Mi a szeretet?

- A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok ok nélküli cselekedetei. Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek? - Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben. - Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat! - Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess! - Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet, de a szemeink soha nem hazudnak! - Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet! Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek"? - A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: "A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: "Csodálatos, amit tettél"! - Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben! - Akiben szeretet van, és őt is viszont szeretik, az egy kiváltság és annak az élete rendkívüli, annak ragyognak a szemei és a lelke meleget sugároz!

A bestia népe Hollywooddal fogja legyőzni az embert?

Mindig furcsán néztem a mozikban ténfergő emberekre, bár egészen fiatalon én is beleestem olyan hibába, hogy időmet úgynevezett filmnézésre pocsékoltam. Áldom érte az Urat, hogy hogy nem hatalmasodott el bennem ez a fajta pótcselekvés, ma pedig egyenesen kíméletlen ellensége vagyok a szórakoztatóiparnak csúfolt förmedvénynek! A mai emberek nagy többsége súlyos televízió függő, napról-napra követi a sorozatokat, miközben a saját (és családja) élete háttérbe szorul. Ezen film termékek túlnyomó része az Egyesült Államokból (egyenesen Hollywoodból) érkezik, vagy amerikai mintára készülnek az adott ország számára. Mivel az embereket mesterségesen (hosszú évek sikeres agymosásával) lebutították Hollywood rabbijai, már észre sem veszik a filmekben fellelhető (fehér) ember ellenes propagandát, öngyűlöletre felszólító üzeneteket. Olyan trágyadombra sem való "alkotásokat" bámulnak, melyek eltörlik a valós életüket, hamis irányt adnak, atomizálják a társadalmakat, destruálják a család szentségét és kábítószeres, állatias orgiává züllesztik a szerelmet. Multikulturális téboly és eszelős embergyűlölet sugárzik a képernyőről és a mozivászonról. A vérségi alapokon szervezett filmstúdiók pedig nagy sebességgel árasztják el a világot beteges perverzióikkal. Tanúi lehetünk a gyűlölet demonstrációjának minden egyes darabban. Tapasztalható, hogy ezek hatása már testet öltött és rombol, mert ez a feladata. A normális abnormális lesz, a fekete fehérré változik és a rossz pedig felülkerekedik a jón. Az ember pedig vállalja a hazugságok elfogadását és saját maga szemen köpését. A hollywoodi filmipar működtetői bűneinek lajstroma szinte vég nélküli, bűnösök gyermek megrontásában, pedofília, tudatmódosító kábítószereknek minősülő termékek népszerűsítése, fajkeveredésre való buzdítás, nemi betegségek terjesztése, emberiség elleni bűntettek nevetségessé tétele valamint tagadása, gyűlöletkeltés, uszítás és fajgyűlölet.

Hazánkba is futószalagon érkeznek a filmek. A paraziták és élősködők termelte toxinok pedig egyre nagyobb dózisokban kerülnek be az emberi elmékbe, teljesen lebénítva azt. Csak remélni tudom, hogy a gondolkodni még képes emberek teljes mértékben elutasítják a filmeknek nevezett förmedvényeket, amelyek a világhódító klientúra kívánságára készülnek a hollywoodi boszorkánykonyhákban. Mindenesetre a felismerés és megtapasztalás konklúziója nagy lépést jelentene.

Vannak-e pozitív produkciók? Természetesen ilyenek is léteznek, bár ebben az írásban más aspektusból érdektelen vizsgálni a film ipart. Egy dolgot azért érdemes megemlíteni, tény, hogy az elmúlt évtizedek átütő sikerei kizárólag, szó szoros értelemben vett (pozitív üzenettel bíró) mesék voltak!

Horváth Krisztián

Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te tanácsot akarsz adni, akkor nem azt tetted, amire kértelek.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt mondod nekem, nem kellene így vagy úgy éreznem, akkor az érzelmeimre tapostál.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt hiszed, hogy neked kell megoldani a problémámat, – akkor is, ha furcsának tűnik – cserbenhagytál.
Figyelj! Csak azt kértem tőled, hogy figyelj! Nem azt, hogy bármit is mondj vagy tégy, hanem csak hogy figyelj. Olcsó a tanács, és pár fillérért megvásárolható újságokban, folyóiratokban. Ezt magamnak is meg tudom tenni. Nem vagyok tehetetlen! Talán elvesztettem a kedvemet, és botladozom, de nem vagyok tehetetlen. Amikor helyettem teszed, amit nekem kellene – sőt szükségem van arra, hogy magam jöjjek rá -, akkor a bizonytalanságomat, félelmeimet erősíted!
De amikor egyszerűen elfogadod, hogy amit érzek, azt tényleg érzem, nem törődve azzal, hogy mennyire irracionális… Amikor már nem kell erőfeszítéseket tennem, hogy te is meglásd, akkor tudok figyelni arra, hogy mi áll az érzéseim mögött.
Amikor ez már tiszta, akkor a tennivaló is nyilvánvaló, és nincs szükségem „jó tanácsra”. Az irracionális érzelmek mind érthetővé válnak, amikor látjuk, mi van mögöttük. Talán az ima is azért sikerül az embernek, mert Isten csendben figyel. Ő nem ad „jó tanácsokat”, s nem mondja, hogyan kell valamit megoldani. Ő figyel, és abban segít, hogy én jöjjek rá a megoldásra.
Szóval, nagyon kérlek, figyelj, és hallgass meg! Ha te is akarsz mondani valamit, várj egy kicsit, és amikor befejeztem, akkor mondjad. Én majd szívesen figyelek rád!