból egy kis időre, talán csak néhány napra. Felgyűltek bennem a gondolatok, a megérzések, és szeretném őket papírra vetni, mielőtt újabb gondolatok felé fordulok; most éppen azzal küszködök, hogy a fejemben és a szívemben fellelhető gondolatdugóval boldoguljak, hogy újra beindítsam a forgalmat.

Néha nagyon terhes az emberek között élni, érezni az elégedetlenséget, hogy tele van a hócipőjük; egyesek némán tűrik a vállukon cipelt hegyeket, mások hangosan szót és helyet követelnek maguknak egy képzelt pódiumon. Szeretem az embereket, gyakran lenyűgöznek, tegyenek akármit, mégis, tisztán érzem, hogy a problémák olyan tisztán és súlyosan magasodnak fölénk, hogy a Napot már nem is láthatjuk. Az emberek hülyék, mondják körülöttem sokan, főleg az ismerőseim, akikkel néhanapján legurítok egy-egy korsó sört, vagy fröccsöt; bizonyos értelemben egyet is értek velük, csakhogy nem ilyen egyszerű a képlet.

   A hülyeség némely esetben áldásos is lehet, mivel az ember vakká válhat, és akkor a nem tudom, nem fáj elvén akár látszatboldogságban le is élheti az életét, közben gyermekeket nemzhet, dolgozhat, ilyen vagy olyan fizetésért, ha szerencséje van, még gazdaggá is válhat, a tisztesség már megint másik lapra tartozik. Nem a butaság a legnagyobb probléma a mai emberekkel. Az igaz, hogy a butaság gyakran rosszindulatot szül, képesek vagyunk egymásra károgni, mint a vetési varjú, néha a tettlegességig is fajulhat egy-egy konfliktus. Az igazi probléma az, hogy az eszünkkel próbálunk mindent megoldani, a szívünket pedig igyekszünk elhallgattatni, márpedig ez meddő és dőre próbálkozás, mivel sosem fog sikerülni.

   Az ember érző lény, nekem ez a megállapítás sokkal jobban tetszik, mint az, hogy gondolkodó ember, ugyanis ésszel lehet gondolkodni, de érezni nem, viszont a szív mindkettőre képes. Meg lehet érezni a dolgokat, a jövendő szelét a szívben fel lehet fogni, meg lehet érteni, a kérdés pusztán az, hogy hajlandó-e odafigyelni az ember.

   Önként és dalolva száműzném magam a vidéki telekre, írnék akár egész nap, valamiért mégsem teszem meg; vagy az idő hiányzik, vagy a kivitelezés elbagatellizálása, de elégedetlenségemért csak és kizárólag én vagyok a felelős. Íróként komoly feladatot vettem a nyakamba, ha úgy tetszik, egy hegyet próbálok medálként viselni. Ezzel nem hősként próbálom feltűntetni magamat, csupán ki szeretném hangsúlyozni, hogy az íróknak rendkívül fontos feladatuk van az életben, egy ország, egy nemzet életében. Egy író csak igazat írhat, ha nem ezt teszi, menthetetlenül bekövetkezik a halála, és itt nem a fizikai halálról beszélünk. Aki íróként kíván érvényesülni a világban, regényeken, novellákon, esszéken keresztül kívánja megosztani érzéseit, gondolatait a világgal, mindenképpen igazat kell írnia, úgy is mondhatnám, kötelessége az igazságra törekvés, ha ezt nem teszi, hiteltelenné válik, és a Sors a margóra száműzi.

   Wass Albert egy interjújában kifejtette, hogy egy író nem jó politikusnak, mivel csak azt képes leírni, amit érez, márpedig a politikában nem az érzések diktálnak, az egy nagyon komoly észjáték; viszont egy írónak kötelessége politizálnia, hogy előrébb hajtsa nemzetét. Ez egy elég komoly paradoxon, mégis meghajlok Wass Albert bölcsessége előtt! Ildomosnak tartanám, ha minden művész így gondolkodna, függetlenül attól, melyik nemzet szülötte: a művészek saját nemzetüket hajtsák előbbre, de ne úgy, hogy egy másik országban élnek, és azokat alázzák, akiknek az az ország a hazájuk.

   Fiatal íróként azt tudom tanácsolni az utánam következő íróknak, hogy zászlójukra a becsületesség és az igazság szavait tűzzék, és akkor művészetük aranyként fog ragyogni a legnagyobb sötétségben is, akkor melegséget érezhetnek belőle az olvasók. Én hiszem, hogy vannak most is, és lesznek is a későbbiekben olyan nagyszerű alkotók, akikre büszkék lehetünk, illetve büszkék leszünk még egyszer, csak adjunk nekik teret, hagyjuk kibontakozni őket, hagyjuk, hogy művészileg önzők legyenek.

   Hála Istennek, hogy az érzéseinket nem képesek irányítani földi hatalmak! Képzeljük csak el, még ennél is rokkantabb világban élnénk, ha az érzéseinket irányíthatnák azok az emberek, akik saját magukon kívül nem szeretnek senkit. Tiszták lehetünk és fényesek, én ezt bizton állíthatom, adjunk magunknak időt, hogy leszállhassunk önmagunk mélységébe, hogy onnan egy szökkenéssel feljuthassunk az isteni magasságokba. Emberek vagyunk, magyarok, az isteni bölcsesség hordozói, lássunk, ne csak nézzünk, és halljuk meg a szavak mögött megbújó utalásokat. Minél inkább ismerjük önmagunkat, annál jobban kiismerjük a környezetünket, végső soron az egész emberiséget.

   Legyünk éberek!

   Éljünk az erőnkkel, legyünk igaz emberek és magyarok, a hit lehet a legnagyobb erőnk azon az úton, amely az ésszel élőknek pokoljárás, a szívvel szeretőknek diadalmenet! Árpád fejedelem, István király itt él ma is bennünk, csak találja meg mindenki magában, hogy élete királyává válhasson minden egyes ember, és akkor el fog jönni a boldogság, ebben biztos vagyok.

   És ha megpróbálnak elgáncsolni? Az éber embert sohasem fogja tudni senki elgáncsolni, mert minden csapdát, minden kifeszített zsinórt, minden hátulról nyúló lábat észrevesz.

   A becsületesség, az őszinteség, a szeretet lehet a mi fegyverünk az önzés, az elme, a gonoszság ellen, és én úgy hiszem, már most látható, mi állunk győzelemre, mi, akik merünk harcolni, elsősorban önmagunkkal, mert aki önmagával meg tud harcolni, annak az egész világ már semmiség!

                                                                                     Sz. Kovács Péter

Vedd számba egyetlen napodat! Hányszor és miben kerested az Urat, hányszor és miben igazodtál hozzá, hányszor és miben adtál hálát neki?

Milyen gyakran pihenek meg Isten jelenlétében?

… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne.? Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. (Márai Sándor)

A családi béke titkai:

Ha égve marad – kapcsold le,

Ha kiömlött – töröld fel,

Ha a földön van – vedd fel,

Ha kifogyott – töltsd meg,

Ha piszkos – mosd el,

Ha tele van – vidd ki,

Ha szomorú – öleld át,

Ha fáradt – altasd el,

Ha hiányzik – írj neki,

Ha kérdez – válaszolj,

Ha mesél – hallgasd meg,

Ha távol van – hívd fel,

Ha ünnepel – lepd meg!

ÉS SOHA NE FELEDD…ÖSSZETARTOZTOK!

Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet. (Antiókiai Ignatiu

A legdrágább hitbeli tapasztalatokat nagyon gyakran nyomon követik a hit legnehezebb próbái.

Az akadály, maga az út.

Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!
Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.
Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy !

Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép.
Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!
Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást mindörökké mennyeket!

A Szentlelket-hívó pünkösdi himnuszban énekeljük: Orvosold a sebhelyet! A Szentlélek már korábban belépett az üdvrendbe. Például Jézus feltámadásakor is. Szent Pál írja: "ha bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." (Róm.8,11) A halál sebét orvosolta a Szentlélek. Így a Jézus testén megmaradó sebek a Szentlélek gyógyító erőit árasztják bele a világba. Ezt jövendölte már Izaiás próféta is (Iz.53,9), amire utalva Szent Péter kijelenti: "az Ő sajgó sebei által gyógyultatok meg". (1Pét.2,24)
Krisztus sebei valóban gyógyítanak. A tanítványok, akik szellemnek nézték, amikor megmutatta kezét és lábát, meggyógyultak. Szent Tamás hitetlensége is a sebek érintésétől gyógyult meg. Krisztusban minden seb egészséget hozóvá válik. Éppen ezért nem lehet olyan nagy bűn, olyan eltévelyedés, olyan elveszettség, amelyből ne lenne kiút.

Van egy különösen szép értelme a gyógyító sebnek. Mégpedig az, hogy az ember nem mondható egésznek, egészségesnek, ha nincs sebe. Akkor válik egészségessé, ha sebet kap. Ez az egészséges emberek fölényére mutat rá. Egészen másként viselkedik az ember, például egy betegágy mellett, ha már maga is volt beteg. Aki sohasem volt beteg, könnyen elmegy egy betegágy mellett néhány könyörületes szó odavetésével.

Jézus megőrizte a sebeket kezén, lábán. Mintha csak mutatni akarta volna, hogy a felebaráti szeretet útját igazából csak azok tudják járni, akiknek sebes a kezük és sebes a lábuk. Milyen óvatosan és meggondoltan lépünk egyet, ha fáj a lábunk. És milyen finoman és óvatosan nyúlunk valamihez, ha sebes a kezünk. Ha sebes lábakkal közelítenénk meg embertársainkat és nem törnénk rájuk az egészségesek lendületével és kíméletlenségével, milyen más lenne a kapcsolatunk az emberekkel? És, ha a fájós kéz óvatosságával és gyöngédségével nyúlnánk embertársaink életébe, vagy viselt dolgaihoz, milyen másként festene az élet?

Az egészséges emberben van egy alig észrevehető nyersesség, valamilyen fölény, magabiztosság, ami elveszi a Jézus által ajánlott szerénységet, alázatot. A lélek művésze, a Szentlélek éppen ezt a tapintatot tudja kimunkálni bennünk a kapott sebekkel vagy elszenvedett bajokkal, ahogy magán az Úr Jézuson is ezekkel dolgozta ki az emberségnek oly nagyon megcsodált érzékét. "Annak ellenére, hogy Isten fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet." (Zsid.4,15)

Maga Isten tanít bennünket, hogy Jézus szenvedései, amiket szimbolikus sebeknek nevezünk, gyógyító sebek. Egész emberré, egészséges emberré tevő sebek.
Sok sebtől vérzik a világ. Sok sebet hordanak az emberek. Ebben a sebözönben arra a Jézusra kell nézni, Akit "teste szerint megöltek ugyan, de a Lélek életre keltette". (1Pét.3,18) Ezért kell várnunk és hívnunk nekünk is a Szentlelket, hogy orvosolja a sebeinket, "Hogy ahonnét a halál származott, onnét támadjon az élet."

Kozma Imre atya

Mindig többet teljesíts, mint amennyiért megfizetnek, és egy napon majd többet fognak fizetni, mint amennyi a teljesítményed volt.

Az igazság nincs időponthoz kötve.Mindig időszerű,kiváltképpen akkor,amikor időszerűtlennek látszik

Ha a kegyelem trónjához jössz, ne csak kiálts irgalomért és kegyelemért, ne állj fel térdeidről addig, míg ezt meg nem nyerted.

Ha az Úr választottja imára kulcsolja a kezét, feledjen el mindent: a mindennapok szürke gondját, a világ kérődző vágyait és egyedül egy érdekelje: a belülvaló Élet. Csak az az Egy érdekelje, akihez imádkozik.

Szent Bonaventúra

Uram! Amire én egyedül képtelen vagyok, azt Te bennem meg tudod tenni. Megváltoznom lehetetlen önerőből, Veled viszont egyértelműen sikerül. Már eddig is sokat formáltál rajtam, kérlek, ezután is munkálkodj bennem, hogy minél inkább kiábrázolódjék életemben Jézus Krisztus. Ámen

Urunk, adj nekünk bölcsességet, hogy abban a pillanatban, amikor döntenünk kell, helyesen tudjuk mérlegelni a dolgokat! Nagy ára lehet egy-egy felelősségteljes döntésnek, ezért kérünk légy mellettünk megtartó erőddel Mennyei Édesatyánk. Segítsd, kérünk azt a „bolondot” is, aki még nem látta meg a Te dicsőségedet, hogy észrevegye milyen fontos a Veled való közösség. Ámen

A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.

Simon András

Nincs annyi ördög a pokolban, amennyi kicsavarhatná egy imádkozó édesanya kézéből a gyermekét

Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.

Kedves Testvérek!

A házasság Isten nagy ajándéka a szeretetre teremtett embernek. Ez a kincs azonban kiaknázatlan marad, ha az ember nem tud élni vele. Bonyolult világban élünk, az embert kicsi gyerekkorától számtalan jó és rossz behatás éri, nem könnyű eligazodni. A házasságra, és az arra épülő családi életre sem könnyű jól felkészülni, de nincs könnyű dolga a felkészítésre hivatott lelkipásztoroknak és segítőiknek sem.

Az utóbbi évtizedekben zajló – és még korántsem lezárult – gyors változások hatására a párkereső fiatalok újszerű elvárásokkal, az életről, boldogulásról, sikerről a régebbi időktől eltérő, de egymásétól is nagyon sokban különböző képzettel fordulnak egymás felé. Bármilyen gondosan készítik fel őket az esküvőjükre, ha házasságukban csak kapcsolatuk legalizálását, életük keretét látják, nehezen válnak a társadalom boldog és boldogító alapsejtjévé. Ezért fontos, hogy ne csupán az esküvőre, hanem a házasságra, az életen át tartó közös útra készítsék fel őket. Valójában egy hosszú folyamatról van szó, amelynek a párkapcsolat kezdetén, sőt, még előbb el kell kezdődnie, még mielőtt a fiatalban felébred a párkapcsolat iránti vágy. A fiataloknak sok elméleti és gyakorlati ismeretre van szükségük, de legalább ennyire fontos az önátadásra, a hiteles házastársi szeretetre nevelés, az egyház és a civil társadalom jövőjét építő új családok alapítására való készség kialakítása. Nem könnyű az adott körülmények között a leghatékonyabb módszereket megtalálni, de nagyon fontos, hogy elősegítsük a fiataloknak az egyházi közösségbe való beilleszkedését, hogy azután házasként is a közösség alkotó tagjai maradjanak.

