„Ne akard megérteni a nőket.
Az egyik nő megérti a másikat… gyűlölik is egymást.”
Egy olyan káros viselkedési mintára szeretném felhívni a férfiak
figyelmét, amivel a nők a közösségeket teljesen felbomlasztják és
viszályt keltenek. Legyen ez a közösség egy család, egy munkahely, vagy
éppen egy társadalom.
A nők figyelmét is felhívhatnám ezekre a dolgokra, de teljesen
fölösleges és hiábavaló. Zsigerből ilyen a viselkedésük és maguktól nem
tudnak és nem is hajlandóak változtatni rajta. Tudatosan, vagy
tudattalanul jelentős százalékban ez a minta jellemzi
megnyilvánulásukat, mind a párkapcsolatokban, mind a különböző emberi
csoportokban. Hiába tudnak erről a dologról, ők akkor is nyíltan
tagadják ezt, vagy felháborodnak az itt leírt szokásuk miatt. Talán
ezzel szeretnék leplezi azt a manipulációt, amivel a hatalmat szeretnék
maguk számára minden áron megszerezni. És nagyon sok esetben meg is
szerzik maguknak. Hatalmas károkat okozva az emberek, családok és a
közösségek életében. Mert nincs béke és nem is hagyják, hogy legyen.
Ezzel atomizálva a csoportokat és a folyamatos háborúságot fenntartva. A
háború pedig mit szül? Boldogtalanságot és szenvedést. Nem csak a
férfiak számára, hanem a nők számára is.
Szintén ennek a káros tevékenységnek a felerősödését hozta el az
emancipáció. A nők a jogaikkal nem élnek ezen a téren, hanem egyre
inkább visszaélnek. Azért, hogy a hatalmat megszerezzék a férjüktől.
Azért, hogy az irányítást megszerezzék egy közösségen belül.
A nők ezen szokása a történelem során talán azért alakult ki, mert a
férfiak mellet másodrangú szerepben másképpen nem tudták érdekeiket
érvényesíteni. Teljesen mindegy. Ezek a tevékenységeik odáig fajultak,
hogy napjainkra már alig látni értékelhető családi mintát. A válások
száma megnőtt, a gyerekek pedig sínylődnek a káros minta közvetlen és
közvetett hatásai miatt. Azokban a társadalmakban, ahol ez
bekövetkezett, látványosan csökken a népesedés. Míg azok a közösségek,
amelyek ragaszkodnak a régi családi felálláshoz, ott a
népességszaporulat folyamatos megújulását eredményezi a társadalmuknak.
Nincsenek jól ezek a dolgok. Mert ami kicsiben, az játszódik le
nagyban is. Ahogy a családok tönkre mennek, úgy mennek tönkre a
közösségek is a nők ilyen jellegű magaviselete miatt.
És, hogy miről is van szó?
Az intrikával, a hisztivel és az érzelmi manipulációkkal való
uralkodás művészetéről. Mely hatalmat ad a nőnek, de ez a hatalom a
családok és a társadalom felbomlását hozza magával. Hosszú távon káros
és nem maradhat így. Ez mellett a férfiak elnőiesedését és a nők
elférfiasodását is kiváltja. Amely természetellenes, és létrehozza a
népesség fogyását és az életképtelen utódok megjelenését. A szokásos
liberális szennyet, amiért minden héten tartanak egy parádét…, egy
tüntetéssel felváltva.
Hogy hogyan néz ez ki gyakorlatban?
Dolgoztál már női munkaközösségben? Vagy iskolás korodban az
osztályban megfigyelted, hogy hogyan viselkednek egymással a lányok és
hogyan a fiúk?
Az egész életen keresztül végzett megfigyelés arra a megállapításra
ösztönzött, hogy a nők egymással nem tudnak békében élni egy csoporton
belül. Majdhogynem azt mondhatnánk, hogy ahány nő, annyi klikk alakul ki
közöttük. A csapatszellemet csak hírből ismerik és nem is hajlandóak
igazán egységet alkotni egymással… pár fős barátnői csoportok ideiglenes
kivételéve.
Míg a férfiak a történelem során jobban megtanulták azt, hogy a
közösség, amihez tartoznak, sokkal nagyobb eséllyel jelenti számukra a
túlélést, ha abban egység uralkodik. Megértés, összetartozás és
csapatszellem, amire szükség van. Akkor a vadászat jobban sikerül. Akkor
a harcot nagyobb százalékban élik túl, ha jól szervezett csoportot
alkotnak. Akkor a munkákat könnyebb elvégezni, ha egymást segítik a
tagok. A férfiak közti rivalizálás is addig tart, míg az erőviszonyok és
a hierarchia létre nem jön.
A nőknél ez a megértés viszont nem alakult ki. Lehet, mert a saját
családjaikban nem kellett nekik összedolgozniuk nagyon a saját
hozzátartozóikon kívül senkivel. Így nem tanulták meg, hogy a közösséget
éltetni kell és nem szétbomlasztani. A nők bár a felszínen nagyon
édesek és tündériek tudnak lenni egymással, de az csak színjáték a
legtöbb esetben egymás között. Mert mikor elfordul a másik, abban a
pillanatban már kígyót, békát kiabál rá. A pletykálkodás, az állandó
intrika az, ami élteti őket egy közösségen belül. Tisztelet a
kivételnek. Nyíltan ritkán szállnak egymással szembe, mint a férfiaknál
szokás. A nők inkább kibeszélik, megszégyenítik, gúnyolják a másikat a
háta mögött. Ezzel próbálnak maguk mellé szövetségeseket, az
ellenségüknek pedig rosszakarókat támasztani. Így kialakítva a
hierarchiát egy undorító és visszataszító bájolgásba bújtatva. A csavar
az egészben, hogy ezt egyaránt csinálják legtöbbször mindenkivel. Még
azzal is, akit az egyik percben a mézes-mázasságukkal a szövetségesség
illúziójába ringatnak. Vagy is már nem ringatnak, mert a nők kiismerik
egymás ilyen jellegű tevékenységét, és oda-vissza megy náluk a másik
mocskolása, mikor nincs ott az illető. A férfiak pedig csak azt veszik
észre, hogy állandóan belső harcok uralkodnak. Mindenki utál már
mindenkit és rossz érzés arra a munkahelyre, vagy közösségbe bemenni.
Azonban nem látják meg a lényeget, hogy sokszor mi is van a háttérben.
Nem más, mint ami fentebb vázolva lett. A nők folyamatos intrikus és
kibeszélő, uszító viselkedése.
Ennek pedig van egy rettentően káros hatása a közösségre nézve. Ha
van egy jó barátod, akkor azzal általában jól megértitek egymást.
Egészen addig, amíg nem jön egy harmadik fél és azt hazudja neked, hogy a
jó barátod becsmérelt a hátad mögött. Majd ezután oda megy a társadhoz
is, és neki szintén azt hazudja, hogy te rosszat mondtál róla. Párszor
eljátssza ezt valaki, akkor szerinted meddig fog tartani a barátság?
Meddig fog tartani egy közösség? Meddig fog tartani egy társadalom
együttműködése, mikor ilyen erők munkálkodnak a bomlasztásán? Persze nem
mindig hazugságról van szó. Elég néha csak állandóan szajkózni a másik
hibáit és kellő mértékben felnagyítani a legapróbb dolgokat… Pont, mint
egy lejárató kampányban.
Itt nagy általánosságokról beszélünk. A férfiak között is vannak
ilyen jellegű negatív tevékenységek. De nem olyan borzalmas arányban,
mint, ahogy a nők művelik. 10-ből 7-8 minimum. Mert még a kulturált és
tanult nők is teljes odaadással végzik a társadalom ilyen jellegű
rombolását. De még a családokon belül is ezt folytatják. Főleg akkor, ha
új női tag kerül be hozzájuk és mondjuk nem tetszik nekik vele
kapcsolatban valami. Ilyenkor szokott például kialakulni az anyós
probléma. A felszínen tündérien elbeszélgetnek, de megtudnák fojtani
egymást egy kanál vízben.
Nagyon gyakran fordul elő az, hogy a különböző vérvonalból származó
nők nem tudnak békében élni egymással. Két dudás nem fér meg egy
csárdában? Vagy két királynő egy kaptárban? Teljesen mindegy. Az állandó
harcaik miatt tönkre teszik a család békéjét. Míg a férfiak legtöbbször
jól megértik egymást, segítik egymást, addig a nők állandóan a
viszálykodást éltetik. A férfiak is csak addig jönnek ki, míg a kedves
hölgyek nem kezdik el a hatalmi játszmáikban az urakat is az egyik-másik
nő érdeke szerint hangolni. Ezzel pedig általában kész a válás, a
boldogtalan élet, az állandó utálkozás. Mi lehet a nők ezen káros
viselkedésére a megoldás? Azon érdemes lesz elgondolkoznunk, amíg nem
késő.
Azok a munkaközösségek, ahol nagy létszámban dolgoznak nők, hatalmas
mértékben vannak kitéve ennek a káros tevékenységnek. Lásd óvoda,
iskola, bölcsőde. Ilyen helyeken sokszor nincs jó légkör, csak a
felszínen megy a bájmosolygás. Általában mindenki utál mindenkit. Kisebb
klikkek alakulnak ki, gyakran tucatszám, amelyek folyamatosan harcban
állnak egymással az álnokság és az intrika harcmezején. Kegyetlenek
egymással, még ha úgy is tűnik, hogy szép gesztusokat tesznek egymás
iránt. Ajándékozzák a másikat, felköszöntik, érdeklődnek, hogy jól
van-e? Közben pedig irgalmatlanok a háttérben, mint a nőstényhiénák,
akik már születésüktől fogva ölik az azonos nemű társaikat, hogy övéké
legyen a hatalom. Az ilyen helyek nem is tudnak 100%-os hatásfokkal
működni az állandó viszályok miatt, mert energiáik jelentős részét
egymás mocskolására fordítják, és ez hátráltatja az együttműködést, az
egymás segítését.
A nők megsértődnek, mikor azt mondják nekik, hogy a konyhában a
helyük. Azonban ha elgondolkoznak a fent leírt kártevésük nyomán, akkor
rájöhetnek, hogy nem ok nélkül mondják ezt. Akik ilyen károkat okoznak a
közösségekben, vajon ugyan azokat a jogokat érdemlik, mint akik nem
viselkednek így?
Természetesen azok is rájátszottak a társadalom ilyen jellegű
bomlasztására, akik a pénzelt mozgalmaikkal az emancipációt erősítették
és a kétkeresős családmodellel a nőket elszakították az anyaságtól és a
családtól, ami a feladatuk lenne. Lehet ismerték ezt az intrikus női
tulajdonságot és ezt is a nemzeti társadalmak bomlasztására használták
fel tudatosan? Könnyen előfordulhat!
Valamint megszűntek a férfi és a női szerepek. Az asszony is és a
férj is ugyan azt a munkát végzi. Ugyan abban a ruhában. Ugyan abban az
időpontban. Régen meg voltak a férfiak és a nők feladatai. Mára ezek
összemosódtak. Ennek következménye, hogy a jellegzetes férfi és a női
viselkedésminták is kezdenek egymásba mosódni. A nő elkezd férfiként
élni. A férfi pedig nőként. Ez természetellenes és nagyon káros.
Maga a divat is egy szándékos manipulálás alatt áll. Ahol a férfiakra
nőies ruhákat, a nőkre pedig férfiasakat adnak. Ezért tűnt el a szoknya
és lépett a helyére a nadrág a nők öltözködésében. Lassan már öltönyt
is hordani fognak. A férfiak pedig passzos nadrágokban, rózsaszín
pulcsikban virítanak. Ez is elősegíti a nemekre jellemző jegyek
elmosódását. Felgyorsítva a társadalmi káosz kialakulását. A végidők
jelei ezek.
Azonban a kedves hölgyek fentebb vázolt negatív tevékenysége nem áll
meg csak a közösségek terén, hanem hisztérikus és intrikus természetüket
kiterjesztik a családjukra és legtöbbször a férjükre is. Itt sincs
másról szó, hogy ki irányít kit. Ki birtokolja a hatalmat. A férj kell,
hogy a család feje legyen, de a nők különböző érzelmi és lelki terrorral
ügyesen megfosztják az urakat a férfiakat megillető szereptől.
Gyakran mondják a férjek, hogy a nőket nem lehet megérteni. Ha sapka
van rajtuk az a baj. Ha meg nincs az is baj. Mindenből képesek cirkuszt
kerekíteni. Még szóra sem érdemes ügyekből is. Ezt pedig nem tudják
nyomon követni a kedves urak, hogy ami 10 perce még jó volt, az most
miért nem jó nekik.
Nem is kell megérteni ezt. A lényeget kell meglátni benne. A
hisztériázás és az állandó lelki terror az, amit a nők arra akarnak
használni, hogy a férfi megtörjön és bele unjon az állandó szóbeli és
érzelmi zaklatásba. Amikor ez bekövetkezik, akkor a férfi inkább már
mindent megcsinál a nőnek, csak, hogy egy kis nyugalma legyen a
hisztériázástól. Jó szolgaként teljesít minden parancsot. Úgy ugrik a
feleségének, ahogy fütyül, mert tudja, ha nem teszi, akkor nagy
veszekedés lesz. A csavar pedig a történetben ott van, hogy a férfi
hiába teszi ki szívét lelkét a családért ilyen esetben. A nő akkor is
mindig találni fog valami hibát, amivel ezt a lelki zaklatást fenn tudja
tartani, hogy uralma alatt tartsa a férfit. A rabszolgásítás trükkös
módja ez, ha ideálisan alakulnak a dolgok a nő szemszögéből nézve. Jó
papucs lesz a kedves párja. Elveszíti a család fejét megillető vezetői
tisztséget az ura, és a férfi szerepébe lép a nő. Kardos kis menyecske
lesz belőle. A férfi pedig meghunyászkodva felveszi a szelíd, mindent
elfogadó női szerepet. A rend felbomlik és ezzel együtt a nemi szerepek
is visszataszító módon helyet cserélnek.
A jogvédők és az emancipációs mozgalmak torzult lelkű szószólói teli
torokból üvöltenek, ha családon belüli erőszak történik. Arról viszont
már senki sem beszél, hogy a családon belüli lelki erőszakot pedig a nők
végzik kifinomult és alattomos módon. Sokszor ennek a következménye az,
hogy a férfi besokall és végső kétségbeesésében a fizikai erőszakhoz
fordul. Nem védem az ok nélkül erőszakos férfiakat, de legtöbbször a
fentebb vázolt női tevékenység váltja ki azt, hogy a feleséget tettleg
is bántalmazás éri.
Hogyan reagálhat még a férfi a női hisztériázás hatására? Például az
alkoholizmusba menekül. Igyekszik minél kevesebbet otthon lenni, hogy ne
kelljen az állandó zaklatást hallgatnia. Inkább a haverokkal eljár
kocsmázni, eltávolodik a családjától és elzüllik testileg-lelkileg.
Utána persze anyuci mutogathatja a gyerekeknek, hogy nézzétek meg mi
lett apátokból… Persze azt nem teszi hozzá, hogy ha ő a női
szerepkörénél maradt volna és élteti a kapcsolatukat, nem pedig csak
kizsigereli testileg és lelkileg a férjét, akkor akár még jó apjuk is
lehetett volna a gyerekeiknek.
Ahogy egy valóban megtörtént vicces, de elszomorító párbeszéd jól alátámasztja ezt:
Feleség: Egész életedben csak a kocsmába jártál és ittál!
Férj: Persze, mert máshogy nem bírtalak volna elviselni.
Vagy reagálhat még úgy a férfi, hogy csak fogja magát és az állandó
lelki zaklatás miatt elhagyja családját. Nem véletlenül láthatjuk azt,
hogy annyi anyuka neveli napjainkban egyedül a gyerekét. Azt hitték,
hogy a gyerekkel már megfogták maradandóan maguknak a férfit és a
kezdeti bájolgási időszakot (ami minden kapcsolatot eleinte jellemez)
felváltották a zsarnoki viselkedésre. Persze, hogy vannak férfiak, akik
besokallnak, és inkább elmenekülnek. Itt pedig nem azokról a
semmirekellő urakról van szó, akik trehányság, nemtörődömség és
felelőtlenség miatt hagyják el családjukat. Hanem azon apák tömegeiről,
akik besokallnak, és nem bírják már tovább, hogy egy házisárkánnyal
kelljen együtt élniük. Így keletkezik annyi csonka család. Így lesznek a
zabigyerekek, akiket a mostoháik nem fogadnak el és egyéb lelki
sérüléseket okoznak az anyuka utódjának. Ezért van az, hogy minden
második házasság válással végződik, megnyomorítva mind a két felet, és
még az utódok életét és lelki világát is. Nincs, aki kordában tudná
tartani ezt a káros női természetet. A férfiakat és a nőket pedig már
nem tartja vissza az, mint ami a régi időben volt, hogy szégyen volt
elválni. Az erkölcsök felbomlásával a családok is bomlásnak indultak
emiatt.
Ahogy a Biblia írja a Példabeszédek 21:19-ben:
„Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonnyal.”
És nem arról van szó, hogy a nő nem lehet mérges, ha például a férje
elkártyázza a pénzüket, vagy egyéb veszélynek teszi ki a családot. Hanem
arról, hogy mikor az ura mindent meg tesz a családért, de ő még akkor
is minden napra kitalál valami cirkuszra való okot, hogy zaklassa a
párját. Ilyen esetben nem is annyira a férfival, mint inkább a nővel van
a probléma. Mivel tönkre teszi a párja, a családja és a saját maga
családi békéjét. Az igazi tűzijáték pedig akkor van, amikor anyuka is
segít valamelyik oldalról az egyik-másik félnek.
