20141001

HÍVOM A CSALÁDOKAT, HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

A múltkor, amikor találkoztunk mondtad, hogy a lányodnak nagyon komoly kapcsolata van. Férjhez ment már? - kérdezte barátnőjét egy unokáját sétáltató nagymama. Ugyan, dehogy, tudod, a mai fiatalok nem így gondolkodnak már. A kapcsolat jó és szép, szívesen vannak együtt, de házasságról csak akkor lehet szó, ha már olyanok a körülményeik, hogy gondtalanul élhetnek. Egy szép kertes házat akarnak, autót mindegyikőjüknek, sokat akarnak utazni, és a többi. Nyugaton is így élnek azok a fiatalok, akik egyetemet végeztek. Minthogy ezt sem mi, sem a fiú szülei nem tudjuk nekik nyújtani, közölték, hogy akár együtt, akár külön-külön elmennek külföldre dolgozni, sok pénzt keresni, aztán majd meglátják, hogyan tovább. A férjem azt mondja, hogy őrültek, de felnőttek, azt csinálnak, amit akarnak. Az én anyai szívem meg majd meghasad, de mondd, mit tehetek?
Ha az ember egyik-másik szerve megbetegszik, károsodik egészsége. De vajon elegendő-e az emberi egészséghez az, ha minden szerve egészséges? A szervek egészségéhez elegendő-e, ha mindegyik csupa egészséges sejtből áll? Működhet-e tökéletesen a szervezet, ha a mégoly egészséges szervek működését semmi sem hangolja össze? A társadalom alapsejtje a család. Elegendő-e az egészséges társadalom kialakulásához az, ha csupa egészséges családból áll. "Az egész több mint a rész, és több a részek egyszerű összegénél. Tehát ne ragadjunk le szűklátókörűen saját környezetünk rész-kérdéseinél."- mondja Ferenc pápa. (EG 235) Globalizálódó világunkban figyeljünk más országok és földrészek kultúrájára, életmódjára anélkül, hogy megtagadnánk azt, ami a miénk, amibe belenőttünk. "Tekintsünk mindig távolabbra is, hogy felismerjük a mindannyiunk számára hasznos nagyobb jót. Ezt azonban ne tegyük menekülve, és gyökereinket eltépve. Mélyesszük a gyökereket a saját, Istentől nekünk ajándékozott termékeny talajba és történelmünkbe. ... Az, aki egész szívvel épül be egy másik közösségbe, de eközben megőrzi személyes egyediségét és nem rejti el identitását, nem adja fel önmagát, hanem újabb késztetést kap fejlődéséhez." (EG 235)
Hogyan fogalmaztátok meg fiatal felnőttként a jövőtökről való elképzeléseiteket? Hogyan tudjátok gyermekeiteket segíteni jövőképük kialakításában?
Az ember tudatos, értelemmel rendelkező lény, sajátossága, hogy önmagát és környezetét fejleszteni, tökéletesíteni akarja. Célokat tűz ki maga elé, és meghatározza a cél eléréséhez szükséges eszközöket. Sokakat megérint a filmekben látható életforma: szépen berendezett tágas lakóházak, impozáns autók, gazdagon terített asztalok. Néhány hete egy vezető magyar pszichiáter nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon a média, a reklámok, a fogyasztói piac olyan vágyakat gerjesztenek az emberekben, amelyeket általában nem tudnak kielégíteni. Emiatt sok a rosszkedvű, elégedetlen ember, kiugróan magas a depressziósok száma. Azok, akik úgy látják, hogy életminőségük nem, vagy nem az általuk elgondolt mértékben javul, nemritkán lemondanak céljaikról, már nem törekszenek a fejlődésre, megindulnak a hanyatlás, a züllés útján. Néhányan pedig céljaik elérése érdekében a közerkölcs szerint el nem fogadható eszközökhöz nyúlnak, csalnak, korrumpálódnak, sikkasztanak. A társadalom erkölcsi állapotára jellemző, hogy sokan ezeket "ügyesnek", találékonynak minősítik, adott esetben szívesen utánoznák őket. A kritika nélküli "távolabbra tekintés" és a tekinteteknek a következmények megfontolása nélküli távolra irányítása nem a fejlődést szolgálja, hanem rombol: "... minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed" (Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz). A keresztény ember céljait és cselekedeteit úgy igyekszik megválasztani, hogy életének értelme legyen, hogy végső célja felé haladjon. Életünk végső célja pedig Isten, akiben elnyerjük tökéletességünket.