Az Olasz Püspöki Konferencia Család- és Életügyi Bizottsága belátva, hogy a hagyományos jegyes oktatás néhány alkalomból álló tanfolyama nem képes a mai fiatalokat a keresztény házasságra és családi életre megfelelően felkészíteni, évek óta munkálkodik a szemléletváltáson, az új időknek és a Katolikus Egyház tanításának is megfelelő házassági felkészítés megalapozásán. Az elméleti alapokat egy tanulmánykötetben foglalták össze (megjelent magyarul Jövőnk a család – A jegyesség címmel, Új Ember kiadó, 2005), ezt követték a lelkipásztori irányelvek, melyet magyarul most adunk közre A házasságra és a családi életre való felkészítés lelkipásztori irányelvei címmel. (A kiadvány nyomtatott formában a Szent István Társulat könyvesboltjaiban kapható, interneten pedig itt található: http://www.katcsal.hu/2013_2ne/hazassagra_felkeszito.pdf ) E kis könyv kiadásával hozzá szeretnénk járulni ahhoz, hogy ebben a nehéz, nagy felelősséggel járó, de áldásos munkában nálunk is egy új szakasz vegye kezdetét.

Kérjük a Szentlelket, mutassa meg nekünk a házastársi szeretetre való nevelés új formáit, segítse a házasságra készülőket és az őket felkészítőket útjukon. Kérjük mindannyiukra, a szerelmesekre, a házasságra készülőkre, a házasokra és lelkipásztoraikra a Boldogságos Szűz oltalmát.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.

Lehet elmegyek, de itt leszek…
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.

Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkett

Mennyi ideig tart a megvilágosodás?

Egy fiatal és komoly tanítvány a tanítója elé járult, és megkérdezte tőle:

– Ha nagyon eltökélten és szorgalmasan fáradozom rajta, mennyi ideig fog tartani a tudatom megszelidítése?

A tanító elgondolkodott egy pillanatig, aztán azt mondta:

– Tíz évig.

A tanítvány erre így szólt:

– Tíz év?!… Mi lenne, ha minden erőmet latba vetve, teljesen a megvilágosodásnak szentelném magam? Akkor mennyi ideig tartana?

A tanító erre elmosolyodott, és azt mondta:

– Húsz évig.

– Húsz év?! – ismételte a tanítvány. De ha mondjuk, megnégyszerezném az erőfeszítéseimet, akkor mennyi időt venne igénybe?

A tanító minden habozás nélkül azt válaszolta:

– Negyven évet.

– De hát hogy van ez? – kérdezte a csalódott tanítvány. Minden alkalommal, amikor azt mondom, hogy elszántabban dolgoznék a megvilágosodásért, azt mondod, hogy hosszabb ideig fog tartani. Miért?

– Azért – mondta a tanító, mert amikor egyik szemeddel a cél felé kacsingatsz, akkor már csak fél szemmel figyelsz az ösvényre.

A boldog házasság és a boldog élet egyik titka

A boldog házasság és a boldog élet egyik titka, hogy az ember arra törekszik, hogy ajándékká váljon, és mindent, amit kapott, Isten szép ajándékaként megköszönjön. Nem szabadna magától értetődőnek lennie, hogy valakinek a szívét megnyerted, és most főz, mos, vasal rád, elrakja a szétdobált holmidat, hogy ápolt legyél, jól érezd magad. Köszönd meg neki!

Hálát adhatsz azért is, ha társad meghallgat és megért, nyugtató, bátorító szavai írként hatnak a sebeidre. Ajándéklétedet Istennek megköszönve továbbajándékozod, és hálából a másik ember ajándékként önmagát adja neked. Isten, bár nem kérted, a létbe hívott téged is, megajándékozott a teremtett világ csodálatos szépségével. Bölcsességében jónak látta, hogy feladatot bízzon rád, hivatást adott, hogy társa legyél a világ továbbteremtésében. Minden szép céllal, melyet dobogó szívvel felvállaltál és verejtékes munkával bevégeztél, minden kísértéssel, amit legyőztél, minden könnycseppel, amit hullattál, önmagadat és e szép világot teremtetted tovább. Isten megajándékozott házastársaddal, hogy vándorlásod az örök cél felé szép legyen. Hidd el, minden, minden, amit adott, ajándék volt!

Mondd ki alázattal: hála mindenért!

Böjte Csaba testvér

Bocsa József Sch.P. piarista szerzetes előadása a családfagyógyításról Komlóskán