Még, ha álmai férfiját is kapnák meg a kedves hölgyek, előbb-utóbb
annál is elkezdenék alkalmazni ezt a káros, hisztérikus módszert, hogy
az irányítást megkaparintsák maguknak. Teljesen mindegy, a lényeg a
lelki zaklatáson van, hogy a férfi bele unjon a bántalmazásba és azt
csinálja, amit a felesége mond.
Borzasztó káros ez a tevékenység a családokra és a társadalomra
nézve. A női jogok kiterjesztése pedig csak olaj volt a tűzre. A
férfiaknak semmilyen eszköz nem maradt a kezében, amivel ezt az állandó
mocskolódást leállíthatnák. Így veszett ki a női és a férfi szerep szép
lassan a társadalmunkból és már csak nyomokban található meg. Nem úgy,
mint például a keleti kultúrákban, ahol a Korán egyenesen kimondja, hogy
a nők intrikus természetét a férjnek kötelessége megnevelni a család és
a társadalom egységének megtartása érdekében. Az már más kérdés, hogy
vannak olyan iszlám esküvők, ahol a szertartás jelképesen úgy kezdődik,
hogy a férj felemeli a fátylat és pofon vágja az asszonyt, hogy tudja
már a kezdeteknél, hogy meddig mehet el… A násznép pedig tapssal és
üdvrivalgással fogadja az eseményt.
Régen Európában is úgy tartották, hogy az asszony és az állat verve
jó. Napjainkra ez a hozzáállás azért erősen változott. Viszont mi lehet a
helyes megoldás ezekre a „női bajokra”? Mivel tisztelet a kivételnek a
nők nagyon nagy százaléka él ezzel a családromboló és nemi szerepeket
romboló tulajdonságával.
Valljuk meg őszintén. A nőkre az ész érvek nem hatnak. A színtiszta
logikai magyarázatok sem. Mikor még maguk is elismerik, hogy káros, amit
csinálnak, akkor sincs megoldás. Mivel két nap múlva újra kezdenek
mindent…
A fizikai erőszak erre nem a legszentebb és legjobb megoldás. De az
sem, hogy a férfiak hagyják magukat, hagyják a családjaik tönkretételét,
hagyják, hogy a nők állandó viszályokat és megosztást hozzanak létre.
Az ész érvek a nők viselkedésén nem segítenek! DE akkor mégis mi?
Azt sem mondhatják a nők, hogy ha ezt nem csinálnák, akkor a
gyerekeknek sokkal rosszabb lenne a sora. Mivel mikor a férfiak voltak
vezető szerepben a családokon belül, akkor is mindent igyekeztek a
korszakoknak megfelelő körülmények szerint megteremteni a példamutató
családapák. Semmi másról nem szól ez, mint a hatalom birtoklásáról. Hogy
az legyen, amit a nő akar és bármi áron a férjére kényszerítse.
Feltéve, ha a férfi nem bolondul meg és irtja ki a családot, vagy nem
menekül el otthonról…
A kapcsolatok kezdetén a nők tudják, hogy hogy kell viselkedni, ami a
férfiakat boldoggá teszi. Azonban ez csak a megnyerésüknek szóló
színjáték, mert utána váltanak. Sokkal bölcsebb lenne a részükről, ha
továbbra is normálisak maradnának a férjeikkel, párjukkal, mert akkor a
jóravaló urak sokkal nagyobb lelkesedéssel segítik nem csak a családjuk,
de a nő életének boldogulását is. A mostani módszerükkel pedig csak a
viszályt éltetik… Végső soron magukat is boldogtalanná téve.
Számtalan férfival és ismerőssel beszéltünk erről. A férfiak 99%-a
beszámolt a párkapcsolatokban zajló állandó túlkapásairól a nőknek. Még
akkor is, amikor szívüket, lelküket kitették a párjukért, a
családjukért. Akkor is mindig kapták a szidalmakat és az ártó szándékú
megjegyzéseket.
Egy hölgy ismerősnek meséltem ezekről a dolgokról. Ő nem hitt nekem.
Elment egy másik férfihoz, hogy megkérdezze, hogy tényleg hisztisek-e a
nők? A férfi pedig csak annyit mondott neki, hogy borzasztóan! Alig
lehet elviselni!
Ekkor azért már ő is meglepődött…
20 percnyi gondolkozás után alig tud az ember olyan családot mondani,
ahol ne ezt művelnék a hölgyek. Nagyon nagy tisztelet ezeknek a
kivételeknek, ha vannak, mert ők az igazi nők, akik tudják, hogy meddig
tart a hölgy és meddig tart a férfi szerepe. Sok közülük pedig nincs
tisztában ezzel és műveli a viszálykodást a saját családja ellen. Van
férj, aki eltűri ezt a családra való tekintettel. Van, aki nem. Van,
akinek meg nincs más választása.
Szokták hangoztatni, hogy az nem férfi, aki megüt egy nőt. Én erre
azt mondom, hogy nem nő az, aki a családja és kapcsolata békéjét a
hisztériázással állandóan tönkreteszi! És ezt nagyon komolyan mondom!
Mélységesen szánalmasak és visszataszítóak az ilyen nők. Nem feleség és
nem hitves az ilyen. Nem méltó a megbecsülésre, mert ő sem becsüli a
férjét, párját semmire. Vajon hány igazi nő van?
Ugyan jól van-e ez így? Vajon helyénvaló-e az, hogy a nők ilyen
károkat okoznak a családoknak és a közösségeknek, és a nemi szerepeket
erőszakosan felcserélik? Biztos, hogy nem, de akkor mi lenne a megoldás.
Régen a fizikai erőszak barbár módszere hellyel-közzel működött, de
vajon napjainkban, mikor az ész érvek nem segítenek a nőkön, akkor mi
lehetne ennek a káros hatásnak a gyógyszere? Mivel oda vezet ez az egész
a férfi lélekben, hogy még ha istennőkként is tiszteli a hölgyeket és
hős lovagként mindent meg is tenne választott párjáért, egy idő után az
állandó lelkiterror és a szidalmak olyan elidegenedést hoznak létre a
házassághoz és a családhoz való hozzáállásban a társadalom berkein
belül, hogy a férfiak a családalapítás helyett már csak a nők testének
használatában fognak egyre tömegesebben gondolkozni. Aztán meg a nők
sírhatnak, hogy ennek a férfinak is csak arra kellett.
A férfiak elkezdtek rosszabbul teljesíteni az iskolában és az életben
is. Ennek köze van ahhoz, hogy az oktatás a lányok fejlett nyelvi
készségeinek kedveznek. Nem pedig a fiúk vizuális fejlettségének.
Az életben pedig felbomlott a régi rend és a férfiak már nincsenek
ösztönözve arra, hogy kiválóak legyenek valamiben és ezzel hívják fel a
figyelmét az ellenkező nemnek, mivel a nő is ugyan azt csinálja, mint a
férfi, közben pedig a női feladatokat elhanyagolják. Ez a kiábrándulás
és a családokban látott viszály keltette boldogtalanság arra ösztönzi az
urakat, hogy ne is tegyenek a nőkért erőfeszítéseket. Minek védjék meg a
családjukat, amikor a félárva gyerekeket az anyjuk úgy is az apjuk
ellen fogja nevelni? Egyáltalán minek házasodjanak meg? Hogy a nő
rapliját kelljen állandóan hallgatni? Inkább, csak élvezkednek a férfiak
a hölgyeken, meg az életen. Minek játsszák az igazi férfit? A nők úgy
is megteszik helyettük…, az éltben meg a családban is.
Így előnybe kerül a pornó, az egyéjszakás kalandok, a fizetős
lehetőségek. Minek küzdeni azért, hogy aztán csak a szidalom legyen a
jutalma?
Mert szépek a lovagi erények, hogy tiszteljük, becsüljük és életünk
árán is védjük a hölgyeket, de hova-tova, mikor a szende, szelíd szüzek,
már 15 éves kor felett nem nagyon találhatóak. És ismét tisztelet a
kivételeknek…
Mert már nem a sárkánnyal kell megküzdeni. Mivel maguk a nők váltak a
kapcsolatokon belül sárkányokká. Mert megtehetik, mert nincs, ami gátat
szabjon természetüknek.
A média is szándékosan káros képet vetít, mind a fiúk, és mind a
lányok elé, női és férfi minta gyanánt. A szajhák lettek a példaképek. A
nyegle, nyarvogó férfiak pedig a fiúk útmutatói. Elég megnézni egy
gyerekcsatorna műsorait. Normális családot egyik alkotásban sem látni.
Viszont kötelezően van legalább egy meleg a filmben elrejtve.
Sok jóhiszemű férfi egyenrangúként viszonyul partneréhez, akivel
közösen építik majd a jövőt. Azonban a nők jelentős része, csak
látszólag gondolkozik így. A kezdeti bájolgási időszak után előveszik
számító és befolyásoló természetüket, amivel az irányítást akarják
kieszközölni jóhiszemű párjaikon. Ekkor kezdődik a már fentebb vázolt
tevékenységük… Mi lenne a megoldás?
Ahogy a Bibliában 1Kor 11,3-ban található:
„Szeretném, azonban, hogy tudnátok, hogy minden férfinak feje
Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.”
Ez napjainkra azzá változott, hogy a férfi a fej, de a nő a nyak, aki
mozgatja. Rossz hírem van, mert a nyakaskodásukkal mindent
felborítanak. Hiába érvényesül az akaratuk…
A fenti idézetre még a vallásos nők is felhördülnek, pedig az égi
törvényekről van szó. Aki pedig ellene megy, az ne sok jóra számítson.
A régi időkben a társadalom, az erkölcsi normák és a férfiak
betartatták a Bibliából idézett isteni rendet. Nem volt emancipáció, nem
volt karriermániás nő, nem volt ennyi nyíltan erkölcstelen ember. Nem
volt pár évtized alatt 6 millió abortusz. Nem végződött minden második
házasság válással. Nem élt a gyerekek fele csonka családban. Mivel
szégyen volt a társadalom szemében az ilyen káros viselkedés.
A nőknek elsősorban anyáknak és feleségeknek kell lenniük. Magát a
társadalmat is vissza kell formálni a különböző törvények és
intézkedések segítségével. Ismét meg kell, hogy legyen a férfi és a női
minták között a nemekre jellemző különbségek. Maga az oktatás is káros,
mivel ugyan azt a nevelést kapják a fiúk is, mint a lányok. Pedig a
fiúkat férfiaknak, apáknak és családfőknek kell nevelnünk. A lányokat
pedig anyáknak, hitveseknek.
A nők kierőszakolták maguknak a családfő tisztségét. Ennek
következményeként a gyerekek el is lettek kényeztetve. A széltől is
óvták őket. Ez pedig túlzásba víve károsan hat arra, hogy az utódok
rendesen fel tudjanak készülni az élet kihívásaira, mert a gyermekkori
gondtalan évek elkényelmesítették őket. Hiányzott az atyai szigor, ami
megtanítja nekik a határaikat és nem volt, ami felkészítse őket a
próbatételekre. Szintén a társadalom betegeskedéséhez vezet ez is…
Nagyra tisztelem, hogy általában az anyák szívüket-lelküket kiteszik
gyermekeikért. Közvetlenül nagyon sokat segítenek az utódoknak a
fejlődésében, felnevelésében. Hatalmas áldozatokra képesek és ezt nagyon
becsülöm bennük. Azonban közvetetten hatalmas károkat is okoznak nekik.
Felborítják a férfi és a női mintaképet és a gyerekek is már egy torz
mintát kapnak. Így a lányok fiúsan, a fiúk pedig lányosan viselkednek,
mivel anyuka és apuka egymás szerepét felcserélte. Így lesznek a pöcsös
csajok és az anyámasszony katonái, mire felnőnek. Ők azok, akik nem
tudnak már normális anyák, és normális apák lenni. Nem mernek a férfiak
udvarolni. Az anyákat meg mindenféle szülési depresszió gyötri majd,
mert gyerekkorukban a Barbi Baba a rúdtáncra és nem az anyaságra
készítette fel őket. Sőt már viszolyognak a gyermekvállalástól és
összeroppannak, ha idejekorán jön a gyerek, mert ők még nem élték ki
magukat és még bulizni akarnak. Inkább elvetetik… Ez lett a divat.
Eljutva olyan helyekre, ahol a nők még jobban őrzik a hagyományos
szerepüket, ott egészen más kisugárzás tapasztalható náluk, mint a
modern, felvilágosult, elvadult nőknél. Szelídséget, lágyságot érez az
ember velük kapcsolatban. Míg a modern nőknél ez nem igazán mondható el.
Az Istenhez való visszatérés is elengedhetetlenül fontos a társadalom
szempontjából, mert a kommunizmus ateizmusa az erkölcsök felbomlását
hozta magával. A családok tönkretételét, mert a szerepeket megengedte,
sőt támogatta, hogy felcserélődjenek. Így a társadalmat elindították egy
bomlási irányba.
A férfi férfi legyen! A nő pedig nő! Mindenki tudja, hogy hol a
helye! Annál jobban erre törekedjetek, minél jobban terjesztenék a
liberálisok a gender, nemtelen, korcs felfogást. A liberalizmus pedig
nem más, mint, hogy mindent szabad, csak normálisnak lenni nem… Az
emancipáció is csak szétrombolta a család szentségét és szerepeit, egy
két pozitív eredményt leszámítva. Remek, hogy a nők is lehetnek gyári
munkások, meg PR managerek. Csak akkor kik lesznek az igazi régi típusú
anyák? Kik lesznek, akik a családokat éltetik? Több kárt csinált a
feminizmus, és csinál még ma is, mint hasznot. Dupla munkát kell végezni
a nőknek, mint előtte. Akik kitalálták és támogatták, azok a társadalom
bomlasztásán dolgoztak és ezért áldoztak rá annyi energiát és pénzt,
különböző gazdasági érdekkörök.
A nők tudatosan változtassanak az itt felvázolt káros szokásaikon. A
férfiak álljanak a sarkaikra és húzzák meg a vonalat, hogy meddig mehet
el a nő a kapcsolaton, társadalmon belül. Mert az út pusztulásba visz,
ahol most járunk. A fiúk előtt nincs férfi minta, csak szakállas nők
képében a családokon belül. A lányok pedig férfiviselkedést tanulnak. A
tünetek szemmel láthatóak és ettől nem csak a férfiak, hanem a nők is
szenvednek. Amikor egyedül nevelik gyerekeiket, amikor az abortuszok
száma az egekbe szökött, amikor már a férjeik nem tisztelik őket
nőkként, hanem csak sakkoznak, hogy ne kelljen a sárkánnyal találkozni…
Felejtsék el a hölgyek a pletykálkodást, az intrikát, az aljas
érzelmi zsarolásokat, a hisztériázást. Fogadják meg a vallási
tanításokat, hogy hogyan érdemes élni és viselkedni, mind egy férfinak,
mind pedig egy nőnek. Vagy maguktól változtatnak, vagy az Isteni
törvények megszegéséből fakadó visszahatások romlásba juttatják
társadalmunkat. Mint Róma végnapjaiban. Mint Szodoma és Gomorra
esetében.
A férfi férfi legyen. A nő pedig nő. Minden más szenvedést szül a
törvényeknek való ellentmondás miatt. Mindenki a maga helyén
tevékenykedjen, a maga szerepének megfelelően. Vagy magunktól
változunk, vagy a világ okozta szenvedések okoznak majd nekünk fájdalmas
változást.
A jelenlegi felállás nem működik, mert Európa népessége fogy. Az
iszlám párhuzamos társadalmak már megjelentek sok nyugati országban. A
nők vagy maguktól találják fel magukat, hogy hogy érdemes viselkedni egy
kapcsolatban, egy közösségben, vagy az iszlám társadalom majd
megtanítja újra nekik, csak egy kicsit durvábban. Mivel az ő lélekszámuk
nő, mert helyén van a férfi és a nő. Míg a mi lélekszámunk csökken,
mert a férfi nőt játszik, a nő meg férfit. Az igazságtétel előbb, vagy
utóbb végbemegy. Sok múlik a nőkön, hogy melyiket választják. Valamint a
férfiakon is, hogy meddig hagyják az intrikus női természetet
pusztítani…
Félreértés ne essék. Ez az írás nem csak a nőket akarta szidni. Mivel
a férfiaknál is sok aljas és rosszindulatú ember található. Az ilyen
embereket egyáltalán nem szeretném védeni. Sőt az ilyet is nagyon
károsnak tartom a társadalomra nézve. Azonban sok férfi azért viselkedik
már így a nőkkel, mert a hölgyek mocskolódása miatt váltak mocskossá.
Pedig kezdetben jóhiszeműen és igaz szándékokkal viszonyultak a
gyengébbik nemhez.
Aki azt mondaná, hogy ez egy rágalom, annak csak megemlíteném, hogy külön könyvek foglalkoznak ezzel a témával. Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című írást ajánlom mindenkinek.
Valamint Tesla gondolatait. Ő egy igazi lángelme volt, aki olyan
logikai meglátásokra volt képes, amire egy hétköznapi ember nem igazán. Ő
azt mondta, hogy azért nem házasodott meg, mert a drága idejét, amit a
munkásságára fordított, nem akarta akadályoztatni a nők állandó
játszmáival.
Vannak a hölgyek között is kivételek, akikre az itt leírtak nem
vonatkoznak. Minden tiszteletem és megbecsülésem az övéké. Ők az igazi
nők! Nem pedig csak utánzatai a szent és nemes nőiségnek. Akinek nem
inge ne vegye magára az itt olvasottakat. Viszont akire ráillik, az
duplán is felruházhatja magát ezzel a zakóval…
Terjeszd ezeket az információkat a többi férfitársaidnak is. A szem
felnyílásával hátha lesz egy olyan irányzat, ami a hagyományos család
felé fordítja vissza ezt a szándékosan elkorcsosított társadalmat.
Férfiak! Legyetek férfiak! Minden más langyos irányzat tévedés!
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/3784-a-nk-karos-viselkedesi-szokasai-a-csaladokban-koezoessegekben-es-a-tarsadalomban