Milyen segítséget tudtok nyújtani családalapításra készülő gyerekeiteknek ahhoz, hogy hivatásbeli karrierjük és családi életük között összhang legyen?
Sokakat befolyásolnak azok az információk, amelyek más népek szellemi életéről, sajátos kultúrájáról hozzánk áramlanak. Nemritkán nehéz megkülönböztetni a különösebb tartalom nélküli egzotikumot a mély értelmű, ősi bölcsességet tükröző szokásoktól. A házasság és a család részterületén a gyökereit tekintve keresztény országokban nagyon tetszetős, korszerűnek látszó elméletek és sok tekintetben vonzó gyakorlatok jelentek meg. Ezek az elméletek és gyakorlatok alapos vizsgálatra szorulnak az egyetemes Egyházzal való közösség és az Evangéliumnak való megfelelőségük szempontjából. Közös feladatunk, hogy mindenütt érvényre juttassuk az isteni tervet, amely eredetileg meghatározta a házasságot és a családot: "vissza kell térni a kezdethez" Krisztus parancsa szerint (vö. Familiaris Consortio 10).
Az egész több mint a rész. A részek és az egész viszonyát Ferenc pápa egy síklapokkal határolt test, a poliéder példáján szemlélteti. Ha a részek - a síklapok - egyedi tulajdonságaikat megőrizve saját értékeiket a test belsejébe tükrözik, akkor ott az értékek sokasága fog összegyűlni. Mind pasztorális, mind a politikai tevékenység feladata mindegyik részből a lehető legjobbat az egészbe begyűjteni. Ezáltal lesz az egész több mint a részek, anélkül hogy a részek elvesztenék önállóságukat, vagy az egésznek alárendelődnének. Az egészbe "belehelyeződnek a szegények, a maguk kultúrájával, terveikkel, erőikkel. Még azoknak a személyeknek is, akik bírálhatók tévedéseik miatt, van valamijük, amivel hozzájárulhatnak mindehhez, s ezt nem szabad veszni hagyni. A népek egysége ez, amelyek az egyetemes rendben megőrzik sajátosságaikat; a személyek összessége egy társadalomban, amely a valóban mindenkit magába foglaló közjót keresi." (EG 236)
Az Evangélium teljessége és gazdagsága befogad mindenkit: tudóst, munkást, vállalkozót és művészt egyaránt. Ebben a teljességben mindenki a maga módján jelenik meg imáival, testvériességével, igazságosságával, küzdelmeivel és ünnepeivel. "Az evangélium belső sajátossága a totalitás: nem szűnik meg jóhír lenni, amíg csak nem került meghirdetésre mindenki számára; és amíg nem teszi termékennyé és nem gyógyítja meg az embert minden tekintetben, és amíg nem egyesít minden embert az ország asztalánál. Az egész több mint a rész."(EG 237)
Mi segít abban, hogy családotok olyan "rész" legyen, amely hozzájárul az "egész" épüléséhez, növekedéséhez?
Az unokáját sétáltató nagymama megkérdezte: Te komolynak tartod a lányod kapcsolatát? Nem csak egy kamaszos ábrándról van szó? Nem csak addig látnak, hogy most nekik mi tetszene, mi okozna örömet? Ne haragudj, ha azt mondom: a lányod nem gondolkodik felelősen saját jövőjéről. El kellene komolyan beszélgetned vele arról, hogy hogyan és miben látja az élete értelmét. Azt sejtem, hogy mit akar kapni életében, de meg tudja-e komolyan fogalmazni, hogy mit akar adni? Arra is fel kellene hívnod a figyelmét, hogy minden nő legbelsőbb vágya - kimondva, vagy kimondatlanul - a gyermek. Ha ezt felelőtlenül kihagyja terveiből, beprogramozza magát a boldogtalanságra. Őszintén kívánom mindnyájatoknak, hogy egyenesbe jöjjetek!
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Nincsenek megjegyzések: