„A bűnösök áldozatát utálja az Úr” Példabeszédek (15,1–11) Már a Biblia első lapjain találkozunk azzal a ténnyel, amit a Példabeszédek írója megfogalmaz. Káin és Ábel mindketten áldoztak. Ábel áldozatára rátekintett az Úr, Káinéra nem. Miért? Az 1János 3,12-ben azt olvassuk: „mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak”. Nem mindegy, hogy milyenek a cselekedeteink, mikor áldozni akarunk! Mi, emberek sem fogadjuk kedvesen annak ajándékát, aki hátunk mögött semmibe vesz minket. Kedves lehet-e a szülő előtt az ajándék, amelyet engedetlen gyermeke ad? Örülhet-e a drága ajándéknak az a házastárs, akit társa megcsal? Isten sem ajándékainkra vágyik, hanem szívünk őszinte szeretetére, ami engedelmes cselekedetekben nyilvánul meg. A megtért bűnöstől azonban szívesen fogadja hálaáldozatát az Úr. A fent idézett igevers így folytatódik: „de a becsületesek imádságát kedveli”. A bűnössel szembe nem a bűntelent állítja a szentíró, hanem a becsületest. Azt, aki beismeri tévedéseit, botlásait, bűneit, megbánja és elhagyja azokat. Mielőtt áldoznánk, mielőtt imádkoznánk, legyünk becsületesek, ez kedves Isten előtt ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése